Világ, 1925. április (16. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-01 / 74. szám
2 1925. április T. VIE.C. mát jelenti, akkor a polgárság nyilvánvalóan nagyon könnyen hajlandó lemondani uralmának erről a formájáról, mert a polgárság nem igen szereti azt az uralmat és nem igen gyönyörködhetik abban, amely egész társadalmi politikájában, egész világnézetében és egész gazdasági politikájában csak arra alkalmas, hogy a polgárság erejét gyöngítse és veszélyeztesse. Az a politika, amelyet mi reakciónak mondunk és amelyet ime Bethlen István gróf polgári politikának mond, nálunk a középosztály teljes anyagi és erkölcsi megsemmisülését jelenti. Az ipar és a kereskedelem válságát eredményezte, az állami tisztviselői kar örök szegénységi fogadalmát hozta, a magántisztviselők és a magánalkalmazottak kétségbeejtő küzdelmét szülte és a lateinereket katasztrófába sodorta. Ha ez az a polgári politika, amelyet Bethlen István gróf a szociptokrata párt osztályuralmától a polgárság valóban nem tudni^^^Ha is féljen jobban, ettől az osztálymimimtól, vagy pedig a Bethlen István gróf védelmétől. Másról van itt szó. Arról van itt szó, hogy a szociáldemokrata párt becsületesen harcolt a polgári ellenzékkel együtt a közszabadságokért, a demokráciáért, a szabad gazdasági rendért. Arról van itt szó, hogy a miniszterelnök éket akar verni a polgárság és a munkásság közé, arról van itt szó, hogy a miniszterelnök meg akarja bontani a harcos ellenzék egységes küzdelmét és arról van itt szó, hogy a polgárság számára rémképek festésével akarja kedvessé és egyedül üdvözítővé tenni a reakciót. Nem a polgárság uralmáról van itt szó, hanem Bethlen István gróf uralmáról... A jogügyi bizottság letárgyalta a felsőházi javaslatot A nemzetgyűlés közjogi és igazságügyi együttes bizottsága kedden délután 5 órakor Platthy György elnöklete alatt ülést tartott, amelyen folytatta az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 17. szakasznál, amely az örökös főrendiházi tagsági joggal fölruházott családoknál vezetett családkönyvről szól, Illés József előadó új bekezdést javasol. E szerint a családkönyvbe a törvény életbeléptetésétől számított 15 nap alatt be kell iktatni az eddig föl nem vett azokat a jogosult családtagokat is, amelyeknek az utolsó beiktatás után adományozták az örökös főrendiházi tagsági jogot. A 19. szakasznál, amely a szervezetek és intézmények részéről kiküldendő felsőházi tagok választásáról rendelkezik, Orsfy Imre szóváteszi, hogy eszerint az ügyvédi kamarák együttesen két tagot választanak, a későbbi 21. §-ban pedig meg van határozva a Budapesti Ügyvédi Kamara választási joga. Szerinte vagy úgy kell segíteni ezen az anomálián, hogy a 19. §-ba föl kell venni, hogy a két tag közül az egyiket a budapesti kamara választja, vagy pedig a 21. §-ból kell kihagyni azt a részt, hogy „de legfeljebb összesen tíz kiküldöttet". A miniszterelnök az utóbbi módosítást magáévá teszi, mire a szakaszt ezzel a módosítással fogadja el a bizottság. Ugron Gábor szükségesnek tartaná, hogy a közgazdaság három legnagyobb ága, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés és a Gyáriparosok Országos Szövetsége is képviseletet nyerjen. Nagy Emil azt javasolja, hogy az OKH és a Hangya is kapjon egyes képviseletet. Lukács György az Országos Közegészségügyi Tanácsnak és az Országos Képzőművészeti Tanácsnak kíván képviseletet. Bethlen István gróf miniszterelnök honorálni kívánja, hogy a vitézi szervezet képviselethez jusson. Javasolja, hogy egyéb tekintetben fogadja el a bizottság az eredeti szöveget változatlanul. A 23. §-hoz, mely a kinevezésen alapuló felsőházi tagságról intézkedik, Nagy Emil szól hozzá. A bizottság a Nagy Emil által kifejtetteket magáévá téve, kimondja, hogy a bizottsági jelentésbe felveendő, hogy a bizottság ezt a szakaszt azzal az értelmezéssel fogadta el, hogy az „érdemes polgárok közül" szavak alatt nők is értendők. Egyébként a paragrafust a bizottság az előadó stiláris módosításával fogadta el. Az előadó javasolja ezután, hogy a régi 26., 27. és 28. §-ok összevonassanak egy új 27. §-sá, amelynek szövege a következő volna: „A felsőházi tagságot megszűntnek kell kimondani arra a tagra nézve: 1. aki a meghívó vagy megbízó- levél bemutatását elmulasztja és mulasztását a felsőház elnökének hivatalos felszólítására sem pótolja; 2. aki az eskü letételét megtagadja vagy elmulasztja; 3. akinek működése az esküben fogadott kötelezettségével ellentétbe kerül. Akinek tagságát megszűntnek mondták ki, azt öt éven át az országgyűlés egyik házának tagjává sem lehet megválasztani." Rassay Károly aggályait fejti ki e szakasz intézkedései tekintetében. Szakítani kell az úgynevezett szocialista szakasszal, amelyhez fogható rendelkezés az egész világon nincs. Az angol parlamentben a kiűzés rendszerével távolítják el az érdemetlen képviselőt. Ezt a jogát azonban az angol parlament az utóbbi 50 év alatt csak közönséges bűncselekmények esetében gyakorolta. Bethlen István gróf miniszterelnök: Ez a kérdés kapcsolatban van az alsóházban leteendő eskü kérdésével. A célzat az volt, hogy ez az eskü csak bizonyos kategóriákra vonatkozzék, a kinevezettek és a választottak kategóriájára, mert hiszen azok, akik méltóság révén kerülnek be, amúgy is esküt tesznek hivataluknál fogva. Az esküben négy kérdés van rendezve. Első a magyar államhoz és nemzethez való hűség. A második szempont az, hogy az esküben azt mondjuk: az ország törvényeit meg nem tagadom. Tulajdonképpen azt kellene mondani, hogy: az ország törvényeit megtartom, — de ez kissé messzebbmenő kifejezés. Célunk az, hogy ne legyen folytatható olyan propaganda, amely a meghozott törvényeket úgy állítja be, hogy ezek érvénytelenek. Ennek a kérdésnek igen nagy jelentősége lehet sokféle szempontból, itt van például a trónfosztási törvény, vagy a köztársasági propaganda stb. A harmadik szempont az, hogy a törvények megváltoztatására más módon, mint törvényes eszközökkel, nem törekszem. A negyedik szempont szintén bizonyos aktualitással bír, mert hiszen az utóbbi években a szélső balszárnyon bizonyos jelenségeket tapasztaltunk arra nézve, hogy az illető párthoz tartozó urak utasításokat kaptak a külföldről. Ez annyit jelent, hogy az ő függetlenségük, szuverenitásuk csak részleges és külföldről rángatott drótemberekké válnak. Ez igenis olyan védekezés, amely figyelmeztet minden pártot, hogy erre a lejtőre ne induljon. A bizottság ezután a régi 26., 27. és 28. szakaszokat törli, s ezek helyébe az előadó által indítványozott új 27. szakaszt teszi, s azt változtatás nélkül elfogadta. A régi 32. § előtt az előadó egy új szakaszt javasol, amely az országgyűlés két háza közötti konfliktusok rendezéséről intézkedik a következőképpen. Ha az országgyűlés egyik háza a másik ház által elfogadott törvényjavaslatot elveti, vagy olyan változtatással küldi vissza a másik házhoz, amelyet az nem fogad el, az ellentét kiegyenlítése együttes ülésben kíséreltetik meg a két háznak ama bizottságai által, amelyek a törvényjavaslat tárgyalását előkészítették. A bizottságok jelentést szerkesztenek a két ház közötti ellentétről, javaslatot tesznek, a javaslatot a házak külön-külön tárgyalják. A bizottság az új szakaszt elfogadta. A 42. szakasz után az előadó új 43. szakasz felvételét javasolja, amely a következőképpen szól „Az izraelita vallásfelekezet képviseletére hivatott felsőházi tag választásának szabályait az e törvény 6—11. és 22. szakaszában megállapított szabályok figyelembevételével és az érdekelt hitközségekkel való tárgyalás alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter az igazságügyminiszterrel egyetértőleg állapítja meg. E rendeletet a nevezett miniszterek bármikor módosíthatják." A 45. szakasznál a két ház között felmerülő konfliktusok elintézésére az előadó új második bekezdést javasol a következőkben: „Ha az országgyűlés két háza között az ellentétet a 30. szakaszban szabályozott eljárás háromszori megismétlésével nem sikerül kiegyenlíteni, a képviselőház a törvényjavaslat első elfogadását követő ülésszakban elhatározhatja, hogy a törvényjavaslatnak általa megállapított szövegét a felsőház hozzájárulása nélkül a kormányzó elé terjeszti. A kormányzó ilyen esetben, amennyiben az 1920. évi I. törvénycikk 13. szakaszában foglalt visszaküldési jogot nem kívánja gyakorolni, vagy azt nem gyakorolhatja, az elébe terjesztett törvényjavaslatot vagy törvényként kihirdeti, vagy az 1920. évi XVII. törvénycikk 1. szakaszának korlátai között az országgyűlést feloszlatja. Ha az új választások alapján összeülő képviselőház a törvényjavaslatnak a kormányzó elé terjesztett szövegét változatlanul fentartja, a kormányzó azt 15 napon belül törvényként kihirdetni köteles." Többek hozzászólása után Bethlen István gróf kéri, hogy az erre vonatkozó szövegeket ne most állapítsák meg. Az appropriációs javaslatot feltétlenül kiveendőnek tartja e tekintetben. A bizottság így határoz. A hátralevő szakaszokat változtatás nélkül elfogadták, s ezzel a javaslatot részleteiben is letárgyalták. A bizottság ülése háromnegyed kilenc órakor ért véget. Ausztria: Európa egyik alapvető problémája (A Világ bécsi munkatársától.) A kis Ausztria — így hitte mindenki — Európa legkisebb problémája, legjelentéktelenebb gondja lesz. A valóságban pedig a gyönge Ausztria a legkeményebb dió, amelyet a béke gurított Európa asztalára a diplomácia nem kis fejtörésére. Ausztria a háborúnak az a rokkantja, amelynek nem engedik meg, hogy mankót vegyen hóna alá és azzal pótolja leamputált végtagjait, így dülöngél egy lábon és ha jobbra hajlik, hogy megtámassza magát, balról hangzik fel a tiltakozás, ha pedig balra, jobbról ismétlődik meg a komédia. Elég utalni Benes dr. legújabb megnyilatkozására, amely szerint helyesli a német biztonsági paktumjavaslatot, de egy, csak egy feltétel mellett: ha Ausztriát örök időkre eltiltják a Németországhoz való csatlakozástól. Benes dr. eszes diplomata, világos fej és így rögtön tiszta logikával meg is mondta, hogy miért követeli ezt. Hogy lehetséges-e megállítani a fejlődést útján, olyan kérdés, amelyet nem kell bolygatni. Kétségtelen azonban, hogy Ausztria Európa egyik alapvető problémája, legérdekesebb külpolitikai rejtvénye. Ausztria azonban nemcsak a külpolitikai konstellációnál fogva lett európai problémává, hanem belpolitikai okokból is. A külpolitikai nyomással szemben belpolitikai centrifugális erők is nemzetközi problémává tolják fel Ausztriát. Ha Ausztria hamarosan nem csatlakozik valamelyik szomszédjához, úgy a középeurópai probléma nem nyer valamelyes elfogadható megoldást, úgy felosztják ezt az országot, vagy szétesik magától. Az osztrák belpolitikai probléma ma ebbe a formulába önthető : centralizmus vagy föderalizmus ? Ennek a problémának kettős alapja van: 1. egy általános szociális jelensége a mai időknek: a növekvő ellentét város és vidék közt és 2. egy speciális osztrák: a nemzeti öntudat hiánya. A nagy monarchia kábele széthullt nemzeti államokra, amelyek ma nemzeti öntudatukban élik ki magukat és amelyeknél, mint minden egységes nemzetnél, a szociális ellentétek ellenére is egységes keretbe foglalja a nemzeti öntudat, a hazafiasság az ország lakóit. Az ausztriai németek is csak olyan kis népcsoport volt itt a nagy monarchiában, mint a délszlávok, csehek és lengyelek. Minden kis nemzetnek megengedték az egyesülést, sőt ezért zúzták össze a monarchia évszázados kereteit. Csak az ausztriai németeknek nem szabad csatlakozni fajrokonaikhoz, német testvéreikhez. Ausztria hamis, megtévesztő név e kis állam számára. Osztrák nép nincsen, osztrák hazafiság ismeretlen fogalom. Osztrák — ez a szó jelentette a monarchiában a cseh—horvát és egyéb nemzetiségekből kikerülő szoldateszkát és lakájhadat, amely a habsburgi monarchia „eszméjét" hordozta. Hiszen az úgynevezett mai bécsi középosztály túlnyomórészben cseh, morva, magyar vagy más eredetű, de nem igazi, tiszta német származású. Osztrák nép nincs, csak a német népnek egy töredéke, amelyet erőszakkal tartanak vissza attól, hogy belső vágyát követve, egyesülhessen északi testvéreivel. Minthogy pedig ennél az országnál nincs meg a nemzeti öntudat összekapcsoló ereje, a társadalmi osztályellentétek feszítőereje nagyobb, mint a határok összetartó kerete. Amikor szociáldemokrata kormánya volt Ausztriának, a paraszt Tirol és Vorarlberg komolyan foglalkoztak az elszakadás gondolatával. Egyik Bajorországhoz, a másik Svájchoz akart csatlakozni. A világnézeti különbségeket itt nem hidalja át az egy nemzethez való tartozás tudata, mint a nemzeti államokban, amelyekben egy egész nép egyesítve van. Ez a tömeglélektani alapja az osztrák belpolitika fejlődésének, amely sok tekintetben iskolapéldája a többi államokban is előbb vagy utóbb bekövetkező fejlődésnek. A magyar sajtó az osztrák belpolitika eseményeivel és fejlődésével meglehetős érdektelenül áll szemben. A magyar közvélemény nem kíséri oly figyelemmel a szomszédos állam jelenének és jövőjének kialakulását, amint ez magyar szempontból is szükséges lenne. A magyar lapokban alig találni híreket azokról a tárgyalásokról, amelyek hosszú hónapok óta folynak a bécsi kormány és a tartományok közt, anélkül, hogy eredményre vezetnének. Hiszen, mondják, csupán pénzügyi kérdésekről van szó, amelyek magasabb politikai szempontokból nem érdekesek. Pedig ezek a pénzügyi alkotmány körül forgó tárgyalások ez a lényegét érintik a kérdésnek. Mert nézzük csak a helyzetet: Ausztriának ma keresztényszociális szövetségi kormánya van. A kilenc szövetséges állam (tartomány) közül 8 szintén keresztény-szociális, csak Bécs van a szociáldemokraták kezében. A keresztényszociális szövetségi, tehát központi kormány, amelyet Seipel dr. vezetett, azzal a követeléssel fordult a parlamenthez, hogy az összes állami adók kivetése és az adók eredményének az egyes tartományok közt való szétosztása a központi kormányra bízassák. És a keresztényszociális tartományok elvetették saját pártjuk kormányának javaslatát, sőt megbuktatták Seipelt és Kienböcköt, akik a bécsi keresztényszociálisok vezetői és helyettük a tartományok föderalista politikájának bizalmi embereit, Rameket és Ahrert emelték hatalomra. Természetes, hogy ,a szociáldemokrata párt ellenezte ezt. Aszociáldemokrata bécsi városi vezetőség, amely száz és százmilliárdos adófölöslegekkel rendelkezik, nem hajlandó ezeket az adófölöslegeket a keresztényszociális többi tartományoknak átengedni, hanem a saját céljaira akarja felhasználni. Az egész kérdés nem volna nehéz pénzügyileg, ha minden tartomány költségvetése "aktív lenne. De bizony a helyzet nem ez. A kérdés azonban nemcsak pénzügyi, hanem politikai is. A pénzügyi kérdés csak az egyik oldala az éremnek, amelynek másik oldalán a közigazgatási, iskolai és más ügyek vannak. A tartományok tehát azt követették, hogy teljes pénzügyi szuverenitást adjanak nekik. A hadsereg, csendőrség és posta kivételével, ne maradjon más a központi kormányzat kezében a külpolitika irányításán kívül. Az egész közigazgatás, iskolaügy, rendőrség, szóval az egész végrehajtó hatalom menjen át a tartományi kormányok kezébe. Ez lenne a föderalizmus megvalósítása. E föderalizmus előharcosai mindig Svájc példájára hivatkoznak, míg ellenzői azt mondják : igaz, Svájc föderalista állam, de ez a föderalizmus és annak alkotmánya organikus növekvő fejlődés eredménye, amennyiben ahhoz újabb és újabb részek csatlakoztak, úgy bővült a kantonális alkotmány is. Tehát a föderalista alkotmány ! Szériái vele nőtt az országgal. Ausztriában pedig egy centralista állam bopilana szét egy föderalista szövetséggé. Ez pedig alapvető különbség. Ezt a fölborulást nem lehet ott megállítani, ahol éppen akarja az ember. Ha pedig nagy ellentétek vannak a vidéki és a városi keresztényszociálisok között, elképzelhető, hogy milyenek az ellentétek köztük és a szociáldemokraták közt. A tartományok félelme a központi kormányzattól tulajdonképpen arra vezethető vissza, hogy mindig megvan a lehetősége a szociáldemokrata parlamenti többségnek és így a szociáldemokrata központi kormányzatnak is. Az indusztriális Bécs és a paraszt vidék ellentéte annál nagyobb, mert Bécs lakossága az ország lakosságának egyharmad részét teszi ki. Minden más államban a főváros vonzóerejével tartja össze a vidéket. Ausztriában a vidék legszívesebben elszakadna Bécstől. Bécs csodálatos fejlődése a mai dekadens korban — ami a külön bécsi szanálás eredménye — még jobban növeli az ellentétet. Ép az utóbbi napokban merültek föl komoly polgári lapok hasábjain aggodalmak olyan politikusok részéről, akik nem az optimizmus szemüvegén át nézik az eseményeket. Aggodalmak az iránt, hogy az ellentéteknek ez a taszító ereje szétvetheti a kis Ausztriát. Hainisch Mihály dr., Ausztria szövetségi elnöke, amikor a napokban a bécsi egyetemen díszdoktorrá avatták, azt mondotta: ha mindenkiben volna annyi osztrák patriotizmus, mint őbenne, akkor minden bajt megúszna Ausztria. ,,Österreich über alles, wenn es war will." De osztrák patriotizmus nincs és így nincs ennek a „népnek" egységes államfentartó akarata sem. Ezért a széthúzás, a föderalizmus jelszava, amely föderalizmus csak arra volna jó, hogy előbb vagy utóbb minden tartomány csatlakozhatna oda, ahová akar. Csatlakozás Németországhoz, vagy ...? Közép-Európa szívében ez a nagy kérdőjel mered. Ez az élő, szenvedő kérdőjel a háború egyedüli igazi rokkantja: Ausztria. Pereszlényi Pál Délig nem tudták megnyitni a nemzetgyűlés ülését (A Világ tudósítójától.) A nemzetgyűlés ma délelőtt tíz órára ülést hirdetett, de a képviselők legteljesebb részvétlensége miatt az ülést csak féltizenkettőkor tudta megnyitni Scitovszky Béla elnök. Erődi Harrach Tihamér a mezőgazdasági hitel ügyében beterjeszti a bizottság jelentését. Putnoky Móric, mint a közigazgatási bizottság előadója, a fővárosi törvényt módosító egyszakaszos törvényjavaslat letárgyalásáról tesz jelentést. Ezután megkezdik a napirendre tűzött mentelmi ügyek tárgyalását. Mikovényi Jenő ismerteti a Kacziány Géza miniszteri tanácsos panaszára Zsilinszky Endre ellen megindult rágalmazási ügy iratait. Zsilinszky Endre „őrizzük a geszti sírboltod” című cikkében szószátyárnak és sallangos negyvennyolcasnak nevezte Kacziány Gézát. A nemzetgyűlés Zsilinszky mentelmi jogát felfüggeszti. Jelentéktelen becsületsértési és rágalmazási ügyekben felfüggesztik Krakker Kálmán és Peyer Károly mentelmi jogát. Nem függesztik fel Szabó József mentelmi jogát a székesfőváros munkaügyi bizottságának sérelmére elkövetetett rágalmazás és Hegedűs Györgynek mentelmi jogát egy hatóság előtti rágalmazási ügyben. Felfüggesztették azután Vanczák János és Szabó József mentelmi jogát, az utóbbiét azért, mert azt állította Peyer Károlyról, hogy a Károlyi-éra alatt ő lövetett be a sztrájkoló munkásokba. Párbajvétségért kiadják még Rassay Károlyt és Bevárd Ágostont, akik egymással vívtak kardpárbajt. Maillot Nándor báró beterjeszti a külügyi, és gazdasági bizottság jelentését a Lengyelországgal kötött kereskedelmi szerződés ügyében. Kéri a sürgősség kimondását. A Ház így határoz. Az elnök indítványozza, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap délelőtt tíz órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki a fővárosi törvény kiegészítéséről, a mezőgazdasági hitelről és a Lengyelországgal kötött kereskedelmi szerződésről szóló törvényjavaslatokat. Beck Lajos a napirendi javaslathoz szólva kifogásolja, hogy a plenáris ülésekkel párhuzamosan bizottsági üléseket is tartanak, holott enélkül is állandóan tanácskozó- és határozatképtelen a nemzetgyűlés. Kéri az elnököt, hogy vagy a plenáris üléseket halassza el, vagy pedig a bizottsági üléseket tűzzék ki más időre. A többség az elnök napirendi indítványát elfogadja. Az indítványkönyvbe nincs bejegyzés, az interpellációs könyvbe öt interpellációt jegyeztek be. Eckhardt Tibor a szerb határszélen elkövetett atrocitásokról és a kisbérletek ügyében, Kiss Menyhért az aszódi földreformról, Dénes István a keszthelyi földreformról és Szabó József a tatabányai bányászsztrájkról jegyeztek be interpellációkat. Az elnök bejelenti, hogy a holnapi ülésen élőszóval csak Eckhardt és Kiss terjesztik elő interpellációik indokolását. Szabó József interpellációját formai okokból törlik. Ezután fölolvassák Mayer János földművelésügyi miniszternek Bodó János interpellációjára adott írásbeli válaszát A válaszban kijelenti a miniszter, hogy az O. F. B. ítélkezésébe bele nem avatkozhat, de a maga részéről mindent elkövet, hogy a földreform minél gyorsabban és minél sikeresebben fejeztessék be. Bodó János és a Ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Ezzel az ülés pár perccel tizenkét óra után véget ért. A --------- ■■nii viw ii A forradalom itt van, mindenütt: azok szervezetében, akik szenvednek, s azok hangos tiltakozásában, akik gondolkodnak. JAÜRÉS. j