Világ, 1924. szeptember (15. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-05 / 184. szám

10 1924 szeptember 5. KÖZGAZDASÁG Kényszeregyesség és üzleti felügyelet Ausztriában Irta : Sommer Alfréd dr. A magyarországi csődönkívüli kényszeregyességet szabályozó s mostanában oly sok megszorult tőzsdés, kereskedő és vállalat által utolsó szalmaszálként igénybe vett 1915. évi rendelet előtt jóval, 1914. év végén a hosszabbnak ígérkező háború végzetesnek látszó gazdasági hatásainak elhárítására vezette be Ausztria az előcsőd, az úgynevezett Vorkonkurs intézményét. Minthogy pedig a csőd, vagy előcsőd már elnevezésével is ellenszenves és esetleg bizonyos dehonesztáló mellékízt tartalmaz, az új rendeletet egyszerűen Ausgleichsordnungnak, az eljárást pedig Ausgleichsverfahren-nak nevezték el, holott a csődjogban szabályozott egyességnek Zwangsausgleich, vagyis kényszeregyesség a neve. Az elnevezéssel tehát Ausztria sokkal tapintatosabb volt, mint Magyarország, mert nálunk a csődbeli kényszeregyesség mintájára, az osztrák példára fabrikált rendelet az új eljárást egy bizonyos hangsúllyal csődönkívüli kényszeregyességnek nevezte el. A rendelet a háborús rendkívüli idők számára készült, de sem a háborús évek s az azt követő igazán rendkívüli időkben nem vették oly sokan és annyira a visszaélés jellegével igénybe, mint mostanában, amikor a féligmeddig normális idők beköszöntöttek. Az 1914. évi törvényhozók intenciói tehát a rendelet alkalmazásának szempontjából alaposan célt tévesztettek. A rendelet majdnem azonos a magyarországi rendelettel, csupán az a különbség, hogy a magyar rendelet még az osztrák rendeletnél is tovább megy, midőn az eljárás megindítására elegendőnek tartja annak kijelentését, hogy az eljárást kérő adós fizetésképtelen, holott azosztrák rendelet a csődnyitás okainak fenforgását kívánja meg. A különböző elnevezés ellenére az osztrák Ausgleich éppen olyan kényszer, mint a magyar „kényszeregyesség", az osztrák „Ausgleichsschuldner" (egyességi adós) éppen úgyi ki tudja játszani a hitelezőt, mint a magyar „adós", pedig mindkét államban a hitelezők bejelentése alkalmával a rokonsági fokot fel kell tüntetni. A magyar rendelet felhatalmazza az igazságügyminisztert, hogy az esetleges kvótaminimumot és a törlesztési határidő maximumát rendelettel állapítsa meg, míg Ausztriában a minimális kvóta 25 százalék s a leghosszabb határidő, amelyen belül a hitelezőkre eső kvóta fetörlesztendő, két év. Míg azonban Magyarországon ily korlátozó rendelet meg nem jelent, addig Ausztriában ez a most említett korlátozás még nem lépett életbe, úgy hogy a végeredményben az egyességi eljárás folyamán a többség nevetségesen minimális kvóták elfogadására kényszerítheti az érvényesen lévő jogszabályok segítségével a kisebbséghez tartozó hitelezőket, feltéve, haa bíróság jóváhagyja. A magyar kétharmad többséggel szemben Ausztria a bejelentett követelések háromnegyed többségét követeli meg. A magángazdaság megrendült alanyainak van még egy másik, a magyar jogban ismeretlen szanálási módja s ez a „Geschüftsaussicht", az üzleti felügyelet, üzleti felügyeletet kérhet minden adós, aki a háború, vagy annak kimenetele következtében fizetésképtelen lett. Az 1919 július 16-iki törvény értelmében kérheti maga az adós, vagy az a hitelező, akit igazolt követelésének érvényesítésében akár törvény, akár bírói határozat megakadályoz, ha valószínűsíti, hogy az adós, vagy megbízottainak cselekménye által, vagy más, az adós üzletvezetését befolyásoló körülmények következtében követelése veszélyeztetve van. Amíg tehát a magyar jogban a csőd romboló hatásainak elkerüléséhez az adós beleegyezése feltétlenül szükséges, mert a kényszeregyességi eljárást az adósnak kell kérnie, addig az osztrák kereskedő hitelezői abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az üzleti felügyelet elrendelésével az adósok egész gazdálkodását ellenőrzésük alá vonják. Az üzleti felügyelet elrendelésének viszont az adósra nézve az a messzemenő hatálya van, hogy az eladósodott kereskedőnek az a kötelezettsége, mely szerint bizonyos büntetőjogi következmények terhe mellett önmaga ellen csődöt kérni tartozik, az üzleti felügyelet tartamára fel van függesztve. Egyébként az üzleti felügyeletet a hitelezők összessége egy a bíróság által kirendelt felügyelő útján gyakorolja, akit a törvény itt „Aufschtperson“-nak nevez, míg az egyességi eljárás felügyelőjét „Ausgleichsverwalter“-ként említi. Az üzleti felügyelet alatt álló adós a rendes üzletkörébe nem eső ügyletekhez a felügyelő hozzájárulását tartozik kikérni, míg rendes üzletkörébe vágó ügyleteket lebonyolíthat, de itt a felügyelőnek vétójoga van. Az adósnak ellentétes cselekményei nem bírnak hatállyal. Itt is az a cél, hogy az adós kötelezettségei rendeztessenek, csakhogy míg az egyezségi eljárásban a hitelezők követeléseik egy jó részét a kvót arányában elveszítik, az üzleti felügyelet a hitelezőket 100 százalékra elégíti ki, vagy legalább is igyekszik kielégíteni. Az üzleti felügyeletet önmaga ellen ugyanis csak olyan adós kérheti, akinek tényleges aktívái a tartozásait meghaladják, mert ellenkező esetben a hitelezőkre sokkal hátrányosabb egyességi eljárást kell kérnie. Ha az üzleti felügyeletet a hitelezők kérik, úgy az adós vagy belegyezik, vagy ha nem tudja, esetleg nem akarja hitelezőit 100 százalékra kielégíteni, úgy kényszeregyességi eljárást, esetleg csődöt kérhet önmaga ellen. Sem a csőd, sem az egyességi eljárás nem nevezhető valami ideális megoldásnak, de még a „Geschaftsaufsicht" sem az. Különösen az utóbbi időben, miután igen sokan vették igénybe s sok esetben felmerült a gyanú, hogy visszaélés történt. Minden oldalról hallatszottak hangok, amely szerint különösen az egyességi eljárás törvénytelen és jogtalan, mert életbeléptetése csak a háború idejére s csak a háborús viszonyokra való tekintettel történt, amely Magyarországon annál jogosultabb kifogás volna, mert az a törvény, melynek alapján ez a fontos, anyagiságba vágó és a külföldi hitelezők érdekeit közelről érintő rendelet kiadatott, ma már nincs is hatályban. De a formaságoktól eltekintve, nyílt kérdés marad az anyagi igazság szempontjából is, hogy lehet-e általánosítani a kényszeregyezségi eljárás kedvezményét és ha a csődtörvény a csődben levő közadós részére kényszeregyezség esetében egy 40%-os minimális kvótát ír elő, úgy a csődön kívül kényszeregyesség esetében ez a kvóta még ennél sokkal kevesebb az érvényben lévő jogszabályok szerint — akár 1—2% is lehet, holott a logika szerint az egyességi eljárás minimális kvótájának a csődbeli minimumnál, vagyis 40%-nál magasabbnak kellene lenni. A legnagyobb anomália pedig az, hogy a csődben a kereskedő nem részesíthető a kényszeregyesség kedvezményében, ha nem vezetett könyveket, míg csődön kívül ily intézkedés nincsen . Ausztriában igen sokszor megtörténik, hogy a be nem jegyzett kereskedő, akit könyvvezetési kötelezettség nem is terhel, egyszerűen eltünteti a könyveit, vagy a feljegyzéseiben senki sem tud eligazodni, s mégis köthet csődön kívül sokkal kedvezőbb kényszeregyességet, amelyet a könyvek hiánya miatt a csődben nem is köthetne. A legtöbb ily irányú reformtörekvés a törvényes minimális kvótának 30—40%-ban való megállapítását kívánja. Azonkívül az érdekelt körök ugyanazon személy részéről az egyességi eljárás megismétlését hosszabb időhöz, például az évhez kívánnák kötni s súlyt helyeznek arra is, hogy az adós az egyességi eljárásra, illetőleg erre a kedvezményre, büntetlen előélet, rendes könyvvezetés, üzletvitel, esetleg az üzletből a saját életfentartásához szükséges összegek megfelelő és a hitelezőkéit nem károsító szerénysége által méltó legyen. A legideálisabb volna természetesen a moratórium intézményének törvényesítése az üzleti felügyelet szabályai szerint és csak ennek a célra nem vezetése esetében vehetné igénybe az adós, miután a hitelezők gazdálkodásának tisztességes voltáról meggyőződést szereztek, az egyességi eljárást. A Pénzintézeti Központ ismét leszállította a leszámítolási kamatlábat. A Pénzintézeti Központ a napokban 18—19 százalékra mérsékelte a leszámítolási kamatlábat az eddigi 20—22 százalékról. A Devizaközpontnál igényelt devizák utolsó részletét ma utalták ki. Ma volt az utolsó klíring azokra az igénylésekre vonatkozólag, amelyeket még a Devizaközpontnál jelentettek be. Ezeket az igényeket a jegybank megalakulásakor átrendelték és részletekben utalták ki. Az utolsó részlet kiutalása ma történt, amikor 2.350.000 svájci frankot utaltak ki, de a bankok nyomban visszaadták 25—30%-át, hogy a felek most már nem igénylik a kért összeget. A jövő héttől kezdődőleg hetenkint kétszer lesz klíring: kedden és pénteken. A vasszakma hitelezői védegyletet létesített. A vas-, gép- és műszaki kereskedelem és ipar számottevő tényezői ma ülésre jöttek egybe, hogy megalakítsák a szakma hiteltudósító és hitelezői védegyletét. A szervezkedést a hitelbiztonság hatályosabb védelme tette szükségessé. Elnökké a moraviczai Heinrich Dezső dr.-t választották. Az elnökség tagjai lettek : Sátori Ernő, a Rima-művek igazgatója, Dubszky Alfréd dr. helyettes államtitkár, a csepeli mű igazgatója. Farkas Vilmos, a Schopper I. G. részvénytársaság igazgatója. Van den Eynde Hektor, a Magyar-Belga Fémipar elnökigazgatója, Hirsch Adolf, a Frankl A. Hermann és Fiai részvénytársaság vezérigazgatója, Henik István, a Gazdasági Gépgyár igazgatója, Rausch Aladár nagykereskedő, Szász Oszkár igazgató, Dunckel Károly, a Magyar Acélárugyár vezérigazgatója, Berkovits Béla, a Brevillier és Urbán vas- és csavarárugyár igazgatója, Minkus Richárd, az Ullrich I. B. cég főnöke, Márkus Lajos nagyiparos, Aczél Géza nagykereskedő, Illyés Ferenc, a Magyar Fém- és Lámpaárugyár igazgatója, Mank Mór nagykereskedő és Weszter Béla nagykereskedő, ügyvezető igazgatónak Pfeiffer Sándort választották meg. VILÁG tőzsdenaptÁr Tőzsdenapok ]Prolongációs nap! Fizetési nap Aug. 25. hétfő Aug 26. kedd Aug. 27. szerda Aug. 29. péntek Aug. 29. péntek Szept. 11. csütörtök Szept. 1. hétfő Szept. 2. kedd Szept. 8. szerda Szept. 5. péntek Szept 5. pernek Szept. 18. csütörtök Szept. 9. kedd Szept. 10. szerda Szept. 12 péntek Szept. 12 péntek Szept. 25. csütörtök Szept. 15. hétfő Szept. 16. kedd Szept. 17. szerda Szept. 19. péntek Szept. 19. péntek-Szept 22. hétfő Szept 23. kedd Szept 24. szerda Szept. 26. péntek Szept. 26. péntek-Szept. 19. hétfő Szept. 30. kedd - Üzletiben az értékpapírpiac Ma is üzlettelen volt az értékpapírpiac, és ezt az üzlettelenséget még az a hír sem zavarta, hogy a bécsi értékpapírpiac nyugodt. A spekuláció tartózkodó, a hangulat deprimált és az árfolyamok körülbelül a tegnapi zárlat nívóján mozognak. A kasszanap sima lefolyású volt. A Giro pénzforgalma a 90 milliárdot is alig ütötte meg. A kosztpénzpiac is ellanyhult, és a déli órákban 18%-on bőséges volt a kosztpénzajánlat. Bécsben egyébként 500 volt a Magyar Hitel zárlata, az Osztrák Hitelé 162,5, ami arra mutat, hogy a magyar papírokat Bécsben is elhanyagolták, kivévén a Rimát, amely 145 ezer koronás árfolyamot ért el. Tájékoztató árfolyamok a pesti piacon ezek : Magyar Hitel 550, Osztrák Hitel 188, Kereskedelmi Bank 1185, Ingatlanbank 205, Általános Takarék 135, Kőszén 2900, Salgó 550, Rima 158, Magyar Cukor 2400, Georgia 425, Őstermelő 202 ezer korona. Drágult a búza és a rozs Élénk kínálat mellett körülbelül 70 vágón búza és 40 vágón rozs kelt el a mai terménytőzsdén és a búza 5000, a rozs 10.000 K-val drágult. Tiszavidéki 78 kg.-os búza 410.000, 76 kg.-os 405.000, 78 kg.-os hajdúsági búza Püspökladány állomáson 372.500, dunántúli búza 78 kg.-os zárlatkor 407.500 koronával kelt el. A rozs ma 10—12 ezer koronával drágult. Nyitáskor budapesti paritásban 335.000 koronával kötöttek, alercegfalva állomáson 310.000, szegedvidéki rozs budapesti paritásban 330.000, herceghalmi paritásban 355.000 koronáért. Új rabból ma is bő kínálat volt és budapesti paritásban 330—335.000 koronáért lehetett elhelyezni. Árpában kicsiny volt a forgalom. Takarmányárpát tiszai állomáson 390.000, sörárpát felsőmagyarországi vidéken 440—450.000 koronával kötöttek. Szilárd volt a tengeri. Bácskai állomáson 350—360.000 koronával kötöttek. Ezenkívül babban és mákban volt nagyobb forgalom. Babért 4500—4600 koronátfizettek dunántúli állomáson V1—3A kasszával. Mákért 13—13.500 koronát kilogramonként. Egyébként a mákban a vételkedv gyengült arra a hírre, hogy Csehszlovákia és Ausztria a napokban emelni fogják a mák beviteli vámját. Babban Passau állomáson 7 dolláros pénzajánlatok vannak, magyar feladóállomásokon 6.30—6.35 dolláros ajánlatok vannak babra. A bab kivitelét az exporttarifakedvezmény mellett is megnehezíti az, hogy ez a kedvezmény néhány állomáshoz van kötve és így az exportőrök a külföldre szánt babnak csak egy részét tudják exportálni. Borsó és babfélékben csak a príma árut lehet elhelyezni a piacon. Elkelt Viktória borsó 4300—4600 koronával, őszi borsó 3400—3600, expressz borsó 4500— 5000 korona. Príma nagyszemű lencséért 5—6000 koronát kérnek, az exportlencse állomásokon 2500—3500 korona. A lenmag 6000—6500, a fehér napraforgó 4000— 4100, a bükköny 2500—2600, a szöszösbükköny 7000—7200 korona kilogramonként feladóhelyen. A lisztpiacon a belföldi prompt áruban megélénkült az üzlet. Kiviteli számlára a malmok el tudtak néhány tételt helyezni a Szob határállomás 3 10 cseh koronás búzanullás bázison. A jugoszláv lisztek átlag 15 cseh fillérrel olcsóbbak a magyar lisztnél, a kereslet azonban inkább a magyar lisztek felé irányul, mivel ezek minősége jobb. A budapesti malmok lisztárai a következők: duplanullás 7200, nullás 6900—7000, 2-es 6700—6750, 6-os 6100—6150, a korpa névleges ára 2600 korona. Másodkézben a duplanullás 6400— 6500, a nullás 6100—6200, a 2-es 5400— 5800, a 6-os 4900—5100 korona minőség szerint prompt átvételre kilogramonként, zsákkal együtt vidéki malomból. Októberre az árak átlag 200 koronával drágábbak. A tőzsdetanács hivatalos árjegyzése a következő: 76 kilós tiszavidéki újbúza 397.5—102.5 pestmegyei és dunántúli 393—100 78 kilós tiszavidéki újbúza 406—110 pestmesvei és dunántúli 402.5—407.5 rozs 330-835 takarmányárpa 390—420 Sörárpa 400— 480 zab 360- 380 Új zab 330-333 tengeri, út 880 — 385 Repre 620—650 korpa 35-215 Péntek Egy százalékkal csökkent a bankjegyfedezel A Nemzeti Bank ma tette közé heti kimutatását, amely szerint a bankjegyforgalom 232 milliárddal emelkedett, amivel szemben az azonnal lejáró tartozások csak 131 milliárddal csökkentek, úgy hogy a két tétel együttesen 100 milliárdos emelkedést mutat. Az állam tartozása változatlan és így az ércfedezettel szemben a teher 3,154 milliárd. A valuta- és devizakészlet 184 milliárd, a fedezet tehát nem egészen 59%, míg a múlt héten néhány tizeddel meghaladta a 60%-ot. A bank kimutatása a következő: Követelések: Arany, vert és veretlen 449.944,619.040 K. Az alapszabályok 85. cikke alapján beszámítható devizák és valuták öszszege 1,382.885,006.028 K. Ezüst, vert és veretlen 13.557,732.696, összesen 1,816.387,358.364 K (változás az 1924 augusztus 23-iki állás óta plusz 2.437,630.266 K). A jegyzett részvénytőkére még hátralékos befizetések (09,697.95 aranykorona, átszámítva az angol font békeparitása szerint) 1.494,385.820 K, (változás az 1924 augusztus 23-iki állás óta mínusz 7.228,741.212 korona). Leszámítolt váltók, közraktári zálogjegyek és s értékpapírok 1,438.453,800.148 K (plusz 98.603,512.397 K). Az állam adóssága 1,978.130,438.090 K. Épületek és egyéb felszerelések 82.018,664.784 K. Egyéb követelések a Bank of England által nyújtott előleg beleszámításával 4,355.214,058.010 K (plusz 944.470,558.947 K), összesen tehát 9,701.698,705.216 K. Tartozások: Részvénytőke (30,000.000 aranykorona átszámítva az angol font békeparitása szerint) 449.673,986.160 korona. Jegyforgalom 3,659.756,519.102 korona (plusz 232.304,500.384 K.). Girokövetelések, letétek és azonnal lejáró más tartozások: a) államiak 1,092.030,181.559 korona, b) egyebek 381.200,354.793 korona, öszszesen 1,473.230,536.352 K. (+ 131.272,861.057 korona). Egyéb tartozások a Bank of England által nyújtott előleg beleszámolásával 4,119.037,663.002 K (+ 937.312,231.071 K.), összesen 9,701.698.705.216 II. Orosz—német földolajszállítási szerződést kötöttek, Berlinből jelentik. A lapok szerint ■ tegnap egy német konzorcium, amelynek élén a német földolajtársaság áll és Maltmann dr., az orosz naftaszindikátus képviselője, földolajszállítási szerződést kötött, melynek értelmében az orosz földolajtermés a német petróleumpiacon ugyanakkora helyet foglal el, mint a háború előtt. A szegedi kamara Szeged forgalmáért. A vasúti forgalom korlátozásával Általános ipari és kereskedelmi pangás érezhető Szegeden is. A háború előtti nagyszerű vasúti összeköttetések, víziutak, raktárhelyek, a fejlett ipar és exportképes gyárak predesztinálták Szegedet arra, hogy az alföldi iparos kereskedelem gócpontja legyen. A dél felé irányuló forgalom megindítása nélkül Szeged elsorvadása elkerülhetetlen. Ezért a szegedi kereskedelmi és iparkamara erélyes akciót kezdett a mai állapot megszüntetéseés a tranzitforgalom megindutlása érdekében. Terjedelmes feliratot intézett a külügyminisztériumhoz, amelyben kifejti, hogy a vasúti összeköttetést Szegeden át Romániával és Jugoszláviával okvetlenül hamarosan meg kell indítani, mert ha ez nem következik be, akkor az egyre nagyobb térre kiterjedő pangás nemcsak Szegeden, de az egész országban érezhető lesz. A memorandum kifejti, hogy élelmezési és más nyersanyagokban a múltban Bácska és Bánát volt Szeged szállítója, míg az ottani kisebb iparosság, sőt a gyárak is Szegeden szerezték be szükségleteiket. Ezzel szemben Szeged ma egy csonka vasút végállomása, olyan határállomás, amelynek a Bánság felé nincsen semmi forgalma, Szabadka felé pedig egyetlen vonatpár közlekedik, de teherforgalom itt sincs. Éppen ezért legfőbb ideje, hogy felszabaduljon és újra megnyíljék a szeged—temesvári vonal, amely nemcsak Szegednek, hanem Európának egyik legfontosabb vonala a Balkánnal. Eddig a Balkánnal minden összeköttetés szünetel, mert Románia a forgalmat Kötegyán, illetve Békéscsaba állomásokon keresztül bonyolítja le, holott Békéscsabának nincsen vonala ilyen nagyarányú tranzitó-forgalomra és így a forgalom errefelé nehézségekbe ütközik. A kamara feliratában megemlíti ezután, hogy aki Szabadkáról Temesvárra akar utazni, annak Aradon és Békéscsabán keresztül csak nagy kerülővel lehet az utat megtenni. A békekötés után a Simplon-expresszt is elvették Szegedtől és jugoszláv fenhatóság alatt álló területen át vezetik. Ezzel az intézkedéssel azt a nemzetközi forgalmat is megszüntették, amely Szegeden már a békében megvolt. Ily körülmények között Szeged feladási forgalma a minimálisra csökkent. Alig van más, mint egy kevés kender-, paprika-, gyékény- és darabáruforgalom. A kamara a beadványt nemcsak a külügyminisztériumnak, hanem az újvidéki és temesvári kamaráknak is megküldötte és felkérte őket, járjanak el kormányuknál, hogy Romániával és Jugoszláviával végre meginduljon a forgalom. A bécsi osztrák-magyar kamara a kereskedelmi szerződés megkötéséért. A bécsi osztrákmagyar kereskedelmi kamara az Ausztria és Magyarország között kötendő kereskedelmi szerződés sürgősségére hívta fel az illetékes kormányok figyelmét. Tekintettel arra, hogy mindkét állam kölcsönösen nagymértékben ráutalt a kölcsönös kivitelre és behozatalra, a mostani kereskedelempolitikai viszony, melyet csak korlátolt egyezmények szabályoznak,semmikép sem felel meg a két állam közötti forgalom követelményeinek. Az osztrák-magyar kereskedelmi kamara ennek következtében kötelességének tartja, hogy az illetékes tényezőket mind Ausztriában, mind Magyarországon felhívja, hogy minél hamarabb indítsa a pári tárgyalásokat a szerződés megkötésére.