Világ, 1926. január (17. évfolyam, 1-18. szám)

1926-01-24 / 12. szám

4 1026 január 21. T 'íh-t"VILÁG könyvből a feltüntetett vételárat és csak sokára, a fegyelmi eljárás során fizette be az elsikkasztott hivatali pénzeket. Leszögezik azt is, hogy hamis árverési jegyzőkönyveket vett fel más ízben is. A mészárosok, hentesek megvesztegették, hivatali hatalmával visszaélve csukatta be Weisz Jenő kocsmáját, résztvett tiltott szerencsejátékokban, a hivacserélte át, a rendőrség jóléti alapjára kezeslali helyiségek fűtésére vásárolt szenet a lakására vitette és rossz minőségű tőzeggel hez befolyt összegeket csak félév múlva szolgáltatta be a rendőrkapitányság pénztárába. A megidézett tanukat reá nézve kedvező tanúvallomás tételére igyekezett rábírni és ezenkívül egész sereg más bűncselekményt szögez le a hivatalos fegyelmi irat... Mindezeket tényként elfogadta Nádosy Imre országos főkapitány is, akihez az ügy fölülbírálás, illetve fellebbezés következtében került és igazán nem csalódhatott benne senki, mert Nádosy Imre országos főkapitány nyomban látta, hogy a 600.000 koronás pénzbüntetés nagyon kevés akkor, amikor fegyházzal, vagy börtönnel büntetendő cselekmények elkövetéséről van szó és ezért bölcs mérlegelés alapján meg is változtatta a fegyelmi tanács határozatát. A rendőrkapitányt ugyanis büntetésből való áthelyezésre ítélte Nádosy Imre, megsemmisítve az előző ítélet 600.000 koronás pénzbüntetését. Ennek az elrettentő ítéletnek a következménye lett aztán, hogy a kapitányt, aki legkevesebb öt-hat súlyos bűncselekményt követett el, az unalmas alföldi mezővárosból büntetésből áthelyezték Budapestre. Nádosy Imre meg is okolja határozatát a következőkben: „A kiszabott büntetést fel kellett emelnem, mert azt az általa elkövetett súlyos elbírálás alá eső fegyelmi vétségekkel arányban állónak nem találtam.“ „Rendet akarok.. .** Nyilvánvaló tehát, hogy Nádosy Imre nem volt az a rossz ember, akinek mostanában beállítják, tudta, hogy mikor kell alkalmazni a megértés szelídségét, hiszen a rendőrkapitányt nem adta át az ügyészségnek, nem indított ellene bűnügyi eljárást, hanem Budapestre helyeztette büntetésből, ami mégis csak a legelviselhetőbb formája azoknak a büntetési nemeknek, amelyeket, a büntető törvénykönyvek és fegyelmi szabályzatok ismernek. Nádosy Imre, aki kérlelhetetlen szigorúsággal küldözgette az embereket a zalaegerszegi internálótáborba, sok esetben olyankor is, amikor ezeket nem terhelte semmiféle büntetendő cselekmény, az előkelő családhoz tartozó kapitánnyal szemben azonban el tudott tekinteni a büntető törvénykönyv alkalmazásától és Budapestre internálta, anélkül, hogy állásától felfüggesztették, vagy elmozdították volna a magáról súlyosan megfeledkezett rendőrkapitányt. Nádosy Imre országos főkapitány hivtataloskodása utolsó heteiben is tudott meglepetést szerezni azoknak, akik járatosak a közigazgatási eljárás megszokott rendjében. Közvetlenül hivatalból való kényszerű távozása előtt Kiskunfélegyháza városával támadt konfliktusa az országos főkapitánynak, aki a városnak egyik mozi-ügyben történt szerződését fenyegetéssel akarta megváltoztatni, hogy ezáltal a minisztérium akarata érvényesüljön egy olyan ügyben, amely a város autonómiájába tartozik. Horváth Zoltán nemzetgyűlési képviselő a napokban fog interpellálni az ügyben, amikor szóvá fogja tenni, hogy hogyan akarta Nádosy rákényszeríteni a maga akaratát a városra, amikor szerződést akart kötni Salamon Miklós nevezetű mozissal, hangoztatva az illető felekezeti hovatartozóságát. Elnéző volt Nádosy Imre, amikor sorozatos bűncsetek mények fölött kellett ítéletet mondani, ellenben más kisebb jelentőségű ügyekben engesztelhetetlen szigorúsággal igyekezett álláspontját fentartani. Nemrégen például a kiskunfélegyházi Függetlenségi Kör ifjúsága táncmulatságot rendezett és kérte, hogy a zárórát 12 órától hosszabbítsák meg éjfél után két órára. A rendőrhatóságok elutasították ezt a kérelmet, az ügy fellebbezés folytán Nádosyhoz került, aki az ügyben közbenjáró Horváth Zoltán előtt indulatosan csapott az asztalra és a függetlenségi ifjak kétórás záróra-meghosszabbításáról beszélve így fakadt ki: É rendet akarok ebben az országban!.. Rendet akart a Függetlenségi Kör táncoló ifjúságánál és az internálótábor fánadt embereinél, de elfeledkezett a rendről, amikor sikkasztás, közokirathamisítás ügyében kellett volna dönteni az előkelő állású és származású úr fegyelmi ügyében, Diószeghy Miklós. sora, és alig keltett feltűnést. De a későbbi regények sikere felvitte a kétszázezer fölé az Azigadé példányszámát is. Második regényében Tahiti szigetét fedezte fel Pierre Lali, azt a szigetet, amely később olyan nagy szerephez jutott a francia festés történetében. Loli szépen mondja el azt, hogy Tahiti Szigetén a hölgyek nem tekintik szégyennek és titoknak a szerelmet, hanem nyilvánosan intézik el, mint az étkezést, és nem válogatnak az ételekben. Itt a királynő egyik udvarhölgyét hódítja meg Pierre Lott, mégpedig olyan sikerrel, hogy a francia hadihajó útrakelését, és Loti távozását nem éli túl az udvarhölgy. Öngyilkosságot követ el, mégpedig egy kevéssé poétikus módon: a szesz mértéktelen élvezése által. Szerelmi halál egy hölgy részéről delicitum fremens által: ez a szomorú vége annak a házasságnak, amelyet Lati kötött Tahiti szigetén, olyan rövid lejárattal, mint többi házasságait. Az érdeklődés valamivel nagyobb volt a Mariage de Loti iránt, de a nagy sikerre harminchárom éves koráig kellett várakoznia Lotinak. Amikor az egyik párizsi folyóirat szerkesztőnője, a mozgékony és agilis Madame Adame érdeklődött Flammarion könyvkiadónál aziránt, nincs-e valamilyen érdekes regénye. Flammarion odaadta Madame Adame-nak Loti új regényét, és Madame Adame el volt ragadtatva. Mivel pedig Madame Adame nem tartozott az olyan hölgyek közé, akik palástolják nézeteiket, sikerült fellármáznia egész Párizs, Párizs irodalmi köreit is. Egyébként egy véletlen is közrejátszott Loti híres emberré emelkedésénél. Loti jelen volt Tonkin bevételénél, vagy inkább a hadihajó fedélzetéről nézte az ostromot, és azután néhány tudósítást küldött a Figaro számára. A tudósítások igen érdekesek voltak, de nem titkolták azt, hogy a francia csapatok barbár kegyetlenséggel álltak bosszút, így azután a hadügyminisztérium felfüggesztette Pierre Lotit, és büntetésül Párizsba osztotta be szolgálattételre... Ez a büntetés nem volt túlontúl súlyos, mivel már a hadügyminisztériumban is respektálták Loti írói tehetség A Világ tudósítójától.) Szerdán délután ültek össze Windischgrötz védőivel, Dánér Bélával és Utain Ferenccel, Collard- Hastingue és Gradiere, a Banque de France budapesti megbízottai és a két francia detektív, hogy megbeszéljék azokat a feltételeket, amelyek mellett a franciák Windischgritzcel szemben a kártérítési követelésüktől elállnak. A francia megbízottak — mint megírtuk — azt az ajánlatot tették a védőknek, hogy elállnak minden kártérítési követeléstől, ha Windischgrätz Lajos herceg az eléje terjesztett kérdőpontokra őszinte és igaz vallomást tesz. Ulain és Dánér azt válaszolták erre, hogy az érdemleges válasz előtt látni akarják a kérdőpontokat és be akarják mutatni azokat Windischgrötz hercegnek is. Eckhardt Tibor nem kell tolmácsnak A francia megbízottak végül abban állapodtak meg a védőkkel, hogy csütörtök délelőtt újból összeülnek és akkor együttesen szövegezik meg a kérdőpontokat. Csütörtök délelőtt különös incidens zavarta meg a tárgyalások megindulását, mert Ulainék azt szerették volna, hogy a megbeszéléseken Eckhardt Tibor mint tolmács szerepeljen■ Amikor azonban a francia megbízottaknak Eckhardtot bemutatták, a francia urak viszont Ulainék előtt ismeretlen urat mutattak be. Auer Pál dr.-t. — íme, itt van a tolmács — mondották —, Eckhardt urat legnagyobb sajnálatunkra nem fogadhatjuk el mint tolmácsot. Eckhardt Tibor így kénytelen volt távozni a tanácskozásról és a megbeszélések Auer Pál dr. tolmácsolásával folytak. A védők először azt a kérdést intézték a francia megbízottakhoz, hogy a Banque de Francenál van-e cégjegyzési joguk, mert — fejtegették — csak akkor fogadhatók el a francia urak kijelentései megállapodás alapjául, ha olyan egyének teszik, akik a cégjegyzésre jogosítva vannak. A francia megbízottak erre megnyugtatták a védőket, hogy teljes bizalaomal tárgyalhatnak veleje, meghatalmazásuk van a Banque de France-tét,gét, de a Fény-kormány gyarmat politikájának nagy volt az ellenzéke, az ellenzéki lapokármásan ünnepelték Pierre Loti bátor tiltakozását a barbár hadviselés ellen, és az így támadt kavarodásnak is része lehet abban, ha a „Mon frére Yves“ olyan kivételes sikerré növekedett. Akármilyen túlzottan értékelték Loti regényeit és kivált késői regényeit, akármilyen sok a kellemetlen keresettség, és a tudatos modorosság ezekben a regényekben: nem lehet elvitatni Loti korai regényeinek friss erejét, és nem lehet elvitatni azt, hogy Loti később is talált volna őszinte emberi hangokat. Például akkor, amikor egy elbeszélésében elárulja, mi volt a legsúlyosabb lelkifurdalása az életben. Konstantinápolyban csónakba akart szállni és a két csónak közül az újat, az elegánsát választotta Loti. Amikor ez a csónak elindult vele, pillantása megakadt a másik, régi, kopott csónakon, amelynek öreg gazdája szemrehányóan nézett rá. A régi, kopott csónaknak toldott-foldott volt a vitorlája, de látszott rajta, milyen gondosan foldotta meg a vitorlát az öreg gazda öreg felesége. .. És Latinak sokáig volt rossz érzése azért, amiért nem a régi csónakba szállott. Vagy finom kis történet a másik is, a vak kínai koldusról, aki taligán húzza maga után béna feleségét, így töltik együtt az életet, így szeretik egymást. Így bajnak össze esténként, így gondoskodnak egymásról nagy gyengédséggel, és amikor meghal a béna öreg koldusasszony, a vak koldus tovább is magával viszi, maga után húzza az üres taligát... Csak az a kérdés, vájjon őszinték-e az ilyen ellágyulások Lotinál. Nem mindig lehet hinni neki, mert például a Madame (Chrysanthéme lélektana kínosan felületes, kínosan üres, azonkívül pedig Loti kissé aláhúzta regényeiben szerelmi kalandjait, akár megvoltak, akár nem voltak meg , és kissé aláhúzta az életben azokat a szerelmi kalandokat, amelyeket akkor ért el, amikor az írói siker és az írói dicsőség egyengették útját a női szívek felé. Egy mentsége van azonban Latinak : Igazán csak egy nőt szeretett, ezt a női igen sokáig szerette, egy fél életen át és nagyon sokat szenvedett miatta. A védők ezután arra hivatkoztak, hogy a rancia banknak semmiféle követelése se lehet jogos, mert adatok vannak arra, hogy a franciák már 1922-ben tudtak arról, hogy Windischgrötz herceg frankhamisítással foglalkozik, tehát már akkor meg kellett volna élniök a herceg ellen a följelentést Minthogy pedig — állították a védők — ezt elmulasztották, semmiféle követelést se támaszthatnak. A francia megbízottak viszont azt mondották erre, hogy rájuk nézve egyáltalán nem fontos, mi a védők álláspontja, nincsenek kényszerhelyzetben, csupán kivezető utat próbálnak találni, hogy azután dolgukvégezetten visszatérhessenek Franciaországba. Végül is abban állapodtak meg a felek, hogy a francia megbízottak precíz formába öntik kérdőpontjaikat és ezeket azután elküldik a védőknek. Ha a franciák — szól a megállapodás — megelégszenek Iindischgrötz herceg válaszáva, akkor a francia bank nevében ünnepélyesen megismétlik azt a kijelentésüket, hogy a kártérítési igényről lemondanak. A megállapodás szerint a kérdőpontokat a védők Sztrache főügyészhez juttatják, aki kihallgatja a herceget azokra vonatkozóan. Azt is megígérték a védők és a franciák egymásnak, hogy a tárgyalás anyagáról a nyilvánosságot nem tájékoztatják. „Bizonyos németországi kapcsolatok" Csütörtökön délután kézhez is kapták a herceg védői a francia megbízottak kérdőpontjait, melyek néhány pontja így szól: 1. A hamis bankjegyekből 6500 darabot a nyomozóhatóságok nem találtak. Felerjen Windischgrötz arra, hova rejtették a 6500 darab hamis bankjegyet? 2. A frankhamisítók hol és melyik cégnél szerezték be a frankhamisításnál használt gépeket? 3. A frankhamisítást két kőlapon végezték. Az egyiket megtalálták a nyomozóhatóságok, a másikat nem. Hol van a másikkőlap 2 4. Hol szerezték be a hamis frankosokhoz szükséges papirost, mikor történt ez és milyen úton hozták a papírt Magyarországba? Ezeken a kérdőpontokon kívül még számos más kérdőpontra is választ kérnek a franciák, ezek azonban legnagyobbrészt nem magyarországi vonatkozásúak, hanem főleg bizonyos németországi körökkel való kapcsolatot akarnak tisztázni és két személyt meg is neveznek. Ezek idegen állampolgárok, akik a magyar politikai és társadalmi életben nem játszottak olyan szerepet, amely nyilvánosságra került volna. Az eredeti megállapodás a franciák és Windischgrötz herceg között az volt, hogy csütörtökön délután a franciák lelkűddák Dánér Béla lakására a kérdőpontokat, amelyeket azután Dánér bemutat Sztrache Gusztáv főügyésznek. Auer Pál dr., a Banque de France budapesti jogi képviselője, csütörtökön a kérdőpontokat valóban fel is vitte Dánérhez, melyekkel felszerelve, Windischgrätz herceg védője azután felkereste Sztrache Gusztáv főügyészt. Itt Dánér Bélát és Ulain Ferencet nagy meglepetés érte, amennyiben kiderült, hogy a franciák már úgy Sztrache Gusztávval, mint a kormánynyal közölték a kérdőpontokat. Sztrache Gusztáv éppen ezekkel a pontokkal kapcsolatban tanácskozást is folytatott az igazságügy-miniszterrel és ennek következtében hallgatta ki a főügyész még a tegnap esti órák folyamán Windischgrötz Lajos herceget. A német kapcsolati politikám A nyilvánosságra került négy kérdőponttal kapcsolatban az illetékes hatóságok véleménye az, hogy : 1. A 6500 darab ezerfrankos már nincs meg, mert ezeket elégették. 2. A nyomozó hatóságok kiderítették, hogy a frankhamisításhoz használt gépet a Nemzeti Bank rendelte meg Lipcséből, azonban a gép a kívánalmaknak nem felelt meg, a bank nem vette át s ezért a lipcsei gyár budapesti irodájában helyezték el. Tudomást szerzett erről Gerő László, akinek ajánlatára Windischgrötz 350 milió koronáért megvette a nyomdagépet. 3. Az egyik kőlapot megtalálták a detektívek, a másik kőkipot pedig a frankhamisítók a botrány kipattanása idején darabokra zúzták. 4. A papír beszerzésére vonatkozóan Rába Dezső részletes vallomást tett, szerinte megfelelő papírt nem tudott Németországban beszerezni és ezért csak nyersanyagot hozott onnan és ebből állították elő a frankhamisításhoz szükséges papírt. A frankhamisítóknak bizonyos németországi körökkel való kapcsolatára vonatkozóan a francia rendőrség több magyar állampolgár kihallgatását is kéri, az ügyészség azonban éppen ennek a kérdésnek pertraktálásába nem akar belemenni, mert álláspontja szerint a frankhamisítás közönséges bűncselekmény és óvakodni kell politikumok belekeverésétől. A francia rendőrség egyébként Hamburgban is folytat még nyomozást, mert Olchváry Ödönt ott fogták el és tisztázni akarják, hogy Olchváry hová juttatta a hiányzó 300 darab hamis ezerfrankost. A Hamburgban nyomozó négy francia detektíven kívül Amsterdamban is nyomoz két francia detektív hasonló célból. A francia detektívek munkájától teljesen függetlenül egy magyar detektívfelügyelő is kihallgatta nemrégiben a hágai ügyészség engedélyével Jankovichot és társait a hágai ügyészség fogházában. Hágában egyébként már ki is tűzték a frankhamisztási bűnper főtárgyalását, amely március 3-án lesz a hágai törvényszék előtt. A főtárgyalást megelőzően a holland kormány a kamarában tájékoztatni fogja a közvéleményt a bűnügyről. Megfelelő ellenérték mellett... Az ügyészség folyosóján a délutáni órákban olyan hírek terjedtek el, hogy nem annyira a francia megbízottak kezdeményezték Windischgrötz védőivel a sokat emlegetett „kiegyezést", hanem inkább a védők ajánlották a megoldásnak ezt a formáját. Az egyik találkozásnál ugyanis a franciák hivatkoztak arra, hogy még számos momentum vár tisztázásra, mire a védők ajánlották föl, hogy megfelelő ellenérték mellett esetleg kielégítő választ kaphatnak a franciák. Így vetődött föl az a megoldás, amelyet most kolportálnak a védők, tudniillik, hogy a Banque de France eláll minden követeléstől, abban az esetben, ha Windischgrötz a neki feladott kérdésekre megmondja az igazat. Gerő László kihallgatása a kérdőpontokra Különösebb esemény nem történt délután az ügyészségen, mindössze Gerő Lászlót, a Térképészeti Intézet főtisztviselőjét hallgatta ki Sztrache főügyész. Ez a kihallgatás természetesen nem engedtek be. Dánér szokásácsolatban történt, mert hiszen nagyrészt Gerő László — a frankhamisítás szakértője — adhat felvilágosítást arról, miként készültek a hamis bankjegyek, honnan szerezték a szükséges nyersanyagot és gépeket és hová tüntették az eszközöket a bűnügy kipattanása után. Gerő Lászlót több mint három óra hoszszat hallgatta ki a főügyész, fél héttől fél tízig időzött Gerő az ügyészség elnökénél, aki a vallomásról pontos jegyzőkönyvet vétetett föl. A kihallgatás ideje alatt akart a főügyészhez bemenni Dánér Béla, akit azonban természetesen nem engedtek be Dánér szokásához híven fejtegetésekbe fogott, amelyek végül is oda szoktak vezetni, hogy a frankhamisításért mindig mást tart bűnösnek, mint a tetteseket. Most is ezt akarta bizonygatni és indignálódva jelentette ki, hogy a Banque de France képviselőivel még csak meg tudtak volna egyezni, de nem lehetett, mert a francia detektívek „mindenbe beledugják az orrukat." „Tiszta tényállást" Fél tíz után vezették vissza Gerőt cellájába és tíz óra előtt néhány perccel a főügyész is távozott hivatalából. Távozása előtt még összefoglalta röviden a legújabb eseményeket: — A francia megbízottak — mondotta a főügyész — tiszta tényállást szeretnének látni, meg akarják tudni a hamis bankjegyek keletkezésének teljes processzusát. Mintegy harminc, kérdőpontot állítottak ezért össze és ezekre vonatkozóan folytattak most kihallgatásokat. Kinek a részéről indultak meg a tárgyalások? — kérdezték a hírlapírók az elterjedt hírekre gondolva. A főügyész így válaszolt: — A tényállás tisztázására vonatkozó új folyamat a francia megbízottak részéről indult ki. — Munkámban van ez az eljárás a Banque de France-nek , Windischgrötz-cel szemben támasztott, vagy támasztandó kártérítési követeléseivel?— hangzott az újabb kérdés. — Erről én nem tudok, ez nem az én dolgom és nem is érdekel. A további kérdésekre elmondja még a főügyész, hogy Gerő Lászlót is éppen ennek az új folyamatnak egyik állomásaként hallgatta ki, mert részben tőle várják a tényállás tisztázását. — A franciák kérdőpontjai csak a gyanúsítottakra vonatkoznak? — Igen, csak a gyanúsítottakra, azokban senki más érintve nincs. Megszakadtak a tárgyalások Windischgrätz és a Banque de France között Vasárnap.