Világ, 1925. szeptember (16. évfolyam, 195-219. szám)
1925-09-11 / 203. szám
Péntek FMS. ^V-Vc-^ -«&tg»^_ hogy a „jó bornak nem kell cégért1! Intenzív propaganda nélkül DÍNCS üzlet ^ iDREMk nélkül IllnCS eredményes propaganda. Csináljon propagandát az I ^PREM^ címírógéppel. 3 IV., Aranykéz ucca 2. szám. Telefon: 203—31. (Belváros) | Tekintse meg plakátjainkat a f\ hirdetőoszlopokon HANGVERSENYEK (*) A Waldbauer—Kerpely-vonósnégyes idén hat bérleti estét rendez. VILÁG , Budapest, VI., Andrássy út 47. szám. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő t pekt géjca dr. puriksz imre, ikt KIADÓTULAJDONOS? ..VILÁG** RÉSZVÉNY ARSASÁG Felelős kiadó: PAJOR MÁTYÁS igazgató. Telefonok: Központi telefonok .... 58-M. 81-58, 81-80. Bármely szám hívható. Éjjel szerkesztő után 02—70. Kéziratot nem ad vissza a szerkesztőség. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Magyarországon Csehszlovákiában 1 hóra • • 60.000 m. kor. 1 hóra • • 50 ck 3 M . . 180.000 « 3 .. . . 135 M Jugoszláviában Asszíriában 1 hóra •« 101 dinár 1 hóra ... 7 schilling * . . 300 w 3....................21 Egyéb kollo idén 1 hónapra 120.000 magyar koronának megfelelő valuta. Hirdetések díjszabás szerint vétetnek fel Budapesten a ..Világ" kiadóhivatalában, azonkívül Általános Hirdető Vállalat, Blockner J., Bokor, Benkó és Társa. Blau Jakab. Eckstein Bernát. Egerváry J.. Győri Nagy. Haassenstein és Vogler. Hegyi Lajos. Klein Simon. Leopold Cornél. Leopold Gyula. Mezei Antal. ..Mediator**. Mosse Rudolf. Schwarcz József. Siklay S., Tenzer Gyula. Egyes számára köznapokon 3000 korona. Vasárnapokon 4000 korona. Ausztriában hétköznapokon 30 groschen, vasárnapokon 40 groschen. Jugoszláviában hétköznap 5 vasárnap 6 dinár Csehszlovákiában 2 ckl Wien-ben fiókkiadóhivatalunk? Világ. Wien.„ Singerstrasse 27. Telefon 76018/19 Ha szept. 15-től negyedévre előfizet a VILÁGRA 100 millióra biztosítjuk lakását Ingyen és díjmentesen tűzkár ellen, és azonnal megindítjuk a lapot Ingyen. Ha nekünk még egy új negyedéves előfizetőt szerez, jutalomképpen Ingyen és díjmentesen bebiztosítjuk lakását 100 millióra betöréses lopás ellen is. VILÁG 1925 szeptember 11 - ! KÖZGAZDASÁG Nem tartanak árrazziákat (A Világ tudósítójától.) A népjóléti minisztériumban tegnap tartott drágasági ankéton a kereskedelem érdekképviseleteinek vezetői elkeseredetten panaszkodtak az árrazziák miatt. Hangsúlyozták, hogy ilyen akcióval a kormány a drágaság kérdését megoldani nem fogja, mert a közvetítő kiskereskedelem az eladott élelmiszereken kimutathatóan még a rezsiköltséget sem keresi meg és a nyereség legnagyobb része a termelőknek és a nagyvállalatoknak jut. Vass József népjóléti miniszter előtt többek között fölemlítették, hogy például a tej termelői ára 2500—3000 korona és egy liter tejen a kiskereskedő bruttó 200 korona hasznot érhet el. A nyereség nagy része ilyformán a tejvállalatok pénztáraiba folyik és az aranyparitást jóval túlhaladó tejárakért a kiskereskedőt nem lehet felelősségre vonni. Minden élelmiszernél megállapíthatják, hogy a drágaság nem a kereskedelemből indul ki. Megemlítették, hogy egy vagon szabolcsi burgonya kirakása Budapesten 500.000 koronába kerül, mihez hozzá kell számítani 1.400.000 korona vasúti szállítási díjat és vagononként 800.000 korona lehordási díjat, úgyhogy száz mázsa burgonya után — minden más költségtől eltekintve — összesen 2.700.000 koronát kell a kereskedőnek fizetni. Egész természetes, hogy a horribilis vasúti és egyéb költségek azzal a következménnyel járnak, hogy a dunántúli megyék a burgonyát nem Budapestre, hanem Bécsbe szállítják, mert Győrtől Bécsig olcsóbb a fuvartétel, mint Szabolcsból Budapestig. Rámutattak még a vajtermelés kérdésére is és Vass József minisztertől azt kérték, hogy a külföldi vaj 80 aranykoronás behozatali vámját szállítsák le, mert ezáltal a vaj nálunk olcsóbbodik. Ha a dán vajat behozhatnák, akkor a gazdák a tejet nem dolgozhatnák föl, ami feltétlenül arra vezetne, hogy a tej ára visszaesnék a békebeli árnívóra, a 3000—3200 koronára és eltűnnének azok az abnormis nyereségek, amelyekről sem a gazdák, sem pedig a nagyvállalatok lemondani nem tudnak. A kereskedők sérelmesnek tartják a főváros magatartását is a tejkereskedőkkel szemben, mert a Fővárosi Tejhivatal azt követeli, hogy minden kereskedő tartozik bejelenteni azt a vállalatot, ahol a tejet vásárolja. Ebből súlyos sérelmek támadnak, mert a tejkereskedő addi£ nem árusíthat, amíg a hivataltól az engedélyt erre meg nem kapja. Mint ismeretes, szóvá tették a lisztkereskedelem helyzetét is és fölemlítették, hogy a drágaság okozóját ne a kereskedelemben, hanem a termelőnél és a nagymalmokban keressék. Akkor, amikor a kenyérdrágaságról beszélnek, a detektívek csodálatosképpen a kiskereskedőket zaklatják, de elkerülik a termelőket, a nagymalmokat és a tőzsdét, holott a drágaság okozóira csak itt tudnának ráakadni. Vass József népjóléti miniszter az ankét során több fontos kijelentést tett és a nála járt kereskedőket megnyugtatni igyekezett azzal a nyilatkozatával, hogy árrazziákat nem fognak tartani és az uzsorabíróság a kereskedő ellen csak az esetben fog eljárni, ha a közönség köréből hozzá följelentés érkezik. A lisztnél a maximális haszon nem, mint jelezték, 400 korona, hanem 450 korona lehet. A miniszter ugyancsak bejelentette, hogy a Fővárosi Tejhivatal által alkalmazott rendszert nyomban megszünteti, a bejelentési kényszert ugyan továbbra is fentartja, de kimondotta, hogy a tejkereskedők bárhol vásárolhatnak és az árusítást folytathatják, tekintet nélkül arra, hogy az illető kereskedő részéről történt bejelentés sorsa fölött a Tejhivatal döntött-e. A tejkereskedő ezentúl tehát nem köteles bevárni a hivatal határozatát. A burgonya szállítási és egyéb költségei dolgában a miniszter oda nyilatkozott, hogy ezt a kérdést meg fogja vizsgáltatni, mert ő is hihetetlenek tartja, hogy egy vagon burgonya kirakásáért, ami két-három órát vesz igénybe, 500.000 koronát fizessenek. A forgalmi adó reformja ügyében a kereskedelmi minisztérium tárgyal a pénzüggyel. Az érdekeltség erre a hétre várta a forgalmiadó-reform ügyében tartandó értekezletek összehívását, amelyeknek napirendjén a fázisrendszer próbaképpeni bevezetése, az importkereskedelmet és exportot érintő forgalmiadó-hátrányok kiküszöbölése szerepelnének. Az ankét összehívása azonban halasztást szenvedett, mert Vargha Imre pénzügyminiszteri államtitkárral most Morvay Jenő kereskedelmi miniszteri államtitkár tárgyal azokban a kérdésekben, amelyek az ankét elé kerülnek. autógumi A LEGGAZDASÁGOSABB SZIJLÁRS* BÉLA Telefon 131-28 Az angol valuta talpraállítása Sok szó esett arról, hogy a hadrakelt Anglia százesztendős büszke valutája megromlott, pedig a brit kereskedelem előretörésének egyik erőteljes tényezője volt az a feltétlen bizalom, amellyel a világ minden zugában megtisztelték az angol bankjegyeket. Szállóige volt mindenfelé „save as the Bank of England1", oly biztos, mint akár az angol bank. Az ottani törvények értelmében ezeket a bankjegyeket fizetés fejében mindenkitől el kellett fogadni, kivéve magától a kibocsátó banktól, ez azt jelentette, hogy a bank köteles volt jegyeit kívánatra azonnal aranypénzzel beváltani. S ez nem volt írott malaszt, hanem valóság. Nehéz, válságos időkben előfordult ugyan, hogy a törvényhozás bizonyos, átmeneti időre felfüggesztette a vonatkozó intézkedéseket tartalmazó Peel-aktát. Ugyanaz a Robert Peel, aki felejthetetlen nagyszerű beszédében behódolva Cobden tanításának, eltöröltette a védővámokat, életre hozta azokat a törvényeket, amelyek a valutának és a jegybanknak sziklaszilárd alapját alkotják. S ebben a küzdelemben a gyorseszű és tanulékony miniszterelnök a sokat gáncsolt és sokat dicsért David Ricardo fejtegetésére támaszkodott. Ricardo, akinek ma van huszonötéves halálozási évfordulója, akit a tudósok mindannyiszor ünnepélyesen kivégeztek, akit különösen a német céhbeliek gúnyoltak, akiről még honfitársa, a nagynevű Jevons is azt mondotta : „wrong headed man", vagyis olyan ember, akinek srófva jár az esze : nehéz időkben mindig életre kelt s diadalát száz esztendő után — a maga teljességében — most aratta. A háború alatt az angol font is meghátrált: a világpiacon nem adtak egy fontért 4.867 dollárt, amint illett volna, hanem kevesebbet s megint kevesebbet. S hogy nem jutott arra a lejtőre, mint például a francia frank, azt csakis az Egyesült Államok szokatlan nagy támogatásának köszönhette, ez az volt, hogy az Északamerikai Egyesült Államok aranyban is gazdag kincstára vállalta azt, hogy a fontért korlátlan mértékben mindenkor megadja, nem ugyan a pari értéket, a 4.867 dollárt, hanem ennél valamivel kisebb tételben fixírozott árfolyamot. A dollár tartotta a poundot. A szerencsés Anglia a háború költségeinek nagy részét nem kölcsönökből, hanem adókból fedezte; az angol Toleszkynek szava nem hangzott el nyom nélkül a pusztában, hanem tartózkodtak az inflációtól, nem akartak papírból aranyat csinálni; az államháztartásban a keddi professzorok vaskeze kegyetlenül mérsékelte a kiadásokat s így valutája fokozatosan javult. Amikor Magyarország az angol valutához akasztotta saját valutájának sorsát, a font nem érte volt el ipari értékét, vagy 10 százalékkal még az alatt mozgott. Azóta már ezt is kipótolta s ennek hasznát élvezte a mi valutánk is. A City, a diktátori hatalmat gyakorló City úgy érezte, hogy valutáját immár talpraállíthatja, hogy az megint régi fényében ragyogjon. A múlthoz való visszatérés azt követelte volna, hogy a Bank of England adjon jegyeiért megint korlátlan mértékben sovereigneket, még akkor is, ha az aranyat esetleg külföldi kéri vagy külföld részére kéri. Ennyire nem mentek. De nem hódoltak be a strassburgi tanár elveinek sem, pedig úgy látszott, hogy a sokat dicsért, de kevéssé olvasott Knapp elvei győzedelmeskednek. Ennek a húszesztendős német elméletnek, amelynek magját ugyan már Walras könyveiben is megtaláljuk, sőt Aristoteles is pedzette már ezeket, az az egyik sarkalatos tétele, hogy nem szükséges a papírpénznek ércre való kötelező beváltása, hanem elegendő, ha a kellő fedezet megtalálható a bank pincéjében, körülbelül úgy, mint az Osztrák-Magyar Banknál volt. A City emberei azonban előkeresték Ricardot, aki a maga tételeit a napóleoni háborúk után beállott nyomasztó gazdasági helyzet közepette hirdette. Ricardo nézete az volt, hogy a forgalomban levő papírpénz mennyiségét redukálni kell; a való élet megkövetelte mennyiségnél többet semmi szín alatt sem szabad kibocsátani, tehát produktív célokra sem, tehát házak építésére sem. Ezt a fixírozott részt a maga egészében vagy nagy százalékban arannyal kell fedezni. Ez az érc valóban meglegyen a „tűcérnanccai vénkisasszony" — az angol bank — birtokában. Az ércfedezet aranyrudakból álljon; aranyérmeket veretni nem kell; a fizetőeszköz kizárólag a papírpénz, amelyet aranypénzre beváltani nem lehet. De a bank köteles legyen 5—6 kilós aranyrudakat angol papírpénzért a megállapított fix áron korlátlan mértékben kiszolgáltatni. Nem törődve azzal, hogy az arany esetleg külföldre szivárog, mert a szabadkereskedelem révén megint visszaszerezhető. És ha otthon elrejtik az aranyat, az majd előkerül, hisz fizetőeszköz kell, más fizetőeszköz nincsen, mint a papír, tehát a rejtegetett aranyrudak megint a bankhoz kerülnek bankjegyekért. Az a sokat emlegetett új angol törvény, amelyet az angol törvényhozás oly boldogan szavazott meg, ide irányul. Nem követeli meg a papírpénznek’ aranyra való beváltását, de megállapítja, hogy a bank köteles, kívánatra, bizonyos súlynál nem kisebb aranyrudat angol papírpénzért eladni. Az aranyrúdnak eladási ára a pénzverési törvényekből következik, egy uncia (31.1035 gram) standard arany (11/12 finom) ára 77 shilling 10.5 penny; a bank maga ugyanennyi aranyért mindenkor 1.5 pennyvel kevesebbet ad. Ez az intézkedés stabilizálja az angol papírpénzt. Azért a Bank of England nem hagyja szabadjára a váltók árfolyamát, ezt a háború előtti időkben sem tette, hanem őrködik az aranykészlet fölött. Külföldi váltók (devizák) vásárlása avagy eladása mindig szabályozóim hat és ezt támogatja a céltudatos kamatlábpolitika. A bankkamatláb fölemelése megnehezíti a kölcsönnyújtást és az országba vonzza az elhelyezést kereső idegen tőkét, vagyis erősebíti az érckészletet. , A mi valutánk helyreállítása sem késhető Simuljunk az angolokhoz, bár a mi viszonyaink nem engedik meg még azt, hogy a magyar jegybank papírpénzért aranyat adjon; megfelelő és elegendő volna, hogy devizákat legyen köteles előre megállapított áron magyar pénzért vásárolni és kiszolgáltatni szabadon, minden korlátozás nélkül. • Ezt várjuk, ezt reméljük. Ehhez kell a kereskedelem szabadsága, a túlhajtott vámok mérséklésével a termelés költségeinek leszállítása, az igazságos és méltányos adórendszer, a munkaalkalom létesítése, a munkára való készség fejlesztése. Szükséges, hogy a telefon ne legyen büntető intézmény, a postatakarékpénztár ne dobjon vissza fedezettel bíró sekket csak azért, mert 2.000.000 helyett 2 milliót írtak s a vámhivatal ne legyen purgatórium. ! Havas Miksa. j _____ ! Egyesítik a három olasz jegybankot* Milanóbal jelenti a Világ tudósítója. A milanói tőzsdén elterjedt hírek szerint az olasz kormány elhatározta, hogy Olaszország három jegybankját, a Banca d‘Italiát, a Banca di Napolit és a Banca Siciliát egységes jegybankká olvasztja össze, amelynek vezetését de Stefani volt pénzügyminiszterre fogják bízni. De Stefani a legkitartóbb híve a deflációs politikának. A hólabda-szédelgéseknek kihágás helyett vétséggé minősítését kéri az érdekeltség. Azutóbbi időben számos esetben lép közbe a hatóság a hólabda-szerződésekkel üzletfeleket szerző kereskedők ellen. A hólabda-szerződések üldözésének törvényes alapja a tisztességtelen, versenyről szóló törvény, amely ezt a cselekményt kihágásként minősíti. Annak ellenére azonban, hogy nap-nap után büntetik az ez ellen vétő kereskedőket, a hólabda-szerződések nevükhöz méltóan hólabdaszerűen terjedne tá tova. Ennek oka elsősorban a súlyos gazdasági helyzet, az ennek következtében kiélesedett üzleti verseny, főként azonban az, hogy a törvényes védelem nem elegendő, nem szólva arról, hogy a bírói eljárás késedelme*. is. A hólabda-szerződések erkölcstelen kalkuláción nyugosznak. Az eladó azért adja olcsón az árut a szelvényeket elhelyező vevőnek, mert bizton számít arra, hogy a későbbi vevők képtelenek lesznek a szelvényeket elhelyezni és így busás haszna lesz a nála visszamaradó vételár-összegből. Miután azonban a kihágásra kapható büntetések nem bizonyultak elriasztó hatásúaknak, a Kereskedelmi Kamara most azt a javaslatot fogja a kormány elé terjeszteni, hogy az ezidőszerint kihágásnak minősített hólabda-szerződés megfelelő törvénymódosítással vétségnek minősíttessék és megkeresi az igazságügyminisztert, hogy a bírói eljárás gyorsítása iránt intézkedjék. Az év végén nagy ünnepségek között ünneplik a kamarák hetvenöt éves fennállását. A magyarországi kereskedelmi és iparkamarák közül a budapesti, debreceni és soproni kamarákat 1850-ben létesítette Bruck báró kereskedelemügyi miniszter, míg a többit a kiegyezés után állították fel. A soproni kamara kiállítás keretében a múlt hónapban ünnepelte hetvenöt éves jubileumát, s a debreceni kamara ez év végére vette tervbe ugyanezt. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, mint az ország első hivatalos érdekképviselete, saját fennállásának jubiláris megünneplésével együtt az egész kamarai intézmény létesítésének magas évfordulóját is megüli. Ennek keretében még ez év folyamán e kettős ünnepet a kereskedelmi kormány, valamint az egész közgazdasági élet vezető testületeinek bevonásával fogja megtartani. Egyhangú fölmentvény. A Magyar Városi Bank ma délben tartotta tizenegyedik rendes közgyűlését A közgyűlésen Madarassy-Bede Gyula báró elnökölt. Az elnöki megnyitó után Urbanovits L. Zoltán vezérigazgató terjesztette elő az igazgatóság jelentését, amelyben rámutatott az ország gazdasági nehézségeire, a tőkeszegénység fokozódásának súlyos következményeire s a beállott hitelválságra. Ez a Városi Banknál is súlyos következményekkel járt. Az igazgatósági jelentéshez Kelemen István szólalt fel, majd Taubner Vilmos legnagyobb megelégedését és elismerését fejezve ki az igazgatósággal szemben, a jelentést tudomásul vette. A közgyűlés ezután egyhangúlag tudomásul vette a jelentést és megadta a felmentvényt. PhilllHliliillliiiilliaiiiltliilliiliiiilMiiilliiiliirtliiTlliiiiiiiiiiilll^ j=j ^ Az őszi idénynek |p j ÓtátraSiireden | j== eiírcser párja. §1[ Remek időjárás, kiváló kúrák. •=== Grandhotelben szoba elsőrangú penzióval EE7 —i Ke 63-tól, kisebb lakóházakban Ke 45-től —3 == felfelé E= = Tátraszanatóriumban teljes pansálár ke- ==? d~Ezelési kúrát beleértve Ke 75-től felfelé. —■* *55 Gyógydíj, mellékdíjak nincsenek. Tüdőba- EET = josok kizárva. A csehszl. vasutakon a vissza- EE? r= utazásnál 66°/o engedmény. — Levélcím: ——* Fürdőigazgatóság. Stary Smokovec, Magas ==? _= Tátra, Csehszlovákia, Felvilágosítást nyújt =3 Dr. Adorján, Menetjegyirodában, Vigadó. =