Világ, 1926. január (17. évfolyam, 1-18. szám)

1926-01-01 / 1. szám

ad­* *eze­­zfkrész­­érdekel , és gaz* fáimét, a­­*ntrssésíít. ARA 3000 KOROSA A VIM* ma*Ajhodását a smit* krétától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés* megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli má­sok meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörek­véseket szolgál, rom pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezőié az elnyomottaknak, kardja a szebb. Jobb és tisztább magyar élet gondolatának. I. SZÁM­­ 1913-25 SZERKESZTETTE: PUIUES35 LAJOS X PÉNTEK, 1926 JANUÁRI Imámasszony, hol a nyomda irjuk a budapesti állam­­ise föl a vasúti menetrendet, egy egész váratlan fölfedezéshez Kiderül ugyanis majd az, hogy fekszik sem az északi sark, sem a határán, sem pedig a középafrikai­kon. Hága elérése végett nem kell ut szán elé fogni, nem kell tevéket nyer falni, nem kell repülőgépre szállni, a bizonytalan érzéssel, hátha olyan ez ... Ms amelyről nincsen többé visszatérés... Semmi egyebet nem kell tenni, csak egy má­­sodosztá­l­ú, vagy — mivel a magyar állam szegény, — egy harmadosztályú vasúti jegyet váltani, és meglepően rövid számú óra alatt .Hágában lehet a magyar rendőrség egyik D­omorti­al megbízott tisztviselője, Hágá­ban, ahol félhivatalos, sőt hivatalos kijelen­tések szerint a legnagyobb mértékben meg­­lelennek tartják a magyar rendőrség vezetői­­nk k­ur.­tlan bizalmát a németalföldi kollé­gák iránt közel két hét óta tart az a láz, amely a m­agyar rendőrséget fűti a nyomozásnál, de a', láz rém forrott föl még odáig, hogy megszült­t Itt volna a nagy elhatározás, és a rendőrség,’ egyik vagy másik tisztviselője el­it 'l iá Hága felé, kihallgatni azt a há­­ro­m t­artóztatott urat, akinek vallomása ■ , sii .. s és mindenekfölött mégis csak a bu­lapesti rendőrség számára lehetne érde- Em­kszü­nk olyan korlátolt jelentőségű esc --re, amikor minden különösebb szű­k­­g­­sség nélkül kezdettek el a budapesti n­ődőrség tisztviselői rajzani a külföld felé, ■ i pedig az illetékes hatóságok fölösleges­­i,­s tartottá­k akár csak egyetlen rendőrfo­­galpiarú, -­agy detektív kiküldését Hágába. dbmémasszony, hol a nyomda, komám­. asszonj hol a nyomda: kérdezik és találgat­­­ás a napok sora óta idehaza és odabünt. Csak épiym a rendőrség és a nyomozási kö­­teg:k .ten kérdezik meg erre nézne azokat: ■ki*rwā 7­ :’d Z­­öw'd Hon parA; * ■oHiiiágasl'ást adni. Semmiféle Kommüniké ‘ m s’-gí' ezen, még ha a budapesti rendőr- féci­el? és az egyéb nyomozási hatóságoknak az Volna is a véleményük, hogy a Hágában tartato­tt urak kihallgatása semmivel­­ ér­, vinné közelebb megoldásához a problé­­r- t i hágai utazásnak nem lett volna sza­ki ■ elmaradnia, azért, mert az út elmaradása r­ .­ Ff­öld előtt kompromittálhat és kompro­­m úti,: ol-mnti érdekeket, amelyeket nem szá­lé ad /■--am promittálni. Ji. yondottuk már egyezer: a gyilkossá­gé. jí áldozatainak elhurcolására használt nutom­ i­k, és a tökéletes bankjegyhami­­■♦vánvok előállítóra szánt nyomdák nem yai ,­ ecsebecsék, amelyeket két ujjal lehe­­lle elrejteni egy mellényzseb másik szögletében. A nyomozás­­t. illenék megtalálnia azt a nyom-­­ i hamis bankjegyek készültek, és i . nyomdát annyi nap óta még mindig is citálta meg: mégis csak illenék néhány­­ i.fhtania a Hágában letartóztatott urak­ént K. n .másszon;­, hol a nyomda, komám­­, n. hol a nyomda ... A nyomda egyé­ni.Á­m sehol, és akármilyen valószí­nt tartjuk a bankjegyhamisítások őréről, és értelmi szerzőiről elterjed l ibi­tációk nagy részét, ugyanolyan vale­­­tlenül hangzik,az­ mintha az állítólagos ács Gáspár Győző, vagy egy más ilyen élén óriás mozgatta volna azt a nagy,­yolult apparátust, amely­­szükséges volt rmis­szsrfrankosok előállításához, és for­­mbahozatalához. é­n akarunk senkit meggyanúsítani, csak m­i kérdést intézünk a rendőrséghez, mert ő már körülnézni a hágai letartóz­­­tak baráti körében, és tetszett e már okát szerezni arról, vájjon ebben a ba­­körben megváltozott-e föltűnően néhány ez életmódja, vagy sem? Tetszett-e m­ár mnézni a letartóztatott urak baráti köré­ és kinyomozni azt, váljon a baráti kör , vagy másik tagja körül nincsenek-e a momentumok, amelyek lélektanilag élővé tennék az érdeklődést a hágai fo­­lytatottak munkája iránt? Tetszett-e ér­­edni aziránt, hogy a letartóztatott urak kszf­érájában ki­kapcsol­ódtak-e bizonyos i­iáli nehézségek, és fölmerültek-e olyan­ok, amelyeknek keresztülviteléhez nagy loiális eszközök szükségesek! Tetszett-e­nni azt a kérdést: amennyiben nem né­­z ember egyéni akciója volt a bankjegy­­isítás, kiknek lett volna hasznuk abból,­zéles skálán sikerül a hamis ezerfran­ko­­forgalombahozatala .. . Igazán ne­mes­­gyanúsításnak tekinteni ezeket a kérdé­­t, de már a régi római jog klasszikusai aedig ebből indultak ki a nyomozásnál: prodest. És a nyomozásokat rendszerint­i lépésekkel vitte előre az, ha a ,,kinél­van haszna belőle" szempontja szerint kezd­tek figyelni, ellenőrizni egyes embereket. Mi igazán nem akarjuk kétségbevonni a magyar hatóságok részéről folytatott nyo­mozás jóhiszeműségét, de engedjék meg ne­künk, hogy kissé csodálkozzunk azon, ha a nyomozás tizenegyedik, vagy tizenkettedik napján még mindig nincs más eredmény, mint ez az egy név, Kovács Gáspár Győző... Ez mégis arra vall, mintha hiányoznék az energia a nyomozásból, vagy ha a jóhiszemű és energikus nyomozás csak ilyen eredmé­nyekig tud vezetni, akkor az energia helyett hiányzik a nyomozás vezetőiből az ilyen fel­adatok megoldásához szükséges tehetség. Kénytelenek vagyunk tehát újból és újból megismételni a kérdést: komámasszony, hol a nyomda ... Mert ha a nyomdát nem talál­ják meg, akár a határokon innét, akár a ha­tárokon túl, akár a hágai urak meghallgatá­sával, akár a hágai urak meghallgatása nél­kül, ha a nyomozás szálai minduntalan el­szakadnak, és ha ezek a szálak nem vezet­nek tovább a Kovács Gáspár Győzőknél, akkor a nyomozás szándéktalanul, de kike­rülhetetlenül alátámasztja azt a látszatot, mintha a szálak igen sokfelé ágaznának, és igen messzire vezetnének. Ez a látszat nem maradhat fenn, ez a látszat gyors, teljes, sürgős megdöntést követel, és ez a megdön­tés nem következhetik be másként, mint az­által, hogy pozitív és teljes eredményekhez jut el a nyomozás. Még mindig bizonytalan, hogy az árvízkatasztrófa ügyében összehívják-e a nemzetgyűlést (A Világ tudósítójától.) Szitányi Lajos és Lendvai István nemzetgyűlési képviselők, akik az árvízkatasztrófa ügyében a nem­zetgyűlés összehívását kezdeményezték, ma folytatták tanácskozásaikat az egyes pár­tokkal. Szilágyi Lajos fölkereste Sci­­tovszky Bélát, a nemzetgyűlés elnökét, arra kérve őt, hogy saját hatáskörében hívja össze a nemzetgyűlést. Scitovszky kijelen­tette, hogy a nemzetgyűlés összehívásának gondolatát feltétlenül helyesli, de a Ház összehívásának időpontjáról csak Bethlen István gróf miniszterelnök hanérkezése után dönthet. Véleménye szerint — ha si­kerül biztosítani az ülés programjának za­vartalan betartását — január negyedikére, vagy ötödikére fogják összehívni a nemzet­­gyűlést. Az egységes párt tovább is ragaszkodik ahhoz a föltételhez, hogy január tizenkilen­­cedike előtt a nemzetgyűlés csak abban az esetben tartson ülést, ha ezen kizárólag az árvízkatasztrófa ügye kerül szóba és ha e tárgyban csak Apponyi Albert szólal föl a képviselők sorából. Almássy László, az egy­séges párt ügyvezető­ elnöke, valamint Mar­­schall Ferenc, Erdélyi Aladár és Dréhl Imre egységespárti képviselők ez­ ügyben ma délelőtt felkeresték Fass József helyet­tes miniszterelnököt, akivel hosszabb ideig tanácskoztak. Vass József később Szci­­tovszky Bélával, a nemzetgyűlés elnökével is érintkezésbe lépett és megállapodtak abban, hogy Bethlen István gróf miniszter­­elnök hazaérkezéséig a nemzetgyűlés ösz­­szehívásáról nem döntenek. Vass József helyettes miniszterelnök és Almássy László táviratilag tájékoztatták már a miniszterelnököt, aki válaszában ki­jelentette, hogy hozzájárul a nemzetgyűlés összehívásához, ha ezen az ülésen az árvíz­katasztrófa ügyétől különálló, de kétségkí­vül aktuális bel- és külpolitikai kérdések szóba nem kerülnek. Ilyen garanciát azon­ban sem az egységes párt, sem pedig a nemzetgyűlés összehívását szorgalmazó kép­viselők nyújtani nem tudnak, mert a szo­ciáldemokrata párt és más baloldali párt­­csoportok egyelőre nem foglaltak állást ebben a kérdésben. Ezeknek a politikai­­ pártoknak a körében ez idő szerint az a hangulat uralkodik, hogy a nemzetgyűlés nem ülhet össze anélkül, hogy ne foglal­kozna olyan aktuális kérdésekkel, mint amilyeneknek például a frankhamisítás ügyének bizonyos politikai vonatkozásait tartják. Egyelőre tehát teljesen kétséges, hogy ha a szociáldemokrata párt és más baloldali politikai tényezők nem nyugodnának bele abba, hogy csak Apponyi Albert gróf és a miniszterelnök szólaljanak föl az árvíz­katasztrófa ügyében tervezett ülésen- egy­általában összehívják-e a nemzetgyűlést. Az egységes párt ugyanis ragaszkodik az előbb említett garanciához és enélkül Scito­vszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke sem lesz haj­landó arra, hogy saját hatáskörében ösz­­szehívja a nemzetgyűlést. Ha pedig a nem­zetgyűlés elnöke nem tesz ilyen intézkedést és az egységes párt megtagadja közreműkö­dését, akkor a mozgalom kezdeményezői­nek nem lehet reményük arra, hogy a nemzetgyűlés összehívásához szükséges ö­t­ven aláírást megszerezzék. * 6 Háromsízeres szabadságot kapott a honvédelmi miniszter A Magyar Távirati Iroda jelentése sze­rint a kormányzó a miniszterelnök előter­­jesztésé­re­f.Csáky Károly grófnak­ december 1 ii ■­ ’ ' '■.' díkt szabadságidőt engedélyezett, és en­nek tartamára a honvédelmi minisztérium ideiglenes vezklisével Roskovszkij Iván dr. belügyminisztert bízta­te ki. Illetékes helyről hangsúlyozzák azt, hogy Csáky Károly gróf háromhetes szabadsága­­semmiféle összefüggésben nincsen azzal a véletlen rokoni kapcsolattal, am­ely Csóky grófot összeköt: a Hágában letartóztatott r -M.t .'..i. *%c­.é.tHzrtT- *zrpd ' -I­­sáky Károly gróf .» •atalaban tótt olt., a nyarat, és még nem 'vette igénybe szabadsá­gát, tehát most akarja pótolni az elmulasz­tott pihenést. Ezt, az­ illetékes körök sze- SSsht, semmiféle összefüggésbe nem lehet hozni a hágai letartóztatások bonyodalmai­val, mivel ezekkel kapcsolatosan, nem -m­e­rültek fel olyan­ momentumok, r.n-i szélve­ rhetnék a ho-vértelmi mimisz rtttzy észélvez* -V -l..Oza: Sarura .na., r.mn.1 .. rokoni kapcSGszlok Gsd--,/ yt vich Arisztid között már me. jó darab idővel azelőtt, am­eddig ti jegyhazó­sítások gyét vezetik új­­illetékes körökben. Franciaország börtönbü­ntetéssel akarja biztosítani a rövidlejáratú kincstári utalványok beváltás­ át a Világ párizsi tudósítójától.) A francia pénzügyi válság technikai oka tudvalevőleg az a körülmény, hogy összetorlódtak a nem­zeti blokk kormányai által könnyelműen ki­bocsátott rövidlejáratú kincstári utalványok lejáratai. A második Paidlevé-kormány terve az volt, hogy a rendkívüli adóbevételeket leköti egy törlesztési pénztár létesítésére, és ezt a tör­lesztési pénztárt fölruházza a fizetési eszkö­zök kibocsátásának jogával, addig a határig, ameddig a rendkívüli állami bevételek fede­zet gyanánt számíthatnak a fizetési jegyek­kel szemben. A terv lényegileg az lett volna, hogy a Banque de France mellett egy másik pénzügyi organizáció is jogot kap papírpénz kibocsátására. Ezt a tervet azonban a francia kamara pénzügyi bizottságának többsége nem akarta elfogadni. Doumer pénzügyminiszter­ most mégis visszatért a törlesztési pénztár tervére, csak más formában, amint azt a második Pain­­levé-kormány tervezte. Doumer egyik új javaslata az adóemelések által elért bevé­teli többletből évi 2,5 milliárdot akar le­kötni a törlesztési pénztárnak, azonkívül ide utalnák az esetleges költségvetési fö­löslegeket, valamint azokat az ajándéko­kat és örökségeket, amelyeket a pénzügyi válság megoldása végett kapna a francia állam. A törlesztési pénztárba befolyt ösz­­szegeket nem volna szabad semmiféle más célra fordítani mint az esedékessé vált, rö­vidlejáratú kincstári utalványok és nemzet­védelmi bonok beváltására. A törvényjavaslat egyben megállapítja, milyen független személyektől összeállított direktórium állja a törlesztési pénztár élére. Az igazgatóság hatáskörét igen szé­lesre szabja a törvényjavaslat, és természe­tesen megtiltja a­z igazgatóknak azt, hogy a törlesztési pénztár részére lekötött össze­geket akármiféle más célra fordítsák, mint a nemzetvédelmi sagok és kincstári utalvá­nyok beváltására. A törlesztési pénztár nem adhat előleget vagy hitelt az államnak, amennyiben pedig az igazgatóság akár a kormány kérésére mégis elszánná magát a törlesztési pénztár levételeinek felszabadí­tására, akkor ezért a törvényjavaslat bör­tönbüntetést szab ki az igazgatóság tagjai­nak, úgyszintén azoknak, akik bármilyen formában segédkeztek a törlesztési pénztár bevételeinek jogosulatlan felhasználásánál. Ez a rendelkezés igen szigorú és igen szo­katlan. Ha pedig a törvényjavaslat ennyire körülbástyázza a törlesztési pénztár függet­lenségét, ilyen teljes és átléphetetlen auto­nómiát állapít meg számára, akkor való­színű az, hogy Doumer szintén gondol arra, amire Painkvé kormánya gondol­: és szil­­tén módját akarja adni annak, hogy egy ké­sőbbi időpontban és szükség esetén a tör­­lesztési pénztár hozhasson forgalomba fize­tési jegyeket az esedékes kincstári utalvá­nyok beváltására. Ez a gyakorlatban nem sokat jelentene, mert eléggé mindegy az, vájjon a bankjegyforgalom szaporodik-e, vagy a Banque de France mellett még egy más intézet ad ki fizetési eszközöket. A for­mula azonban ebben az esetben az volna, hogy egyrészt a törlesztési pénztár fizetési jegyei nem bankjegyek, másrészt pedig ezek a fizetési jegyek csak ideiglenesen kerülnek forgalomba, és teljes fedezetük van, mert a törlesztési pénztár forozatosan majd vissza­váltja őket a számára biztosított bevéte­lekből. De azért az ilyen fizetési jegyek vesze­delmesen emlékeztetnek a francia forra­d­a­­lom „territoriális mandátumaira". Amikor az elértéktelenedett isszignaták kibocsátását nem lehetett tovább folytatni, a forradalom pénzügyi politikusai megtalálták a megol­dást abban, hogy a kisajátított egyházi és nemesi birtokokat jelölték meg egy új pa­pírpénz fedezete gyanánt, szintén azzal a kikötéssel, hogy az így kibocsátott fizetési eszközöket a kormány majd fokozatos , visszaváltja, aszerint, hogy milyen tempóban sikerül értékesíteni az egyházról és a nemes­ségről az államra szállott nemzeti javakat. De ez a szép formula csak igen rövid időre biz­tosította a nemzeti javak fedezetére kibocsá­tott territoriális mandátumok életképessé­gét és rövid néhány hónap múlva a pénzel­­értéktelenedés még végzetesebb iramban ha­ladt tovább. Éppen ez a forradalmi emlék,volt a legfőbb oka annak, hogy a második Painlevé-kor­­mány nem boldogult a törlesztési pénztárra alapított megoldással. Most azonban Doumer kétfelé választotta azt, amit az idő által sürgetett Painleve-kormány egy csapásra akart megcsinálni. Előbb létrejön majd a törlesztési pénztár, amely majd csak kimutat bevételeket, és ha így­­ -,k­!k­é­pessé lesz a közvélemény előtt ez a civi­­se d'amortisations, akkor más » siker nagyobb reményével lehet javasolni azt, hogy­­ tör­­lesztési pénztár kapjon jogot papíron ki­bocsátására. Csak az a kérdés, várjon e • a megoldás nem volna-e még kockázatosabb a frank árfolyamának alakulására rérv, mint a bankjegyforgalom határán..’ ‘újabb kiszélesítése. Hiába, a rövidlejáratú kincstár, ulttvá­nyok problémájának igazi megold , más­hol kellene keresni: egy nagy kifli­­ köl­csönben. Úgy látszik azonban, hop i­tra­­matlansági atmoszféra racsí már külhüdi piacokon is teljes Franciaország. ,it - v.r­­ben. A háború után eltelt éveket a . . i.i államon kívül meg sok más franci ez fil­­használta kölcsönök szerzésére. ,Nová­­­k­­ban például 15 millió dollár köb­őt vett föl Bordeaux városa, 15 millió d­­e­­seille, 25 millió dollárt a Szyria- i .á.t, 6 millió dollárt a kis Soissins, 1 ■‘,ió dollárt a négy nagy francia ijaagá, és ezt még követik az egyéb városi i.é-sé.-:’ vállalati hitelek. Nem lehet csodálni teh ha­­New York nem akarja folyta­t.. a hitel nyújtást a saját maga iránt is bizalmatlan Franciaországgal szemben. És ne­­­mi­ a helyzet a londoni piacon, amely szivén elárasztottak a különféle francia Az ilyen városi és vállalati köi ka­­mtfizetése külön súlyos kérdés, mivel­­ kölcsön-címletek szinte kivétel nélkül al­­árra és fontra szólnak, nem pedis frankra. Ma a helyzet az, hogy a pénzné, de ő akut nehézségeit hosszú időre ",­innt egy 300 millió dolláros ameri­a­. ■■ón amely bőven módot adna egy organikus pénzügyi politika kiépítésére, és a ma szinte megoldhatatlan problémák aránylag sima kiküszöbölésére. 300 millió dollár vol­taképpen kis összeg a francia állam által igénybevett nagy amerikai hitelekhez ké­pest, úgy látszik azonban, mintha egyelőre megszerezhetetlen volna ez az amerikai se­gítség, pedig a helyzet úgy áll, hogy most már a régi érdekeltségeknél fogva is jó üz­leti politika volna Amerika részére, ha a Franciaország részéről az elmúlt hónapok­ban történt kétségkívül igen súlyos áldozat

Next