Világ, 1925. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
Csütörtök" León Bakst halt meg tegnap Párizsban, a pétervár cári balett díszleteinek és kosztümjeinek tervezője, akinek neve talán még inkább a egész világé lett, mint Pavlovacs Aszadova vagy Nizsinszkij dicsősége... Az orosz balett legyőzte a testi súly minden nyomát és Bakst öltöztette fel az orosz balettet úgy hogy még súlytalanabbak lettek a mozdulatok, még természetesebb lett az, ha Anni Pavlova percekig lebegett lábujjhegyen , és ha Nizsinszkija Rózsa lelkében szárnyak nélkül röpült ki magas ívben a nyitott ablakon. Scherezádé volt Baksz első nagy sikere, ez a kelet pompába és keleti tarkaságba öltözött balett, amely Szentpétervár leghíresebb művészei közé emelte frakszát egyetlen este, és csakhamar szertevitte nevét Európa minden fővárosába. Hl a motívumok határtalan gazdagsága között válogathatott Bakit, és nem a találékonyság volt a fontos, mint inkább az, hogy néhány szín és néhány vonal szűkszavúsága idézze fel a közönség előtt a Kelet pazar szókincsének minden színét, egész gazdagságát. .A perzsa palota jelzése a színpad hátterén,"Scherczádé könnyű baldachinja, és csodálatos ruhája felejthetetlenül szövődnek össze a pétervári cári balett feledhetetlen emlékével. Bakst festett néhány rendkívül finom portrét, és némelyik rajza arra vall, hogy a grafika terén olyan különleges egyéniséggé fejlődött volna, mint Aubrey Beardsley, ha nem foglalja le művészi energiáját a színpad, fie az orosz balett színpadáért Baksznak joga volt feláldozni tehetségét. . Tűzmadár, az Igor herceg, a Pacsirta, a Seherezáde díszletei és kosztümjei megjelentek könyvalakban is, és így ugyan lefoszlott róluk az ensemble csodálatos varázsa, de azért minden részlet külön is hatott, a művészi intruició és a művészi könnyedség erejével. Baksznak nem kellett megtanulnia a súlytalanság törvényeit akkor, amikor a cári balett szolgálatába szegődött, mert nem csupán kosztümjeivel segédkezett a súly legyőzésénél és a könnyű harmóniák füzesénél, hanem legyőzte a súlyt már képein és grafikai munkáin is. Légiesen karcsú vonalak futottak végig Bakst képein és lebegéssé feloldott formák, de azért a képek soha nem foszlottak köddé, mert Bakstnak éles szeme volt az igazán jellegzetes részletek iránt. Baksi már a háború és a forradalmak előtt is keltős életet élt, második hazájává fogadva Párizst, ahol ugyanolyan híres ember volt, mint odahaza. Hiszen a francia, az angol, a német, az amerikai művészeti folyóiratokban egymást érték a Baksi-számok, és ezt a kettős életet megkönnyítette a cári balett sűrű vendégszereplése. Az orosz balett a nagy személyi, és művészeti kiadásoknál fogva súlyos deficittel küzdött, de nem ez tette szükségessé a külföldi vendégszerepléseket, hiszen Pétervárott és Moszkvában is táblás háza volt a balett minden előadásának, a bemutatók pedig heteken át megbeszélt művészen események voltak. .-1. orosz kultúra nagy reprezentatív értéke gyanánt küldték évről-évre Párizsba, Londonba, Berlinbe, Bécsbe, néha még Budapestre is a cári balettet, vagy legalább a balett egy részét, és az ilyen vendégszereplések mindig diadalútat jelentettek a cár táncosainak, akik teljesen legyőzték az életet és egészen felszabadították a művészetet. Cárok nincsenek többé, de a szovjet köztársaság kétségbeesett erőfeszítéssel iparkodik fentartani a cárok balettjét, amely többfelé forgácsolódon szét, és főleg sokat vesztett fejlődési képességéből azáltal, hogy Baksz tartósan Párizsban telepedett le. Baksz majdnem olyan fontos ember volt ii .orosz szovjet kormány szemében, mint Saljapin, akinek odahaza marasztása végett egészen rendellenes áldozatokat halmoztak egymásra Moszkvában. "De azért Saljapin nagyon nehezen tér vissza Oroszországba. New York után Párizsban állott meg, lemondva és újból lemondva előre bejelentett föllépéseit, talán azért, hogy minél későbbre tolja ki a visszatérést a fehér országba, amely ma még hidegebb, mint a cárok idejében volt. Baksz pedig végleg elveszett Moszkva számára, már évekkel halála előtt, de az orosz balett számára még dolgozott tovább, hiszen a cári balett egyik töredéke Párizsban vert gyökeret, mint egy másik töredéke News-Yorkban. ".A párizsi művészek egyik fejedelmük gyanánt tisztelték a cvikkeres, szelíd, halk öreg urat, aki szeretett csendesen beszélgetni, és elpirult, ha műveiről ejtett szót valaki. A Boulevard Malesherbes-en volt Báksz párizsi műterme, amelyet jól ismert a francia főváros elegáns világa, és jól ismertek az orosz emigráció hajótöröttei. Életének végefelé sokat, keményen dolgozott Baksz, ■ és vállalt jó honoráriumért egyébként érdektelen portrékat is, amit pedig azelőtt nem igen tett meg. De mosásokat kellett keresnie Baksznak, mert nagy kiadásai voltak... .A párizsi orosz emigrációra nagy csapás Baksz halála, és kivált nagy csapás a fiatal párizsi orosz művészekre, akik az anyagi támogatáson kívül sok más irányban is kaptak segítséget a cári táncosok nagy dekoratív karmesterétől. Baksz ötvenhat évet élt üteg, és ebből egy negyedszázadot töltött a világhír meleg fényében. Az orosz báhfét most lassan kint széttöredezik majd, akik nagyok voltak, azok elmúlnak az idők múlásával és nem A szociáldemokrata pártnak a Bethlenkormánnyal 1921 decemberében kötött paktuma, vagy legalább a paktum létezése már hosszú ideje nyílt titok volt, és egy idő ótaígy látszott, mintha Bethlen a paktum nyilvánosságra hozásának fenyegetésével akarna nyomást gyakorolni a szocialista pártra. Ma azonban a szocialista párt megelőzte a miniszterelnököt, és a Népszava kiadta a paktum teljes szövegét, bebizonyítva azt, hogy a paktum titokbantartására a kormánynak volt a legtöbb oka. A paktum egyes pontjai és egyes fordulatai talán meglepik azokat is, akik nagy vonalakban ismerték már a megegyezés tartalmát, de ez a politikai okmány a maga egészében igen súlyos példája a zsarolásnak , hiszen azok, akik a szocialista párttal tárgyaltak, kíméletlenül kihasználták a szocialisták kényszerhelyzetét, mégpedig nem csupán a polgárok és a munkások szövetségének fölbontására, hanem arra is, hogy a szocialista párt akkori vezéreivel aláírassanak olyan pontozatokat, amelyek csak az ellenforradalmi mentalitás nagy eltévelyedéseit, és néha nevetséges naivitásait szögezik le. A polgárok és munkások szövetségének fölrobbantása 1921 decemberében kétségkívül igen súlyos politikai következményekkel járt. Nem szabad elfelejteni, hogy akkor a választási küzdelmekben Rassay Károly pártja hetven jelöltet állított föl, csakugyan nagyobbrészt októbrista jelölteket, az igaz , de a paktum által követelt elfordulás az októbristáktól nem igen lehetett őszinte a szocialista párt részéről, hiszen a szocialista párt lemérsékelt, az időkhöz és a viszonyokhoz alkalmazott programja még mindig legalább októbrista program. Rassay pártjának hetven jelöltjén kívül más polgári erők is állottak a paktum által fölborított szövetség mögött, például olyan mérsékelt polgári politikusok, mint Bárczy István és Ugron Gábor, akikkel szintén szakítania kellett a szocialista pártnak a paktum érlelésében. Végül pedig nem szabad megfeledkezni arról, hogy 1921 decemberében letartóztatásban volt Andrássy Gyula gróf, Rakovszky István, Sigray Antal, Beniczkiy Ödön, Grófi Gusztáv, a Bethlen-kormány egy rendkívül, széles ellenzéki fronttal állott szemben, tehát a polgárok és munkások szövetségének föntartása egy kissé későbben, de esetleg teljesebben hozhatta volna meg a paktum által biztosított eredményeket. Ez azonban a politikai mérlegeléseik kérdése, és utólag nehéz megállapítani: milyen eredményeket ért volna el három esztendeje a kormány ellen felvonult széles ellenzéki front akkor, ha a pralktuan nem szakítja el a szocialistákat a liberális ellenzéktől. A szocialista párt szempontjait könynyű megérteni. Kegyetlen idők voltak azok, amelyekben a szocialista vezéreik leültek tárgyalni az ellenforradalom tombolásának olyan exponált képviselőivel, amilyen Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter volt akkor. Különös lehetett a hangulat a Népszava szerkesztőségében, amikor Tomcsányi Vilmos Pál jónak látta visszaadni a szocialista vezérek látogatását... Érzékenykednie egész bizonyosan nem volt szabad a szocialista párt vezetőségének, amely a közvetlen közelből hallotta az ellenforradalom által üldözöttek jajkiáltásait, és naponként hallota az üldözöttek hozzátartozóinak panaszait, azért, amiért a munkásoszstály szervezett erejével nem tud könnyíteni az üldözöttek sorsán. Elsőrendű emberi és baráti kötelességekkel szállnanak a szocialita vezérek, amikor a börtönök lakóinak érdekében leültek tárgyalni a börtönőrökkel, abból indulva ki, hogy az adott körülmények között csak a börtönőrök enyhítetik a foglyok sorsát. Ez a lelkiállapot magyarázza meg, ha a paktum "pontozata"ban helyet kaptak olyan tételek, amelyek szembekiállóan abszurdumok megöröklésére kényszerítették a papirost. Így az a megállapítás, amely szerint a sajtószabadság helyre van állítva, noha a sajtószabadság tekintetében akkor a helyig az volt, hogy például a Világnak már a hónapok sora óta nem volt kolportázs joga, a közigazgatási sajtórendészet egyik intézkedése folytán, és a Világ a hónapok hoszszú sora óta sürgette hiába, bíróság elé állítását az inkriminált cikk miatt. Ez a helyzet ma sem változott sokkal kedvezőbbre és a különbség legfeljebb az, hogy most, amikor nyilvánosságra került a paktum, a Népszavának nincsen kolportázs-joga. Akik aláírták a megegyezést , nem a paktum pontozatait nézték, hanem az ellenforradalom hullámverését maguk körül akkor, amikor aláírták ezt az okmányt, a vis major nyomása alatt feláldozva az erkölcsi kétségeket , és az erkölcsi kétségeken kívül egy olyan nagy gyakorlati erőt, amilyent a polgárok és a munkások szövetsége képviselt 1921 decemberében. A politikai naivitások múzeumába illik többek között az a tétel, amely lemondatja a szocialista pártot köztársasági propagandáról, ?Akkor, amikor már amúgy is törvény tiltotta szigorú szankciókkal a köztársasági propagandát, és amikor a szocialista párt nem egyszer sóhajtott fel, hogy a legitimizmust is kedvezőbbnek látja az ellenforradalmi rendszernél. Két gyakorlati eredményt mindenesetre elért a paktum megkötésével Bethlen István. Az egyik az volt, hogy a polgárok és a munkások szövetsége megszűnt politikai erő lenni, a másik pedig az, hogy a paktum titokbanmaradása következtében a liberális polgári ellenzék nem látott tisztán, és így nem menthette meg azt sem, ami megmenthető lett volna, ha idejekorán értesül válás milyen formában a paktum megkötéséről. Mindenesetre különös az, hogy a polgári társadalom és a polgári rend védelmének Szent György lovagja, Bethlen István gróf, a polgári politika nagyobb dicsőségére, szövetséget kötött a szocialista párttal, Bárczy, István, Ugrón Gábor, Rassay Károly ellen... Quae mutatio rerum. Politikai prognosztikon az 1925. esztendőre Az adott viszonyok között igen nehéz dolog a valószínűség határain belül megrajzolni azijesztendő várható politikai eseményeit Ennek dacára úgy kormánypárti, mint ellenzéki oldalon sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a magyar politikának mit hoz az új esztendő. A kormánytámogató többség véleménye nem egységes az újesztendő politikai eseményeit illetőleg. Az úgynevezett intranzigens kormánypártiak nem igen számolnak a politikai élet reális követelményeivel és nagy bennük a hajlandóság arra, hogy könnyedén fogják föl a helyzetet. A kormánypárt megfontoltabb tényezői nem látják olyan egyszerűnek a helyzetet és számolnak annak komoly lehetőségével, hogy a parlamenti béke helyreállításának meghiúsulása olyan komplikációkat vonhat maga után, amelyek egyelőre belálhatatlanok. Erről az oldalról a következő felvilágosítást kaptuk: — Bízom abban, hogy a parlamenti békét meg lehet teremteni. Az egységes párt egy tekintélyes rész® helyezkedik ma már arra az álláspontra, hogy a választójog kérdésében is áldozatot kell hozni a béke érdekében. Nem tartom ugyanis valószínűnek azt, hogy ha az állemdék az alkotmányjogi javaslatok tárgyalásáig passzivitását fel nem adja, a főrendiházról szóló törvény megalkotása után ez a nemzetgyűlés országgyűléssé alakulhasson át. A legjobb eset, amelyet a kormány a maga részéről elfogadhat, az, hogy ellenzéki absztinencia mellett létrejött alkotmányjogi reform után a nemzetgyűlést feloszlassa és az új választójog alapján választhasson képviselőházat. Súlyos alkotmányjogi aggodalmak merülnekfel ugyanis egy olyan megoldással szemben, amely ez ellenzék hozzájárulása vagy részvétele nélkül akarná az országgyűlés egyik házává avatni a jelenleg együtt ülő nemzetgyűlést. Tekintettel arra, hogy Bethlen István gróf ismételten kifejezésre juttatta azt az elhatározását, hogy az alkotmányjog a provizóriumot meg akarja szüntetni, meg kell találni a lehetőségeiket arra, hogy az országot alkotmányjogi megrázkódtatásoktól megóvjuk. A nemzetgyűlés minikiarendjére vonatkozólag a következő felvilágosítást kapta a Világ tudósítója : — Január hó 12-én egybegyűl a nemzetgyűlés,de most már majdnem bizonyosra vehető, hogy érdemleges tanácskozásai megkezdését egy héttel újból elhalasztja. Bod János pénzügyminiszter hevesen ellenzi azt, hogy a nemzetgyűlés a költségvetés előtt bármilyen más javaslatot is tárgyalás alá vegyen, így tehát valószínű, hogy a törvényhatóságok újjászervezéséről szóló belügyminiszteri javaslat, valamint a népjóléti miniszternek a munkanélküliség esetére szóló biztosításról, a bányatárspénztárakról és a munkásbiztosítás reformjáról már elkészült törvényjavaslatai csak a költségvetés után kerülnek tárgyalásra. Ezeknek a javaslatoknak letárgyalása után kerül a nemzetgyűlés elé a választójog reformja, majd pedig a főrendiházról szóló tér- A politikai helyzet igen találnak utódokra, de Baksz neve élni fog addig, ameddig az orosz ballet emléke, amely bizonyára sokáig kísért majd mindenfelé, ahol megfordult Anna Pavlova társaival, Baksz kosztümjeivel, és Baksz díszleteivel. Ha pedig ezek a kosztümök és díszletek letűnnek a színpadról, még mindig marad néhány különös ajkú, különös mosolyú, különös szemű portré, néhány mereven dekoratív és mégis megkapóan szomorú tájkép, néhány rajz és karc, beszélve arról, ki volt León Bakst. Naptárrefom írta : Móra Ferenc Olvasom, hogy valami nemzetközi tudóstestület meg akarja reformálni akalendáriumot s én egy szóval se mondom, hogy ne reformálja meg. Először is a kísérlet neon olyan veszélyes, mintha az embereiket akarnák megreformálni. Ha Július Caesar beérte volna azzal, hogy csak a naptárt reformálja meg, máig is élhetne. Másodszor jó volna valami okos naptárt csinálni a mai összevissza-kalendárium helyett, ha lehetne. Ma egy sereg ünnep a húsvét után igazodik, a húsvét pedig a hold után, arról pedig már a kisdedek számára való fizikai földrajz is azt tanítja, hogy Inna mendax, „hazug hóki“. (Nyilván a szűz Diána ép ezért választotta fejékének.) Aztán az sincs renden, hogy az egyik hónap hosszabb legyen, mint a másik s az embernek, mindig találgatni kelljen, hogy mikor is lesz most elseje. (Családi tűzhelyünkön rendesen már harmadikán fel szokött vetődni ez a kérdés.) A tervezett okos naptár szerint minden hónap egyforma hosszú lenne és ezutáni neon a kezünk felé bütykein kellene kiszámítani, hogy melyik a harmincas, melyik a harmincegyes. Igaz, hogy ez az elé a probléma elé állítaná az emberiséget,hogy akkor mért, teremtette a jó isten a bütyköket,, ha nem ez a rendeltetésük, de hát ez se lenne olyan nagy baj, legföljebb egy problémájával többje lenne az emberiségnek, amin össze lehetne veszni. Az meg egészen megszépítené az életet, hogy a naptárreform szerint az elseje mindig hétfőre esne, különösen ha azt is ki lehetne valahogy rpndolni, hogy minden hétfőre esne egy elseje. Szóval, elvileg nagyon okos dolog lenne az okos naptár. De merem állítani, hogy a gyakorlatban nem lesz a naptárreformból semmi, mert az okos naptár nem kell az embernek. Én tudom, mert én már öt esztendővel ezelőtt megreformáltam a naptárt. Akkoriban úgy látszott, hogy kénytelen leszek pályát változtatni. Én ugyan nem tudtam róla, hogy elkívánkoznék a helyeimről, de a barátaimtól hallottam, hogy többen kívánkoznak a helyembe, temetőcsősznek a könyvek kriptájába. Egy kiadóbarátom különösen aggódott értem és azt mondta, hogy szeretne a számomra valami biztos exisztenciát teremteni. — Hogy gondolod ? — Olyan könyveket íratnék veled, amikből fényesen élhetnél. — Például ? — Kántorkönyvet, szerelmi levelezőt, vagy kalendáriumot. Ezek a legkelendőbb műfajok honunkban. A három életpálya közül legszimpatikusabbnak találtam a kalendárium-csinálóét. Hiszen a kalendárium volt az első olvasmányom és a kalendáriumoknak majdnem olyan szenvedélyes gyűjtögetője voltam, mint a gomboknak. Ha Rigó keresztapám észrevette, hogy a felöltőjéről le vannak vágva a gombok, vagy a Lidérc-naptár leveszett a szögről a szenteltvíztartó mellől, a bűnügyi nyomozás szálai mindig hozzánk vezettek. Persze, ezek a régi kalendáriumok olyanok voltak, hogy érdemes volt értük a hetedik parancsolattal összeütközni. Ezekből tanultam meg Hamlet dán királyfi történetét, Don Quixottet, meg a Robinson Gruspet, ami bizony mind sokkal okosabb olvasmány volt, mint például az év politikai története, amivel a mostani kalendáriumok traktálják a nemzetet. — Hát jó — csaptam a kezébe a kiadónak —, csinálok neked egy okos naptárt. — Mi lesz a címe ? — Éppen az, amit mondok. ..Okos Ember Naptára". Tudod, valami olyant gondolok, mint a Közhasznú Honi Vezér volt száz esztendővel ezelőtt. Dessewffy József gróf irt bele cikkek meg Kisfaludy Károly s még az anekdótákat is táblabírák szerkesztették bele. . A kiadó egy kicsit megszeppent. — Kérlek, ahogy gondolod. De talán a grófokat, meg a táblabírákat kihagyhatnád ...Legalább a grófokkal ne kezdj semmit ! Azt hitte a csacsi, hogy grófokkal akarok Okos Naptárt íratni! Megnyugtattam, hogy nem kell nekem ahhoz senki se, megírom én azt magam elejétől végig. Meg is írtam s máig is azt tartom, az volt a legtökéletesebb irodalmi alkotásom. Politika nem sejt benne több, csak annyi, hogy „kilenszáztizenkilencben, kit agyon nem vernék, tarthatja az magát húszban szerencsés embernek". Hanem volt benne mese az istenáldotta búzáról, amelynek szeretet az elvetője, békesség a learatóia, a tűzről, amelyikhez küdmön hordja a fát, palást melegszik mellette, vers Mátyás királyról, akinek a halála óta oda az igazság, — volt abban még adóügyi tanácsadó, s azt nekem nagyobb kínomba került megírni, mint tíz kötet regényt. De regényt is szerkesztettem bele, még pedig kozmológiát : a Föld regényét születésétől haláláig. Persze, a geológia igen hosszú román, nem is jutottam tovább, csak addig, hogy a Napnak a Neptunus, Uranus, Saturnus, Jupiter, szóval a nagy kamaszok után született olyan vetélt gyereke is, mint a Föld. (Folytatása következik a jövő évi Okos Naptárban.) — Barátom, ez szenzáció,— ölelt meg a kiadó, mikor a kéziratokat átvette. —■ Mit adjak én ezért neked ? Bizony isten, akadémiai tagságot érdemelnél. Légy szíves nyugtát adni nyolcezer koronáról. A nyolcezer koronát disznóba öltük, aztán őfi disznót is megöltük és már minden ölnivalónk elfogyott, mikor úgy márciusban beállított hozzánk a kiadó. Nem kell megijedni, nem fogtuk rá a szalonnavágókést. Nem volt jó húsban, szegény ember, egy kicsit megsoványkodott, szép gömbölyű orcája meglappadt.— Barátom, ebbe CeTe-buktunk. — állt VILÁG január 3. 3