Világ, 1926. január (17. évfolyam, 1-18. szám)
1926-01-01 / 1. szám
ad* *ezezfkrészérdekel , és gaz* fáimét, a*ntrssésíít. ARA 3000 KOROSA A VIM* ma*Ajhodását a smit* krétától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés* megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, rom pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezőié az elnyomottaknak, kardja a szebb. Jobb és tisztább magyar élet gondolatának. I. SZÁM 1913-25 SZERKESZTETTE: PUIUES35 LAJOS X PÉNTEK, 1926 JANUÁRI Imámasszony, hol a nyomda irjuk a budapesti államise föl a vasúti menetrendet, egy egész váratlan fölfedezéshez Kiderül ugyanis majd az, hogy fekszik sem az északi sark, sem a határán, sem pedig a középafrikaikon. Hága elérése végett nem kell ut szán elé fogni, nem kell tevéket nyer falni, nem kell repülőgépre szállni, a bizonytalan érzéssel, hátha olyan ez ... Ms amelyről nincsen többé visszatérés... Semmi egyebet nem kell tenni, csak egy másodosztálú, vagy — mivel a magyar állam szegény, — egy harmadosztályú vasúti jegyet váltani, és meglepően rövid számú óra alatt .Hágában lehet a magyar rendőrség egyik Domortial megbízott tisztviselője, Hágában, ahol félhivatalos, sőt hivatalos kijelentések szerint a legnagyobb mértékben meglelennek tartják a magyar rendőrség vezetőink kur.tlan bizalmát a németalföldi kollégák iránt közel két hét óta tart az a láz, amely a magyar rendőrséget fűti a nyomozásnál, de a', láz rém forrott föl még odáig, hogy megszültt Itt volna a nagy elhatározás, és a rendőrség,’ egyik vagy másik tisztviselője elit 'l iá Hága felé, kihallgatni azt a három tartóztatott urat, akinek vallomása ■ , sii .. s és mindenekfölött mégis csak a bulapesti rendőrség számára lehetne érde- Emkszünk olyan korlátolt jelentőségű esc --re, amikor minden különösebb szűkgsség nélkül kezdettek el a budapesti nődőrség tisztviselői rajzani a külföld felé, ■ i pedig az illetékes hatóságok fölöslegesi,s tartották akár csak egyetlen rendőrfogalpiarú, -agy detektív kiküldését Hágába. dbmémasszony, hol a nyomda, komám. asszonj hol a nyomda: kérdezik és találgatás a napok sora óta idehaza és odabünt. Csak épiym a rendőrség és a nyomozási köteg:k .ten kérdezik meg erre nézne azokat: ■ki*rwā 7 :’d Zöw'd Hon parA; * ■oHiiiágasl'ást adni. Semmiféle Kommüniké ‘ m s’-gí' ezen, még ha a budapesti rendőr- féciel? és az egyéb nyomozási hatóságoknak az Volna is a véleményük, hogy a Hágában tartatott urak kihallgatása semmivel ér, vinné közelebb megoldásához a problér- t i hágai utazásnak nem lett volna szaki ■ elmaradnia, azért, mert az út elmaradása r . Fföld előtt kompromittálhat és komprom úti,: ol-mnti érdekeket, amelyeket nem szálé ad /■--am promittálni. Ji. yondottuk már egyezer: a gyilkosságé. jí áldozatainak elhurcolására használt nutom ik, és a tökéletes bankjegyhami■♦vánvok előállítóra szánt nyomdák nem yai , ecsebecsék, amelyeket két ujjal lehelle elrejteni egy mellényzseb másik szögletében. A nyomozást. illenék megtalálnia azt a nyom- i hamis bankjegyek készültek, és i . nyomdát annyi nap óta még mindig is citálta meg: mégis csak illenék néhány i.fhtania a Hágában letartóztatott uraként K. n .másszon;, hol a nyomda, komám, n. hol a nyomda ... A nyomda egyéni.Ám sehol, és akármilyen valószínt tartjuk a bankjegyhamisítások őréről, és értelmi szerzőiről elterjed l ibitációk nagy részét, ugyanolyan valetlenül hangzik,az mintha az állítólagos ács Gáspár Győző, vagy egy más ilyen élén óriás mozgatta volna azt a nagy,yolult apparátust, amelyszükséges volt rmisszsrfrankosok előállításához, és formbahozatalához. én akarunk senkit meggyanúsítani, csak mi kérdést intézünk a rendőrséghez, mert ő már körülnézni a hágai letartóztak baráti körében, és tetszett e már okát szerezni arról, vájjon ebben a bakörben megváltozott-e föltűnően néhány ez életmódja, vagy sem? Tetszett-e már mnézni a letartóztatott urak baráti köré és kinyomozni azt, váljon a baráti kör , vagy másik tagja körül nincsenek-e a momentumok, amelyek lélektanilag élővé tennék az érdeklődést a hágai folytatottak munkája iránt? Tetszett-e éredni aziránt, hogy a letartóztatott urak kszférájában kikapcsolódtak-e bizonyos iiáli nehézségek, és fölmerültek-e olyanok, amelyeknek keresztülviteléhez nagy loiális eszközök szükségesek! Tetszett-enni azt a kérdést: amennyiben nem néz ember egyéni akciója volt a bankjegyisítás, kiknek lett volna hasznuk abból,zéles skálán sikerül a hamis ezerfrankoforgalombahozatala .. . Igazán nemesgyanúsításnak tekinteni ezeket a kérdét, de már a régi római jog klasszikusai aedig ebből indultak ki a nyomozásnál: prodest. És a nyomozásokat rendszerinti lépésekkel vitte előre az, ha a ,,kinélvan haszna belőle" szempontja szerint kezdtek figyelni, ellenőrizni egyes embereket. Mi igazán nem akarjuk kétségbevonni a magyar hatóságok részéről folytatott nyomozás jóhiszeműségét, de engedjék meg nekünk, hogy kissé csodálkozzunk azon, ha a nyomozás tizenegyedik, vagy tizenkettedik napján még mindig nincs más eredmény, mint ez az egy név, Kovács Gáspár Győző... Ez mégis arra vall, mintha hiányoznék az energia a nyomozásból, vagy ha a jóhiszemű és energikus nyomozás csak ilyen eredményekig tud vezetni, akkor az energia helyett hiányzik a nyomozás vezetőiből az ilyen feladatok megoldásához szükséges tehetség. Kénytelenek vagyunk tehát újból és újból megismételni a kérdést: komámasszony, hol a nyomda ... Mert ha a nyomdát nem találják meg, akár a határokon innét, akár a határokon túl, akár a hágai urak meghallgatásával, akár a hágai urak meghallgatása nélkül, ha a nyomozás szálai minduntalan elszakadnak, és ha ezek a szálak nem vezetnek tovább a Kovács Gáspár Győzőknél, akkor a nyomozás szándéktalanul, de kikerülhetetlenül alátámasztja azt a látszatot, mintha a szálak igen sokfelé ágaznának, és igen messzire vezetnének. Ez a látszat nem maradhat fenn, ez a látszat gyors, teljes, sürgős megdöntést követel, és ez a megdöntés nem következhetik be másként, mint azáltal, hogy pozitív és teljes eredményekhez jut el a nyomozás. Még mindig bizonytalan, hogy az árvízkatasztrófa ügyében összehívják-e a nemzetgyűlést (A Világ tudósítójától.) Szitányi Lajos és Lendvai István nemzetgyűlési képviselők, akik az árvízkatasztrófa ügyében a nemzetgyűlés összehívását kezdeményezték, ma folytatták tanácskozásaikat az egyes pártokkal. Szilágyi Lajos fölkereste Scitovszky Bélát, a nemzetgyűlés elnökét, arra kérve őt, hogy saját hatáskörében hívja össze a nemzetgyűlést. Scitovszky kijelentette, hogy a nemzetgyűlés összehívásának gondolatát feltétlenül helyesli, de a Ház összehívásának időpontjáról csak Bethlen István gróf miniszterelnök hanérkezése után dönthet. Véleménye szerint — ha sikerül biztosítani az ülés programjának zavartalan betartását — január negyedikére, vagy ötödikére fogják összehívni a nemzetgyűlést. Az egységes párt tovább is ragaszkodik ahhoz a föltételhez, hogy január tizenkilencedike előtt a nemzetgyűlés csak abban az esetben tartson ülést, ha ezen kizárólag az árvízkatasztrófa ügye kerül szóba és ha e tárgyban csak Apponyi Albert szólal föl a képviselők sorából. Almássy László, az egységes párt ügyvezető elnöke, valamint Marschall Ferenc, Erdélyi Aladár és Dréhl Imre egységespárti képviselők ez ügyben ma délelőtt felkeresték Fass József helyettes miniszterelnököt, akivel hosszabb ideig tanácskoztak. Vass József később Szcitovszky Bélával, a nemzetgyűlés elnökével is érintkezésbe lépett és megállapodtak abban, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök hazaérkezéséig a nemzetgyűlés öszszehívásáról nem döntenek. Vass József helyettes miniszterelnök és Almássy László táviratilag tájékoztatták már a miniszterelnököt, aki válaszában kijelentette, hogy hozzájárul a nemzetgyűlés összehívásához, ha ezen az ülésen az árvízkatasztrófa ügyétől különálló, de kétségkívül aktuális bel- és külpolitikai kérdések szóba nem kerülnek. Ilyen garanciát azonban sem az egységes párt, sem pedig a nemzetgyűlés összehívását szorgalmazó képviselők nyújtani nem tudnak, mert a szociáldemokrata párt és más baloldali pártcsoportok egyelőre nem foglaltak állást ebben a kérdésben. Ezeknek a politikai pártoknak a körében ez idő szerint az a hangulat uralkodik, hogy a nemzetgyűlés nem ülhet össze anélkül, hogy ne foglalkozna olyan aktuális kérdésekkel, mint amilyeneknek például a frankhamisítás ügyének bizonyos politikai vonatkozásait tartják. Egyelőre tehát teljesen kétséges, hogy ha a szociáldemokrata párt és más baloldali politikai tényezők nem nyugodnának bele abba, hogy csak Apponyi Albert gróf és a miniszterelnök szólaljanak föl az árvízkatasztrófa ügyében tervezett ülésen- egyáltalában összehívják-e a nemzetgyűlést. Az egységes párt ugyanis ragaszkodik az előbb említett garanciához és enélkül Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke sem lesz hajlandó arra, hogy saját hatáskörében öszszehívja a nemzetgyűlést. Ha pedig a nemzetgyűlés elnöke nem tesz ilyen intézkedést és az egységes párt megtagadja közreműködését, akkor a mozgalom kezdeményezőinek nem lehet reményük arra, hogy a nemzetgyűlés összehívásához szükséges ötven aláírást megszerezzék. * 6 Háromsízeres szabadságot kapott a honvédelmi miniszter A Magyar Távirati Iroda jelentése szerint a kormányzó a miniszterelnök előterjesztéséref.Csáky Károly grófnak december 1 ii ■ ’ ' '■.' díkt szabadságidőt engedélyezett, és ennek tartamára a honvédelmi minisztérium ideiglenes vezklisével Roskovszkij Iván dr. belügyminisztert bíztate ki. Illetékes helyről hangsúlyozzák azt, hogy Csáky Károly gróf háromhetes szabadságasemmiféle összefüggésben nincsen azzal a véletlen rokoni kapcsolattal, amely Csóky grófot összeköt: a Hágában letartóztatott r -M.t .'..i. *%c.é.tHzrtT- *zrpd ' -Isáky Károly gróf .» •atalaban tótt olt., a nyarat, és még nem 'vette igénybe szabadságát, tehát most akarja pótolni az elmulasztott pihenést. Ezt, az illetékes körök sze- SSsht, semmiféle összefüggésbe nem lehet hozni a hágai letartóztatások bonyodalmaival, mivel ezekkel kapcsolatosan, nem -merültek fel olyan momentumok, r.n-i szélve rhetnék a ho-vértelmi mimisz rtttzy észélvez* -V -l..Oza: Sarura .na., r.mn.1 .. rokoni kapcSGszlok Gsd--,/ yt vich Arisztid között már me. jó darab idővel azelőtt, ameddig ti jegyhazósítások gyét vezetik újilletékes körökben. Franciaország börtönbüntetéssel akarja biztosítani a rövidlejáratú kincstári utalványok beváltás át a Világ párizsi tudósítójától.) A francia pénzügyi válság technikai oka tudvalevőleg az a körülmény, hogy összetorlódtak a nemzeti blokk kormányai által könnyelműen kibocsátott rövidlejáratú kincstári utalványok lejáratai. A második Paidlevé-kormány terve az volt, hogy a rendkívüli adóbevételeket leköti egy törlesztési pénztár létesítésére, és ezt a törlesztési pénztárt fölruházza a fizetési eszközök kibocsátásának jogával, addig a határig, ameddig a rendkívüli állami bevételek fedezet gyanánt számíthatnak a fizetési jegyekkel szemben. A terv lényegileg az lett volna, hogy a Banque de France mellett egy másik pénzügyi organizáció is jogot kap papírpénz kibocsátására. Ezt a tervet azonban a francia kamara pénzügyi bizottságának többsége nem akarta elfogadni. Doumer pénzügyminiszter most mégis visszatért a törlesztési pénztár tervére, csak más formában, amint azt a második Painlevé-kormány tervezte. Doumer egyik új javaslata az adóemelések által elért bevételi többletből évi 2,5 milliárdot akar lekötni a törlesztési pénztárnak, azonkívül ide utalnák az esetleges költségvetési fölöslegeket, valamint azokat az ajándékokat és örökségeket, amelyeket a pénzügyi válság megoldása végett kapna a francia állam. A törlesztési pénztárba befolyt öszszegeket nem volna szabad semmiféle más célra fordítani mint az esedékessé vált, rövidlejáratú kincstári utalványok és nemzetvédelmi bonok beváltására. A törvényjavaslat egyben megállapítja, milyen független személyektől összeállított direktórium állja a törlesztési pénztár élére. Az igazgatóság hatáskörét igen szélesre szabja a törvényjavaslat, és természetesen megtiltja az igazgatóknak azt, hogy a törlesztési pénztár részére lekötött összegeket akármiféle más célra fordítsák, mint a nemzetvédelmi sagok és kincstári utalványok beváltására. A törlesztési pénztár nem adhat előleget vagy hitelt az államnak, amennyiben pedig az igazgatóság akár a kormány kérésére mégis elszánná magát a törlesztési pénztár levételeinek felszabadítására, akkor ezért a törvényjavaslat börtönbüntetést szab ki az igazgatóság tagjainak, úgyszintén azoknak, akik bármilyen formában segédkeztek a törlesztési pénztár bevételeinek jogosulatlan felhasználásánál. Ez a rendelkezés igen szigorú és igen szokatlan. Ha pedig a törvényjavaslat ennyire körülbástyázza a törlesztési pénztár függetlenségét, ilyen teljes és átléphetetlen autonómiát állapít meg számára, akkor valószínű az, hogy Doumer szintén gondol arra, amire Painkvé kormánya gondol: és sziltén módját akarja adni annak, hogy egy későbbi időpontban és szükség esetén a törlesztési pénztár hozhasson forgalomba fizetési jegyeket az esedékes kincstári utalványok beváltására. Ez a gyakorlatban nem sokat jelentene, mert eléggé mindegy az, vájjon a bankjegyforgalom szaporodik-e, vagy a Banque de France mellett még egy más intézet ad ki fizetési eszközöket. A formula azonban ebben az esetben az volna, hogy egyrészt a törlesztési pénztár fizetési jegyei nem bankjegyek, másrészt pedig ezek a fizetési jegyek csak ideiglenesen kerülnek forgalomba, és teljes fedezetük van, mert a törlesztési pénztár forozatosan majd visszaváltja őket a számára biztosított bevételekből. De azért az ilyen fizetési jegyek veszedelmesen emlékeztetnek a francia forradalom „territoriális mandátumaira". Amikor az elértéktelenedett isszignaták kibocsátását nem lehetett tovább folytatni, a forradalom pénzügyi politikusai megtalálták a megoldást abban, hogy a kisajátított egyházi és nemesi birtokokat jelölték meg egy új papírpénz fedezete gyanánt, szintén azzal a kikötéssel, hogy az így kibocsátott fizetési eszközöket a kormány majd fokozatos , visszaváltja, aszerint, hogy milyen tempóban sikerül értékesíteni az egyházról és a nemességről az államra szállott nemzeti javakat. De ez a szép formula csak igen rövid időre biztosította a nemzeti javak fedezetére kibocsátott territoriális mandátumok életképességét és rövid néhány hónap múlva a pénzelértéktelenedés még végzetesebb iramban haladt tovább. Éppen ez a forradalmi emlék,volt a legfőbb oka annak, hogy a második Painlevé-kormány nem boldogult a törlesztési pénztárra alapított megoldással. Most azonban Doumer kétfelé választotta azt, amit az idő által sürgetett Painleve-kormány egy csapásra akart megcsinálni. Előbb létrejön majd a törlesztési pénztár, amely majd csak kimutat bevételeket, és ha így -,k!képessé lesz a közvélemény előtt ez a civise d'amortisations, akkor más » siker nagyobb reményével lehet javasolni azt, hogy törlesztési pénztár kapjon jogot papíron kibocsátására. Csak az a kérdés, várjon e • a megoldás nem volna-e még kockázatosabb a frank árfolyamának alakulására rérv, mint a bankjegyforgalom határán..’ ‘újabb kiszélesítése. Hiába, a rövidlejáratú kincstár, ulttványok problémájának igazi megold , máshol kellene keresni: egy nagy kifli kölcsönben. Úgy látszik azonban, hop itramatlansági atmoszféra racsí már külhüdi piacokon is teljes Franciaország. ,it - v.rben. A háború után eltelt éveket a . . i.i államon kívül meg sok más franci ez filhasználta kölcsönök szerzésére. ,Novákban például 15 millió dollár köbőt vett föl Bordeaux városa, 15 millió deseille, 25 millió dollárt a Szyria- i .á.t, 6 millió dollárt a kis Soissins, 1 ■‘,ió dollárt a négy nagy francia ijaagá, és ezt még követik az egyéb városi i.é-sé.-:’ vállalati hitelek. Nem lehet csodálni teh haNew York nem akarja folytat.. a hitel nyújtást a saját maga iránt is bizalmatlan Franciaországgal szemben. És nemi a helyzet a londoni piacon, amely szivén elárasztottak a különféle francia Az ilyen városi és vállalati köi kamtfizetése külön súlyos kérdés, mivel kölcsön-címletek szinte kivétel nélkül alárra és fontra szólnak, nem pedis frankra. Ma a helyzet az, hogy a pénzné, de ő akut nehézségeit hosszú időre ",innt egy 300 millió dolláros ameria. ■■ón amely bőven módot adna egy organikus pénzügyi politika kiépítésére, és a ma szinte megoldhatatlan problémák aránylag sima kiküszöbölésére. 300 millió dollár voltaképpen kis összeg a francia állam által igénybevett nagy amerikai hitelekhez képest, úgy látszik azonban, mintha egyelőre megszerezhetetlen volna ez az amerikai segítség, pedig a helyzet úgy áll, hogy most már a régi érdekeltségeknél fogva is jó üzleti politika volna Amerika részére, ha a Franciaország részéről az elmúlt hónapokban történt kétségkívül igen súlyos áldozat