Világ, 1924. november (15. évfolyam, 232-256. szám)
1924-11-23 / 250. szám
Jg 2021 november 23. VILÁG , nem gondolnám, hogy a jövőben máskép forduljanak majd a dolgok. Anglia és Franciaország között is majd csak akkor létesül egy reális, maradandó összeműködés, ha majd Nagybritannia azt látja be, hogy az ő és Franciaország érdekei azonosak. — Ne vegye rossz réven, professzorom, ha ez kissé utilitarista nézet. Úgy látom, nem nagyon bízik a népek szövetségében, amely az ilyen partikuláris érdekek kikapcsolására törekszik . A genf szónok urak ... — Tényleg, nem hiszek mondva csinált paktumokban. A genfi szónok urak ugyan százegyig szavalhatnak filantropikus tirádákat abban a reményben, hogy így korlátokat állítanak azok elé a gyűlöletözönök elé, amelyek az egyik nemzetet a másik elten uszítják. Ellenben igenis hiszek abban a sokkal súlyosabb realitásban, hogy az emberiség ipari fejlődése folyton halad s hogy ebben megvan az az irányzat, hogy megteremtse az érdekeknek azt a szolidaritását, amelyről már annyiszor kimutattam, hogy sokkal fontosabb, mint a papirosszerződések. Ezért van az például, hogy a világháború minden borzalmas következménye dacára is, látom már a percet, amikor — minden ellenséges érzületük dacára is — a németek és a franciák arra lesznek kárhoztatva, a dolgok kényszere által, hogy érdekeiket kiegyeztessék, társítsák egymással. — S hogy látja professzorom ennek a kilábolásnak az útját ? Hadisarc helyett kereskedelmi szerződés . — Bizony, ennek a fejlődési menetnek nem sok, vagy helyesebben, szerintem, csak egy útja van, amely azonban meglehetősen különbözik a genfi álmodozók útjától. Ma még elég erősek vagyunk ahhoz, hogy úgy, mint Bismarck tette velünk 1871-ben, ránk nézve kedvező kereskedelmi szerződést kényszeresünk Németországra s hogy ezzel helyettesítsük azt az évenkénti hadisarcot, amelyet a németeknek kellene fizetniük. Higgye meg, egy kereskedelmi szerződés, ha mégoly terhes is, egészen máskép fest egy nép érthető önérzetére nézve, mintsem egy megalázó hadikárpótlás. Azt hiszem, a jövő nemzedékek historikusai egyszerűen kacagni fognak azon a nagyon is szimplex, együgyű feltevésen, hogy mi negyven esztendőn keresztül képesek leszünk ezt a hadikárpótlást egy olyan népen behajtani, amely sokkal nagyobb lélekszámú, semmint a miénk ! S hogy vélekedik professzor úr a kölcsönös leszereskedésről ? A jövő háborúját nem a hadseregek döntik el jóízű és őszinte kacagás volt a válasz ,,naiv“ kérdésemre. — Nem hallott még kérem róla, hogy Németország a szomszédjainál, név szerint Oroszországban, fegyvereket gyártat? S különben is, mit jelent ma ez a szó, hogy lőszerelkedés? Ma, amikor a háborút többé nem ágyúval és puskával, hanem robbanó és mérges gázokkal vívják meg, olyanokkal, amelyeket néhány szempillantás alatt lehet előállítani egyébként teljesen ártalmatlan anyagelemekből? Itt van például az egyik legveszedelmesebb robbantószer, a nitroglicerin : hát nem pár pillanat alatt készül az a legnagyobb könnyűséggel, olyan két teljesen ártalmatlan szerből, amelyet a békeipar maga óriási tömegekben használ föl? És nem nyilvánvaló-e, hogy egy nép, amely a kereskedelmi repülőgépek és léghajók egész flottája fölött rendelkezik, ezeket — huszonnégy óránál rövidebb időn belül — hadiavionokká fogja átalakítani és pedig egyszerűen úgy, hogy fölszereli azokat az őrült gyorsan gyártott robbantó és mérges bombákkal? Hát kell itt még lefegyverzésről beszélni? — Ami pedig a tengeri leszerelést illeti, tisztesség ne essék, mondván, hogy az angolok kissé túl okosan gondolkoznak. Ők azt ajánlják, hogy minden állam szerelje le a tengeri haderőit, s ők a magukét a népszövetség rendelkezésére bocsátják majd. Hát ez annyit jelent, hogy Anglia abszolút uralmat akar gyakorolni egész Európa fölött. — Látja, ezek miatt a kétértelműségek miatt nem tudok a népszövetség jövőjében hinni, s ebben a hitetlenségemben igen jó társaságban tudom magamat, ezért utasították vissza erélyesen az amerikaiak is a népszövetségbe való meghívást, ezért fognak abból rövidesen a japánok is kilépni, s Oroszország, Kína és Törökország — ezek a nagy birodalmak — se mutatnak sok kedvet a népszövetségi játékhoz.. — Látom, professzor úr nagyira szkeptikusan ítéltl meg a népszövetség jövőjét... A népszövetség mint vallásos tömeghit — Azért ne értsen félre. Igenis, a genfi gyülekezetnek van egy igen fontos szerepe, ha talán nem is a közvetlen realitások terén. Úgy fejezném ki magamat, hogy ez a szerepe inkább misztikus jellegű és a tömegek lelkére feltétlenül mélyen hat. Komolyan emlékeztet azokra a nagy vallásos zsinatokra, amelyeken egy-egy új hitvallás épült fel, olyan, amely — mint a buddhizmus és az iszlám hajdanában, vagy a szocializmus és a kommunizmus manapság, — alkalmas arra, hogy hatalmas mozgatóerővé váljék abban a percben, mihelyt meghódította a tömegek lelkét. Márpedig ezek a misztikus illúziók már nem egy esetben teljesen átformálták, mágikus befolyásukkal, e világ képét. A lehetetlenből is lehetségest teremtettek, építettek vagy leromboltak óriási birodalmakat és álatokflottáik hatalmas civilizációkat. — Tehát nem tartom kizártnak, hogy a népszövetség eszméje is valamikor ilyen gigászi átalakulást jelent majd a históriára nézve, de az akut békekérdésben mégsem tulajdonítok neki nagy szerepet: az érdekek és az eszmények folytonos harcában mégis csak az előbbiek képviselik a nagyobb, reálisabb erőt... Supka Géza. ki osztrák vámbevételek kisebbek, mint a magyarok Smith főbiztos hatodik jelentésével egyidejűleg számolt be Zimmermann az osztrák népszövetségi főbiztos azokról a bevételekről, amelyeket októberben ért el Ausztria a külföldi kölcsön kamatszolgáltatásának záloga gyanánt lekötött állami jövedelmeknél. Ezeknek az összege 24,3 millió aranykoronát tesz, akkor, amikor a lekötött magyar záloglevelek összege elérte a 19 millió aranykoronát. Már most a magyar külföldi kölcsön összege 250 millió, az osztráké pedig 650 millió, tehát nálunk a zálogbevételek hozadéka októberben megközelítette a külföldi kölcsön összegének nyolc százalékát, míg Ausztriában nem érte el a kölcsön összegének négy százalékát sem , és így a magyar külföldi kölcsön kamatszolgáltatásának fedezete több, mint kétszerese az osztráknak. Igen érdekes az, hogy Zimmermann főbiztos elszámolása szerint az osztrák vámbevételek októberben nem tettek többet 158 milliárd papírkoronánál, míg nálunk elérték a 148 milliárd papírkoronát, pedig a papírkoronákban lerótt vámokon felül történtek vámfizetések aranykoronában is. Ausztria gazdasági forgalma jelentékenyen nagyobb, mint Magyarországé, úgy, amint jelentékenyen magasabb az osztrák nép 161- i színvonala is. Az a körülmény tehát, hogy a magyar vámbevételek igen számbavehetően meghaladják az Ausztria által kimutatott eredményt, újabb bizonyítékot jelentenek arra nézve, milyen abnormisan magas a vámtételek egy része Magyarországon, ahol az összes állami bevételeknek közel 20 százaléka származik a vámokból. A genfi előirányzat szerint a vámokból negyedannyi bevételnek kellene származnia, mint díjuniqu uaqmazs jazzg qpqqppa sauacSazi? vám jövedék jelentékenyen meghaladja az egyenes adók hozadékit. MINDENNAPI LEXIKON Bodekanesos Mussolini az olasz kamara új ülésszakának megnyitása előtt lelkesítő beszédet mondván pártjában, különösen azt emelte ki a fasizmus sikerei közül, hogy a lausanne-i békekötés végkép rendezte Dodekanesos jogi helyzetét. Miközben így büszke határozottságával az olaszokhoz fordul, még másodszor jelenti ki az angoloknak, hogy Rhodost és a tizenkét kisebb szigetet még ez évben Olaszországhoz csatolja. Nem ok nélkül teszi, nem is véletlenül éppen most. De, elmondhatjuk, ez a döntő lépés, ha valóban meglesz, öt hatalmat szorosan érdeklő diplomáciai tárgyalásnak vet véget, egy maréknyi nép négyszáz év óta folyó történetét vágja el és egész új állapotot teremt a Földközitenger keleti medencéjében. Hogy tizenharmad éve tartja birtokában Olaszország e szigeteket anélkül, hogy magáénak nevezhetné őket, hogy 1924 aug. 5-e óta csakugyan érvénysíthette volna jogát, de még nem érvényesítette : eléggé mutatja a probléma bonyodalmas voltát és azt is megláttatta, hogy a bizonytalanság kedvezőbb lehetett az olasz kormányra, mint a végső bizonyosság. A Földközi-tenger ura. Az a kérdés röviden, ki uralkodik ezentúl a Földközi-tengeren. Ez, bár látszatra csak a nagyhatalmakat illeti, Magyarországra sem közömbös egy cseppet sem. De ott van még ennek árnyékában még az is, ami a magyarság mai helyzetében igen tanulságos, hova lesz egy kicsi nép több ezer éve szakadatlan élő nemzeti, történeti, nyelvi joga. Ott áll a tizenkét sziklás sziget a középtenger keleti medencéjében szinte fölriadva, hogy mi lesz új sorsuk. Valamennyi hegyes, kopár, köves, művelésre alkalmatlan. Élelmük javarészét máshonnan szállítják, némelyik sziget még az ivóvizét is. A tengerből élnek. Egy része a lakosságnak hajós, más része szivacsot hoz a tenger fenekéről. Kemény, viharedzette, józan életű nép, hihetetlen kevéssel beérő, szívós, szorgalmas, bátor, sőt vakmerő ; templomra és iskolára sokat áldoz. Valamennyi együtt külön kis világ. Maguk szabta rendjük és szokásaik szerint éltek messze időktől fogva szabad köztársasági életet. A byzantiumi császárok idejében külön provinciát alkottak, a János lovagrend alatt szintén zavartalanul éltek, II. Szulejmán, a nagy hódító, méltányolva különállásukat, 1523-ban szabad adminisztrációt, sőt pénzügyi autonómiát adott nekik, saját törvénykezésüket is meghagyta. Török hatóság nincs is, csak az egy szubasi, aki átveszi az egy összegben megszabott adót (maktu), ami a katonai válságot is magában foglalja, de maguk vetik ki, minden szigeten külön, és maguk szedik be. Minden sziget megválasztja Tanácsát (demogerontia), az kormányoz minden tekintetben szabadon. A Rhodoson székelő török kormányzóval és a Magas Portával görög nyelven leveleznek. Kiváltságaik később is több-ször s tökéletesen elismertettek (1644., 1750., 1770.). A görög szabadságharcban keményen dolgoztak, de meglakoltak érte. Noha már a védőhatalmak oltalma alatt álltak, Görögország határainak megállapításakor (1830.) kimaradtak és visszakerültek a Portához. Mindamellett 1835-ben egy részük, később aztán lassanként a többi is visszakapta privilégiumait. A párizsi béke is megerősítette őket (1856.), az 1871-i londoni konferencia szintén, a berlini kongresszus (1878.) a 23. és 63. cikkében hasonlóan. Igaz ugyan, a Porta a krétai felkelés után (1867.) elszakaddásunktól tartva, megszüntette kiváltságaik egy részét, mégis egyéb vilayetek keresztény lakosságához képest Dodekanesos lakói irigyein való szabadságot élveztek. 1908 júliusában kiütött az újtörökök forradalma. Szinte az égig csapongóit az öröm szerte az egész birodalomban. Hanem az az óra, melyben kihirdették az alkotmányt, végzetes lett. A proklamáció — most nem fejtegethető okokból — csak jeladásként hangzott, hogy rajtaüssenek vagy elszakadjanak tőle, akik akarnak. Az újtörökök nem vették ezt észre. Sőt, mint afféle neophyták, szegények, vak rajongásukban és ama balhiedelmükben, hogy a jó szándék kikiáltása már eltörli és elfeledteli a régi rend vétkeit és hogy a kikiáltásra nyomban összetestvérkeznek mind az ott lakók, kiméletien erőszakkal láttak az egyenlősítéshez, durva módon fogtak a nemzetesítéshez, az egyetemes egyenlő oszmánság gyors megteremtéséhez. Olaszország a szigeteken Tehát Dodekanesost is megfosztották régi jogaitól. Az államtanács (1909 júl. 4.) elrendelte a török állami közigazgatást. A hivatalos nyelv a törvényszéken is a török , a makta már csak a telekadót, tizedet és a katonai váltságdíjat foglalja magában, vagyis a többi adó külön megfizetendő, sőt a sorozás is elrendelendő, mert katonáskodni minden polgárnak kell. Ezt a durva rendeletet, mely nem vette számba a szigetek gazdasági helyzetét, végrehajtották irgalmatlanul. Pedig, hogy csak egyet mondjunk, ha a fiataloknak be kell vonulniok, nincs aki szivacsot halásszon, a hajózás is kisebb méretű és akkor miből élnek és honnét a sok adó. A sok panaszra és tiltakozásra 1910 őszén vizsgálóbizottságot küldött a kormány a szigetekre és annak jelentéséig minden rendeletet felfüggesztett. A bizottság még nem készült el tanulmányával, mikor kiütött az olasz-török háború. Olaszország ugyanis hirtelen úgy vélte, veszedelem fenyegeti tripolisi és hyrenaikai gazdasági érdekeit de lehetetlennek érezte, hogy efelől tárgyaljon a Portával és azért 1911 szept. 26-án nyershangú ultimátumot intézett hozzá arra nézve, vájjon beleegyezik-e Tripolis és Kyrenaika olasz katonai megszállásába. Hiába kínált a Porta gazdasági kedvezményt, III. Viktor Emánuel szeptember 29-én megüzente a háborút. Már november 5-én bekebelezte a két provinciát, hogy „mindenki elismerje Itáliát középtengeri nagyhatalomnak". De, mivel soká húzódott a kegyetlen háború és sok veszteséggel járt, Itália a Dardanellákra vetette magát, hogy ott csikarja ki gyorsan a győzelmet. Kétszer indult neki sikertelenül: akkor Amegno generális 1912 május 5-én megszállotta Rhodost és hozzá Dodekanesost és hivatalos nyilatkozataiban a tökéletes felszabadulást és a nép önrendelkezését ígérte. A törököt most már az olasz flotta elvágta Tripolisztól. Közben meglett a balkáni szövetség. Nagy szorultságában a Porta egy nappal a Balkán-államok hadüzenete után (1912 okt. 18.) megkötötte a lausannei békét. A békeszerződés 2. cikke így szól: „Az Aegaeus-tenger megnevezett szigeteit az olasz tisztek, mihelyt Törökország Tripolitaniát és Kyrenaikát kiürítette, azonnal kiürítik." Törökország megtette, Itália azonban a szigeteket ki nem adta. Nem akarta tétlenül nézni, ha talán a balkáni háború következtében nevezetes eltolódás lesz ; katonai álomásnak kitűnőek a szigetek . Tripoliszban úgy is tovább folyt a háború, mert a benszülött arabok nem egyeztek bele a békébe, fölperzselt oázisaik pusztaságába. Nem adta ki őket a bukaresti béke után sem (1913 aug. 10.), mert a tripolisi fölkelők közt állítólag török tisztek is voltak és így „a lausannei béke még nem hajtatott végre". Venizelos éppen útra indult, hogy afelől is tárgyaljon Talant bejjel, mikor kitört a világháború. A világháború alatt Sonnino ama hét kívánság lajstromában, miket 1915 április 6-án jóindulatú semlegességéért követelt a bécsi külügyminisztériumtól, ötödik helyen ezt írta : „Az Osztrák-Magyar Monarchia elismeri a Dodekanesos végleges olasz birtoklását." Amit a mi kormányaink meg nem adhattak neki, megadták fegyveres segítségéért a nyugati államok dúsan megtetézve* A londoni egyezmény (1915 8. cikke megígéri a Dodekanesos fölött való teljes souverainetét, 13. cikke azonfölül, amennyiben Britannia és Franciaország afrikai birtokai meggyarapodnának, Erythraeában, Szómálban és Libyában leendő gazdag határigazítással bíztatta. Csakugyan, a győzelem után Tripolisz szélén megkapta Franciaországtól, Erythraeában Angolországtól, amit kívánt. Aztán Szómál földjére és pedig az ú. n. Dsubaland-ra került a sor. Ez már veszedelmes bonyodalomba dogozódott. Lord Curzon, külügyi államtitkár Lloyd George alatt és Baldwin első kabinetjében, nem volt hajlandó a londoni egyességet minden egyébre való tekintet nélkül végrehajtani. Curzon konzervalizmusa nem nézte szívesen Itália gyarmati gyarapodását és annál inkább kívánta megtartani Anglia középtengeri uralmát és inkább a göröggel együtt dolgozni* aki nem válhatik veszedelmessé. Ha Djubalandot Itália kívánsága szerint rendezik* adja ki a főbb szigeteket Görögországnak. Korfu szigetéről is a ma megduzzasztott olasz-görög konfliktus idején csak Anglia miatt kellett távoznia az olasz flottának, mert a korfui olasz állomás nyugtalanította Anglia középtengeri állását, így állt a dolog, míg Curzon megmaradt a hatalmon. Mikor 1920 tavaszán Itália zanzibari jogairól is lemondva megkapta Dsubalandban a Milner-Scialoja-vonalat, belevették az írásba azt a klauzulát, hogy ez az egyesség a béketárgyaláson sorra került határigazítótervek része lévén, csak az általános rendezés keretében valósítható meg. Ezzel Itália elismerte Britanniával szemben, hogy a szigeti kérdés általános érdekű és Djubaland ügye összekapcsolódik vele. Még tovább is ment Itália, midőn Sévresben (1920 aug. 10.) gróf Bonin Longare és Galli aláírásával lemondott Dodekanesost illetőleg minden jogáról és címéről Görögország javára, hozzátéve, hogy Rhodos sorsáról szabadon határozhat lakossága, mihelyt Britannia átadja Cyprust Görögországnak. Tudja mindenki, a nagyhatalmak megsokallották a Görögországnak juttatott zsákmányt ; megbízták, szerezze meg magának Smyrnát, ha bírja ; segített is egyik-másik azon, hogy ne bírja. Konstantinos visszatért a trónra, de országa kiesett a szövetségből, míg Musztafa Kemal erősödött: akkor Itália kijelentette, a sévresi békével együtt megdőlt minden Görögország iránt való kötelezettsége (Venizelos—Titioni). Megtehette, az angol és a francia közvélemény följogosíthatta rá. Anglia sem folyósította az 1918-ban megígért kölcsönt. Ezen az oldalon tehát fölszabadult, igaz, de a másikon nem szabadult. 1921-ben is Lloyd George kapcsolatosan tárgyalta Schanzerrel a Dsubaland és Dodekanesos ügyét. A kisázsiai görög katasztrófa után pedig (1922 aug. 30.) gyors figyelmeztetés ment Rómába: Dodekanesos sorsa európai ügy, Itália nem intézheti el egyedül. MacDonald, bár még a tavaszkor állta a junkuimot, engedett. Hogy a német jóvátétel kérdésében és a leszerelés ügyében Itália melléje álljon, hogy az orosz területet a né,met ne aknázhassa ki egyedül, kettéválasztotta a két ügyet : a Dsubaland rendezését illető iratból kihagyták Dodekanesost, viszont Itália külön függelékben megígérte Dodekanesos méltányos rendezését. „ Mi volna az a méltányos rendezése, a Független Cyprus. A görögöket nem kérdezte senki. Alig egy hónappal az olasz megszállás után kongreszszusra gyűltek Patmos szigetén. Megköszönték az olasz katonaságnak felszabadításukat; proklamálták örök nemzeti kívánságukat, hogy az anyaországhoz csatlakozhassanak; addig is a hivatalos olasz nyilatkozatok alapján proklamálták autonómiájukat és megkérték valamennyi hatalom védelmét és oltalmát az „Aegaeus-állam" számára. Erre nem felelt senki. Öt évvel ezelőtt húsvét vasárnapján újra kimondták az uniót. Erre csúnya retorzió, véres büntetés és börtönzés következett. Most a nyári döntés után Mussolini, miközben habozott, végrehajtsa-e az aonexiót, mert az elismertetés ki tudja , mi sokba kerül és mert a török köztársaságot baj volna megbántani, arra gondolt, hogy a főbbeket megtartja, némelyikét visszaadja a töröknek, vagy egyet átad az angolnak. Ez volt a legrosszabb valamennyi terv között. De kellemetlen újság történt. Az új angol kormánynak tekintélyes angol politikusok csoportja azt javasolja, hogy Dodekanesosból és Kyprosból autonóm állam legyen a Népszövetség oltalma alatt. Erre szövetkezett gyorsan a bevezetésben említettem enunciáció, hogy fait accompli legyen ... Ragaszkodik-e még Baldwin és Lord Curzon, ld szintén újra miniszter, régi nézetéhez ? A Dsubaland egyezményét Anglia még nem erősítette meg hivatalosan. Nem valószínű, hogy egészen elvessék MacDonald egyességét, nem valószínű, hogy egészen megvalósítsák régi szándékukat, és azért azt hisszük, e sokszerű probléma igazán komoly, tárgyalása még csak ezután kezdődik. Dercsényi Móric dr. B-xzzzsrrxzs&iaxaszs zaesa-ai/nr-MJuza Vagin*B