Világ, 1924. augusztus (15. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-02 / 157. szám
6 1924 augusztus 2. Valutakölcsönt szereznie. De ez szórványos eset. Maguk a pénzintézetek is beismerik, hogy amíg a közönség nem tér vissza ahhoz, hogy fölös tőkéjét takarékbetétek alakjában kamatoztassa, mindaddig nem is lehet remélni a ■jelzálogkölcsön üzlet egészséges föllendülését. Hogyan mulatott a régi Pest? A magyar élet minden rétegét föltárták a bécsi titkos parancsra dolgozó bányászok és sokszor a legzártabb kuckóját is bevilágította a spionok Davy-lámpája. Egyszerű, rövid, jobbára Töptiben készült, olykor naivul kusza jelentések, de . elgy'egy' sora mélyre villant, nemcsak az egész szociális tagozódást mutatja, hanem itt-ott a nemzeti ellentálló ösztön jelek is, amelyek néha groteszkül, de csaknean mindig az elnyomás érthető visszahatójaként nyilatkoznak meg. Rendőri jelentés a farsangról A pesti társasálot többé-kevésbé fontos eseményeit nagyon különböző személyek közölték a bécsi rendőrminiszterrel. Tekintélyes öreg bíró épúgy akad köztük, mint könnyű dáma, aki az udvari első lakáj kedvese volt és küldetésben egyszerre barátnői és spicli-állást foglalt el egy fiatal magyar gróf oldalán. Metternich kancellár szükségesnek tartotta, hogy a pelsti farsangról is tudósítsák, mert számára egy báli est is nem egy áruló momentumot nyújthatott. A polkcás miniszter ezért még afféle báli tudósítóról is gondoskodott. Sedlnitzky rendőrminiszter egyik ilyen konfidense Pistori kapitány volt, aki 370. számú Meldungját (ex 1823) így irta: ■i — A mostani farsang nagyon csöndes, ami az úri mulatságokat illeti, ő császári fensége, a palatínus főherceg, nem ad bált s a többi uraság is alig. Gróf Sándor január 18-án hívta fényes bálra az előkelőségeket. Sógora, gróf Festetich és gróf Berchtold (hadnagy a Ferenc főherceg vértesezredben) tiszteletére, aki viszont ép 18-án kelt egybe a Radetzky-kontesszel. Az est 6 órakor kezdődött és 11-ig tartott. Ő császári fensége a főherceg palatínus és fenséges neje megtisztelték ezt a bált legmagasabb jelenlétükkel í de szét órától fél 11-ig maradtak. Táncolni nem kegyeskedtek. — Január 23-án özvegy gróf Orczynénál és 25-én gróf Győryéknél volt gyermekbál. — A budai Redoute, amely régebbi években mindig jelentékeny mulatságok színhelye volt, mostanság ugyancsak megtelik, de már alantasabb osztálybeliek járnak oda. A noblesse tagjai már két évvel ezelőtt visszavonultak a Redouttól, nem akarnak a publikum közé vegyülni és a maguk számára hetenként egyszer kibérelték a Redout-termet. Pikniket rendeztek, de előre kimondták, hogy senki más ott nem lehet, csak aki a nemesség akceptált tagja. Akár valóságos uralkodó is lehet: ha nem közéjük való, akkor kizárják. Ilyen nobilis pikniket most is folyton rendeznek, de mind kevesebbet, mert a táncosok száma csökken, úgy hogy legutóbb iddig hat pár jelent meg. — Zárt társasági bálok, a helytartóság, a ka- '■ merálisok és a katonai parancsnokság hivatal- nokainak rendezésében, itt hetenkint három- szor szoktak lenni. Legjobbak vasárnap a Fortunánál. Eberl császári gazdasági főtiszt vezető: int az anyagi gondoktól. Éppen ezért adott ki gyors egymásutánban néhány regényt, amelyek neon állanak egy színvonalon kritikáival, de azért írójuk népszerűségénél fogva sok kiadást értek meg, kivált eleinte. Janin igen sokat keresett, olyan összegeket, amelyek fantasztikusnak tűntek fel írótársai előtt, de azért a bevételek elmaradtak a kiadások mögött, és Janinnak soha nem voltak olyan súlyos anyagi gondjai, mint akkor, amikor kifelé is reprezentálta fejedelmi rangját a francia irodalomban. Csak éppen a háztulajdonos nem okozott soha nehézségeket híres lakójánál. Deyeux úr ugyanis üres óráibanlovagregényeket vetett papírra, és igen szomorú melodrámákat írt. Ha Janin a negyedév kezdetén nem tudta előkeríteni a palota bérét, felolvastatta magának Deyeux úrral legújabb alkotását és idézett ebből az alkotásból néhány sort, néhány meleg jelzővel, egyik tárcájába. Deyeux ilyenkor egy rövid levélben mondott köszönetet kedves lakójának, kérve őt, ne szégyenítse meg a háziurat a lakbér felajánlásával. A súlyos anyagi gondokról nem sokat tudtak kifelé, de most már voltak olyan írók, akik elmaradoztak Janin délelőtti fogadásairól, sőt egy-két párizsi lap éles és ironikus hangon írt Janin ezüstveretű hintójáról, és halványzöld livréjű inasairól, noha a szürke, bő háziruhától, és a gyapjúsipkától Janin nem vált meg, a Rue de Tournon-ban sem. Egyszer végül következnie kellett annak a napnak, amikor Janin kiköltözött a palotából. Elférek én egy padlásszobában is, mondotta mosolyogva, és nem költözött éppen egy padlásszobába, de fölment az ötödik emeletre, noha akkor még nem volt lift és noha akkor már nem hasonlított alakja a gombostűre. Janin így visszatért oda, ahtonnan elindult a Quartier Latin kedves Rue Vaugirard-jába, ahol a legendás Café Tabourey fölött lakott. Az egy padlásszoba kevés lett volnat, mert Japin könyvei több szobát töltöttek meg, több szoba minden falát, a padlótól aki alacsony mennyezetig. A reggeli fogadásokról nem mondott le Janin most sem, és kritikáinak súlyát, írói népszerűségét talán az mutatja leginkább, hogy a Rue de Vaugirard ötödik emeletére minden délelőtt jött annyi vendég, ahány a Rue de Tournon palotájának fényes előcsarnokán át járult Janin elé. A vendégek serege még tarkább és változatosabb volt, mint azelőtt, hiszen Janin kezdett közeledni a hetvenedik év felé, így sok öreg úr és sok öreg hölgy akadt a vendégek sorában, de Janin végig ügyelt arra, hogy kontaktusban maradjon a kezdőkkel is, tehát a vendégek közt mindig voltak fiatal írók, fiatal színésznők, egész ismeretlen nevek, egészen kopott ruhák ... A francia akadémia is akkor választotta tagjai közé Junint, amikor már a Rue Vaugirard ötödik emeletén lakott. A palota a Rue de Tourrton-ban ellenkezett a francia irodalom tradícióival, és így Janin csak akkor vette föl a zöld frakkot, amikor életmódjában már meghajolt a tradíció előtt. Elmúltak azok az idők, amikor Janin fürgén, mozgékonyan járt-kelt vendégei között. Most már többnyire ágyban fogadta azokat, akik délelőttönként kopogtattak nála, és ágyban írta cikkeit is, néha akkor, amikor tíz-tizenkét vendég volt a szobában. Ez nem zavarta Janint írás közben, sőt inkább stimulálta, és noha látszólag teljesen elmerült a munkában, időnként közbevetett egy frappáns megjegyzést arról, amiről éppen folyt a beszélgetés. Szellemileg friss és élénk maradt Janin mindvégig. A halál is respektálta Janin napi beosztását, és délelőtt tizenegykor kopogtatott nála, akkor, amikor Janin fogadni szokta vendégeit. A francia kritika fejedelmének pedig olyan temetése volt, mint egy győztes hadvezérnek, vagy egy nagy politikai párt vezérének. Nem akadt olyan párizsi lap, amely ne közölt volna napokon át hosszú cikkeket Janinről, és Párizsban napokon át Janin körül forgott minden beszélgetés. Jif. ~ . VILÁG sével. Kedden a Generalkommandóé a Rácvárosban Draskovits vaskereskedő házában, Jungbauer százados avanzsálásával. Szerdán Ottellinger udvari kamarai titkár lakásán, Esterházy herceg várbeli házában. Mindez zárt társasági bál, 6-kor kezdődik és legfeljebb 12-ig tart, nagyon donettül és rendesen. Beckers gróf udvarmester úr őméltósága is ott volt Ottellingeréknél. Ki a legény a pesti csárdában? Zúdul a panasz, hogy a magyar nemesség kerüli az osztrák családokkal való érintkezést s gyanús találkozókra vetemedik. Ahol német vagy cseh tisztek jelennek meg, ott előbbutóbb verekedés támad. Pisztori titkosjelű referátuma 1823 január 23-án így szól: „ Farsangi mulatság volt e hónap 22-én a „Hét választó" helyiségeiben. A fiatal gavallérok szépen kitettek magukért. Mikor a bál vége felé járt, a még ott tartózkodó vendégeket kiűzték. A teremben lévő összes bútort egy halomra dobálták. Repült a levegőben a sok pohár és üveg s rengeteg sok összetört. Fejvesztve rohantak ki minden ajtón át a pincérek és szolgák. Az ifjú cavalier-ek aztán behívták a „trakteur“-t, Tekuscht, aki már ágyban feküdt, mert jó szimattal idején a lakásába zárkózott. A polgári bárbiztos, Eichholz (később Tölgyesi) városi vicekapitány volt a második retiráló. Az őrség elvonult, mert hisz már négy óra felé járt az idő. Maga a terem ellenséges invázió színhelyének látszott. Az ajtók, ablakok mind összetörve és elrontva, aztán úgy vonultak el, hogy az alvó lakók mind fölriadtak és azt hitték, hogy valami nagy tűz ütött ki. Főképp az ifjú Pejacsevich gróf excellált. „Mangel an Erziehung!" — prédikálja végül a szigorú erkölcsű spion. A jelentés „második része" olyan diákokról ad számot, akik Pest „bécsi lelkű" lakóinak merték bélyegezni a josefstadti vagy rácvárosi burgereket s nem egy Betjarenstreich-re vetemedtek. — A Zöldfa ucca 357. száma alatt (akkor Pest házait folytatólag számozták) Eichmayer János kávéházában a diák urak rendkívüli spektákulumot csináltak. A billiárdon táncoltak, lármás szcénákat rendeztek. A kávés hasztalanul kérte őket, hogy ne tegyék tönkre mindenét. Több szóváltás után pofon és verés jött. Néhány személy az ajtón is kirepült. Majd eltart 14 napig, amíg újra a kenyerük után mehetnek. Ez a kezdet. Mi minden történik a farsang végéig? Borzasztó botrányok lesznek ezekben az uccákban és mindenkit bántalmaznak. A víg Keglevichek Híres, kedves mulatótársaság volt Pesten a Keglevich grófoké. Rengeteg sok borsot törtek a polkcáj orra alá is. Egy ilyen jelentés. — Április 29-én éjjel óriási patába folyt le a „Hét választódban. A Keglevich grófok („Stefort, Nicorl, Sándor") és egy csatangoló jurátus vagy ügyvéd, név szerint Gyurkovits, aki ilyen alkalommal mindig az árral tart, garázdálkodott. Hívták a pincért, hogy fizetnek, de a cechet túlnnagynak találták (azzal, hogy a számla tripla krétával készült) és megverték a pincért. De olyan csúnyán, hogy sokáig fog tartani, amíg fölépül. Ami csak az asztalon állt, azt mind összetörték. A helyiségből mindenki elszaladt, mert félt a verés- Harc Pest és Buda közt A spion gyakran intrikált kartársai elleni is. Buda és Pest városi hatóságai közt akkor egy ideig alattomos harc folyt s minden kis alkalmat fölhasználtak legalább egy-egy apró tűszúrásra. Pistori kapitány 1823 júliusában jelenti: — Ha a pesti színház rövid idő alatt más forrást nem kap a föntartásához, akkor számítani kell a bezárására. Mert a budaiak semmit nem akarnak áldozni és az egész nyomás egyedül Pestre esik. Buda csak fiókjának tartja Pestet és minden terhet rája sóz, amit csak lehet. Még az átvonuló csapatokat is. Valamennyit Pesten szállásolták el. Az 1809-iki retiráda is igazolta már, hogy a budai magisztrátus a pestit mennyire elnyomja és magát a legtöbb teher alól kivonja. A pesti konfidens csak a német színház érdekében árulkodott a budaiakra, mert arról szó sem lehetett, hogy a magyar színészekért exponálja magát. A magyarok bármi szórakozásáról csak rosszat tudott jelenteni. Zenebona a fürdőn . Lássunk egy vidéki mulatságot is a spicli pápaszemén keresztül. 1823 augusztus 3-án kelt a 143. számú jelentés, melyet az osztrák belügyminisztérium levéltára őrt a többi közt. — Alig hihető, hogy a magyar ifjúság újabban milyen kihágásokat enged meg magának a divatba jött patriotizmus kielégítésére. Nem gondolják meg, hogy ennek a jövőre mily tragikus következései lesznek. Az idei nyáron több fiatalember kirándult a balatonfüredi savanyúi forráshoz. Nem azért, hogy ásványvizet igyék ki hanem, hogy botrányokat csináljon. Kezdték a németet szidni és hangoztatták, hogy ezentúl csak magyarul kell beszélni (... dass mamand deutsch, sondern nur hungarisch sprechen soll. — Solch ein Unsinn!) Csak magyar ruhát akarnak viselni. A zenét leintették és megzavarták a fúvóhangszerek harmóniáját s cigányokat hívtak. Régi Rákóczi-nótákat és táncokat mutattak be. Többen, így Barthodeiszky udvari tanácsos és Perámy báró („bei de vom hungrischen Hofkanzley") legjobban tanúsíthatják, hogy az egész mily kínos volt. Mindketten ki is fejezték elégedetlenségüket. — Hallatlan ! — végzi. — Hát nem azóta boldog a magyar, amióta I. Leopold Vészár alatt az osztrák uralom enyhe korszaka eljött. Mily szép összhang volt Mária Terézia és I. József alatt magyar és német közt s éretlen tacskók most ezt akarják fölülni. Vidéki mulatók Pesten A következő héten arról szól a jelentés, hogy Csuzy földbirtokos milyen nagy mulatságot csapott a „Magyar Királyaiban. Fivérével együtt szidta a németet s a gránátosok patrulljával is véres kardafférba keveredett. — Hiába, a bor megoldja a legzárkózottabb magyar nyelvét is, s akkor kiderül, hogy soha nem tud igazán belenyugodni az osztrák uralomba. — Az idősebb Csuzy kardot rántott és szembeszállt a német tiszttel, aki elszaladt és kellős patrullal tért vissza. De akkor hasztalanul kérte Csuzyékat, hogy az ajtót nyissák ki. Azt felelték, hogy olyan csirkefogóval nem állnak szóba. Valóságos csata támadt a zárt ajtónál. A tiszt kívülről vezényelt és a patrull sortüzet adott az ajtón át. Egy golyó átfúrta az idősebb Csuzy combját. Tömérdek ember gyűlt össze,a polgárság és a katonaság részéről is hivatalos személyek érkeztek, s megindult a vizsgálat. Csuzyt senki sem sajnálja, mert ismert poltrén és egyáltalán az egész családja gonosz jellemű, úgy a férfi, mint a nő is. Sok ilyen botrányt csináltak már a lakóhelyükön is. Ha ezek a vidéki magyarok Pestre jönnek, azt várják, hogy mindenki meghajoljon előttük. Még a Trézsi házból is kiszorítják a pestieket, ha rájuk jön a bolondóra. Tábori Kornél. től. A mulatók aztán vidáman hazamentek. Nem sokkal később így szól a jelentés: — Roppantul szidják Seeber városkapitány urat amiatt, hogy az egyik napérton Dubrovszky Sándor diákot — aki lengyel nemes, — mellen ragadta és átadta az őrségnek. Sok huzavona után, amikor gróf Keglevich István is kérte a szabadonbocsátását, végre nagynehezen elengedték a lengyelt. Mindenki dicsérte Keglevichet, hogy megakadályozta a további nagy excesszust. Ez az eset azt bizonyítja, hogy a grófnak jó a szíve, de környezete mindenfélére csábítja. Persze sokan élnek belőle, még a ruhát is az ő számlájára csináltatják. Hullámelmélet és detektívregény Ha egy húsz-huszonöt évvel ezelőtt maturált embert — az akkori tudásával — ma beültetnék az iskola padjaiba s levizsgáztatnák akár a harmadik gimnáziumi osztályból is, egészen biztosan elbuknék a vizsgán és pedig minden olyan kérdésből, amely a fizika és a kémia alapelemeit illeti. Soha még az emberi tudás történetében olyan forradalmi átalakulás nem ment végbe, mint az utóbbi 20—25 év alatt, amelyekben minden, amit eddig pozitív tudásnak véltünk, megingott: nincs változhatatlanság, nincs fix pont, nincs állandóság az egész természetben, csupán mozgás, sugárzás, hullámzás van, s újra becsülethez jutott az az ógörög bölcselő, akinek minden kérdésre egy és ugyanaz a szkeptikus válaszavolt: panta rhei, minden folyik, minden mozog. Hiszen alig pár évtizede még, hogy Mendelejeff föláillítota az elemek táblázatát, amelyben 80 egynéhány elemet mutatott ki, illetőleg jórészben csupán bejósolt, miután a táblázat felállítása idején még nem ismerték az összes elemeket, sőt még ma is hiányzik a táblázatból vagy 10 .és egynéhány elem. És máris kitűnt, hogy ez a táblázat csupán relatív értékű, csupán mára vonatkozik, mert a folytonos sugárzás és bomlás következtében az elemek atomsúlyhelyei szüntelen eltolódnak, az elemek hol gyorsabban, hol lassabban átalakulnak, de ez az átalakulás hol a másodperc milliomodrésze, hol meg az évek százezrei alatt megy végbe. Érmek a szüntelen mozgásnak, hullámzásnak, a mindenséget alkotó Életnek egyes részformáit már régebben is ismerték : tudták, hogy vannak fény-, hő- és hanghullámok. De ezeknek egymással való összefüggését, azonos — csupán fokozati különbséggel elválasztható — voltát nem ismerték , és nem tudták, hogy ezeken kívül még más fajta hullámmozgások is betöltik a mindenséget. Ma az a feltevés uralkodik, hogy minden mozgás, tehát az egész Lét alapja : az elektromágneses éterrezgések, amelyek hő, fény és hang hullámain kívül az ezidőszerint ismert mozgások közüli még a drótnélküli telegráfia sugarait, az ultraviolett- és a Röntgen-sugarakat is felölelik. De természetesen ezeken kívül létezhetik még annyi és annyifajta sugárzás, amelyet eddig még semmiféle instrumentummal felfognunk, megrögzítenünk, vagy legalább megmérnünk nem sikerült. Ide, a még felfedezendő rezgések sorába tartozik elsősorban az idegélet működése, s illetőleg az idegcentrumnak, az agynak az az elektromágneses élettüneménye, amelyet gondolkodásnak nevezünk. El kell jönnie az időnek, amikor épúgy, mint ahogy a fény-, a hő-, a hang-, az ultraviolett- és az X-rengarakat ma már rögzíthetjük és egymássá átalakíthatjuk, lefotografálhatjuk, ugyanúgy a gondolatot is elfoghatjuk villámgyors iramában és érzékeny lemezeken láthatóvá tehetjük, szóval lefényképezhetjük. Ez a szellemes és éppen nem a lehetetlenségek közé tartozó ötlet teszi a magvát annak az izgató detektívregénynek, amelyet H. G. Wallace írt, s amelyet A dadaista fénykép titka címein mostani könyvakciónk árusít. Ezzel a tudományos alapvetésével, de irodalmi kvalitásaival is. Wallace regénye messzire kiüt a szokványos detektívregényeknek immár eléggé kitaposott típusából s főként az a könnyed ironizálás teszi mulaltatóvá is, amellyel éppen ezeket a szürkekockás ruhájú, sportsapkás, kurtaszárú pipájú, mellényzsebükben egész vegyi laboratóriumokat magukkal hordozó detektív-típusokat ökleli le az irónia és a magasabb tudás fegyvereivel. * Új könyveink ezek: Bíró Lajos: A bazini zsidók (regény) 20.000.-4 Bíró Lajos: Álarcok (színjáték négy felvonásban) 27.000.—4 Bíró Lajos: A szerelem iskolája 1.500.—1 Krúdy Sándor: A szerelem élettana (stúdiumok) 15.000.—* Déry Tibor: A két nővér 1.500.-4 Hatvany Lajos: Gyalu grófné (igaz történet, régi időkből) 1.500.-4 Kabos Ede: Egy óra története 1.500.—* Karinthy Frigyes: Két mosoly (tárcák) 9.000.—• Krúdy Gyula: Nagy kópé (regény) 5.000.— Krúdy Gyula: Őszi versenyek 1.500.—s Szép Ernő: Vőlegény (három felvonás) 5.000.-4 | Szép Ernő: Az isten és János (2-ik kiadás) 1.500.-1 | Wallace, H. G.: A dadaista fénykép titka (regény) 6.000.-4 : Wallace H. G.: Szellemek párbaja 1.600.4 ♦ Mikszáth-könyveink ezek: Kötetenként 20.000 korona Mikszáth : Új Zrinyiász. Rubinyi dr.: Mikszáth Kálmán élete és művei. Kötetenként 32.000 korona Mikszáth : Beszterce ostroma. „ A gyerekek. * Urak és parasztok. „ A fekete sas —A beszélő köntös. „ A saját ábrázatomról. „ A lohinai fű. 0 Tudós írások. 0 Az eladó birtok. — Mindenki lépik egyet. 0 Rajzok és szatírák. 0 Mikor az új kastély füstbe ment és egyéb elbeszélések. . 0 Az apró gentry és a nép. 0 Két választás Magyarországon. 0 A gavallérok. — A sipsirica. 0 Világít este a szentjánosbogár is. Kötetenként 42.000 korona Mikszáth: A szelistyei asszonyok. —* Ne okoskodj Pista. f. Pernye. „ Tavaszi rügyek. 0 A tekintetes vármegye. „ A tót atyafiak. — A jó palócok. 0 Mikor a mécses már csak pislog. 0 Az igazi humoristák. „ Alakok. „ Krónikás történetek. '* Újabban a következő rádióirodalom érkezett a Világ könyvosztályához : Günther-Fuchs: Der praktische Radioamateur 142.500.—* Otto Lich: Die Werkstatt des Radioamateurs 63.500.-* M. Dupont: La téléphonie sans fii 34.500.—* R. Brocard: La téléphonie sans fit pour tous 41.500.-* F. Vitus: ABC de téléphonie sans fi 31.500,-4 Szombat