Világ, 1925. szeptember (16. évfolyam, 195-219. szám)
1925-09-20 / 211. szám
JCeSd Jól megy a soruk a Párizsba vándorolt magyar munkásoknak (A Világ tudósítójától.) A különböző ipari szakmákban már hónapok óta tartó munkanélküliség következményeként sorra vándoroltak ki az országból a képzett szakmunkások, hogy a külföld nagy gyáraiban keressenek elhelyezkedést. Miután a békebeli kivándorlás szinte egyetlen országába, Amerikába nem lehet kivándorolni, a munkások elsősorban az utódállamok felé gravitáltak, ahol egy ideig csakugyan volt is bőséges munkaalkalom a kivándorló magyar munkások számára. Az idén már a szomszédos államok ipartelepeiről egymásután érkeztek a kivándorolt magyarok levelei, melyben közüik az itthonmaradt társaikkal, hogy ne próbáljanak az utódállamok területére kivándorolni, mert több munkást már azok sem képesek fölvenni. Ma talán Franciaország az egyetlen ország Európa területén, amely még mindig föl tud venni munkásokat és ahol a nagy gyárakban szívesen látják még az idegent is. Ennek következtében a magyar munkások újabban útjukat Franciaország felé veszik és aki teheti Párizsba utazik. Sokezer magyar munkás dolgozik a Párizs körüli nagy gyártelepeken és különösen a Renault-gyárban találunk sok magyart. Hackspacher István, a vasmunkások diszidens csoportjának vezetője kint járt most Párizsban, hogy tanulmányozza a magyar munkások helyzetét és amennyiben arra szükség volna, eljárjon érdekükben. Tapasztalatairól Hackspacher ezeket mondja: — A csoportomba tartozó kivándorolt magyar munkásokkal állandó érintkezést tartottam fönn és az ő hívásukra mentem Párizsba, ahol két hetet töltöttem. A legtöbb magyar munkás Bilaincourtban él, mert itt van Franciaország legnagyobb automobilgyára, a Renault-gyár. Sokszáz magyar munkás dolgozik ebben a gyárban, amely 25.000 embert foglalkoztat. A munka kétségtelenül nehéz, mert az úgynevezett Taylor-rendszer szerint dolgoztatnak, a fizetés ezzel szemben igen jónak mondható, amennyiben az egyszerű munkás is 4—4 és fél frankot kap óránként. A munkaidő tíz óra, így heti 260 frank körül mozog a munkások keresete. Ez a francia viszonyok között egészen tekintélyes összeg, hiszen mindössze 100—110 frankot fizetnek egész heti ellátásukért a munkások. És az élelmezés igazán elsőrangú, amennyiben naponta kétszer húst kapnak, és minden étel a legkitűnőbben van elkészítve. A nőtlen embereknek kétségkívül a lakás kerül legtöbbe, amennyiben 3 és fél 4 frankot fizetnek naponta szobájukért. A magyar munkások Bilaincourtban szinte kivétel nélkül, mind szállodában laknak és csak a Családos embereknek van lakásuk, ami persze lényegesen olcsóbb, mint a hotelszoba. Keresetük feléből kitűnően megélnek a kivándorolt magyar munkások, de félretenni eddig mégsem igen tudtak, amennyiben olyan lerongyoltan érkeztek Párizsba, hogy első keresetüket ruházatra költötték. Az igaz, hogy a magyar munkások most azután olyan elegánsak, hogy már messziről megismeri őket mindenki, hiszen francia társaik az öltözködésre bizony nem igen fordítanak gondot. A magyar munkásokkal nagyon meg vannak elégedve a Renault-gyárban, mert sokoldalú, ügyes és tanult szakmunkások. A kivándorolt magyarok vezetőszerepet visznek a Renault-gyár munkásai között és osztatlan tekintélynek örvendenek társaik között. Annak dacára, hogy a magyar munkásokat nagyon megbecsülik úgy a gyárak vezetői, mint társaik, mégsem szeretik őket, ami a franciáknak az idegenektől való tartózkodásában leli magyarázatát. Csak kétfajta idegent szeretnek a franciák: az angolt és a csehet és ezeknek igazán jó dolguk is van Franciaországban. De ha nem is szeretik általában a magyarokat odakinn Párizsban, mégis elismerik kiválóságukat és megbecsülik munkájukat. Franciaország a kötelező munkásbiztosítás és betegsegélyezés intézményét nem ismeri és a nagy gyárak csupán akkor fizetnek munkásaiknak segélyt, ha baleset éri őket munka közben. Az igaz, hogy az állami kórházakban minden beteget teljesen ingyen kezelnek, így tulajdonképpen a betegsegélyezés fölösleges is. Ha munkásasszonynak gyereke születik, úgy minden ezzel járó kiadást az állam visel, amire azonban a francia gyári munkásnők között bizony csak ritkán kerül sor. A francia munkások szervezetlenek és a nagy szakszervezetek inkább politikai intézmények, mint gazdasági érdekképviseletek. A Párizsban élő magyar munkások semmiféle ottani szervezetbe nem léptek be és továbbra is itthoni szervezeteiket támogatják. Így például, a vezetésem alatt álló diszidens csoport Párizsba kivándorolt tagjai minden hónapban húsz frankkal támogatják itthonmaradt munkanélküli társaikat. Párizsban a kommunisták megkísérelték a magyar munkásokat megnyerni maguknak, azonban ez csúfos kudarccal végződött, mert a magyarok tudni sem akartak arról, hogy belépjenek a kommunista pártba, jóllehet fűt-fát ígértek nekik ezért. — Szórakozásra bizony nem igen marad idejük a párizsi magyar munkásoknak. Legföljebb csak vasárnaponként rándulgatnak be Párizsba.Szinte kivétel nélkül minden kivándorolt magyar munkás beszél már franciául és a Renault-gyár körül már hat magyar kocsma is nyílt meg. Ezeknek tulaj VILÁG 1925 szeptember 22 . donosaik szintén kivándorolt magyar munkások, ilyenformán a kint élő magyarok javarészt ezekben a kocsmákban találkoznak össze. Igazán megható, hogy ilyenkor rögtön Magyarországra terelik a szót és kivétel nélkül mindegyik csak arra vágyik, hogy minél hamarabb hazajöhessen. Minden kivándorolt magyar munkás átmeneti állapotnak tartja párizsi tartózkodását és ha idehaza megjavulnak a viszonyok haza is fognak térni. — Sajnos, hamarosan erre bizony nem igen van kilátás, hiszen a munkanélküliség nemhogy csökkenne, hanem mégy egyre nő, ilyenformán pedig még több szakmunkásunk fogja elhagyni az országot. Párizsban most épül az új nagy Citroen-gyár, amely harmincezer munkást fog foglalkoztatni és itt sokezer magyar munkás találhat majd kenyeret. A kormány kötelessége volna odahatni, hogy a Citroen-gyár munkásai között minél kevesebb legyen a magyar és hogy legkitűnőbb munkásaink, akik ki szándékoznak vándorolni Párizsba ne Citroennél, hanem Magyarországon találjanak kenyeret. Tizennégyezer koronával esett a vaj ára kilónként (A Világ tudósítójától.) A mai piacon váratlan esemény történt: a vaj kilója tizennégyezer koronával lett olcsóbb. Ennek az olcsóbbodásnak a spekuláció bukása az oka. Budapesten a naponta termelt vajnak csak egyharmada került piacra, míg a másik kétharmadrészt nap-nap után a különböző tejvállalatok a hűtőházakba raktározták be, úgyhogy ez időszerint mintegy tizenöt vágónyaj tárol a hűtőházakban. A tejvállalatok arra számítottak, hogy Budapesten a tejszükséglet az őszi hónapokban, mint minden évben, az idén is, emelkedni fog és hogy ekkor piacra dobhatják az elraktározott vajkészleteket, mert nem marad ipari feldolgozásra a Pestre behozott tejből. A tejkereskedelmet azonban számításában csalódás érte, mert noha a gyümölcsszezonnak már csaknem vége van, Budapestre ma már harmincöt százalékkal több tej érkezik, mint amennyi a naponkénti tejszükséglet és remény van reá, hogy ez a mennyiség nem is fog csökkenni, a tehénállomány nagymérvű szaporodása folytán. Ennek folytán a tejvállalatok most már kénytelenek a felraktározott vajat a piacra dobni, annál is inkább, mert igen nagy tőkék fekszenek a vajkészletekben és a vállalatok egy része már nem rendelkezik újabb tőkeösszegekkel, amiket továbbra is az áruban halmozhatna fel. A vaj áresését a közeli napokban követni fogja a tej árának esése is, úgy a termelőknél, mint a fővárosban, mert a vállalatok most már csak a tényleges szükségletnek megfelelő mennyiséget fogják átvenni és így előreláthatólag növekedni fog a kínálat. Nem szabad több mérget kiadni, mint amennyi egy vagy két napra kell (A Világ tudósítójától.) Orvosi és gyógyszerészi körökben sokat beszélnek most egy készülő rendeletről, amely a mérgek kiszolgáltatásának módját és feltételeit kívánja szabályozni. A rendkívül elharapózott öngyilkossági lázat — ha már hatásos szociális eszközök nem állanak rendelkezésre — palliatív úton akarják csökkenteni s e célból megnehezítik, vagy inkább körülményesebbé teszik az élő mérgek beszerzését. A fővárosi tisztiorvosok értekezletén az az indítvány merült föl, hogy a morfium, kokain, luminál, veronál és egyéb mérgek csak olyan recipékre legyenek kiadhatók a jövőben, amelyek az orvos aláírásán kívül az orvos pecsétjével is el vannak látva. Az öngyilkosjelölteknek tehát nem lesz olyan könnyű akkora adag méreghez jutni, ami halált okozhat. Hogy valóban így lesz-e , hogy a tiszti főorvosi hivatalban munka alatt álló rendelettől lehet-e várni valamelyes üdvös eredményt, erre nézve nagyon megoszlanak a vélemények. Benedict Henrik dr. egyetemi tanár, a zsidókórház igazgató-főorvosa, a következőket mondotta a Világ munkatársának: " Semmiféle olyan rendelet nincs Magyarországon, amely az orvost a felírható méregmennyiségre nézve korlátozná. Hogy hány gram, illetve centigram mérget rendel az orvos, az tisztán a saját lelkiismeretének dolga. Megbízható betegnek mindenesetre több mérget lehet előírni, mint megbízhatatlannak. Morfiumból rendelhetek akár 20 centigramot is, bár tíznél többet nem szoktunk, de már láttam olyan esetet is, amikor öt centigramnak is halálos volt a hatása. Ha a beteg egyszerre vesz be egy tubus veronait vagy luminált, az előbbi három, az utóbbi ötgramos — végez magával. Márpedig a Veronált is, a luminált is tubusonként írjuk elő. Azt kell tehát mondanom, hogy az orvosilag abszolút megengedhető mennyiségű morfiummal, veronállal vagy luminállal a beteg megmérgezheti magát. Hogy mit lehet tenni ez ellen? Az általános elv ez legyen: nem szabad, ne legyen szabad több mérget kiadni, mint amennyi egy vagy két napra kell. Hogy mennyi kell, azt megint csak az orvos tudja és az orvos igazán nem tehet róla, ha a beteg — figyelmeztetés ellenére — egyszerre veszi be az egy vagy két napra elosztott mennyiséget. Arra is kell azonban gondolni, hogy nem minden beteg idegállapota engedi meg az ilyen figyelmeztetést. Vannak betegek, akik idioszinkráziával viseltetnek — mondjuk — a morfiummal szemben, ezekkel nem lehet közölni, hogy morfiumot kapnak, mert nem veszik be, sőt szemrehányást tesznek az orvosnak, hogy mérget rendel nekik. Ezt ne hagyják figyelmen kívül azok, akik a recipén, illetve az orvosságon a beteg részére külön is fel akarják tüntetni a ,,méreg" jelzést. Teljesen elegendő, ha az orvos azt a tudományos jelzést használja, amely a gyógyszerésznek szól. A beteg lehetőleg ne tudja, hogy az orvosságban, amit szed, méreg van, de azt igenis tudnia kell, hogy mennyit szabad szednie. Ma már csaknem mindenki tisztában van a luminál és a veronál mérgező hatásával, — így tehát hiábavaló a titkolózás. — Eddig az volt a gyakorlat, hogy csak recipékre lehetett mérgező hatású gyógyszereket kiadni. Nem hiszem, hogy a recipéknek pecséttel való ellátása változtatna a helyzeten, vagy lényegesen csökkentené az öngyilkosok számát. Legfeljebb annyit érünk el az új intézkedéssel, hogy egyes makacs öngyilkosjelöltek ezután nemcsak az orvos nevét és a „repete“ szót, hanem az orvos pecsétjét is hamisítani fogják. De még azután: hol van a védekezés az ellen, hogy az a páciens, akinek az egyik Corvos egy tubus Veronást rendelt, ne mehessen el egy másik orvoshoz, aki szintén egy tubus Veronáit rendel? Nemrég azt az ötletet vetették föl, hogy minden tabletta veronaiba vagy luminálba keverjenek bele egy kis hánytatót. Ezzel azt akarták elérni, hogy aki például egy egész tubus Veronáit vagy luminált vesz be, annak a szervezetébe mindjárt annyi hánytató is kerüljön, hogy megszabaduljon a méregtől. Ettől a tervtől azonban el kellett állni, mert a gyakorlatban sok egyéb bonyodalmat idézett volna elő. — Az orvost sohasem lehet felelősségre vonni az önnszérgezések miatt. Mint mondottam, az orvos kezét egyáltalán nem köti semmiféle rendszabály, de az óvatos orvos mégsem rendel öt centigram morfiumnál, egy tubus Veronálnál vagy luminálnál többet. Ha ennél mégis nagyobb mennyiséget kellene rendelnie, akkor felkiáltójelet tesz az orvosság neve mellé s ez a felkiáltójel figyelmezteti a gyógyszerészt, hogy az orvos nem tévedett, amikor a rendesnél nagyobb dózist rendelt. Magát a kérdést nem oldja meg a pecsétes recipékről készülő rendelet. öngyilkosság mindig lesz és a mérgező gyógyszerek gyűjtését, fölhalmozását époly kevéssé lehet megakadályozni, mint azt, hogy valaki ne ugorjék bele a Dunába, vagy ne vesse le magát a negyedik emeletről. (mj.) Vegyetek rokkant-sorsjegyet! 5ooo korona egy Hadirokkant-, Özvegy-Árva-sorsjegy Össznyeremények EGYMILIJÉRI KORONA értékben. Nagyobb nyeremények: 1 nagy hatszemélyes túraautó 203.000.000 korona értékben. 1 legújabb típusú szántótraktor 100.000. 000 korona érték. 1 négyüléses városi autó 100.000. 000 korona érték. 1 teljesen felszerelt motorkerékpár 1 kereszthúros zongora 1 169 darabból álló 12 szem. ezüst evőkészlet 1 lió tagló 1 teljes ebédlő-berendezés 1 nemes szőrméből készült női bunda 1 12 soros vetőlé- 1 férfi városi bunda 1 fejőstehén 1 teljes konyhafelszerelés 1 C személyes ezüst evőkészlet 1 rádiófelszerelés 1 teljes hálószoba-berendezés 1 Munlicher vadászkarabélyfegyver, 6 lövetű 1 duplacsövű Smuer 16-os serétes fegyver 1 12-es browning, serétes, 5 lövetű fegyver 1 ezüsttálca 10 eke 10 női selyemruhára való anyag 10 férfiruhára való anyag 10 női szövetruhára való anyag 50 pár női cipő mérték szerint 50 pár férfi cipő mérték szerint és még 1500 darab különféle nyeremény. Mindenütt kapható sorsjegyintézőség Budapest, Vá ízletes lesz és SZÉPEN KEL MEG, HA Qkm SÜTŐPORÁVAL KÉSZÜL. INGYEN MINTÁT És ISMERTETÉST KÜLD BCffaflOefi GYŰGT5Iejí tsTftPSZeRűTan Rt BUDAPEST IDD POStaHÚí Baklanoff Budapesten tizenegy év után (A Világ tudósítójától.) Tizenegy esztenddővel ezelőtt járt nálunk Baklanoff, az oroszok nagy baritonistája és most visszatért, hogy három operai estén és októberben egy koncerten ismét megjelenjen a magyar publikum előtt. Azóta bejárta a fél világot, min-denütt hatalmas ünneplés, szinte kényelmetlen, már az uralkodóknak kijáró sleppjével... És mégis ... mikor világos autó? köpenyében, amely a portól belepve n agyongyötört munkáskabátra emlékeztet, megjelenik a Britannia-szálló halljában, olyan szerény és halk, olyan végtelen előzékeny hangon érdeklődik szobája iránt, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy nagy apparátus, impresszárió, az újságírók hada és a hajlongó hotelalkalmazottak már órákhosszat lesték autójának érkezését. Csupán hatalmas, majesztuózus termete és a körülötte fürgén mozgolódó udvar biztosítja a neki kijáró hangulatot. Azonban ez is elvész, mikor az ember mellé ül, a kecses hali-asztalnál, amely előtt csak egyetlen berzser áll, körülötte könnyed apródokkal, néhány kisebb székkel, de Baklanoff a világért sem foglal helyet, mindenkor átt engedi váltakozó vendégeinek. Világos szeme acélos nézésű, mint ahogy orrának és szájának, egész profiljának éles a vonala, gyors átfogó pillantással meglátva. De külön-külön és hosszan nézve, minden festőibb lesz rajta: megszélesedik, ellágyul. Főleg a szeme . .. igen, egyszerre milyen elvágyakozó, anélkül, hogy az orosz vendégnél kötelességszerűen felfedezni való fájdalmas, szánalmas melankóliát hangsúlyozná ki. — Szeretem mindenekfölött Franciaországot, — kezdi meglepetésszerűen. — Ha színt, sok színt akarok, ott van maga Párizs. Ha trópikus éghajlatot, onnan igen könnyű az út Algír felé.És az Óceán is könnyen elérhető. No, és ha szerencsejátékra van szükség, rögtön ott van Monte-Carlo, előkelő fürdőhely, Deauville... csak tudja, az furcsa, hogy Párizst nem igen tudtam meglátni a sok ott nyüzsgő idegentől, valahogyan mindig olyankor tartózkodtam ott, mikor különösen nagy volt az idegeninvázió. —* De, szeretem, ismétlem, nagyon szeretem Párizst, hiszen az én élethivatásom oldaláról tekintve is nagyon-nagyon megfelelnek a franciák ... egy gyengéd, piano hang és Párizs ki van békítve ... Ezzel a mondatával Baklanoff belekezd a különböző országok különböző publikumának jellemzésébe, amelyet onnan föntről, a művészeknek megadott fenséges magasságból olyan pontosan el tudott végezni, mintha nemcsak a színpadon, hanem ugyanakkor a széksorok között is megjelent volna . — Az olasz éppen az ellentéte a franciának, azt csak akkor lehet kielégíteni, ha az ember ordít, talán még az én tizenhét éves korabeli hangom is, amelyet vidám barátok fedeztek fel nálam, s amely hihetetlenül nyers volt még, talán az is hatna ott náluk. A németek ? Azok igen merevek és konzervatívok, az angolok szentimentálisak, a magyarok csupa muzsika és ... és az orosz. Hát tudja, minden orosz kész színész, minden orosznak lelki szükséglete a póz, ami végeredményben mindig azt jelenti, hogy valakinek a lelkében van valami, a póz, mindig ezt takarja.... Az orosznak tehát szüksége van a pózra ! — Egyébként Amerikában töltöttem el a legtöbb időt, ott jó, mert a politika nem nagyon foglalja le az embereket. Csak inkább a nők akceptálhatóbbak : fürgék, szabadok és a napi események iránt rendkívül fogékonyak. Ez kapott meg a rendkívül nagy önállóságuk mellett. Ellenben a férfiak ? Mind rablónak, gyilkosnak hatott, abban az iramban. És tovább... a szédületes távolságokat legyőző örök utazó megjegyzései mind figyelemreméltók .. . Természetes, hiszen egy olyan emberé, aki minden országban más nyelven énekel és nemcsak énekel,hanem ugyanezeket a nyelveket mind beszéli is. — Ó, ebben nagy részük van a gouvets