Világ, 1925. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

Tizenöt év­ ea kimúlik az esztendő, tizedik a beteg, gonosz évek között, melyeken kitört az ős­idők atavizmusa. A tizedik év, amely el­feledte, megtagadta közelmúltját, a civili­záció nemes évtizedeit, hogy ne zavarják történelemelőtti ösztöneinek szabadságában. Tíz év előtt kezdődött az emberek öldöklése, komplikált gépek gyártották a halottakat és sokszorosították a nyomorékokat, villany, gáz, gőz, ismeretlen vegyiszerek fojtogattak, gyújtogattak és robbantak a szárazon, a föld alatt, a vízen, a víz alatt és a levegő­ben. Tíz év múlt el és e tíz esztendő alatt az emberpusztítás technikája is lezüllött a pre­­hisztorikus színvonalra, Európa közepén megjelentek a kannibálok és a modern fegy­­vergépek munkáját a fogak őskori fegyverei folytatták. A tizedik év hanyatlik ma el és e decennium alatt az emberiséggel megesett minden szégyen és gyalázat, ami az embert kiábrándíthatja nagyzási mániájából. Van­nak néhányan, akik megkísérlik, hogy visz­­szavezessék az embert a művészet, a tudo­mány és a zseni méltóságáig, de a csattogó fogak ilyenkor még vészesebben vicsorognak és az eltompult fül már nem tudja megkü­lönböztetni csikorgásukat a fegvercsörgés­­től... Tizenöt éves a Világ és ebből a tizenöt év­ből tíz esik a fegyverek és fogak csattogásá­nak idejére. Jött, hogy Magyarországon han­got adjon az új mondanivalóknak, egyen­gesse a szükségesség útját és sigyelmeztessen a jelekre, amelyek a változás elkerülhetet­lenségét jósolják. A szűk partok közé szo­­ríott magyar folyó látszatra még nyugodtan hömpölygött, amikor már a Világ erőszakos gátak helyett természetes medret követett, amelyben minden csepp megtalálja a maga egyenletes útját, egyensúlyos elhelyezkedé­sét. A duzzadt vízen könnyelműen lebegtek az uralkodó osztályok fehér jachtjai, senki nem tartott­­a. JjjVfríí volt viztöxnejj, öpi'w!--­ fével, amely akkor még az iszapban szunya­nyadt. A Világ jött és figyelmeztetett az ele­mek megvesztegethetetlen törvényére. Utat követelt az árnak, amely végül minden gát ellenére úgyis megtalálja a maga természe­tes pályáját. Normális feltételeket követelt a ritmikus hullámzásnak, amely a természet­­ellenes akadályokon örvénnyé fajul. A jach­tok fedélzetéről vidám, duhaj arcok vigyo­rogtak a vízbe: ha a folyó kissé felborzoló­­dott, a gátakat még szorosabbra rakták, és voltak, akik Xerzes módjára korbáccsal büntették meg sörényes házát. Hogy zavar­talan biztonságukat bizonyítsák, regatta­ünnepélyeket rendeztek a mentőcsónakokon. , A Világ leadta a vészjeleket, de senki sem figyelt rájuk a jachtok fedélzetén. Tíz év előtt is megfújta a szirénát: a háború kitö­­rét megelőző napon felidézte a vörös ka­­hallucinációját. A téboly véres nevetése óta nem csitult el és a tizedik új esztendő élén is hallatszik. Az első lövészároktól a kr­irabálok padlásszobájáig ível tíz esz­tendő őskori kriptához hasonló boltozata, amelyet még mindig a vörös kacaj éjféli csörömpölése remegtet. A Világ tizenöt év előtt a több szabadság, a több jog, a több kultúra és a több kenyér programjával indult el útjára és tizenöt év alatt ez a program nem változott. Reformo­kat, jó törvényeket és egészséges intézmé­nyeket követelt. Az állam részvétét, atyai érdeklődését polgárai iránt, békét az osztá­­gok között és békét a nemzetek között. Okosságot és áldozatkészséget azoktól, akik kultúrában és vagyonban erősebbek. Vitat­kozott a rideg kapitalizmussal és a türelmet­­enkedő militarimussal, amelyek minduntó­­an felidézték a végzetet. De mindig csak re­­ormokat követelt, törvényeket és intézmé­­yeket. Sohasem rakott szavakból barriká­­nt, sohasem vájt földalatti gondolatoknak arlangot és kanálist. A Világ sohasem akart uradalmat, hanem a belső pacifizmus jel­­zavával meg akarta előzni az osztályok hár­át, ahogy a békét hirdette a nemzetek között. Világ a forradalom ellen küzdött, amikor­­ általános választójogért és a szociális ju­­tásért kibontotta zászlaját. A kapitalizmus a militarizmus azonban megcsinálta a aga forradalmát: a háborút. A Világ szetn­­iszállt ezzel a forradalommal és nem rajta ült, hogy ez a csúfosan elvágódott, embe­­ri millióit és értékek milliárdjait felzabáló Srnyeteg kikényszerítette a szenvedő töme­­kből az elkésett törvények és intézmények­en való vágy agresszivitását. A Világ enöt év előtt reformpolitikát követelt és úgynevezett forradalom hónapjaiban sem art egyebet reformoknál, amelyek a tör­­zsek és intézmények korszerű átalakítá­sával, a nemzet és a nép igazi igényeihez való alkalmazkodással egyértelműek. Nem rajta múlt, hogy tizenöt év előtt a feudaliz­mus süket gőgje, a kapitalizmus részvétlen­sége és a militarizmus mindent kockáztató vakmerősége lepeckelte magáról a reform­­törekvéseket és nem rajta múlt az sem, hogy a háborútól fölkeltett forradalmi erők a saját módjukon próbálták kikényszeríteni a levegőt és életet jelentő princípiumokat. Hat esztendő előtt a reakció csinálta meg a maga forradalmát és a Világ azóta is a forradalom ellen küzd; reformokat követel és ragaszkodik tizenöt éves rögeszméihez, amilyenek: a szabadság, az egyenlőség, a béke, az egészség és a felvilágosodottság. Vannak országok, ahol ezeket a rögeszmé­ket imádságos áhítattal ejtik ki a reálpoli­tikusok is. Magyarországon még rögeszmék, de a Világ ezt a szívós következetességet nem hajlandó a jövőben sem feladni, öt háborús és hat ellenforradalmi újév ellenére sem... Amikor Liszt Nándor engedélyt kapott az első németországi vonat elindítására, a raj­navidéki molnárok dühös memorandumban tiltakoztak az ördöngős masina ellen, amely fölösleges szelet zavar és megzavarja a szél­malmokat szabályos működésükben. A Világ ellen tizenöt év óta harcolnak a magyar élet szélmolnárai. A Világ valóban szelet kavar, zavarja az elavult, pusztulásra érett intézmények és gondolatok nyugodt funkcióját. A Világ ezt a rendeltetését bátran és büszkén vállalja a jövőben is. Megy a maga programja felé, amely békében, hábo­rúban, forradalomban, ellenforradalomban változatlanul ugyanaz, amelynek jogara alatt az emberpusztítás technikája nem fejlődhe­tik a titokzatos vegyiszerek komplikáltságáig és nem züllhet le a kannibalizmusig. Megy a maga egyetlen útján és utasai azok a magya­rok, akik a prehisztorikus időbe való tízesz­tendős kirándulás után visszavágyódnak abba a Magyarországba, amely ezer év óta Európa szívében fekszik. A Világ azt a ma­gyarságot hirdeti, amely a határokon belül és a határokon túl az egész magyar kultúr­­egységet átöleli. A szélmalmok kedvéért nem áll meg egy pillanatra sem, mert ezekben a szélmalmokban nem a szegény, megnyomo­rított, szenvedő magyar nép kenyerét őrlik.. ÁRA 3000 KORONA 1 tüí* • poteld fozok barcsit. Tbxieß a Is­ii mdíbí, a művészet és a gondolat nabadj­iját. Oltalmam a gyengéket, sí elnyomottakat, a OMDsütteket. Vétót kiélt az Ican­ástalanságnak, a gyill­­letnek és a bouinnak. Védelmeii a niekét, mely a békétlenség levegőjében el­sorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekeze­tije egyetértését. Tanítja ez egyén áldozatkész­­setét a nemzet és a társadalom nagy érdekei tant, az erősebb mérsékletét a politikai és gaz­dasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságét és vámmentességét. SEB XVI. É¥F OLT A M « BUWAPEST, CSÜTÖRTÖK 1035 JANUÁR I ♦ 1-SO S 2 A M ff •^JrVETft. ' ' A Tűig Magyaromig megújhodásét ■ teraf. kréelétól és a tokosod műveltségiül várja. Nem vanal hiába ajkára a basa nevét de a hazát szolgálja minden betűs* gondolata, érzést. A Világ ereje s tiszta meggyőződés; megturb­tik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli má­sok meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőzd kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket Ideálokat reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak, kardja a szebb, több év d­ealább magyar élet gondolaténak. Rómában órák kérdésének tartják Mussolini bukását (A Világ római tudósítójából.) A mai na­pon az volt az általános érzés az olasz fő­városban, hogy Mussolini kormányzása már csak napokig, vagy inkább órákig tarthat. Salandra megkezdte a tárgyalásokat Orlando és Giolitti híveivel, tehát valószínűnek lát­szik, hogy a liberális párt ellenzékbe vonult zöméhez most végün­ csatlakozni fog a jobb­­szárny is, amely legtovább flörtölt Musso­lini híveivel. A fascista vezérek lármás cikkeit és nyi­latkozatait nem tartják túlságosan nagy je­­lentőségűeknek, és azzal a példabeszéddel imnánk el, ho­tv­a sötét éjszaka az erdőévi ansíriai tzoktfi&d*traté-Abokj*tsj141 n­ajyiba félnek. Éppen a legélesebb nyilatkozatok és cikkek alatt szerepelnek az olyan nevek, akiknek legtöbb a félnivalójuk a fascista uralom bukása után, tehát szeretnék még egyszer terrorizálni a közvéleményt. . Ez aligha fog sikerülni, mert igaz ugyan, hogy a véres összeütközéseket mindenki kerülni akarja, de a római politikai körök nézete szerint az intranzigens alvezérek­ mögött nincsenek többé csapatok , és így a hango­san kimondott szavak csak üres szavak. Legföljebb két-h­árom vidéki városban kí­sérelhetnék meg a fascista alvezérek a reménytelen ellenállást, de a legtöbb helyen hiába próbálnák mozgósítani a milíciát, amely az általános föltevések szerint elolvad abban az órában, amint többé nem Musso­lini neve szerepel az olasz kormány élén. Pillanatnyilag hatott az a demonstráció, hogy Mussolini tegnap délután a költségve­tési kérdéseket tűzte a minisztertanács napirendjére, de azért a minisztertanács résztvevőinek is az volt az érzésük, hogy az új költségvetés tételeinek védelme — nekik már csak igen kevés dolgot fog adni. A mai napon már igen sok szó esett arról, melyik párt és melyik politikus vegye át a kormányt Mussolinitől. A szo­cialista párt részéről elhangzott kijelenté­sek szerint az egyesült szocialistáknak nin­csen sok kedvük résztvenni az új kormány­ban, és szívesebben átengednék a nagytaka­rítás munkáját a polgári pártoknak.­ Ha a szocialisták megmaradnak ezen az álláspon­ton, akkor valószínűleg a liberálisok, a de­mokraták és az olasz néppárt koalíciója veszi át Mussolini hagyatékát. Az új minisz­terelnök személyére nézve többféle kombi­náció van forgalomban. Azt már nem tart­ják valószínűnek, hogy átmenetileg vala­melyik erőskezű tábornok kerül az olasz kormány élére, mert a fascista­ uralom ma­radványainak leküzdése már csak politikai, nem pedig katonai feladat lesz. Abban az esetben, ha kísérlet történnék arra, hogy a jelenlegi kamara feloszlása előtt szavazza meg a visszatérést a régi válasz­tási rendszerre, nem igen lehet más a mi­niszterelnök, mint Salandra, akármennyire ellenszenvessé is vált a fascista rendszerrel szemben tanúsított simulékonysága folytán a Monte Aventimo előtt a hadüzenet mi­ni­sztere isel ír­. d­e Salandra egészen mosta­náig rjS£rtvctt a'/ olasz kamara tanácskozó «ai|£kontaktusban van a fascista képvise­lt táboraink tpérzékelt elemeire!, jfs ««5-1! 1 . ) *n._:pf.X.'Qsilíflásu a yuf.-issajtyi -vérgy javaslat­ megszavaztatására, amelynek ára­ gyanánt természetesen az új kormány kényesén volna engedélyezni bizonyos ki­vételek fentartásával az amnesztiát a fas­­cizmus uralma alatt elkövetett bűncselek­ményekre. De ha ilyen áron lehetségessé válik a fasciém­ Rendszer békés felszámolása, akkor a régi pur.'el­ nem idegenkednek at-­ tól, hogy a gyilkosok trve.r.Wotti amnesztiá­ban részesítsél­ a bűnösöket. Milánóban ma megerősítették a helyőr­séget arra a hírre, hogy a fascista part­­iciájának milánói hadosztályparancsnoka elrendelte a milicia mozgósítását. De éppen Milánóban igen erős a munkásosztály, azonkívül nagy kérdés, milyen mértékben sikerül érvényesíteni a mozgósítási paran­csot, hiszen a fascista párt lapjai ma hiva­talos cáfolatot közölnek, amely szerint nem felel meg a valóságnak a milícia felbomlá­sáról, és a tömeges dezertálásokról terjesztett híresztelés. A római rendőrségnek még nem sikerült kideríteni, kik mázolták be tintá­val a múlt­ éjszaka a Popolo d’Italia plakát­ján Mussolini fehér márványból faragott mellszobrának reprodukcióját. A fascista sajtó éretlen ellenzéki tüntetésről beszél, de sokfelé azt hiszik, hogy a fascista párt szélsőséges elemei tartották szükégesnek ezt az egyébként ártalmatlan demonstrá­ciót Mussolini ellen. Amennyiben január harmadikén még Mussolini fog az olasz kormány élén állni, viharos összetűzésekre számítanak az olasz kamarában, noha ellenzéki képviselők nem igen fognak részt venni az ülésen. De azt hiszik, hogy a fascista tábor intranzigens elemei megkísérelnek még egy éles előretö­rést, és akkor a mérsékelt dérnek sietve kí­sérletet tesznek majd arra, hogy erkölcsi bizonyítványt szerezzenek maguknak az el­lenzéki pártok előtt. Elkobzott lapok, főgyűjtőit szerkesztőség Rómából jelenti a Világ tudósítója. A tegnapi minisztertanács határozata alapján a mai napon megtörténtek az intézkedések az ország nyugalmának biztosítása érdeké­ben. Az első ilyen irányú intézkedés az volt, hogy ma valamennyi ellenzéki lapot elkobozták. Az ellenzéki lapok egy részét megjelenés után kobozták el egy másik ré­szénél pedig már a nyomdában akadályozta meg a rendőrhatóság a lapok megjelenését, úgy hogy ezeket a lapokat már ki sem nyomhatták. A kormány ellentábora vezérei­nek lakásán és egy egész sereg antifascista egyesületben ma házkutatást tartottak- Florenzbről jelenti a Világ tudósítója. A mai napon mintegy kétezer fascista gyűlt össze a Nuovo Giornale című lap szerkesz­tősége előtt. Jóllehet a szerkesztőség épületét nyolcszoros rendőri és katonai kordon zárta el, a fascisták áttörték ezt a kordont, be­hatoltak a lap épületébe, a bútorokat össze­zúzták, majd az egész szerkesztőségi helyi­séget petróleummal öntötték le és felgyúj­tották. Mire a tűzoltók kivonultak, hogy a tüzet eloltsák, már jóformán semmit sem lehetett megmenteni. A városban óriási pánik uralkodik, az üzleteket bezárták és a lakosság nem mer az utcára menni. Délután a fascisták meg­ostromolták a városi börtönt, hogy letartóz­tatott elvbarátaikat kiszabadítsák. A nagy­számban kivonult katonai és rendőrcsapa­­toknak ezeket a támadásokat sikerült visz­­szaverni. f­i Szilveszter estéjén Az 1923. év még a korona romlásának és a költségvetési deficit megold.­atallán problémájának jegyében telt el Magyar­­­­országon. Az 1923. év kezdetén 500 papír­­­­koronát sem kellett adni egy arany­­­­koronáért, és az év végére 4000 papírkorona­­ volt az aranykorona ára. 1920-ban harmad­­félszeresére emelkedett, 1921-ben alig 50 százalékkal nőtt meg az aranykorona értéke papírkoronákban számítva, és az 1922. év emelkedése is csak 250 százaléknak felel meg, míg 1923 folyamán nyolcszorosára szökött föl az aranykorona ára, tehát a papírkorona elértéktelenedésének és az árak emelkedésének szempontjából Bethlen István gróf kormányzásának harmadik esz­tendeje volt a legsúlyosabb év, a nagy konszolidáció harmadik éve. A külföldi kölcsön reményének megbizo­nyosodása 1924 tavaszán stabilizálta a ko­rona árfolyamát, és azóta változik a ko­rona értéke, csak éppen az árak színvonala emelkedett a kopam értékének stabilitása mellett is 25—30 százalékkal. Ez a magyar gazdasági probléma egyik súlyos sebe, a másik pedig egy igen különös paradoxon. November végén a pénzügyminiszter 272 milliárd koronát térített vissza Smith főbiz­tosnak a költségvetési fölöslegből, és a no­vemberben elért állami bevételek összege 928 milliárd volt, 137 milliárd helyett, de ennek a nagy javulásnak sehol semmi nyoma az ország gazdasági életében. Az ál­lamháztartás helyzete megjavult, de nem a magyar társadalom gazdasági helyzetének javulása folytán , hanem ellenkezőleg, a tár­sadalom gazdasági helyzetének rovására ... Ezen segíteni kell, a társadalom érdekében, és a szanálás tartósságának érdekében. A segítség legfontosabb eszköze kétségkívül a külföldi hitel forrásainak bő megindulása Magyarország felé. Ezt elismeri minden hivatalos pénzügyi politikus, sőt Korányig Frigyi’* báró rurusz • ■ 1 á ii~bT‘-7.er azt *i, hogy a níp*zcvd\ “sSf segítségével kapott 250 millió arany­­koronás külföldi kölcsönön felül ennek az összegnek a tízszeresére volna szükség a magyar gazdasági életben. De a külföldi magánhitelek csak csöppenként szivárognak Magyarországba , és nem erős hullámverés­sel sietnek a magyar partok felé. Ma este megjelent szilveszteri vezércikkében Bethlen István gróf igen pregnánsan jelölte meg a gazdasági és a pénzügyi rekonstrukció elő­feltétele gyanánt a külpolitikai presztízs visszaszerzését, ez pedig Bethlen szerint jó hírnevünk visszaszerzését jelenti: a Magyar­­országról terjesztett rágalmak megdöntését. De a rágalmakat csak egy módon lehet m­eg­­dönteti­. Olyan világos, pozitív tényekkel, amelyek cáfolják a rágalmakat, nem pedig olyan világos, pozitív tényekkel, amelyek a hitelesség bélyegét ütik a rágalmakra. Kí­váncsiak volnánk a miniszterelnök őszinte véleményére arról, milyen mértékben alkal­mas a rágalmak megcáfolására a csendőr­­felügyelőség ügyészének az a ma nyilvános­ságra került határozata, amely tizenkilenc csoportra osztott bűncselekményeknek ad mentességet a büntetés alól. Az első cso­portba tartozik az a hat kecskeméti rendőr, akiket az ágasegyházai buckáknál akasztot­tak föl. A második csoportba tartozik egy magánzónő, egy varrónő, egy hivatalnoknő és még vagy húsz ember, akiket az orgo­­ványi határban „részint agyonlövés, részint akasztás által kivégeztek“. A harmadik cso­portba tartozik Buday Dezső jogakadémiai tanár vezetésével harmincnégy férfi és egy asszony, akiket a „kecskeméti szikla­dűlő­ben agyonlőttek", így haladnak tovább a csoportok, a kadencia pedig az : „tekintve, hogy a kegyelemben részesítés előfeltételei fönforognak . . Reméljük, a miniszter­elnök kikézbesít egy-egy példányt a csendőr­­felügyelőségi ügyész határozatából minden olyan bankigazgatónak, aki a külföldön iparkodik hitelt szerezni, mivel az ilyen akták rendkívül alkalmasak a külpolitikai presztízs helyreállítására, a Magyarország­ról terjesztett rágalmak megdöntésére , és így a külföldi hitelképesség emelésére. Annál inkább, mivel a tizenkilenc csoportba osztott bűncselekmények elkövetőivel szem­ben a kegyelemben részesítés előfeltételein kívül föntorognak más előfeltételek is : a nemzeti hőssé avatás előfeltételei. A magyar gazdasági életnek a mai nap­pal lezárt évben kétségkívül a szanálás volt a legfőbb eseménye, míg a magyar politikai élet legfőbb eseménye a baloldali blokk pártjainak kivonulása a második nemzet-­­ gyűlésből. A kivonulás incidentális okai az ilyen visszatekintésnél nem érdekesek, és nem fontosak, mert a kivonulás szükség­szerű következménye volt a második nem­zetgyűlés súlyos születési hibáinak, a­mi­

Next