Világ, 1925. június (16. évfolyam, 123-143. szám)

1925-06-02 / 123. szám

A Világ a polgári jogot harcosa. Tiszte!! a tudomány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazná a gyergéket, az elnyomottakat, az Üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. XVI. ÉVFOLYAM 123. SZÁM 1 . * \krJS Araspoo 1013*35 SZERKESZTETTE: PURJESZ ILAJOS A Vitág Magyarország megújhodását a derooi kráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés- megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak: kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának, SZERDA, 1925 JÚNIUS 3 Matteotti él... Felkoncolni, elföldelni, ebek, halak, férgek harmincadjára adni könnyű az ember veszendő testét, de a halott minden biológiai törvény ellenére néha elevenebben hat és cselekszik, mint amikor a test tehetetlenségi nyomatéka akadályozza lendületében. Asztrálszellemek, ektoplazmák nem úsznak az űrben, és nincsenek kísértetek a várkastélyok folyosóin, de soha kereszten, máglyán, tüzesvason és halak fogán nem lehetett erőszakosan véget vetni olyan életeknek, amelyekre az eszmék egyetlen sziporkáját, az előremutató gondolatok parányi foszlányát és a mártíromság sorsát rótta a gondviselés. Filippo Turati, Matteotti meggyalázott Holtteste felett ezt mondta: „Te nem haltál meg. Élsz és győzni fogsz." Ez a szónoki közhely igazabb és tudományosan bizonyíthatóbb, mint Schenk-Nolzing professzor minden spiritiszta hipotézise: a történelemtudomány számtalanszor megmutatta, milyen könnyen rázzák le magukról a halottak a rájuk sulykolt göröngyöt, milyen könnyedén bukkannak a vizek felszínére a kövekkel lekoloncolt holttestek. Néha az élet isteni mandátum: a rendeltetés rábízott valami elvégzendő feladatot az emberiség egyetemes feladatából. Kísértetek nincsenek, de Matteotti, és testvérei a halálban, élnek,teljesítve feladatukat. Akit megöltek, mert nem torpant meg hivatásának útján, a keresztre feszített Krisztustól kapta a hatalmat, hogy „erőt vegyen a halál kapuján“. Láthatatlan, megfoghatatlan, nem köti tér és idő, az őrség haljára nem áll meg, a puska nem fogja, a vérebek nem haraphatnak a lábikrájába, a zárt kapu nem akadályozza. Kis házakba látogat el, megpihen és fellángol a meghasogatott szívekben. Felmegy a paloták széles vörösszőnyeges lépcsőjén, ellátogat a Palazzo di Veneziába. Az éjszakai csöndben sikolt egyet, mintha most tolnák ki látó szemeit. Hirtelen előlép egy jólgondozott park tujafái, vagy egy vadaskert rekettyése mögül. Egy pohár borba belecsorgatja forró, vitriolosan csípős vérét. A vágtató ló galoppjával versenyt fut és nem lehet elfogni, nem lehet birkózni vele, nem lehet kiáltani a lakájhadért, a fekete tekintetű poroszlókért, a csattogófogú kutyákért. Kettőzhetik az őrt, magasra rakhatják a sáncot, kovácsolhatják a láncot, fonhatják a hurkot, a halottak nem kopogtatnak, a halottaknak szabad bejárásuk van mindenüvé. A halottakat nem lehet megölni, mint az élőket. Az élőket talán el lehet temetni elevenen, de a halottak életével nem bírnak, ha a Tiberis minden fövényét rájuk hordják, ha Egyiptom minden piramisát rájuk rakják is az aktacsomagokról, több mint öt esztendeje lejátszódott eseményeket kell felidézni. Erre a feladatra, a lelkek egyensúlyának, az erkölcsi egyensúlynak helyreállítására senki más nem alkalmas, mint a nemzetgyűlésnek egy bizottsága, és a bizottság elnöke nem lehet senki más, mint Apponyi Albert gróf, nyakában az aranygyapjas renddel, háta mögött ötvenhárom év politikai munkájával, és alakja körül azzal a hasonlíthatatlan nimbusszal, amelyet a most elmúlt öt-hat év megnövekedése biztosított számára, az egyik és a másik parton, áthidalva minden szakadékot. Apponyi Albert jogcímet szerzett a parlamentáris vizsgálóbizottságnak, az erkölcsi világrend helyreállítására kiszemelt fórumnak elnöki tisztségére, azzal a levéllel, amelyet Párizsból küldött haza a béketárgyalások zöld asztala mellől, Somogyi Béla meggyilkolásaután, és jogcímet szerzett magának azzal a másik levéllel, amely alig egykét hete került a magyar közvélemény elé. Ezt a levelet Apponyi saját szava szerint azzal a fokozott komolysággal, mely az isteni ítélőszék közelségének tudatából ered, vetette papírra, és most a neki szánt tiszt ellátásánál szintén nem vezetne más, mint az a fokozott komolyság, amely az isteni ítélőszék közelségének tudatából ered. A magyar levegő nem tisztulhat meg addig, amíg kísértetek járnak világos nappal is a politikában. Somogyi Béla kísértetének a több, mint ötesztendős bolyongás után pihenésre van szüksége. Márpedig Somogyi Béla szelleme nem fog pihenőre térni, Somogyi Béla árnyéka újból és újból a magyar politikára fog vetődni addig, amíg a második nemzetgyűlés nem teszi jóvá az első nemzetgyűlés mulasztását, és amíg Apponyi Albert gróf nem végzi el, nyakában az aranygyapjas renddel, háta mögött ötvenhárom év politikai múltjával az expiálás nagy művét a sírjukból újra föléledt halottakkal, és a még kiengeszteletlen erkölcsi világrenddel szemben. Apponyi a politikában Talleyrand híres mondása szerint néha a hiba több a bűnnél. Ilyen hiba volt 1920 kezdetén az, hogy a nemzetgyűlés nem küldött ki parlamentáris vizsgálóbizottságot Somogyi Béla meggyilkolásának tisztázására, és amíg nincsen jóvátéve az első nemzetgyűlésnek ez a súlyos mulasztása, addig újból és újból kísértenie kell a magyar politikában Somogyi Béla véres árnyékának. Azokban a napokban Magyarországon nemvolt tekintélyük és hatalmuk a törvényes hatóságoknak, sőt nem volt tekintélye és hatalma a kormánynak sem. Földrengések járták végig az országot, romokban hevert minden, főleg pedig romokban hevert a jog, a törvény, az igazság temploma. Senki ellen nem emelünk vádat. Somogyi Béla ügyének kivizsgálásánál nem terhelik mulasztások a hatóságokat, amelyek tehetetlenek voltak, és nem terheli mulasztás a kormányt, amely akkor még csak a hatalom árnyékát sem tudta kezébe keríteni. Mulasztás nem terhel mást, csak az első nemzetgyűlést, a magyar népképviseletet, amely az egész országra katasztrofális kilengéseknek ezt a mindennél katasztrofálisabb betetőzését tartozott volna saját erejéből kinyomozni, és saját ítélőszéke elé állítani. A nemzetgyűlések jogainak nincsenek határai és korlátai. Az első nemzetgyűlés beérte az árnyékkormány árnyék-miniszterelnökének nyilatkozataival, akkor, amikor az első nemzetgyűlésnek elemi kötelessége lett volna saját tekintélyével és az ország minden nagy érdekével szemben cselekednie. Mivel az első nemzetgyűlés elmulasztotta ezt a természetes kötelességet működésének kezdetén, a második nemzetgyűlés tartozik helyrehozni a mulasztást működésének degkén. Több mint öt év porát kell lerázni Az összes pártok foglalkoztak a Beniczky-ürggyel (A Világ tudósítójától.) A két pünkösdi ünnepen jóformán másról sem esett szó, mint azokról a bonyodalmakról, amelyek Beniczky Ödön ügye körül támadtak, és váratlanul megzavarták a nemzetgyűlés négynapos szünete folytán támadt politikai szélcsendet. Mindenfelé éles és heves viták játszódtak le, annál inkább, mert a negyvennyolc órás újságnélküliség még fokozta az izgalmat, és módot adott arra, hogy a legkülönfélébb híresztelések keljenek szárnyra. Amikor azután kedd reggel újból megjelentek az újságok, valamennyire lecsillapodott az ideges feszültség. Hétfőn és kedden sorjában hazaérkeztek azok a politikusok, akik a pünkösdi ünnepek miatt távol voltak Budapesttől, legkésőbben Rakovszky Iván belügyminiszter, aki csak kedden az esti órákban jött meg és azonnal fölkereste Vass József miniszterelnökhelyettest, a népjóléti minisztériumban. Ma az esti órákban értekezletet tartott az egységes párt, a szocialista párt és a blokk Intézőbizottsága, megbeszélni, milyen magatartást tanúsítsanak a kormány által tett lépésekkel szemben a nemzetgyűlés szerdai ülésén. Az egységes párt a legélesebb megtorlást követeli (A Világ tudósítójától.) Az egység,'-" ,»?'rínak Budapesten tartózkodó tagjai ma este Mayer János földművelésügyi miniszter elnöklete alatt bizalmas értekezletet tartottak, amelyen kizárólag a Beniczky-üggyel foglalkoztak. Az értekezlet befejezése után Szabó Sándor nemzetgyűlési képviselő ismertette a párt álláspontját. Előadása szerint az egységes párt elítéli Beniczky magatartását, szenzációhajhászásnak minősíti a történteket, és visszautasítja a kormányzó személye ellen irányuló inszinuációkat. Az egységes párt véleménye szerint Horthy Miklós kormányzónak fővezér karában tanúsított magatartására vonatkozólag a Somogyi—Bacsógyilkossággal kapcsolatban konkrétumokat nem is tartalmaz Beniczky vallomása. Az egységes párt fölhívja a kormányt, hogy a legélesebben torolja meg a történteket. Különösen azt kifogásolják, hogy ez a támadás akkor történt, amikor a miniszterelnök Genfben tárgyal és így a támadás alkalmas a külföld bizalmának megrendítésére. Elhatározták, hogy a Beniczky-ügyet Szabó Sándor nemzetgyűlési képviselő a nemzetgyűlés szerdai ülésén napirend előtti fölszólalás keretében teszi szóvá. Amennyiben azonban a nemzetgyűlés elnöke nem adna neki engedélyt a napirend előtti fölszólalásra, hogy az ellenzék ne formálhasson jogot az ügynek a napirend előtt való tárgyalására, akkor az egységes párt módot fog keresni a holnapi ülés során arra, hogy demonstrációt rendezhessen a kormányzó mellett. Az egységes párt arra számít, hogy ebben a demonstrációban a Wolff-párt és a fajvédő csoport is részt fog venni. A fajvédők különben más akcióra is készülnek. Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselő interpellációt akar bejegyezni „Peyer Károly szociáldemokrata képviselőnek megtorolatlanul maradt kormányzósértései miatt“. Szerdán hajnalban két órára Rakovszky Iván belügyminiszter betiltotta Az Újság megjelenését Vass József helyettes miniszterelnök, Rakovszky Iván belügyminiszter, Nádasy Imre országos főkapitány és Szászy Béla dr. igazságügyi államtitkár ma este a sajtóértekezlet befejezése után kilenc órától kezdve, éjszaka negyedtizenkettőig megbeszélést tartottak a népjóléti minisztériumban arra nézve, milyen megtorló intézkedéseket foganatosítsanak az Az Újság ellen. A tanácskozás eredményekép éjszaka tizenegy óra után betiltó végzést szövegeztek meg, amelyet a belügyminiszter aláírt és ezt megfelelő intézkedés végett azonnal átküldték a városházára, a polgármesteri hivatalba. A polgármesteri hivatal haladéktalanul értesítette a miniszteri leiratról a rendőrség főkapitányságát, azzal a meghagyással, hogy a betiltó végzést legkésőbb éjszaka 2 óra 5 perckor kézbesítsék ki az Az Ujság-nak és intézkedjenek a lap terjesztésének meggátlásáról. A kormány nem fog engedékenységet tanúsítani Vass József beszédének fontos mondatait igen nagy nyomatékkal hangsúlyozta és több ízben is az asztalra csapott kezével, akkor, amikor ismételten kifejtette, hogy a kormány a legnagyobb energiával fogja a megtorlás eszközeit alkalmazni mindenkivel szemben, aki bármilyen formában alátámasztja a Beniczky Ödön vádjai által képviselt törekvéseket, és kísérleteket. A nyilvánosságnak szánt kijelentések után a miniszterelnökhelyettes még egyszer felsorolta argumentumait, és még egyszer leszögezte azt az álláspontot, hogy a magyar alkotmányos rend zárókövét bolygatják meg azok, akik legmagasabb személyeket próbálnak meggyanúsítani politikai céljaik szolgálatában, a kormány tehát a megtorlás szigorú eszközeit fogja alkalmazni azok ellen, akik az alkotmányos rendet akarják aláaknázni, és újabb forradalom felé igyekeznek virani az országot. Vass József kijelentéseiről ez a félhivatalos kommüniké jelent meg , Bethlen távollétében . A miniszterelnök helyettese a sajtó képviselői előtt rámutatott arra, hogy a körülmények milyen sajátságos találkozása az, hogy akkor, amikor Bethlen István gróf miniszterelnök külföldre utazik azért, hogy az országot érdeklő kérdésekben fontos tárgyalásokat folytasson, itthon ilyen vagy olyan formában s a múltakra visszaemlékezve, nem először valamilyen bomba robbanása következik be. Ez esetben arról a cikkről van szó, amely Beniczky Ödönnek a honvédség ügyésze előtt tett vallomását tartalmazza. Ez a vallomás, amelyet már annyiszor beharangoztak és beígértek. " melyet az egész kérdés fölött mint egy, Damokles-kardot lobogtattak, az ügy érdemére vonatkozóan semmi nóvumot nem tartalmaz. Semmi bizonyítékot nem találunk benne olyan irányban, hogy a Somogyi—Bacsó-gyilkosság elkövetői kik voltak, neveket felhajít a vallomás, bizonyítékot azonban nem tartalmaz. A vallomás inkább azt a benyomást teszi, mintha mindenféle pletykát és hallomást, pamfletszerűen összeállítva, mint vallomást adták a honvédügyész kezébe. Minden objektív szemlélőben azt a benyomást kelti, hogy a vallomást egyetlen nóvum kedvéért adták le, ami a kormányzó személyének az egész ügybe való olyan bevonása, melyre nem talál más jelzőt, mint azt, hogy példátlan. Nem kívánja a cikknek idevonatkozó részét ismertetni, mert hiszen azt mindenki ismeri, de megállapítja azt, hogy az egészet ennek a nóvumnak kedvéért harangozták be és adták le. Az egész vallomás olyan nóvum kedvéért történt, amely önmagában sem alkalmas arra, hogy vele azt a célt szolgálják, melynek kedvéért mindig hirdette Beniczky, hogy vallomását le fogja adni, tudniillik, hogy kiderüljenek az igazi tettesek, ha csak azt a hallatlan feltevést nem akarná beleinterpretálni a vallomásba — amely nem volna talán egészen alaptalan —, hogy az egész ügy ódiumát igen magasan álló személyre akarja visszavezetni s oly formában állítja be a kérdést, mintha nem éppen parancs alakjában, hanem — Der Wunsch ist der Vater des Gedankens — igen magas helyen kell keresni a gyilkosság értelmi szerzőjét. js& A váltóállítás megakadályozása * Ha teljesen eltekintünk attól, hogy az államfő személyéről van szó és objektív szemmel nézve mérlegre tesszük e vallomást, állításokon, gyanúsításokon és gyanításokon felül nem találunk benne semmit. Ezek közül a gyanúsítások közül,amint már előbb egykorú okmányok betekintése révén megállapítást nyert, egyetlenegy sem tartalmazza az igazságnak egy szemernyijét sem. Kénytelen tehát rámutatni arra, hogy egy másik szempont jut előtérbe. Nem az volt a fő cél, hogy e sokszor emlegetett vallomással rátereljék a tettesekre a nyomozóhatóságok figyelmét, hanem az, hogy példátlan perfidiával megkonstruált politikai hajszát indítsanak meg a kormányzó személyén keresztül a kormány ellen. Politikailag sokféleképpen oszolhatnak meg az ország polgárai. Nem szeretné azonban feltételezni semmiféle politikai irányzatról sem azt, hogy elfelejti azt, hogy az állam struktúrájának záróköve a legfőbb tekintély, az államfő, melyet vagy a király, vagy a kormányzó képvisel. Ezt nem tudja egyetlen irányzatról sem feltételezni, mert ha ezt feltételezné, azt kellene mondania, hogy az az irányzat kimondottan destruálni akarja az állam egész szerkezetét, forradalmat akar csinálni. Irányzatokról ezt nem tételezi fel, egyik-másik emberről azonban, úgy látszik, fel kell tételeznie. Az egész vallomás nem jelent egyebet, mint azt, hogy a konszolidáció útján keservesen, de mégis előrehaladó országnak irányzékát ezekről a sínekről át akarják váltani egy másik vágányra, a forradalomra. Ennek felismerése a kormányt arra indítja, hogy ennek a váltóállításnak megakadályozására minden intézkedést megtegyem A kormány, nem fogja tűrni azt, hogy a legfelsőbb tekintély megingatásán keresztül destruálják az államot, hogy a kormányzót vénasszonyos mendemondák alapján belevonják a politikának többé-kevésbé szenynyes mocsarába. S hogy ez akár a parlament, akár a sajtó, vagy a közvélemény útján megtörténhessék. A kormány, e momentum fontosságának felismerésében, elhatározta magát arra, hogy ezekben a kérdésekben nem fog engedékenységet tanúsítani. Hivatalos titoktartás — Azt a sajtóorgánumot, mely a vallomást közölte, elkobozták, sokan nem tud-