Világ, 1926. január (17. évfolyam, 1-18. szám)

1926-01-31 / 18. szám

fj 2016 Január 1I. VILÁG Herczeg Ferenc­­ pályájának kezdeteiről (A Világ tudósítójától.) A Nemzeti Szín­házban ma este játszották a Dolovai nábob leányán, azt a darabot, amellyel Herczeg Ferenc harminchárom évvel ezelőtt futott be ,az arrivált magyar színpadi szerzők közé. Herczeg Ferenc, akit fölkerestünk hűvös­völgyi villájában, írói érvényesülésének erről az első korszakáról, az akkori iro­dalmi szalonokról, baráti köréről sok érde­kes és színes dolgot mondott el. A mai írói generációt különösen érdekelhetik Herczeg visszaemlékezései. — Igen — mondja Herczeg —, a Dolovai nábob leánj­á­nak bemutatója forró este volt s úgy érzem, ez jelentette első drámai próbálkozásom teljes sikerét, ez nyitotta meg előttem az irodalom kapuját, legelső­­sorban Jókai házát."Jókaihoz és Feszty Ár­pád házához sokat jártam. Fesztynek gyö­nyörű, művészi szalonja volt, ahol Buda­pest, és mondhatnám, egész Magyarország szellemi öröme­ je megfordult. Jókai bizal­mas barátságába fogadott, sokszor hívott meg svábhegyi villájába, de ha nem csaló­dom, ebben jó része volt annak, hogy mint versed fiú, egy kicsit konyítottam — a szőlőműveléshez. A Svábhegytől egy ágyú­­lövésnyire nem volt szőlőhöz értő ember. Szóval, Jókai érdemesített arra, hogy mi­egymást elmagyarázgasson a bortermelés­ről Irodalomról alig beszélt velem. Az öreg úr az írást olyan komolyan fogta fel, mint egy hivatalnok a munkáját: ha napi pen­zumával készen volt — az irodalmat el­intézte­ .Ekkor háziúr volt, szőlősgazda, — csak író nem. — Feszty­ék Bajza uccai házuk földszint­jét lakták, ahová Jókai emeleti lakásából falépcső vezetett le. Jókai, ha vendégek voltak lent a műteremben, valósággal fantasz­tikus benyomást tett ránk, mikor megje­lent, mindig a magasságból jött és ott tűnt el. Csöndben, ahogy jött. Mert koránkelő ember volt és nyomban munkához látott. Mi persze reggelig ott maradtunk Fesztyéknél. Gárdonyi Géza, Justh Zsigmond, Dródy Sándor, szóval az akkori fiatalok jártak hozzájuk. Mondhatnám, akiket Fesztyék szí­vesen láttak, az büszke lehetett. Egyetlen ajánlólevél a tehetség volt: a legfinomabb arisztokratát sem fogadták be enélkül,­­ viszont a legtehetségesebb író kölcsönkért ruhában is kedves vendég volt nálunk. Ma­napság nem így „arriválnak" az írók ... — A társaságban Gárdonyi Géza kedves tudott lenni. Nőt­ázni is sokat hallottam. Tu­dott egy kicsit hegedülni, nem többet, mint amennyire a festéshez értett. Mert igen fu­rán pingált. Egyszer lefestette Heltai Jenőt. Kérdezi tőlem: mit gondolsz, ki ez? — Ferdinánd, a bolgár fejedelem — fe­leltem. — Gárdonyi nagyon megsértődött és aztán nem beszélt piktúráról. (Pedig valami köze volt hozzá. Ő volt a „Magyarok bejövetele" körkép titkára, utóbb meg a Fasor végén kiállított „Pokol“-é, mert szerette a fixes hivatalnoki elfoglaltságot.) Inkább nótázom, vékony cérna­ hangján, jóízűen, kedélyesen. Jókai is jót mulatott a „Görén“ — így hív­ták Gárdonyit a meghitt környezetben —, mert­ az öreg úr nagyon szerette az anekdo­­tázást, különösen a népdalok fordulatait. Volt különben Gárdonyiban valami nép­tanítói szárazság, amely azonban mulatás közben leolvadt róla. Egyébként hallatlanul komolyan vette az írást: oly­an fanatikus hittel vette kezébe a tollat, mint a pap a monstranciát. — A társaság tipikusan bohém volt: szob­rászok, festők, muzsikusok verődtek össze benne. Dankó Pista, Lányi, Blaháné kedves cimbalmosa, Stróblék, Zaláék. Mennyi ked­ves órát töltöttem el a körükben! Sokat rán­­dultunk le a Kingyesi-pusztára, Ógyalla mellé, ahol Fesaty testvére szolgabíró volt. Egyszer arról volt szó, hogy Blaháné fellép Komá­romban és Lányi fogja kísérni cimbalmon. Lányi a szolgabíró fogatján, inassal, hajdú­val hajtatott be Komáromba. Kiorgástalanul elegánsan volt öltözve: klakkban, lakkban. Ahol­ az indóház elé ért, a falusi vályogvető cigányok megszólították: — Hová més? Lányi rettenetesen felháborodott, ő már régen elfelejtette cigánymivoltát és a fajtája mégis ráismert cilinderben, lakkcipőben is. De a testvérek, amikor látták, hogy Lány­i büszkén elfordul tőlük, gúnyosan csipkedték: — Ne nézsd, hogy fáj a csigány !... Köngyesen jól mulattunk Gárdonyi esetén is. Egy egésznapos kirándulásra mentünk. A mezőn álldogált egy öreg juhászbojtár, a botjára támaszkodva. Gárdonyi, akit módfe­lett érdekelt a magyar paraszt, odamegy hozzá és megszólítja: — Volt-e már városban, öreg? — Voltam. Komáromban. — Tetszett? — Nem. ' —■ Miért nem? — Mert sokat beszélnek az emberek. Azzal hátat fordított az öreg és bosszús képpel elbotorkált, mi meg nem tudtuk, hova legyünk neveltünkben. — Fesztyvel is kedves apróság esett meg a pusztán. Egy fogadást vesztett — a Föld forgása miatt. Aratáskor volt, Feszty a me­zőn sétált és hallja, hogy két legény erősel disputál azon, forog-e a Föld vagy sem? Feszty annak fogja pártját, aki Galileit vallj­a. Megkötik a fogadást egy liter borba. A tamáskodó legény fogja a vasvillát, a hegyét Komárom felé fordítja és úgy áll ott, mereven, vagy félóráig. Aztán diadalmasan megszólal: — Tessék ideadni azt a liter bort! — Már hogy adnám? — kérdi Feszty. — Mert hogy félórája állok itt. Ha pedig a Föld forogna, akkor a vasvillám hegye nem mutatna még mindig Komárom felé, — hanem Gyallának, de. Feszty beadta a derekát és fizetett ne­vetve ... Jókai után Gyulay Pállal érintkeztem so­kat. Ő aztán beszélt irodalomról. Sőt csak arról. Ez a vérében volt. Gyulay a legbecsü­letesebb, a legbátrabb emberek közül való volt. Ezt mindenki tudta róla, ennek kö­szönh­ette nagy tekintélyét. Sok embert két­­ségbeejtett szókimondásával, amelyben a kíméletlenségig ment. Még a ruhánkat is megkritizálta. Mikor a Kisfaludy Társaság­ban a székfoglalómat tartottam, megkérdez­tem tőle, milyen ruhában menjek el? Persze Ferenc József-kabátban állítottam be az Akadémiába, ahogy a kis öregúr kívánta. A nadrágom azonban kissé világosabb volt a kelleténél. Ezt éveken át a szememre hányta. — Hogyan van a nadrág? —­ dohogta mérgesen. — Bocsánatot kérek, elnök úr (mert csak „elnök uraztatta“ és sohase „méltóságoz­­tatta“ magát), kijelentem, hogy soha többé nem veszem fe­l.. Pedig Gyulay jól bánt velem. Amit rólam írt, az megtisztelő kri­tika. Elismerte, hogy vihetem még vala­mire ... A drága, jó elnök úr ... !*. «•) Névsorolvasással kellett a Ház tanácskozóképességét biztosítani (A Világ tudósítójától.) Benn az ülésterem­ben ma is teljes volt a részvétlenség, annál hangosabb volt azonban az élet a folyosón, ahol ma még teljessé vált a válsághangulat. Az indemnitási vitában egymásután állottak fel az ellenzéki szónokok, de üres padsoroknak be­széltek. Többször is előfordult, hogy a Ház ta­­nács­kozásképtelen volt és délután, mikor Szei­ter Ferenc másodszor kérta a tanácskozó­képesség megállapítását, Huszár Károly név­sorolvasást rendelt el. A katalógusolvasás hí­rére besiettek a képviselők, azonban lassan­ként újból kiszálingóztak úgy, hogy Szeder Ferenc beszéde közben egyszer csak azt vette észre, hogy egyetlen kormánypárti képviselő sincs a teremben. A baloldalon öten ültek és az öt képviselőn kívül az elnök és a jegyző hallgatta a szónokot. Ezt már maga az elnöklő Huszár Károly is tűrhetetlennek tartotta, ha­ragosan a csengőhöz kapott, mondat közben szakította félbe Szeder Ferencet és felfüggesz­tette az ülést. A folyosón azután meg is mondotta, hogy ezt mégsem lehet csinálni, így nem lehet tár­gyalni, mert erről az ország is tudomást sze­rez. A kormánypárti képviselők nem vették jó néven Huszár Károly szigorát, de mikor az ülés újból megnyílt, bejöttek a terembe és ott maradtak végig. Hosszú idő után megjelent ma a Házban Rakovszky István is, akit természetesen a kép­viselők és újságírók nagy csoportja vett körül és az aktuális politikai eseményekről beszél­gettek. . A nemzetgyűlés mai ülését féltizenegy óra­kor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Fábián Béla az ind­emnitás tárgyalásának folytatásában kifejti, hogy bizalmatlan a kor­mány iránt, mert ,52 év után a hivatalos lap nyomását elvette a régi nyomdától és a faj­védők nyomdájának, s a fajvédők egy másik csoportjának, a MOVE-nak ajándékozta a szabadkőművesek házát. Azután itt van Nádosy országos főkapitány is. Az egységes párt is kifogásolta Nádosynak a szélsőjobboldali elemekkel való nyílt barát­­kozását. A miniszterelnök és a kormány mégis tartotta Nádosyt. Bizalmatlan a forgalmi adó körül tapasztalható anomáliák miatt is. A pénzügyminiszter már a nyáron meg­ígérte az egyfázisos forgalmi adót, de ennek a reformnak még se híre, se hamva. Jellemző a rendszerre, Nádosy Imre országos főkapitány lehetett. Ép olyan jellemző, hogy vitéz Endre László még mindig főszolgabíró lehet Gödöl­lőn. A javaslatot nem fogadja el. Szilágyi Lajos kéri a tanácskozóképes­ség megállapítását. A Ház nem tanácskozóképes, ezért az elnök az ülést öt évcre felfüggeszti. Az elnök tizenkét órakor újból megnyitotta az ülést. Szilágyi Lajos: A frankhamisítás ügyéről minden nemzetgyűlési képviselőnek ugyanaz a véleménye. Megtagadjuk a közösséget ezekkel a bajszerzőkkel, mint magyarok és mint ke­resztények ezzel a közönséges bűncselek­ménnyel. Vissza kell utasítani a külföldön és esetleg bent is elhangzott állításokat, mint hogyha Magyarországnak ehhez az ügyhöz köze lenne. Ez az ügy Magyarországnak leg­feljebb csak a kára. Éhn Kálmán : Szégyene ! Szilágyi Lajos: Nyugodtan várja a függet­len bíróság ítéletét. (Helyeslés jobbfelől.) A parlamenti vizsgálóbizottságot illetőleg is nyu­godtan fogadja majd a vizsgálóbizottság jelen­tését is. Ilyen bűncselekmény csak bizonyos atmoszférában történhetik, de ez az atmoszféra meggyógyítandó és megszüntetendő. Zichy János gróf : Helyes ! Szilágyi Lajos: Lehetetlen, hogy a politikai konzekvencia e bűncselekménnyel kapcsolat­ban elmaradjon. Minden bizalmatlanságom dacára, amíg a miniszterelnöknek a külfölddel szemben hátvédre van szüksége, ezt a hátvédet a magam részéről szolgáltatom számára. Az árvízkatasztrófáról a frankügy elterelte a figyelmet. Sürgős intézkedéseket kell nyújtani, preventív intézkedéseket kell tenni. A trianoni határok rossz megoldása befolyásolta ezt a katasztrófát. Magyarország területén a magyar hatóságok példás buzgalommal teljesítették kötelességüket. Külön meg kell említeni Békés megye főispánját és kormánybiztosát is. Fábián Béla : Kovacsics Dezső főispán tény­leg kitűnő munkát végzett. Szilágyi Lajos : Elismerést érdemel Sziki Ká­roly okányi főszolgabíró és a munkában részt­­vett más közegek is. Ha a Szatmár, Nagyvárad és Arad között elterülő sávot, amelyet határ­kiigazításokra Magyarország számára követel­tünk, visszaadták volna, akkor az árvíz­katasztrófa nem zúdult volna ránk. Szemre­hányással kell illetni a Sebeskőrös mentén dol­gozó ármentesítő társulatot, amely nem ren­delkezett megfelelő­ felszereléssel, még csak di­­namitot sem tudott adni a jégton­ászok fel­robbantására. Nem lehet elhallgatni, hogy álta­lános volt a fejvesztettség az árvíz sújtotta terü­leten. A kormány csak napok múltán nevezett ki kormánybiztost, kezdetben össze-vissza intézkedések történtek. A bihar megyei alispán jelentésében szépíti a kárt. Mi a célja a teljes helyzet burkolásának ? Örömmel látja az ár­vízkárosultak felsegélyezésére megindult ak­ciót, azonban míg a nemzetgyűlés tagjai igen szép példát nyújtva, százhuszonötmillió koro­nát adományoztak, addig visszatetsző, hogy a TÉBE együttvéve csak 250 millió koronával segítette az árvízkárosultakat. Már a népjóléti tárcánál feltűnt, hogy a falusi tömegnyomor enyhítésére nem talált semmiféle intézkedést a költségvetésben. Pedig a falusi tömegnyomor sohasem volt olyan nagy, mint ma. A főiskolai hallgatók nyomorát a tandíj szempontjából kívánja szóvátenni. Égbekiáltó igazságtalanság, hogy a félévi tandíj 1.270.000 korona. Ugyanez 75 aranykorona volt. A háború alatt tehát át­számítva is jóval kevesebb volt a tandíj. A be­­iratási díj ma 350.000 korona, ami 20 arany­koronának felel meg, ugyanez békében 10 aranykorona volt. A nyugdíjas katonatisztek ü­gyé­ben a kormány felfogása szemben áll az érdekeltek felfogásával. A nyugdíjas katona­tiszteket elejtette a pénzügyminisztériumnak csökönyösségéről ismert szívtelen referense. Ennek a referensnek a konokságában meg­bukik minden jó törekvés. Dréhr Imre nem méltó hangon nyilatkozott a nyugdíjas katona­tisztekről. Dréhr Imre : Csak a NyUKOSz vezetőségéről beszéltem, azoknak az uszításait nem hagyhat­tam szó nélkül. Szilágyi Lajos: Csáky Károly gróf honvé­delmi miniszternek a kabinetkérdést kellett volna fölvetni ebben az ügyben. Máig­­hallgat­tak­ ezek a nyugdíjas katonatisztek. Nem lehet azonban csodálkozni,­ hogy a pohár náluk is betett és élesen támadták a honvédelmi mi­nisztert. Az indemnitást nem fogadja el. Kabók Lajos: A szociáldemokrata párt a legteljesebb bizalmatlansággal viseltetik a kor­mány iránt. A beruházásokat folyton halaszt, közben a kormánypárt padsorai egyre üresebbek lesznek, a jobboldalon már csak Hoyos Miksa gróf és­­ Petrovics György ül. Pár perc múlva ők is fölkelnek és távoznak, úgyhogy mindössze öt szociáldemokrata kép­viselő maradt a teremben. Rothenstein Mór: Elsüllyedt a kormány­párt? Huszár Károly elnök körülnézett, meg­rázta a csengőt és félbeszakította a szóno­kot: — Az ülést öt percre felfüggesztem! Indulatosan hagyta el Huszár Károly az elnöki emelvényt és odaszólt Dréhl Imré­nek: — Így nem lehet tárgyalni! Huszár Károly elnök rövid szünet után újból megnyitotta az ülést. Ekkor már meg­jelent Vass József népjóléti miniszter és a kormánypárti padsorokban is ült 30—40 képviselő. Szeder Ferenc: Az előbbi jelenet igazolja, hogy a népparlamentnek kell eljönnie. A mai kormányrendszer honosította meg az egyesülési és gyülekezési szabadság kezelésé­nek azt a módját, amely csak a cári Orosz­országban volt. A Cuza—Eckhardt találko­zásnak nem volt következménye, de a bé­késcsabai szociáldemokrata párt vezetőségét elítélték, mert a vezetőségi ülést nem jelen­tették be. Rendet, békét és egyforma jogokat Nem forradalmat akarnak, hanem rendet és békét, de egyúttal egyforma jogokat. A hazafiatlanság és a forradalmi vád aljas gyanúsítás.­­­­ • • Dabasi-Halász Móric: Ez ténymegállapí­tás! Szeder Ferenc: De igenis aljas gyanú­sítás ! ' Hoyos Miksa gróf: A vezetőkről van szó! Szeder Ferenc: De a mindszenti munká­sokat üldözik. Malasits Géza (Hoyos Miksa gróf felé): Beleilleszkedik ebbe a farizeus-rendszerbe! (Nagy zaj a baloldalon.) Hoyos Miksa gróf: Műfelháborodás ! Szeder F­erenc: Francia-Kiss Mihályt Schandl Károly államtitkár jelenlétében vá­lasztották meg a Falu Szövetség alelnökévé. Azt a Francia­ Kiss Mihályt, akinek lelkét egy csomó gyilkosság terheli, tátták, ezért a vállalatok egyre csökkentették a munkások létszámát, de még ma is késede­lemmel hajtják végre a beruházásokat. Az el­szakított területeken születettek jelentkezési kötelezettségét bürokratikus tom­ák között fentartani nem lehet. A honosítási eljárást meg kell könnyíteni. A közigazgatási osztályon akárhányszor hónapokig tart egy honosítási ügy elintézése, még akkor is, ha az illető fél írásai rendben vannak. Vannak esetek viszont, amikor 24 óra alatt elintéznek egy visszahono­­sítást. Az elintézéseknél vallási kérdések sze­repelnek irányadóul. Jankovich Arisztid ezredes visszahonosítását a legsürgősebben elintézték. Köztisztviselők, akiknek honossága még nincs rendben, dolgoznak ebben a hivatalban és ők utasítják ki azokat, akik Nagy-Magyarország elszakított területéről jöttek ide. Mit szólna a kormány­ ahhoz, ha az érdekeltek a hágai döntőbíróságtól kérnék sérelmeik orvoslását. Határozati javaslatot terjeszt elő az állatfor­galmi adó eltörléséről. Indítványozza, hogy kö­telezze a Ház a pénzügyminisztert arra, hogy az utolsó öt év adójövedelmeinek kimutatását terjessze a Ház elé. A javaslatot nem fo­gadja el. Az elnök ezután az ülést egy félórára fel­függeszti. Névsort olvastatott az elnök az üres padsorok miatt Huszár Károly elnök szünet után három­ órakor nyitotta meg az ülést. Szeder Ferenc a ■ tanácskozóképesség meg­állapítását kéri. Elnök: Minthogy a Ház tanácskozásképtelen* az ülést felfüggeszteni. Huszár Károly elnök *­11 órakor nyitotta meg újból az ülést. Szeder Ferenc: A nyolcórás üléseket a kor­mánypárt kérte, tartsák tehát be a házszabályo­kat. Ismét kéri a tanácskozásképesség megálla­pítását. Elnök megállapítja, hogy csak huszonkilenc képviselő van jelen és elrendeli a névsor­olvasást. A névsor felolvasása után megállapította az elnök, hogy a Ház már tanácskozóképes. Szeder Ferenc: A többség, amely erőszaknak köszönheti létét, a legkérlelhetetlenebb harcot folytatja a munkásság és kispolgárság ellen. A nyílt szavazással az osztályuralmat konzervál­ják. Úrrá tették itt a kalandorszellemet, soro­zatos gaztettek történtek és a tettesek szabadon maradtak. Ez a kalandorszellem tette lehetővé a frankhamisítást is, amelyért a kormány fele­­lős. A banda vezére, Nádosy, a belügyminiszter bizalmasa volt. Zadravetz István püspök is kap­­csolatba került a frankhamisítással. A posta­takarékpénztártól kölcsönt kaptak. Ezért felelős a kormány és elsősorban ennek feje. A minisz­terelnök nem tagadta a Perénni-féle levelet. Ilyen körülmények között alkotmányos állam­ban a kormánynak félre kell állnia. A kormány helyzete külpolitikai szempontból is tarthatatlan és Bethlen legközelebb nem képviselheti Genf­" ben a p’aevar nemzetet. ~r'­Tiltakozik a pénzügyminiszter hangja ellen, az ellenzéknek joga van a kritikára. Bérlete­sen ismerteti a mezőgazdasági munkások hely­zetét, adatokat olvas fel a mezőgazdasági mun­­kabérviszonyokról. Malasits Géza: Mintának állíthatják a le­venték elé. Szeder Ferenc: Kérdi, mit tett a kor­­mány az árvízkatasztrófa által sújtott la­kosság érdekében? Sürgős segítséget köve­tel. Az indemnitást nem fogadja el. Az állam feladatai az építkezés terén Kéthly Anna: A pénzügyminiszternek nincs szociális érzéke, mert ha volna, nem kötné feltételekhez a házhaszonrészesedés eltörlését. Tiltakozik a lakbérek és lakások felszabadítása ellen. A tisztviselők, a munká­sok, a hivatalnokok hihetetlen nyomorban vannak, a vállalatok sorba bocsátják el alkal­mazottaikat és ha ez így megy tovább, az adózók valóban megszakadnak. Az újabb lakbéremelés tönkreteszi a kisexisztenciá­­kat. Az emberek ma is sok helyen bara­­kokban, barlangokban, pincékben laknak. Az államnak kötelessége az építkezés, már csak azért is, hogy a magánlakásokban lévő hivatalokat innen kitelepítse. Határozati ja­vaslatot nyújt be, hogy utasítsa a nemzet­­gyűlés a kormányt, nyújtson be törvény­­javaslatot az építkezési kedvezmény meg­hosszabbításáról és törvényhozás útján gon­doskodjék a kormány olcsó, hosszúlejáratú kölcsönről az építkezni akarók részére. Az indemnitást nem fogadja el­ . Rothenstein Mór beszédének elhalasztá­sát kéri, amit a száz megad. Elnök jelenti, hogy a ma délutáni névsor­­olvasásnál a távollevők jegyzékét a legkö­zelebbi ülésén terjeszti be és akkor teszi meg idevonatkozó javaslatát. Akik még ma aláírják a háznagyi hivatalban kitett ívet, azokat igazoltnak fogják tekinteni. A Ház ezután az elnök indítványára ki­mondotta, hogy legközelebbi ülését február 3-án, szerdán délelőtt 11 órakor tartja a mai napirend folytatólagos tárgyalásával. Forgách Miklós jegyző fölolvasta az in­dítvány- és interpellációs­ könyvet. Az inter­­pellációs könyvbe csak Vázsonyi Vilmos jegyzett be a frankhamisítás ügyében inter­pellációt. Elnök indítványára a Ház engedélyt adott Vázsonyi Vilmosnak, hogy interpellációját ne szerdán, hanem a legközelebbi interpel­­lációs napon terjessze elő. A jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés, hat órakor végződött. Huszár Károly felfüggesztette az ülést, mert nem volt kormánypárti képviselő a teremben Vasárnap

Next