Világ, 1925. november (16. évfolyam, 247-271. szám)

1925-11-13 / 257. szám

Péntek tette vezette a színpadra, hozzájuk dédel­getve a sikert és anyaikig nevelve önbizal­mukat a művészethez. A színpad tünemé­nyes szépségét nem csúfíthatták el sem az évek, sem a betegség; szépségét haláláig konzerválta a jóság, a lélek szépsége, mely­­lyel övéi és embertársai előtt tü­ndöklött, s amiért szűkebb családján kívül nyilván sok tisztelője és jóbarátja állja majd körül a sírt, melyhez Gombaszögi Margit végrende­letében már odaállította a fekete márványt, rávésetve: „Itt nyugszik egy jó asszony...“ Fókák Két hét óta figyelmesen lesik esténként az emberek: mit tudnak a fókák? A fókák va­lóban sokat tudnak: pompásan úsznak, nagy­szerűen ugranak, kitűnően utánoznak és úgy tapsolnak, mint egy jól szervezett baráti klakk egy rossz darab előadásán. A fókák ma nagyon népszerűek Pesten, aminek leg­főbb bizonysága, hogy rengeteg vicc kering róluk. A pesti népszerűség pedig ott kezdő­dik, amikor viccet csinálnak valakikről. Mi tetszik a közönségnek a fókákon? Semmi esetre sem az, hogy fókatudományuk van. A fóka hallatlan ügyes állat. Bizonyos, hogy a tengerben gyorsabb, fürgébb, eleve­nebb és élelmesebb, mint az ember. Az északi vidéken például több fóka tud meg­élni, mint ember és ez mutatja, hogy ott ő az ügyesebb. Ami például az emberek szá­mára a legnagyobb dolgok egyike volt, hogy Peary eljutott az északi sarkra, az a fókák­nak már évezredek előtt sikerült. Nyilván nem is csináltak belőle nagy dolgot. Az em­berek ellenben nagy dolgot csinálnak abból, hogy a fóka megtanul tapsolni, amire egy­általán nincs szüksége. Furcsa hajlamosság az az embernél, hogy az állatban azt becsüli és azt értékeli, ha valamiben le tudja utá­nozni az embert. A papagájnak például nem az az értéke előtte, hogy színesebb, mint az ember és hogy jobban repül, hanem az, hogy megtanul hangot adni, ami egyáltalán nem kötelessége. A kutyában, amely sokszor gyorsabb, mint az ember és amelynek szag­­lóérzéke sokszorosan különb, mint a mienk, azt szokták dicsérni és azt szokták csodálni, ha megtanul kétlábon járni, vagy ha elfelejt­vén legjobb tulajdonságait, gyorsaságát és fürgeségét, eljárja a bécsi valcert. Az ember azt kívánja az állattól, hogy azt tudja, amit mi tud és ugyanekkor a sport legnagyobb törekvése az, hogy viszont az ember azt tanulja meg valahogy, amit az állatok nagy­szerűen tudnak. Nyilvánvaló például, hogy az embernek semmi szüksége sincs arra, hogy átússza a La Manche-csatornát, viszont a bálnánál ez nagyon egyszerűen megy, s mégis abból csinálnak sportot, hogy ki tud leggyorsabban átúszni Calaistól Doverig. A fókánál az utánzási tehetséget becsülik fel emberek és az tetszik legjobban, ha a fóka úgy ugrik a medencébe, hogy utánozza a vízinimfát. Valóban nagyszerű és ügyes produkció, de mennyivel több és sokkal ér­dekesebb várt annál, amit a fókák ott a ma­guk félórája alatt a színpadon produkálnak. Nemcsak az az érdekes, amit a közönség számára csinálnak azokért a haljutaléko­­kért, amelyeket gazdájuk fölléptidíj és remu­­nerációképpen kiutal számukra, hanem annál érdekesebb, ahogy egymással szemben viselkednek. Hogy kitör belőlük minden állat jellemző ösztöne, a kiválási törekvés. Nézzék csak meg, hogyan néz a fóka egy­­egy sikerült produkció után nem a közön­ségre, hanem a társaira. Nézzék meg, hogy amikor a közönség tapsol egy-egy fókát, ho­gyan viselkedik a másik négy, mennyire mesterséges a tapsolásuk és milyen idege­sek, milyen izgatottak! Van a fókák között egy, amelyik ügyesebb, mint a többi, mert ez a fókák között is így van: nézzék meg, hogy ez sosem áll a többivel egy sorba, és mindig vigyáz arra, hogy legalább egy fél fejjel előbb legyen, mint a többi. Ez a pri­madonna köztük és biztos, hogy több halat is kap, mint a többi. Az is biztos, hogy elő­adás után meg van győződve arról, hogy egyedül az övé volt a siker és minden neki köszönhető. Az is biztos azután, hogy a má­sik négy szentül meg van győződve, hogy tulajdonképpen nincs is tehetsége, csak sze­rencséje van és a gazdájuk ok nélkül proter­zsálja. Titokban rettenetesen gyűlölhetik egymást ezek a fókák. Egészen olyanok, mint az emberek. De ezt már nem utánzás­képpen csinálják. Maguktól, spontán, meg­győződésből. Belülről jön náluk. Nagyszerű nézni ezeket a fókákat. bj. (*) Az Országos Kamaraszínház két év alatt százszor játszotta a Tartu£fe-et. Két év óta járja a vidék városait az Országos Ka­maraszínház, amely mint staggione műkö­dik és a vidék városaiban azokat a komoly és irodalmi értékű darabokat mutatja be, amelyek az ottani színházak műsoráról le­szorultak. Ez alatt a két esztendő alatt hét­száz előadást tartott vidéken az Országos Kamaraszínház és érdekes, hogy a hétszáz előadás közül száz jutott Moliére Tartuffe­­jének és ugyancsak száz előadással szere­peltek a két év műsorán Ibsen darabjai is. Ezidőszerint Miskolcon játszik az Országos Kamaraszínház, ahol a tíz estére terjedő vendégjáték során a többi közt bemutatja a Candida-t, a Névtelen hajó-1, a Tartuffe-öt, a Solness építő mester-i és a Mária Meg­tolná- t is. VIL­ÁG 1925 november 13. ) inyelmesek, a testhez mégis teljesen oda ak és ezzel a felsőruha jóállását biztos kitünő szabásuk és elkészítési módjuk­kal tartóssá teszik. Cégemnél ily szabású is alsónadrágok méret szerint a legdiva- és legjobb anyagokból készülnek, úgy­­i raktárról készen mindenkor kaphatói -----------—------------ p ■ in | sí Kelengye­len- Srififih IflIléP p.mam­u tászon- | I |­|j|I 111111111 iftazaissziafieritü ' B ), lÖ PlÖ Hendo Síi). fehérnemű készítő nappal a sí MMpi­aiö Vfll., Rákóczi út 50 Talán a modern apostolok közül támad a kultúra megváltója . . . (A Világ tudósítójától.) A Huszadik század címen adott elő ma este Sebestyén Károly dr. a Lloyd-épület egyik termében. A huszadik szá­zad első negyedét olyannak mutatta be, mint amely a világtörténelem legborzalmasabb há­borújának levegőjét hordozta magában. — Ennek a háborúnak borzalmai — mon­dotta ■— nem hasonlíthatók össze semmiféle elmúlt kor háborúival. Ámde tévedés volna azt hinni, hogy ezt a tömeggyilkolást valamiféle „metafizikai“ tények okozták. Egy angol fo­lyóirat már 1908 júliusában, tehát kereken hat évvel a világégés bekövetkezése előtt kifejtette, hogy a német-angol háború kikerülhetetlen, az adott gazdasági és politikai helyzet alapján, amelynek következményei előbb-utóbb kibom­­lanak. Céltudatosan, hidegen készítették tehát elő a világháborút és nincs szükségünk azt semmiféle „természetfölötti" ténynek tulajdo­nítani. — Ámde a béke is más, mint amilyenek a hajdani békekötések voltak. A legyőzöttekre ráparancsolt kegyetlen békeföltételek maguk­nak, a győzteseknek a helyzetét is alapjában megingatták. Tanúság erre a náluk is tapasz­talható sűrű kormány- és alkotmányválság. Kultúrközösség nélkül ők sem élhetnek s addig, míg az meg nem valósul, nincs béke.­­ A világkatasztrófát követő forradalmak sem hasonlítanak más idők forradalmaira. Amazok belülről fakadtak, míg a háború­utániak külsőségesek voltak — véli az előadó. — A közelmúlt forradalmait kívülről importál­ták s rákényszerítették a népekre. Forrada­lomban élni azonban nem lehet, mert az csak átmeneti állapot. Mindenkori ellenmérge pe­dig: a törvény tisztelete és a tekintély helyre­­állítása. — Egyébiránt a történelem állandóan mozgó folyamat és ebben az értelemben minden kor átmenő korszak. Ilyen a mai is. Herakleitos hí­res jelszava, a Pánté­rei, érvényes a történe­lemre is, és a história is olyan folyam, amelybe kétszer nem léphetünk. — Ilyenformán, ha úgy teszik, ma is átme­neti korszakát éljük a történelemnek. Mert minden halad. Igaz, hogy a haladás nem min­den esetben fejlődés. De azért a kultúrában nagyjában meg kell állapítanunk a folytonos fejlődést, akár a természetben.­­ A mai korszak szomorú jellemvonása: a vezető, nagy egyéniségek hiánya. Gyakorlati férfiak vannak bőven, ámde hiányzanak azok az átfogó, új tervek, amelyeket meg tudnának valósítani. A szellemi vezetőegyéniségek e hiá­nya nyomja rá bélyegét napjainkra. Ez a mi szenvedésünk titka. Mert nem igaz, hogy a korok teremtik a nagy szellemeket, hanem éppen fordítva: a nagy egyéniségek alkotják a históriát. Ezeket a szellemi vezetőket várjuk,­­ utánuk áhítozunk, mert ők lesznek a meg­váltók. Megismétlődött a messiásvárás. Vára­kozásban élünk, új megváltás után szomjúho­­zunk. — Honnan jő el e­z a szellemi megváltó? — nem tudjuk. Talán az új eszméket hirdető, modern apostolok között él az, aki a nagy Platón szerint nemcsak filozófus, hanem ki­rály is: filozófusnak király, királynak filozó­fus ... Sebestyén Károly dr. előadását főként úri­hölgyekből álló nagyszámú hallgatóság kö­szönte meg. , (*) Nagy színházi botrány Bu­karestben­­ Botrányos jelenetek közben zajlott le a bu-­­­karesti Regina Maria Színházban egy Herz­­ nevű román író darabjának bemutatója.­­ A diákság, mely Herz magatartását a né­­­­met megszállás idején hazaárulásnak mi­­i­nősítette, előre megüzente az írónak, hogy­­ nem fogja megengedni, hogy a királyné nevét viselő színház bemutathassa egy ha­zaáruló darabját. Alighogy a függöny fel­gördült, a diákok tüntető fütyülésbe kezd­tek. Azután elénekelték a király-himnuszt, amit a közönség állva hallgatott végig. Ez­után megkezdődött az előadás, de néhány jelenet után ismét kitört a botrány. A kö­zönség két pártra szakadt, az egyik a tün­tetők ellen fordult, a másik melléjük sze­gődött. A színészek az első felvonás után mindent elkövettek a tüntetők lecsendesí­­tése érdekében, s a közönség és a színészek között általános vita kezdődött. A színé­szek hangsúlyozták, hogy a darab kiváló irodalmi alkotás, mire a diákok kijelentet­ték, hogy ők nem is a darab ellen tüntet­nek, hanem az író ellen. A színház minden részéről felhangzott a kiáltás: Le a haza­árulókkal, le Mackensen barátaival! Ilyen körülmények között lehetetlenségnek lát­szott az előadás folytatása, mire az igazga­tóság a csendőrség segítségét kérte és csak­ miután a tüntetők nagy részét kivezették a nézőtérről, folytathatták az előadást. A kö­zönség ezután sok tapssal és kihívással adott elégtételt a szerzőnek és a megzavart színészeknek. (*) Csak egyetlen vidéki színház ünne­pelte Katona József születésének évfordu­lóját. Az 1872-ik év november tizenegyedi­kén született a Bánk bán költője, Katona József és születésének évfordulóján, tegnap, a Nemzeti Színház, hagyományaihoz híven, a Bánk bán-t játszotta. A vidéki színházak közül csak egyetlenegy és pedig Katona Jó­zsef szülővárosának, Kecskemétnek színháza ünnepelte a drámaíró születésének évfordu­lóját, ugyancsak a Bánk bán előadásával, a többi színházak megfeledkeztek erről a dá­tumról, amelyet pedig eddig minden évben egy-egy Bánk bán-előadással szenteltek Ka­tona József emlékezetének. (*) A színházak még mindig fentartják a magas ruhatári díjakat. Néhány panaszos le­velet közöltünk már, amelyekben a levelek írói mind az ellen emelnek kifogást, hogy a budapesti színházak a békében tíz- és húsz­filléres ruhatári díjakat tavaly tizenhétezres ■szorzószámmal felemelték az aranyparitásra és azóta, bár a szorzószám lényegesen csökkent, még mindig fentartják a 3100 koronás, illetve kisebb tárgyakért az 1700 koronás ruhatári díjakat, sőt a Nemzeti Színházban és Kamara­­színházban ezt még fel is emelték 1000, illetve 2000 koronára. Azóta újból több panaszos le­velet kaptunk, amelyek közül az egyikből kö­zöljük a következő részletet: „Vasárnap dél­után a nagy eső miatt nem mehettem kirán­dulni, hanem a Nemzeti Színházba mentem, ahol a jegyemért 25.000 koronát fizettem. Ezzel szemben a jeggyel járó kötelező kiadásaim voltak: egy kabát 4000, egy kalap 2000, egy esernyő 2000, egy pár gumicipő 2000, összesen 10.000 korona. Ugyancsak az eső miatt a szín­lapot kénytelen voltam a jegyszedőnél v­enni, ennek ára nála, a tízszázalékos luxusadóval, 4400 korona, természetesen aprópénz hiányá­ban az 5000 korona nála maradt, szóval a délutáni mérsékelt helyárú előadáson a 25.000 koronás jegy mellett 15.000 korona kötelező kiadásom volt, vagyis a jegy nem huszonöt, hanem negyvenezer koronába került. Azt hi­szem, hogy ily körülmények között egy ma­gamfajta kishivatalnok még a vasárnap dél­utáni mérsékelt helyárú előadásokat sem néz­heti meg, han­em kénytelen szabad idejét a kávéházban eltölteni, ami jóval kevesebbe kerül." (*) A Traviata új főszereplője. Az Opera­házban pénteket kerül színre a Traviata, amelyben először énekli a címszerepet Alpár Gitta. Germont gróf szerepében a beteg Sze­mere Árpád helyett Pusztay Sándor lép föl.» (*) Magyar művész sikere Párizsban. Egy fiatal magyar művész értékes párizsi sikeréről számolnak be francia lapok. Bertalan Albert, aki alig egy esztendeje került ki Fényes Adolf szolnoki iskolájából, egyesztendős párizsi tar­tózkodása után elérte azt, hogy a Bernheim­­szalon, amely a francia főváros jónevű kiál­lító termei közül való, kollektív kiállítás cél­jaira bocsátotta rendelkezésére a fiatal magyar művésznek a maga helyiségeit. Bertalan főleg tájképeivel és párizsi városrészleteivel aratott szép sikert és szerzett komoly megbecsülést. VI kér. belső részén, bérbe keresek. Ajánlatok „Pince 29“ jeligére a kiadóba kéretnek. Arcok és álarcok Megírtuk, hogy a Vígszínház megkezdte a próbáit Pirandello híres gúnyjátékának, melynek az olasz szerző ezt a különös címet adta: Hat szereplő keres egy szerzőt. A nagy érdeklődéssel várt darab próbáit azonban ma hirtelen abbahagyták és egyúttal elhatá­rozta az igazgatóság, hogy a Pirandellio­­darab bemutatóját elhalasztja és helyette leg­közelebb Heltai Jenő új három egyfelvoná­­sosát hozza színre. A Pirandellio-darab női főszerepét ugyanis Gombaszögi Frida vállalta, aki azonban ma délután bejelentette az igaz­gatóságnak, hogy Margit nővére miatt, aki ekkor már válságos perceit élte a szanató­riumban, nem vehet részt a további próbá­kon és éppen ezért kéri, hogy a Madonna előadásai alól is mentsék föl egyelőre. A Vígszínház igazgatósága természetesen azonnal intézkedett, hogy a Madonná-t, mely­nek címszerepét, mint ismeretes, Gombaszögi Frida játssza, két estére levegyék a műsorról és Fazekas Imre drámája helyett ma estére az Úriemberek­et, holnap estére pedig a Színésznők tűzte ki, azt a két darabot, ame­lyekben Gombaszögi Fridának nincs szerepe. Este fél nyolc órakor Gombaszögi Margit meghalt — a szomorú esetről a színházi rovat élén külön is beszámolunk­­— és a Vígszínház igazgatósága majd csak ezután intézkedik heti műsorának legközelebbi vál­tozásairól. A Piramdello-próbák helyett holnap dél­előtt már Heltai Jenő három egyfelvonásosát kezdik próbálni, mely Arcok és álarcok össze­foglaló címen valószínűleg november végén kerül bemutatásra. A három kis darab közül, az első, a Karácsonyi vers, mesejáték, mely főszerepeiben Varsányi Irénnel, Törzs Jenővel, Maály Gerővel és Gárdonyi Lajossal kerül színre. Mesejáték a második darab, Az orvos és a halál is, melyről annak idején, amikor Heltai Jenő darabjával elkészült, méltató beszámolót adtunk. A darab fősze­repeit Hegedűs Gyula, Törzs Jenő, Rajnpi Gábor és Gárdonyi Lajos játsszák. A har­madik darab címe: Az utolsó oroszlán, víg­játék, melynek két főszerepét Gaál Francis­kára és Rajnai Gáborra osztotta ki a Víg-­ színház igazgatósága. (*) A rongyosok című magyar filmet le­kötötték a világ összes országai számára. Az idei nyáron készült el Gaál Béla rende­zésében A rongyosok című film, amelynek főszerepeit Bajor Gizi és Csortos Gyula játszották. A filmet — amelynek külföldi értékesítése érdekében Gaál Béla, a kitűnő filmrendező most járt külföldön — világ­­joggal kötötte le a berlini Karol-cég, amely az amerikai Universal filnvállalatnak euró-­­pai képviselete. A szerződés szerint A ron­gyosok­­at Észak-,Amerika és Magyarország kivételével a világ összes államaiban a fenti cég hozza forgalomba és a filmért olyan magas vételárat fizetett, amilyent még ma­gyar filmért nem fizettek és amely berlini szakkörökben is nagy feltűnést keltett. (*) A híd jegyeit az első hét előadásra áru­sítják. Kedd reggel óta árusítják a jegyeket a Nemzeti Színház pénztárai Herczeg Ferenc új darabjának, A híd-nak, előadására. A bemu­tató jegyei az első napon elkeltek. Éppen ezért a Nemzeti Színház igazgatósága nem­csak, mint szokásos, az első három előadásra, hanem már most az első hét­­ előadásra áru­sítja a jegyeket. (*) Kamaraszínház gyermekelőadása. A Nemzeti Színház Kamaraszínháza a múlt esz­tendőben nagy sikert aratott azzal a kísérleté­vel, hogy gyermekelőadást rendezett. Az elő­adásokat most az új és alkalmasabb helyen megismétlik. A Nemzeti Színház kitűnő mű­vészei játsszák vasárnap délután Sas Ede nép­szerűvé lett gyermekvíg­játékát, a Vásár fiá­t. A mérsékelt helyárú előadás természetesen nagy érdeklődést kelt a kicsinyek világában. A fő­szerepeket Ligeti, Kiss Irén, Somogyi, Gömöry, Nagy, Sugár, Szőke, Gabányi játsszák. (*) Az új magyar filmgyártásba a magyar szerzőknek alig engedtek beleszólást. Most jelent meg a filmgyártó rendelet végrehajtási utasítása, amely megszabja részletesen, hogy milyen módon kell keresztülvinni a magyar filmgyártás újjáélesztése érdekében kiadott rendelkezést. A végrehajtási utasítás szerint egy tizenkét tagú felügyelő-bizottság alakul és ez a bizottság intézkedik arról, hogy az egyes filmérdekeltségeknek milyen arány­ban kell elkészíttetniük a magyar filmeket és melyek legyenek azok a filmek, amelye­ket elsősorban felvesznek. Sajnálatos, hogy ebben a felügyelő­bizottságban az íróknak, tehát a filmdarabok szerzőinek csak tanács­kozási jogot adtak, szavazati jogot azonban nem, tehát az írók, akiknek munkája első­sorban fogja megszabni a felveendő filmek értékét, hiszen a filmet az író írja, a gyár pedig csak a kivitelt adja a megírt filmhez, nem vehetnek részt döntő súllyal a film­gyártás újjáélesztésének munkájában m­isora fogalom­­ .

Next