Világ, 1925. május (16. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-06 / 101. szám

VILÁG 12 TD2S május 16. A MAC teniszezőinek sorozatos veresége Prágában. Néhány nappal a budapesti nagy­fontosságú francia—magyar teniszmérkőzés előtt nem remélt vereség érte Prágában Ma­gyarország három teniszezőjét. Kehrling Béla, Göncz és Fittler a három napos prágai nemzet­közi teniszversenyen egyetlen meccset sem tudtak nyerni. A MAC három versenyzője úgy az egyes, mint pedig a páros mérkőzést­ elve­szítette és a prágaiak 5 :0 arányban győztek. Kehrling Béla azzal magyarázza prágai veresé­gét, hogy betegen állt a starthoz, sőt már be­teg volt, amikor elutazott Budapestről, de nem akarta a prágai versenyt az utolsó pillanatban lemondani. Olyan hírneves versenyzőnek, mint Kehrling Béla, nem tett volna szabad betegen starthoz állani, mert neki, mint a legjobbnak, kétszeresen kell vigyázni arra, hogy szereplé­sével ne keltsen csalódást. Annál súlyosabb megítélés alá esik ez a prágai vereség, mert Prágában csak a legjobb formában szabad mérkőzni akármilyen versenyzőnek. Csak nemrég indult meg a magyar és a csehszlovák sportolókkal az érintkezés és az új területen fokozott figyelmet kelt minden magyar ered­mény. A pénteken kezdődő budapesti magyar— francia mérkőzés előtt a három magyar repre­zentáns sajnálatosan szomorú prágai ered­ménye a franciákkal szemben elérhető pa­rányi esélyt is a legminimálisabbra redukálja. A Bolton Wanderers Budapesten. A tavaszi futballszezonnak kétségkívül legnagyobb ese­ménye a Bolton Wanderers budapesti mérkő­zése­ Az angol csapat az eredeti programtól el­térően, nem egy, hanem két mérkőzést játszik Budapesten. Vasárnap az MTK csapata lesz a Bolton Wanderers ellenfele, a jövő hét szerdá­ján pedig egy FTC—Vasas—NSC—UTE kom­binált csapat áll ki a vendégek ellen. Az an­golok mindkét mérkőzésüket a hungáriaúli sporttelepen játsszák. Másodosztályú bajnokság. A másodosztályú bajnoki mérkőzések közül többet vasárnap délelőtt játszanak le, hogy így a játékosok megnézhessék az angolok meccsét. A bajnok­ság élén álló Ékszerészek az UTSE elleni mér­kőzést szombatra hozták előre és a meccs szombat délután három órakor kezdődik a ló­versenyzéri pályán. A halomóccai pályán ta­lálkozik vasárnap délután a KTE a Fót­ TKőr csapatával. Ugyancsak vasárnap délután lesz az UMTE—MAC-mérkőzés, amelyet a mező­­u­ccai pályán játszanak le. Az ETC—Postás­meccset az erzsébetuccai pályán vasárnap dél­után ötórai kezdettel játsszák le. A másod­­osztályú bajnokság sorsára döntő jelentőség­gel bíró TTC—Húsiparos-meccsnek még nincs pályája. Nem döntöttek még az EMTK—KAOE és a 33 FC—BAK-mérkőzések színhelyéről sem. Biztosítási üzenetek Váradi Jenő dr., Porcsalma. Lakását az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál száz­milliós tűzkár ellen ingyen és díjmentesen H.­/93 szám alatt biztosítottuk. Igazolvány pos­tán elment. Kodleczmémjcs előfizető, Budapest. Lakását a hozott 5 új előfizető után jutalomképpen öt­száz millió koronára biztosítottuk ingyen és díjmentesen az Első Magyar Általános Bizto­sító Társaságnál tűzkár ellen. Betörés-biztosí­tását is fölemelheti, ha nekünk további új elő­fizetőket hoz. Minden új előfizető után száz­milliós betörésbiztosításban részesítjük ingyen és díjmentesen. Browrr,,Dr. K. Z.", „Ince", „Halom", .­.126.740", 24.326", „B. Gy. II", „Mária". Biz­tosításukat egyenként százmillió tűzkár ellen foganatosították. Igazolványok postán mentek. „Sz. Gyula, Bp." Azért nem kapta meg a teljes kárösszeget a biztosító intézettől, mert lakása nem volt teljes értékre biztosítva. Az előfizetés után általunk nyújtott százmilliós biztosítás csupán körülbelül 50%-át fedezte lakásértékének. Így is kb. háromnegyed rész­ben honorálta a biztosító intézet a bejelentett tűzk­árt. „Haláp". Reklamációjára érdeklődtünk az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál és azt a választ kaptuk, hogy a likvidált tűzkár kiegyenlítéséül május 2-án postatakarékpénz­tár útján 4.360.000 koronát ennek átutaltak. VILÁG Budapest, VI. Andrássy út 47. szám. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő ZUIET GÉZA II R. 1.IIK.IF.M IMRE K­f! Kiadótulajdonos : „világ" részvénytársaság Felelős kiadó: PAJOR MÁTYÁS feazentó. . Telefonok: Főszerkesztő ; . . . SJ—58 Kiadóhivatal . . . • 81 — 90 Szerkesztőség . . . 58—00 Nyomdatelefon • . 92—70 Éjjeli szerkesztő 1412 után 92—70. Kéziratot nem ad vissza a szerkesztősés. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Maggyarországon Csehszlovákiában 1 h­óra • . 60.000 m. kor. 1 hóra . • 50 ck 3 .. . . 180.000 .. 3 .. . • 135 w . Jugoszláviában Ausztriában 1 hóra • . 100 dinár 1 hóra . • 70.000 o. kor. 3 „ 300 „ 3 „ 210.000 Egyéb külföld­ön 1 hónapra 120.000 magyar koronának megfelelő valuta. Egyes szám­ára köznapokon 3000 korona, vasárnapokon 4000 korona. Ausztriában hétköznapokon 3000 O. K. vasárnapokon 4000 o. K. Jugoszláviában hétköznap 5, vasárnap 6 dinár. Csehszlovákiában 2 ck Hirdetések díjszabás szerint vétetnek fel Budapesten a „Világ** kiadóhivatalában, azonkívül Általános Hirdető Vállalat. Blockner J., Bokor, Benkő és Társa. Blau Ja­kab, Eckstein Bernát. Egerváry J­. Győri, Nac.v. Haa­­senstein és Vogler, Hegyi Lajos. Klein Simon. Leopold Cornél. Leopold Gyula. Mezei Antal. ..Mediator". Mossa Rudolf. Sch­­varez József, Siklay S., Tenzer Gyula. Wien-ben fiókkiadóhivatalunk: Vita*. Wien, I.. Sinscntnrsse 27; Telefon 76018/19. K ÖZGAZDASÁG} Korona vagy shilling? Magyarország az utolsó évtizedek alatt most harmadszor jutott abba a helyzetbe, hogy dön­tenie kell afölött, minő pénzrendszerre akar át­térni. Midőn Ausztriával az első vám- és keres­kedelmi szövetséget kötöttük, az 1867:XVI. tc. Sír. szakaszában törvénybe iktattuk, hogy a monarchia mindkét álarca áttér az aranyvalu­tára, még­pedig a frankrendszer alapján. Akkor tehát a frank­rendszert akarta a monarchia mindkét állama bevezetni. Az az idő volt ez, amikor Franciaországból, amely akkor vezető állama volt Európának, mozgalom indult ki, hogy az egész világ azonos pénzrendszert lé­tesítsen, s 1867-ben ennek egyik előfutárja már létre is jött az úgynevezett latin pénz- és érme-unióban. Annyira áthatotta ez a törekvés az európai államokat, hogy a történelmi jelen­tőségű 1868-iki Deutscher Handelstag is a frank-rendszerre való áttérés mellett foglalt ál­lást és Németország is a frank-rendszert akarta bevezetni. Ausztria-Magyarország azonban rövi­desen sokkal súlyosabb gazdasági válságba ju­tott, semhogy komolyan gondolhatott volna a valutája szabályozására és az aranyvaluta be­hozatalára. Angliának és az Egyesült Államok­nak ellenállásán megbukott az a törekvés is, hogy az egész világ egységes pénzrendszerben állapodjék meg, mint ahogy egységes méter­­rendszerben állapodott meg. Közbejött 1870-ben a német—francia háború, amely Franciaországot hosszú időre leszorította a vezető állásról, s többé nem is gondolt senki arra, hogy egységes valuta legyen egész Euró­pában. Mikor­ aztán 1892-ben nálunk a valuta­­szabályozás ismét aktuálissá vált, az akkori valuta-anketon a frank-rendszerre való áttérés­nek már igen kevés szószólója akadt. Az 1873. évi német valutareform is szakított a frank­­rendszerrel és önálló valutát, a német birodalmi márkát létesítette. A monarchia a jegybank­­kérdésben és a valutáris kérdésekben mindig a német példát követte, hisz az Osztrák-Ma­gyar Bank statútumai is a német birodalmi bank statútumai alapján készültek. Az 1892-es valuta­reform idején egyenesen a német példára hi­vatkoztak és akkor már nem azt mondták óhajtandó célnak, hogy egy idegen, hatalmas ország valutájához hasonló valutánk legyen nekünk is, hanem gazdasági önállóságunknak és gazdasági függetlenségünknek éppen abban látták egyik legfőbb garanciáját, hogy olyan pénzrendszerünk legyen, amely csakis a mienk és amely semmiféle más ország valutájához nem is hasonlít. Németország 1873-ban nem az angol shilling­­rendszert vette át, mint ahogy azt nálunk álta­lában hiszik, hanem a régi Reichsthaler har­madrészét vette alapul és a német birodalmi márka nem az angol shillinggel, hanem egy­­harm­ad birodalmi tallérral volt egyenlő értékű. Ez az átszámítást is könnyebbé tette és a né­met pénzrendszernek önállóságot is biztosított. Ezt a példát követtük 1892-ben mi is, amikor azokkal szemben, akik a frank-rend­szerre, vagy a márka-rendszerre való áttérést ajánlották, a korona-rendszert választottuk és a régi osztrák értékű forintot két koronára osztottuk föl és ezt a koronát tettük pénzrendszerünk alapjává. Most, amikor új pénzegységet kell létesíte­nünk, a régi ideológia ismét kísért, s arról van szó, hogy valutánkat hozzákapcsoljuk az angol shillinghez. Laikusok számára ez tetszetős le­het, mert abban a reményben ringatódznak, hogy egymagában az a körülmény is, hogy ná­lunk is shilling-rendszer lesz, s hogy egy ma­gyar shilling értéke az angol shillingével egyen­lően állapíttatik meg, már elégséges lesz arra, hogy pénzünk stabilitását biztosítsa. A Magyar Nemzeti Bank felállítása óta annyiszor hangoz­tatták vezető helyen, hogy a magyar valutát si­került bekapcsolni az angol valutába, hogy az a hit alakult ki, mintha ez már egymagában is elégséges volna arra, hogy valutánk stabilitása biztosítható legyen, s hogy az angol shilling „automatikusan" biztosítja a létesítendő ma­gyar shilling stabilitását. Az 1867-ben létesített latin érmeuniónak a háború alatt történt össze­omlása azonban mindenkit meggyőzhet arról, hogy egy valutát „automatikusan" biztosítani nem­ lehet. A háború előtt ugyanis az olasz, a francia, a belga, a svájci, a görög valuták egyenlő értékűek voltak, s az ezüstérmék a latin érmeuniót alkotó ezen öt államban mint teljesen egyenlő értékű pénzek kölcsönösen forgalomban voltak. De a latin unió létreho­zása érdekében létesített párizsi egyezmény nem tudta megakadályozni azt, hogy ez az érték­­egyenlőség föl ne boruljon. Néhány évvel a há­ború kitörése után az érmeunió fölbomlott, mert a svájci frank értéke lényegesen maga­sabb volt, mint az érme­egyezményhez tartozó többi négy államé, s ezek közül is a francia pénznek nagyobb értéke volt, mint akár az olasznak, akár a belgának, a görögről nem is beszélve. Ez jut eszünkbe akkor, amikor most bizo­nyos oldalról azt hangoztatják, mennyire ér­dekünkben állana, hogy az angol shilling-rend­szerre térjünk át. Tisztába kell jönnünk azzal, hogy ebből nekünk semmiféle előnyünk nem volna, és hogy az angol shilling nem tudná megvédeni a magyar sh­illing paritását akkor, ha a Magyar Nemzeti Bank nem tenne meg mindent ennek a paritásnak érdekében. A shilling-rendszerre való áttérésnek gazda­sági és szociális szempontból is reánk nézve igen nagy hátrány volna. Egyrészt azért, mert az átszámítás nagyon nehéz volna. Láttuk Ausztriában, ahol tízezer régi osztrák korona ér egy új schillinget, ahol tehát az egyszerű kulcs alapján lehet megállapítani az értékarányt a régi és az új pénzegység között, mennyi zavarnak, mennyi nehézségnek forrása lett az új valutára való áttérés. Mennyivel nagyobb nehézség és mennyivel több zavar származna nálunk abból, ha nem egy ilyen egyszerű osztó­­számot választanánk ki, hanem olyan kompli­kált számítást, amine számítást az angol shil­ling-rendszer vonna maga után. Mert 17.250, mint osztószám igen megnehezítené nemcsak a ke­reskedelmi forgalmat, hanem a mindennapi életben való pénzforgalmat is. Igen sok ráció van tehát abban, hogy a pénzintézetek a ma­guk részéről az angol pénzrendszerre való át­térés ellen foglaltak állást és a 17.250 osztó­szám helyett a tízezres osztószámot ajánlották. Másrészt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy minél szegényebb egy ország, annál ki­sebb pénzegységének kell tennie, mert minél nagyobb a pénzegység, annál nagyobb a drá­gaság. Láttuk magunk előtt, hogy béke idején egy- és kétfilléres áremelkedések voltak, mert a korona alacsony pénzegység volt Ma azon­ban, amikor százezrekben és milliókban tudunk csak számolni, az ezerkoronás a legkisebb pénzegység és már a százas és ötszáz koronás bankjegyek eltűntek a forgalomból. Ma hiába mondjuk azt, hogy hétszáz korona egy csomag gyufa, mi nem tudunk hét darab százassal fizetni, mert nincsen forgalomban és a keres­kedő nem tud három darab százast visszaadni, mert neki sincs A hétszáz koronás zsemlyeár és a hétszáz koronás gyufaár tehát csak látszó­lagos, mert ezer korona a forgalomban a mini­mális pénzegység. És miután az árak mindig a legkisebb pénzegységhez alakulnak, nálunk is a drágaság nem száz és kétszáz koronánként, hanem ezer koronánként történik. Míg béke­időben a kétfilléreseknek is megvolt a maguk értékük. A békében volt eziránt érzék a közvélemény­ben, s mikor a „könnyebb számítás végett" egyesek mozgalmat indítottak, hogy a kormány veressen ötfilléres érméket is, az egész sajtó és az egész közvélemény tiltakozott ez ellen, érez­vén, hogy az ötfilléres érmék azt eredményez­nék, hogy a zsemlye ára nem két darab két­­filléres, hanem egy darab ötfilléres lenne, ami az áraknak huszonöt percentes emelkedését je­lentené. Franciaországban is azt látjuk, hogy az ötcentimes darabok teljesen kiszorították a for­galomból a két- és egycentimes darabokat, mint ahogy a békében is­ azt láttuk, hogy ná­lunk is a kétfilléresek teljesen kiszorították a forgalomból az egyfilléreseket. A drágaság ellen való küzdelemben tehát igen nagy, sőt elhatározó jelentősége van annak, hogy minél kisebb legyen a pénzegységünk. És miután az új valutára való áttérésnek egyik vezető gondolata a drágaság ellen való küzde­lem, mindenkinek állást kellene foglalnia az el­len, hogy korona helyett shillingre térjünk át, mert ez húsz százalékkal emelné mindennek az árát Olyan húszszázalékos áremelkedést idézne elő, ami feltétlen bizonyossággal elkerülhető, ha kisebb pénzegységet választunk. Bernit Ottó: A német járadékbank. Ma terjesztették a német birodalmi gyűlés elé a német jára­­dékbank-hitelintézet létesítéséről szóló tör­vényjavaslatot. Ennek az intézménynek, amely a mezőgazdaság központi hitelinté­zete lesz, létesítéséről már a Dawes-féle javaslatban történt gondoskodás. Az új in­tézet felállításával a nagyon jelentékeny függő adóssággal megterhelt mezőgazdaság helyzetét hosszú lejáratú külföldi hitelek nyújtásával akarják megkönnyíteni. A fényűzési adókulcs fölemelése ellen tilta­kozik a Kereskedelmi Carnok. A Kereskedelmi Csarnok csütörtökön délután választmányi ülést tart, melyen a fényűzési adókulcs felemelése és a korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvénytervezet kerül tárgyalásra. A választ­mány a különböző szakmák statisztikai adatai alapján tiltakozik a luxusadó fölemelése ellen, amely a mai forgalmi pangás mellett egyes ke­reskedelmi ágak válságára vezethet. Az ülés a korlátolt felelősségű társaságok működésének törvényes rendezését a legsürgősebbnek tartja és kéri a kormányt, hogy a törvényt mai for­májában még a valutareform előtt léptesse életbe. Erre már azért is szükség van, mert a felértékelési rendelet következtében a törpe és családi részvénytársaságok nagy része felszá­molna és csak ilyen módon képzelhető el tör­vényes alapon való átalakulásuk. A Werner és Grünbaum cég 4 miliárddal tartozik. Ismeretes, hogy a törvényszék megindította a csődönkívüli kényszeregyes­­ségi eljárást a Weiner A. és Grünbaum M. cég ellen. A hitelezők május 31-ig kötelesek követeléseiket bejelenteni és az első tör­vényszéki tárgyalás június 12-én lesz. Az eddigi jelek szerint a cég passzívái megha­ladják a 4 milliárd koronát, amellyel szem­ben az aktívákat körülbelül 1,0 milliárdra becsülik. A cég főnökei 35 százalékos egyes­­séget ajánlanak. A fő hitelezők külföldi gyárak, amelyek ezt az ajánlatot — való­színűleg —­ el is fogadják. Polgári Jog. A Polgári Jog új számában Szla­­dits Károly dr. a valorizáció jogalapjáról, Beck Salamon dr. a részvényes kisebbség védelmé­ről ir. Szerda Több a válságba jutott cég, mint a kényszeregyesség (A Világ tudósítójától.) A Magyar Tudakoz­­ódó Egylet ma Kaszab Aladár elnöklésével végrehajtóbizottsági ülést tartott, amelyen­ Hajdú Miklós dr. vezérigazgató beszámolt az elmúlt április hónap hiteléletének válságairól.­ A jelentés adatszerűen mutatja ki, hogy az idei esztendő első negy­edévének válságos fo­lyamatát súlyosan mélyítette el az április hó­­nap. 1925 első három hónapjában a Ma­gyar Tudakozódó Egylet Magyarország terü­­letén 466 csődönkívüli kényszeregyességet és 44 csődöt tartott számon; az első negyedév e statisztikájában az idei március 207 kényszer­­egyességgel és 19 csőddel szerepelt, összesen 266 olyan krízissel, amelyek a bíróságok már­ciusban kelt végzéseiben tükröződnek. Figyel­men kívül hagyva a bíróságon kívüli egyessé­­geket, a lappangó inzolvenciákat, az immobili­­tás és illikviditás jelenségeit, április hónapban — a javulásban bizakodó várakozások elle­nére — 230-ra növekedett a csődönkívüli kény­­szeregyességek és 40-re a csődök száma. Április hónapban eszerint márciushoz képest a csődönkívüli kényszeregyességek száma 11.2 százalékkal, a csődök száma 112 százalékkal, a válságok együttes arányszáma pedig 19.5 szá­zalékkal emelkedett. Az első negyedév 466 cső­­­dönkívüli kényszeregyességével és 44 csődjével szemben az idei esztendő első négy hónapjának fekete mérlegén 696 csődönkívüli kényszer­egyesség­­és 84 csőd szerepel. 780 bírói eljárás tárgyául szolgáló válság jelzi januártól áp­rilis végéig Magyarország termelésének, fo­­gyasztóerejének, hitelgazdálkodásának, nemzet­­vagyonának pusztulását, amikor ezzel szemben a tavalyi teljes esztendőben, 1924 tizenkét hó­napjában, 262 eset (196 kényszeregyesség és 56 csőd) szerepelt a Magyar Tudakozódó Egy­let válságstatisztikáján. A csődönkívüli kényszeregyesség reformja március 29-én lépett életbe, a novella hatálya azonban a rendelet kihirdetése előtt megindí­tott ügyekre nem terjed ki és a bíróságok áprilisi végzései legnagyobb részükben még a reform hatálya előtt megindított ügyet érin­tik. A hivatásszerű kereskedelmi hírszolgálat­nak megelőzés, profilaxis a kötelessége és e lisztünkben — hangsúlyozza a jelentés — lát­nunk kell az inzolvenciáknak azokat az eseteit is, amelyekről még nem szólnak bírósági rég­iesek. Az áprilisi hónap súlyosabb válságsta­­tisztikája tulajdonképpen még az első negyedév katasztrofális helyzetét tárja elénk. A tavaly június óta növekedő krízis elsöpörte a vállal­kozás és kereskedelem csenevész hajtásait, és így talán nem jogosulatlan a föltevés, hogy a válságstatisztika nagy számai után nemsokára kisebbekkel találkozunk. Máris megállapítható, hogy áprilisban kevesebben kértek kényszer­­egyességet és kevesebben keresték magánegyütt­ség útján is a hitelezőkkel való rendezkedést- Sokan valóságos csodaszert láttak a minimális kvóta megrögzítésében. Igaz, akinek nincs 40, vagy 50 százalékos fedezete, ma nem kérhet kényszeregyességet. A valóság azonban mégis az, hogy akinek tartozásaira nincs meg a fedezete, nem tud tovább dolgozni, és ha kényszeregyes­­ségért nem folyamodhat, megpróbál magán­úton egyezkedni, vagy csődöt kér maga ellen. Az egyesség legkisebb hányadának dogma­tikusai nem akarták tudomásul venni, amit váltig hangoztattunk, hogy a magángazdálko­dás lázbeteg szervezetének tüneti kezelése nem sokat ér. A lázat ugyebár mégsem lehet azzal gyógyítani, ha kozmetikus szerrel kezeljük a beteg kicserepezett ajkát? A gyökeres gyógyításnak gyökerében kell megfognia a bajt. Tévedés, ha azt hirdetjük, hogy a helyzet javulásának első feltétele a hi­­pertrófeált kereskedői létszám lecsökkentése. Mindegy, akár hitelválságnak, akár fogyasztói válságnak diagnosztizáljuk a bajokat, a kríz­­ist nem enyhíti, ha a nemzetvagyon pusztí­­tásával méreteiben, teljesítőképességében, tehát termelésében összezsugorodik egy-egy szakma. Az első negyedév és az április hónap válság­­statisztikája a termelés nagy vérveszteségének jelenségeit tárja elénk,­­ a helyzet azonban másutt se rózsásabb. Németország, Ausztria és Anglia után Magyarország a negyedik he­lyen áll Csehszlovákia vásárlói sorában. Az összeköttetés e közvetlenségében érdekes, ha bepillantunk a csehszlovák köztársaság gazda­sági válságába. A Magyar Tudakozódó Egylet a napokban kapta meg a kereskedelemügyi minisztérium leiratában a prágai magyar ki­rályi követség vonatkozó adatait. A csehszlo­vák­ állami statisztikai hivatal kimutatása sze­rint a köztársaság egész területén az idei év januárjában 230, februárjában 187 kényszer­egyesség, továbbá 42 és 43 csőd esete fordult elő. Márciusban (prágai levelezőnk adatai sze­rint) 192 kényszeregyesség és 56 csőd járul a számokhoz. Az idei év első negyedének vál­sága eszerint Csehszlovákiában is fölötte sú­lyos pusztításokat vitt véghez. Csehszlovákián túl, másutt is kegyetlen aratása van a terme­lés, a fogyasztás, az erőszakkal, békediktátu­mokkal, elzárkózással, önzéssel és harácsolás­­sal megzavart gazdasági forgalom különböző válságainak. A gazdasági élet egyetemes jelen­ségeit átfogó beszámolót a Magyar Tudako­zódó Egylet igazgatósága közli egyébként a kereskedelemügyi minisztériummal, a Magyar Nemzeti Bankkal és a Központi Statisztikai Hivatallal. Szerkesztőségi telefon: . 55—00 Kiadóhivatal: . • • . 81—80

Next