Világ, 1925. október (16. évfolyam, 220-246. szám)

1925-10-01 / 220. szám

^ 1925 október T.­H VILÁG úron, Prohászka Ottokáron, Alcsuthi József fő­hercegen keresztül egészen Pallavicini György őrgrófig, földicsérői voltak a forradalomnak és vezetőinek. A közrendet és a közbékét a szeretet jegyé­ben igazán csak az szolgálja, aki gyűlölség nél­­­­kül mindenkit egyesíteni próbál a konszolidáció érdekében. Erre a főkapitány úrnak igazán követendő példát mutatott fölöttes hatósága, maga a Beth­­len-kormány, amely gyanúsítások és üldözések helyett kebelébe fogadta és miniszteri székkel kínálta meg Nagyatádi Szabó Istvánt, Mayer János és Vass József miniszter urakat, ugyan­akkor pártjának oszlopaiul választotta az ok­tóberi kormányzat tevékenységében részes fő­ispánok egész tömegét. Méltóztassék a kormányzatnak megértő, ke­resztényi, társadalomegyesítő fölfogását és de­mokratikus politikáját az igen tisztelt főkapitány úrral megértetni, a sérelmes határozat megsem­misítésével és a gyűlés engedélyezésével. A nemzetgyűlés elé viszi a párt a sérelmet Megkérdeztük erről a főkapitányi végzés­ről Horváth Zoltán nemzetgyűlési képvise­lőt, aki véleményét a következőkben mon­dotta el: — Megbotránkozással értesültem a főka­pitánynak erről az intézkedéséről, amely a gyülekezési jog legflagránsabb megsértése, mert egy országos parlamenti párt megnyi­latkozását akadályozza meg. Remélem, hogy a demokratikus ellenzéki blokk talán­­még a parlament összeülése előtt is módot fog találni, hogy a blokk egyik pártját ért súlyos sérelemért a belügyminisztertől elég­tételt szerezzen. Ha a belügyminiszter az elégtételt nem adja meg, ez a főkapitányi végzés is egyik tárgya lesz az október ti­zennegyedikén összeülő parlamentben azok­nak a jogos sérelmeknek, amelyeket az el­lenzék szóvá akar tenni. A pénzügyminiszter betiltotta a sorsjegyek utcai árusítását (A Világ tudósítójától.) Az utóbbi időben magánosok és egyesületek egymásután ren­deztek tárgysorsjátékot, a pénzügyigazgató­ságnál és pénzügyminisztériumtól eddig kö­rülbelül 200 játékra kértek és kaptak enge­délyt. Az egész országban jelenleg körül­belül húszféle sorsjegy eladásával foglalkoz­nak és kétségtelen, hogy a sorsjegy-lavina nagyban hozzájárul a közönség játékszenve­délyének fölkeltéséhez. Ezért Bod János pénz­ügyminiszter a sorsjátékok rendezését a mi­nisztertanács fölhatalmazása alapján most erősen korlátozza és ma új intézkedést lép­tetett életbe. A ma kibocsátott rendelet ér­telmében a miniszter a tombola játékok és egyes kisebb értékű ingóságok kisorsolására a jövőben is az eddigi gyakorlatnak meg­felelően ad engedélyt. Nagyobb arányú sors­játékok rendezésére azonban általában csak kifejezetten közjótékonysági vagy kulturális egyesületnek fog engedélyt adni, oly módon, hogy egy-egy egyesület évenként legfeljebb csak egy sorsjátékot rendezhet. A rendelet életbeléptétől kezdve csak olyan tárgysors­játékok rendezésére ad engedélyt a minisz­ter, amelyeknél a kibocsátandó sorsjegyek száma az ötvenezer darabot, azok egyen­kénti névértéke tízezer koronát és így az összes sorsjegyekért fizetendő betétek vég­összege az ötszáz millió koronát meg nem haladja. A kibocsátott sorsjegyek minden egyes példányán föl kell tüntetni a teljes játék­tervet, vagyis a kibocsátott sorsjegyek ösz­­szes számát, a sorsjegyek egyenkénti név­értékét és az összes sorsjegyekért járó beté­tek végösszegét, a nyeremények számát, azok egyenkénti és összes értékét. Az engedélyes vállalkozó a sorsjáték rendezését másra át nem ruházhatja, hanem azt föltétlenül saját kezelésben, a saját számlájára kell ren­deznie oly módon, hogy e célból semmiféle idegen szervezet (pénzintézet, stb.) közre­működését igénybe nem veheti. A sors­jegyekkel sem házalni, sem azokat utcán árusítani nem szabad. A sorsjáték engedé­lyezése érdekében benyújtott kérvénynek egyebek között azt is tartalmaznia kell, hogy az engedélyt kérő aláveti magát a jelen ren­deletben, valamint az esetleges engedélye­zésről szóló rendeletben megállapított fölté­teleknek és minden kártérítési igény nélkül tudomásul veszi, hogy amennyiben a pénz­ügyi hatóság megállapítása szerint a sors­játék rendezésére adott engedély valamelyik föltételét megsérti, a kiadott engedély azon­nal visszavonható. Egyébként a sorsjátékok engedélyezésére nézve a lottójövedéki szabá­lyok rendelkezései továbbra is érvényben m­aradnak. Az igazi probléma nem abban áll, hogy Vájjon restaurálni s megfiatalítani lehet-e a keresztény dogmatizmust. Valójában arról van szó, hogy vájjon az elhagyott keresz­tény dogmatizmuson kívül az emberi elme és lelkiism­eret képes-e egy oly vallásos koncepciót teremteni, mely összhangban áll­­t Mindenséggel és a Történelemmel... JAURÉS. Az orosházi közgyűlés a rendőri brutalitások ellen Orosháza, szeptember 30. (A Világ kiküldött tudósítójától.) Oros­háza nagyközségnek a vidéki rendőrségek államosítása előtt Bartha Mátyás, most hatvankét éves községi törvényhatósági bi­zottsági tag, volt a rendőrbiztosa. Bartha Mátyással most olyan rendőri brutalitás tör­tént, melynek következményeképpen Bartha, aki panaszra ment a rendőrségre, két hétig nyomta az ágyat. A brutalitás következményeképpen teg­nap Orosháza község közgyűlésén Bartha Mátyás azt indítványozta, hogy Orosházán töröljék el az állami rendőrséget és állítsák vissza a régi községi szolgálatot. A községi főjegyző olvasta föl Bartha Mátyás indítvá­nyát és azt javasolta, hogy Orosháza község törvényhatósága fejezze ki rosszulását a tör­téntek fölött és ítélje el a történtekért azt a magáról megfeledkezett rendőrtisztviselőt, aki Bartha Mátyáson a súlyos brutalitást el­követte és egyben bejelentette, hogy tudo­mása szerint a hivatalos eljárás már meg is indult... "A főjegyző e szavainál a közgyűlés tagjai közbekiáltottak: — Már idézést is küldtek Bartha Mátyás­nak az iménti Ki akarták emelni a közgyű­lési teremből! Rendőr jött érte még ide is! Biztosan azért küldtek érte, hogy ne szó­lalhasson fel. Arról, hogy ez valóban így történt, a köz­gyűlés valamennyi résztvevője saját szemé­vel szerezhetett bizonyságot, amennyiben rendőr állott a közgyűlési terem ajtajában, kezében idézéssel, amellyel Bartha Mátyást azonnalra idézték. Bartha az írást nem vette át a rendőrtől azzal a kijelentéssel, hogy közérdekű, hivatását gyakorolja, vigyék az idézést lakására, majd a közgyűlés után át­veszi. A községi elöljáróság mindazonáltal nem volt hajlandó magáévé tenni Bartha indítványát az államrendőrség megszünteté­séről és a községi rendőrség felállításáról, mert ez a városnak 6—700 millió költséget okozna. Az elöljáróság elutasító indítványa után Bartha Mátyás állott fel szólásra, aki ezeket mondotta: •­• Nemcsak a magam esete miatt szólalok fel, hanem azért is, mert ifj. Szabó Ádám orosházi gazdával szóról-szóra ugyanaz tör­tént a rendőrségen, mint velem. Én pa­­­­naszra mentem a rendőrségre, és éppen,­­ amikor panaszomat elő akartam adni, Dényi Tibor rendőrfogalmazó felugrott, mellen ra­gadott és pofon vágott. — Kifelé, büdös paraszti — ordított rám és kifelé tuszkolt szobájából. A zajra kijött a szomszédos szobából a rendőrkapitány is és rám szólt, hogy menjek haza. Annak dacára, hogy nem tudtam panaszomat megtenni, elindul­tam hazafelé, mire utánam szaladt egy rendőr és rámordított, menjek vissza, mert jegyzőkönyvet vesznek fel az esetről. Visszamentem a 6-os szobába, de amikor beléptem az ajtón, a kulcsot rám fordították és három vadember nekem esett. Nem mon­dom, hogy ötven pofont kaptam, de negy­venkilenc bizonyosan volt. Ütöttek, vertek, ahol értek, a gyomromat boxolták, úgyhogy két hétnél tovább feküdtem a verés után. Hogy kik voltak név szerint a bántalmazóim, azt igazán nem is­­tudnám megmondani. Amikor daloltam és végigvágódtam a föl­dön, fölemeltek, és rámparancsoltak, hogy menjek ki a folyosóra a padra. Láttam, hogy senki sincs az udvaron, hát kifelé in­dultam a kapuhoz. A detektív-szobából utá­nam leshettek, mert rákiáltottak a kapuban posztoló rendőrre, hogy hozzon vissza. Ér­tem jött egy detektív és visszahurcoltak a szobába, ahol előzőleg megkínoztak. Segít­­ségért kiabáltam, de senki sem volt a közel­ben, aki védelmemre sietett volna. Odabenn megmosdattak, kiöblíttették a számat, de ez már bizony csak édeskeveset segített, mert két fogam lógott, egy fogamat pedig kiverték. Csizmadia András, az orosházi kisgazda­képviselő szólalt föl ezután. Hozzám is eljárt — mondotta — néhány ember panaszra. A Szabó Ádám ügyét ismerem és tudok Benkő Antal ügyéről is, akivel brutálisan bántak el. Jelentettem is az esetet a rendőrkapitánynak, elmondtam, hogy Szabót és Benkőt meg­verték. Azt a választ kaptam, hogy semmi sem történt. Indítványozom ezzel kapcsolat­ban, hogy a képviselőtestület fejezze ki rosszulását a brutalitások miatt. Mad­arassi Antal községi képviselő szó­lalt föl Csizmadia után és azt mon­dotta, ha van rá mód, fegyelmit kell indítani a rendőrség ellen. Bartha Mátyás és Mitlasovszky János szólaltak még föl, majd a községi képviselőtestület a következő határozati javaslatot hozta: — Kimondja a képviselőtestület, hogy az államrendőrség fentartását Orosházán szük­ségesnek tartja, de óhajtja, hogy a község elöljárósága és a rendőri kirendeltség kö­zött bensőségesebbé tegyék az együttműkö­dést. Megbotránkozását fejezi ki a képviselő­­testület a történt brutalitások miatt és kérni fogja a kerületi rendőrfőkapitányt és a bel­ügyminisztert, hogy ezeknek a brutalitások­nak ügyében szigorú fegyelmi vizsgálatot indítsanak és ha szüksége mutatkoznék, személyi változásokat is léptessenek életbe az orosházi rendőrkirendeltség vezetője- Ear bányavállalat igazgatóját sorozatos csalásokért letartóztatták (A Világ tudósítójától.) Napokkal ezelőtt több budapesti napilapban hirdetés jelent meg, amelyben egy iparvállalat hivatalnoko­kat keresett. A hirdetésre sok száz ajánlat érkezett, amelyek között igen sok előkelő bank volt igazgatója, jogászok, ügyvédek, cégvezetők, B-listás tisztviselők szerepeltek, akik állást kerestek. A beérkezett ajánlatok után a pályázók néhány nappal később Varga aláírással levelet kaptak, amelyben külön-külön értesítették őket, hogy a szó­­banforgó állást elnyerték, de előbb meg­bízhatóságukról kell meggyőződést szerezni, előéletüket kinyomozzák és az adminisztrá­ciónál fölmerült költség fejében kértek a budapesti főpo­stára, poste restante, Vasvári Pál címére huszonötezer koronát. Termé­szetesen minden ajánlkozó kapott ilyen le­velet, akik azután nyomban be is küldték a kért összeget. A főpostán megjelent egy fiatalember a pénzküldemények felvétele céljából, de nem tudta személyazonosságát kellőképpen igazolni , és nem adták ki neki a pénzt. Az állítólagos Vasvári Pál erre meghagyta, hogy a posta a küldeményt kézbesítse ki Kálvária tér 2. II. 9. szám alatt levő laká­sára. Így is történt és a kézbesítőnek egy idegen fiatalembert mutattak be, mint Vas­vári Pált, akinek a postás ki is fizette a pénzösszegeket. Pár nappal később a Magántisztviselők Országos Szövetsége értesítette a főkapitány­ságot, hogy illetéktelen egyének kihasználva az állásnélküli magántisztviselők helyzetét, különféle címeken kisebb-nagyobb összege­ket csalnak ki. Ugyancsak ebben az időben érkezett a főkapitányságra több feljelentés, amelyek arról számoltak be, hogy Varga Andor, aki Biztos megélhetés jelige alatt hirdetett, a kicsalt huszonötezer koronákkal ismeretlen helyre távozott. A főkapitánysá­gon a Varga detektívcsoportból Lukács Jó­zsef dr. és Kincsesi István dr. detektívfel­­ü­gyelők kezdték meg a nyomozást. Négy­napi megfigyelés után megállapították, hogy a Varga néven szereplő hirdető Vörös Z­sig­­mond volt bányavállalati igazgató. Vörös Zsigmond a háború utolsó évében orosz hadifogságba került. Az orosz szovjet kitörése alkalmával az ellenforradalmi cso­porthoz csatlakozott, vezetőszereppel bíz­ták meg. Vörös guerilla-h­arcot folytatott egy ideig a vörösökkel és a kezébe került fog­lyokat barbár módon kivégeztette. Vörös Zsigmond 1920-ban került vissza Magyaror­­­szágba és azóta különféle kereskedelmi és ipari vállalatok megalakításával foglalko­zott. 1924 júliusában egy bánya és kohómű iparvállalat alapításában vett részt, de a tár­sasviszony csakhamar megszűnt, mert a vállalat rájött, hogy Vörös különféle vissza­éléseket követ el a vállalat kárára. Ugyanis az egyik alapítótagtól, egy előkelő fővárosi ügyvédtől, nyolcvan millió koronát vett át különféle kiadások fedezésére. Vörös az ügy­védnek két telekkönyvi kivonatot mutatott be, amellyel igazolta, hogy Vörösnek Tisza­­kurán földbirtoka van. Néhány nappal ké­sőbb kiderült, hogy az igazgató elsikkasz­totta a pénzt és ekkor távoznia kellett a vállalattól. Vörös Zsigmondot a detektívek ma dél­előtt előállították a főkapitányságra, ahol megkezdték a kihallgatását. Vörös elmon­dotta, hogy az ügyvéd pénzét elsikkasztotta, és a tiszakurai földbirtokáról bemutatott telekkönyvi kivonat hamis. Birtokát hóna­pokkal ezelőtt eladta és csak visszaélés foly­tán sikerült neki az írásokat megszereni. A mai napon több feljelentést tettek a rendőrségen Vörös ellen. Így a Remington írógépkereskedelmi vállalat megbízottja és elmondotta, hogy Vörös 68 dollárért vásá­rolt egy írógépet, de a vételárt nem fizette ki. A károsult ügyvéd is följelentést tett csalás címén. Pettenberg Farkas írógép­kereskedő is följelentette Vöröst, mert egy írógépet vásárolt tőle, de azt nem fizette ki, és ismeretlen helyre távozott. Vass Imre dr. is bűnvádi följelentést tett csalás címén, mert Vörös a kialkudott tisz­teletdíjat nem fizette meg, hanem egy be­­táblázási engedélyt adott át, melynek értel­mében az ügyvédnek joga van — az előre megállapított — 600 aranykoronát a bir­tokra betáblázni. Amikor Vass élni akart jogával, kiderült, hogy a birtok nem Vörös tulajdona. Vörös Zsigmondot ma délben részletesen kihallgatta Bartha Antal dr. rendőrkapitány és azután őrizetbe helyezte csalás és sik­kasztás címén. Étkezés után és gyomorégésné­l^SHEP ^ szódabikarbonát Kéz- 6 % arcbőr finomítására vazelint ff OILE.1 i ^ használjon Csütörtök Stresemann tárgyalt Csicserinnel Berlinből jelenti a Világ tudósítója: Csi­­cserin ma Berlinbe érkezett, hivatalosan abból a célból, hogy betegségére nézve több kiváló orvostanárt konzultáljon. A hivatalosan bevallott célja mellett azon­­ban Csicserin útjának politikai céljai is vannak. Semmiképpen sem lehet véletlen­nek tekinteni, hogy az orosz külügyek veze­­tője éppen a locarnói konferencia előestéjén érkezik meg Berlinbe. Moszkvában eddig is különös gondossággal figyelték a német po­litika fejlődését és tagadhatatlan aggodalmat keltett az, hogy a német külpolitika eltért attól a kelet felé orientált politikától, amelynek alapjait Rapallóban vetették meg Csicserin két napig tartó tárgyalásai a lengyel külügyminiszterrel mindenesetre szoros összefüggésben voltak az új német nyugati orientációval. Németország azonban azon az állásponton van, hogy a nyugati paktum megkötése semmiben se korlátozza Németországot, és Németország továbbra is kitart a rapallói szerződés mellett olyan szellemben, ahogy azt megkötötték. Stresemann dr. külügyminiszter már a mai napon alkalmat talált arra, hogy Csicse­rin erre vonatkozó aggodalmait eloszlassa. Ha be is lép Németország a népszövetségbe, ezt csak olyan feltétel mellett teheti, hogy ha különös magyarázatát adják Német­országgal kapcsolatban a népszövetségi sta­tútum 16. paragrafusának, amely tudva­lévően a népszövetség határozatának végre­hajtásáról és a katonai szankciókról szól. A Csicserinnel megkezdett tárgyalásokat holnap a kancellári palotában folytatják. Stresemann birodalmi külügyminiszter ma este Csicserin orosz külügyi népbiztos tiszteletére vacsorát adott, amelyen részt­­vett Kresztyinszky berlini orosz nagykövet és a külügyi hivatal államtitkára, Schubert. Holnap este Csicserin tiszteletére a biro­dalmi kancellár rendez vacsorát. Az orosz—német hiteltárgyalások ked­vezően haladnak előre. A tárgyalások rész­leteire vonatkozóan a következőket közüik­ .A tárgyalások parallel Moszkvában és Ber­linben folynak és függetlenek a kereske­delmi tárgyalásoktól. E tárgyalások alapja a szovjet kormány ajánlata, amely a követ­kező terven épül föl: Oroszország a legkü­lönbözőbb fémfeldolgozó gyártelepeket fogja felállítani. A nyersanyagot és a mun­kaerőt Oroszország szállítja, míg Német­ország a technikai organizációt és a veze­tést vállalja. E célból egy vegyes német— orosz társaságot fognak alakítani, ötven­­hatvan millió aranymárka alaptőkével. Az orosz kormány a részvénytársaságnak a gyártmányai értékesítésére vonatkozóan is számos kedvezményt akar biztosítani. Szocialista elvek alkotmányos eszközökkel Londonból jelenti a Világ tudósítója. A munkáspárt liverpooli kongresszusán ma to­vább folyt az éles küzdelem a szocialista és a kommunista eszmék hívei között. A nyolcórai munkanap kérdésével kap­csolatban MacDonald kijelentette, hogy a munkáspárt egész befolyását érvényesíteni fogja, hogy az európai kontinens államai kövessék Anglia­i­éldáját. A beterjesztett ha­tározati javaslatot a kongresszus elfogadta. MacDonald több ízben vett részt a vitában és határozati javaslatot nyújtott be, amely kijelenti, hogy a kapitalizmus az egész vo­nalon csődöt mondott. Az egyetlen helyes politika a szocialista elvek megvalósítása alkotmányos eszközökkel. Ezt a Mac­­Donald-féle határozati javaslatot is elfogad­ták. Tylett a kereskedelmi, kivándorlási és benszü­lött kérdéseket érintő programponto­kat ismertette, hangsúlyozva beszédében, hogy az angol gyarmatokon meg kell szűn­nie a benszülöttek kizsákmányolásának. Ha­tározati javaslatot fogadtak el, amelyben hangsúlyozzák, hogy a brit birodalom és Egyiptom népei részére biztosítani kell az abszolút önrendelkezési jogot. W LEÁNYKA^ 'KÖPENY' újdonságok óriási választékban Grünbaum nagykereskedésében ahol Női és bakfis jelöltek egyes darabonként is kiszolgáltatnak , Király u. 13 . Gozsdú nagy átjáróház ^ Ék első idver­ek

Next