Világ, 1926. március (17. évfolyam, 42-66. szám)
1926-03-02 / 42. szám
1926 március 2. világ igyekeznek ugyan a közvéleményt megnyugtatni és azt hangoztatják, hogy a római követ Bécsbe való érkezésének nincs politikai jelentősége, ennek ellenére azonban a helyzetet politikai körökben rendkívül kiélezettnek tartják. Minden hivatalos cáfolat ellenére tény az is, hogy Ramek kancellár tervezett berlini útja, amely a genfi népszövetségi tárgyalások befejezése után lesz aktuális, ugyancsak kapcsolatos az olasz kérdéssel. A Comédie Frangaise legidősebb tagja, az öreg Silvain, kénytelen volt háttérbe vonulni, mivel a fiatalok már türelmetlenek voltak, és erősen hangsúlyozták azt, hogy Silvain teljesen megérdemli a nyugalmat. A fiatalok ostromát nem tudta tovább kivédeni Silvain, de most azzal válaszolt a türelmetlen fiataloknak, hogy szerződést vállalt egy varieté-színházban. Az Empire, amely Párizsnak ma talán legelőkelőbb varietéje, hatalmas falragaszokon hirdette Silvain föllépését. Táncosnők és zsonglőrök, akrobaták és clownok között lépett föl Silvain, sőt a műsoron szerepel egy állatszelídítő is, idomított kutyákkal. A Comédie Francaise művészei többször is kérték az öreg urat, hogy a francia nemzeti színház tradícióinak tiszteletben tartásával ne ragaszkodjék föllépéséhez a varietében, sőt végül már elmentek volna odáig, hogy a Comédie színpadát nyissák meg újból Silvain előtt, de az öreg úr most már nem akart tágítani , és mint Tartuffe lépett a közönség elé. Régi kollégái azt remélték, hogy Moliére vígjátéka nem fog hatni egy varieté közönsége előtt, de a jóslatoknak nem volt igazuk, mert Silvain igen nagy sikert aratott, és fellépése óta estéről estére zsúfolt háza van az Empire-nak. Silvain igen jó kritikákat kapott, szinte az egész sajtó mellé sorakozott fel, az Empire konkurens vállalatai pedig már ajánlatokkal keresték fel őt arra nézve, hogy náluk folytasa fellépéseit. A Comédie nagy megdöbbenésére Silvain akár a Casino de Paris-ban is kész fellépni, és nagy elégtétellel hirdeti azt, hogy egyetlen estén keres annyit, mint amennyit egy hónap alatt szerzett a Comédie színpadán. Silvain nyilatkozataiban arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Comédie közönsége már idáig is sokra becsülte Moliére vígjátékait, az igazi kulturális misszió tehát az, ha valaki a varieté közönsége elé visz Moliére felvonásait, és ott szerez sikereketa klasszikus francia vígjátéknak. „Nagyon jó megöregedni, ha az ember egészen fiatal marad", mondotta Silvain egyik nyilatkozatában, és a párizsi sajtó ugyanúgy, mint az Empire közönsége azt az ítéletet hozta, hogy Silvain ma is fiatal még. Kissé keserű érzés lehetett Silvain számára az, ha a Comédie művészei félretolták azzal az indokolással, hogy már éppen elég időn át foglalta le magának a societaire méltóságát és a nagy szerepeket, most viszont némi elégtétellel hivatkozhatik Silvain arra, hogy néhány hónap alatt gazdag emberré lesz, ha változatlan sikerrel és változatlan fellépési díjak mellett szerepel a verieté-színpadokon. A haladás szellemében indult útnak a fiatal Gyulai Pál (A Világ tudósítójától.) Az Akadémia I. osztályának mai ülésén Vargha Gyula költeményeit olvasta föl, az árpádházi királyok idejéről szóló szép és finom verseket. Utána Papp Ferenc levelező tag Gyulai Pál pályakezdése címen olvasott föl tanulmányt — A múlt század negyvenes éveiben — mondotta —, új fejlődésnek indult a magyar irodalom és új alakok bukkantak föl, akik a tizenkilencedik század szabad gondolkodásának levegőjében, a haladás szabad szellemében alkottak. A fiatal Gyulai Pált is magával ragadta ez az áradat, a szabadelvű eszmék útján. Erdélyben is új gondolatok, új látások csíráztak és ott kezdte meg érdekes, nagystílű útját Gyulai. A fiatal író sok barátot szerzett a szabadelvű eszmék képviselőinek körében és az irodalomról, művészetről, kultúráról folyó eleven viták tűzében edződött ki szelleme. Az irodalom iránt érzett olthatatlan szerelme Kolozsvárott kezdett kibontakozni, amikor az ottani szabadelvű sajtózal érintkezésbe lépett és főmunkatársa lett az Erdélyi Híradónak. Első művei ezekben a haladó szellemű folyóiratokban jelentek meg, amelyek életet, lüktetést vittek a közszellembe. A Regélő Pesti Divatlap minden száma közölte a fiatal Gyulai kolozsvári leveleit, az erdélyi kultúrél étről. Finom, fordulatos, egyéni hangú levelek voltak ezek, áthatva írójának költői tehetségétől, éles ítélő erejétől. A színes és eleven laptudósításokon kívül költői leveleket is írt fiatal korában: leveleket Laurához... A tizennyolc éves Gyulai, aki nem tudott táncolni és nem is akart megtanulni, szerelmi költeményeit Anday álnéven irta meg. — Ezekből az időkből való írásai nem egy helyütt érzelmesek és romantikusak, de a sorok között már ki-kiütközik a jeles kritikai szellem. Nyelve az erdélyi magyar nyelv, amelynek anyaga'úgy merít, mint valami hullámzó óceáni'' 344-ben színházi és irodalmi kritikája erdik, fejletté válik és egyéniesül. A színházat tükörnek látja, amelyben megcsillan az egész élet. Ezért kell fejleszteni a színházat. ezért kell tökéletesíteni és fölszerelni, — vallotta, írta. A színházi kritikától pedig már ekkor megkövetelte, hogy emelkedjék túl a megszokott dicséreteken, legyen elmélyült, foglalkozzék a színészek egész egyéniségével, utaljon a színész individuumára. — Irodalmi munkásságában gyakran fordult ekkor Gyulai a múlt eleven képiességéhez. Valósággal sóvárgott az ország történelmi múltjának korszakai után. „Miért nem élhettem hazám múlt, dicső századaiban?" — kiáltott föl egyik levelében. Romantikus vonások ezek a fiatal Gyulainál, az ideálok eleven életének elkívánásai. A művészetben és az irodalomban a népies motívumok nagy erejét hirdette már a fiatal kritikus is, de a szabad és haladó szellem nagy egységében, ahogy a nemzeti géniuszok egymást kiegészítik. És az irodalomnak még a barátságot is alárendelte, ítéleteiben már 1847-ben, tehát alig huszonegy éves korában meglepően élesen lát: „A költészetben Petőfin kívül nem tudnék most komoly tehetséget, igazi zsenit mutatni, olyat, aki jelentene annyit, mint például Heine". Ezt írja ebben az évben. — A kritika hatalmát Bajzában ismerte föl és eleinte erősen a hatása alatt állott. Ámde már ekkor is sok eredetiséggel vitte, fejlesztette tovább Bajza irányát, majd később Erdélyi Jánosét, akivel együtt hirdette aztán a népgéniusz pótolhatatlan erejét. Csakhamar azonban eltér az útja a Bajzáétól és Erdélyiétől. A kritikában mind szigorúbban követeli az esztétikai formát, a finom, egyéni, színes hangot, amelynek addig eléggé híján volt a magyar bírálat. Ezen a művészi módon rajzolta azután meg a magyar államférfiak portréit is, az esztétika hajlékony, igen eleven és színes vonalaival, a lélekelemzésnek oly pallérozott módján, ami akkor még eléggé ismeretlen volt a magyar literatúrában. — Rendkívüli erkölcsi erő jellemezte már a fiatal Gyulait is. Utálta és lenézte az irodalmi könnyelműséget, a fölületességet és az irodalom ügyét valósággal etikai ügynek tekintette, amelynek megvannak a maga szigorú törvényei. »______ ___ Kormányzósértés címén akarja pettogatni Vannay Lászlót a demokratikus ellenzék (A Világ tudósítójától.) A demokratikus ellenzéki pártok ma este a Központi Demokrata Körben értekezletet tartottak, amelyen a szociáldemokrata párt részéről Peyer Károly, Farkas István, Szabó Imre és Mónus Illés titkár, a demokrata párt részéről Viizsonyi Vilmos, Pakots József és Fábián Béla, a Kossuth-párt részéről Nagy Vince, a kispolgárok pártja részéről Hegymegi Kiss Pál vettek részt. Az értekezletről a következő közlést adták ki: Az értekezlet foglalkozott a politikai helyzettel, a frankvita további folytatásának részleteivel és megvitatta, milyen magatartást kövessen a demokratikus ellenzék arra az esetre, ha az elterjedt hírek szerint a nemzetgyűlést már kedden elnapolnák. E kérdés letárgyalása után rátértek Rakovszky Iván belügyminiszter mai nyilatkozatának megvitatására. Rakovszky Iván belügyminiszter Hegymegi Kiss Pál felszólalására kénytelen volt beismerni a következő tényállást: 1. Vannay László a gödöllői főszolgabíró alkalmazottja és leventeoktató, több nappal a Vázsonyi Vilmos ellen elkövetett merénylett előtt Félegyházán járt és ott számos tanú előtt azzal dicsekedett el, hogy neki „magas összeköttetései vannak" és egy levelet mutogatott, amely szerinte a kabinetiroda főnöke által volt kiállítva és amely őt bizonyos bizalmas megbízás teljesítésére hatalmazta fel. 2. Kiderült továbbá, hogy Vannay László odanyilatkozott, hogy neki 20 -30 megbízható embere van, akik „azt fogják tenni, amit ő akar". 3. Több tanú azt vallotta, hogy ugyanez alkalommal odanyilatkozott Vannay, hogy Horváth Zoltán képviselőt és a félegyhái polgármestert el kell pusztítani a föld színéről. 4. Mindezek után a belügyminiszter úr megállapítota, hogy ebben az ügyben a szegedi kerületi főkapitány, valamint a félegyházi rendőrkapitány nyomozást folytattak és erről neki írásbeli jelentést tettek. A belügyminiszter ezek szerint önmaga megállapította, hogy Vajnay László nyilván nem létező magas összeköttetésekkel hivalkodott, a kabinetiroda főnökének nyilvánvalóan hamisított levelére hivatkozott, hogy ezzel nagyobb nyomatékot adjon azon állításának, hogy 20—30 mindenre elszánt ember áll rendelkezésére. Egyszerű és tudatlan emberek, akik meggondolatlanságból és minden komoly szándék nélkül törvénybe ütköző módon nyilatkoznak meg, minden esetben az elkövetett kormányzósértés vádja miatt eddig bíróság elé állíttattak. A kormányzósértés legsúlyosabb esete, ha egy olyan ember, aki arról beszél, hogy neki 20—30 mindenre elszánt embere van, hazug módon nem létező összeköttetésekre és bizalmaskodásokra mer hivatkozni. Súlyosbítja mindezt az a körülmény, hogy ez az egyén akkor azt merte állítani, hogy a kabinetiroda főnökétől levélben bizalmas külön megbízást kapott. Ez, amennyiben ilyen levél egyáltalában nincs, és csak egy papírlapot mutogatott, mint állítólagos levelet, a kabinetiroda főnökének fölhatalmazás útján és hivatalból üldözendő megrágalmazása. Ha pedig egy ilyen hamisított levelet mutatott, úgy ezenfelül még közokirathamisítást is elkövetett. Emellett fenforognak gyanús jelenségek arra vonatkozóan is, hogy az állami és társadalmi rend erőszakos fölforgatására irányuló bűncselekmény elkövetésére is történt szövetkezés. Mindezt nem lehet azzal a kedélyességgel elintézni, hogy Vajnay Lászlót a belügyminiszter egyszerűen megfigyelteti és ilyen módon akarja „lebeszélni“ arról, hogy a legalább is egzaltált ember, aki újra visszatért Gödöllőre, és a főszolgabíró kezessége folytán nem utaltatott megfigyelés céljából az őrültek házába, „semmi olyat el ne követhessen, ami a közrendbe ütközik". Fölötte jellemző, hogy Vannay László ellen semmiféle eljárás az itt elmondott tényállás alapján meg nem indult és e jelenségek felmerülése után olyan alaposan figyelték meg, hogy félegyházi szereplése után több nappal akadálytalanul elkövethette Budapesten a közismert merényletet. A demokratikus ellenzéki pártok követelik, hogy Vajnay László ellen kormányzósértés, hivatalból üldözendő rágalmazás, közokirathamisítás és az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló szövetkezés címén a bűnvádi eljárás haladéktalanul megindíttassék és követelik, hogy a belügyminiszter a szegedi kerületi főkapitány jelentését most már haladéktalanul egész szövegében mellékleteivel együtt hozza nyilvánosságra. Nyolc önműködő telefonközpontot rendeznek be Budapesten (A Világ tudósítójától.) A posta-vezérigazgatóság nemrégen közzétette azt a beruházási programot, amelyet a közeljövőben megvalósítani kíván. A beruházások között szerepel a telefonrendszer átalakítása, amely a telefonnak automatikus rendszerre való áttérését célozza. Az ezirányú munkálatok már folyamatban vannak, de tekintettel azok óriási méreteire, teljes befejezésük csak másfél év múlva várható, így tehát az automatikus telefon üzembehelyezése, nem mint eredetileg tervezték, a jövő év elején, hanem csak a jövő év őszén történhetik meg. Az önműködő telefon berendezéséről, előnyeiről és használati módjáról illetékes helyen a következő felvilágosítást kaptuk: — A távbeszélő központok automatikus rendszerre kapcsolása nagy előnyt biztosít. Megszünteti a téves kapcsolást, nem kapcsol össze több előfizetőt, a beszélgetés befejezése után azonnal bont, a bemondott számoknál kizárja a félreértést és titkossá teszi a beszélgetést. — Az önműködő összeköttetés lényege a következő: A távbeszélő-állomás készülékén egy számtárcsázó készülék van fölerősítve, amely egy gömbölyű tárcsából áll, s ennek peremén tíz lyuk van fúrva, minden furatban pedig egy-egy számjegy van 1—2—3—4 —5 6—7—8—9—0-ig. A központ fölhívása a következőképpen történik: Az előfizető fölveszi hallgatóját, ezzel zárja áramkörét a központon át és bevárja, míg a központ egy búgást ad. A központ búgó jelzése után az előfizető letárcsázza a hívandó számjegyeket. Ha például a hívandó szám 6425, az előfizető bedugja ujját a tárcsán lévő 6-os jelzésű lyukba s azt az ütköző pontig elfordítja. Ezután ujját a tárcsától elveszi, mire az egy rúgó segítségével eredeti helyére visszafordul. Következik a 4-es számjegy tárcsázása. Az előfizető bedugja ujját a 4-es számú lyukba s elfordítja az ütköző pontig, ujját elveszi, a számtárcsa ismét visszafordul eredeti állásába. Ugyanezt teszi az előfizető a 2-es és 5-ös számoknál. A most leírt számtárcsázásnál az önműködő központ kiválasztotta a 6-os számjegy tárcsázásánál az 1000-res csoportot, a 4-es után a 100-as csoportot, a 2-es után a 10-es csoportot, az 5-ös után az 1-es csoportot s így létrehozta az összeköttetést a 6425-ös számmal. Külön jelzést ad a központ, ha a hívott szám mással beszél s így nem kapcsolható. Budapesten jelenleg nyolc automatikus (géprendszerű) telefonközpont épül és pedig: Teréz, Lipót, József, Belváros, Krisztina, Óbuda, Zugliget, Svábhegy. A már meglévő telefonközpontokat átalakítják, az újakat pedig e rendszernek megfelelően éítik fel. A postaigazgatóság reméli, hogy az új önműködő telefonrendszer bevezetése egyszers mindenkorra véget fog vetni a közönség részéről a budapesti telefon ellen felhozott panaszoknak. V. J. Kedd Conrad Veidt nyilatkozik a pályájáról, a filmjátszásról és Orskáról (A Világ tudósítójától.) Akár a borzalmak fejedelme, ahogy titulálják és Cézáré Borgiájára gondolnak, akár szenvedő Don Garrosát rekonstruálja a képzelet . Conrad Veidt mindenkor kísértet gyanánt, valahogyan féllábbal egy más világ talajába akadva imbolyog a vásznon. Az élet — mint mindig — az más és Conrad Veidt, az életben mindenkor az a férfi, akibe a lányok ab ovo beleszeretnek, mint Stendhal szerelemteóriája szerint a hercegekbe, csak azért, mert hercegek. Conrad Veidt is herceg, cím és rang nélkül és talán akkor is, ha a körülrajongott filmszínész nimbuszát lefejtik róla. Az egyénisége abszolút arisztokratikus; valaki, akivel szemben az ember nő létére is úgy érzi, hogy kivételes figyelemmel és előzékenységgel kell bánnia. * Úgy beszél, hogy minden szavát olyan fontosnak kell venni, mint a többi ember hangsúlyozott szavait. Pedig bőven áradnak belőle a mondatok és markáns arcának gazdag idegjátéka is leköti partnerét. És ehhez hozzájárul még az első személyes találkozásnál mindig önkéntelenül előretörő vagy két profiljának — a film és az élet Veidt koponyájának összehasonlítására. Ugyanazok a szuggesztív szemek a sötét és sűrű szemöldöke alatt, amelyek mintha már többszöri borotválás után váltak volna ilyen dekoratívvá. Ugyanaz a feltűnő magas homlok, amely sokkal szélesebb, mint rendkívül beesett arca, amely a filmen halálfejszerűvé varázsolja, de az élet Conrad Veidtje exterieurjével is szilárdabb alapon jelentkezik. ♦ Impresszáriójának családi köreiben, ebéd után, feketekávé mellett, meleg és nagyon intelligens hanglejtéssel, okos fejjel kitermelt gondolatokat nyújt át előzékenyen. Nem ad interjút — nem — csak beszélget — A háború adott lendületet az én pályámnak is, mint minden egyébnek. Katona lettem és Tilsitben és Libanban frontszínházban játszottam. Sok komikum keveredik erről az időről maradt emlékembe — de ennek az időnek köszönhetem a rutinomat és a technikai készségemet, amelyet a front-színház publikuma előtt zavartalanul próbálhattam ki. Ezerkilencszáztizenhétben aztán a katonaság után visszamentem Reinhardthoz.* — A film eddig nem igen kötötte le érdeklődésemet és az én művészi ambícióm teljesen a színipálya felé hajlott. De fölfedeztem, hogy abban a más világban, a vásznon is kitermelődhet és kifejlődhet valami. A kezdetét a megfilmesített Tagebuch einer Verlorenen jelentette számomra. A többi aztán magától jött . Nekem nincsen privát életem, én reggeltől estig keményen, megfeszítetten dolgozom és keveset érintkezem emberekkel. Szóval nem marad más a magánéletem számára, mint a belső életem. Erről pedig képtelen vagyok beszélni. Csak akkor, ha ez a belső élet a külső életem határát súrolja.* Pedig Veidt a legtenné szetesebb tények egyike, akit sohasem befolyásol az, hogy nézik. Ezt személyesen van alkalmam megfigyelni, amikor is autón folytatjuk az interjút a Vigadó nagytermének látogatására indulva. Akármilyen gyorsan rohanunk, a nők örömrepüsve fedezik fel a filmherceget és barátságosan integetnek feléje. Veidt szemmel láthatólag örül, szinte simogatja ez a népszerűség, — de nem rontja meg arcát semmiféle ünnepi kifejezés. — Ebben a tekintetben éppen ellentéte vagyok egy másik idegszínésznek, Orskának. Én mindig végtelenül bámultam, hogy az ő karakterét mennyire átváltoztatja a többi ember és különösen azoknak nézése. Ezerszínűnek láttam ennek a fekete asszonynak profilját irritálva különböző környezetektől. * Veidt egy valamitől fél nagyon: hogy póz telepszik rá. A Vigadóban leveszi monokliját és egyenesen kényszerít arra, hogy megvizsgáljam, mennyire igazán rövidlátás ellen használja. — Nem pózból, hanem mert szükségem van rá, csupán ezt akarom jelezni. Ezek után igazán valódi szerénységnek kell hinni, mikor többek között kijelenti: — A többiek bizonyára jobb színészek, talán kevesebb emócióval, kevesebb ideggel és kevesebb munkával jutnak el oda, ahová én. De én képtelen vagyok másképpen, mint a szerep teljes telkembe fogadásával, testembe átivódott szenvedéseivel. — És az, ha a nagy kérdést elém tárják: Wie machst Du, das wenn Du spielst! — akkor a filmtanítók híres mintái szerint nem tudok valami receptet nyújtani. Egyet tudok: az odaállítandó alakot szellemi szemeimmel nézem és azon fáradozom, hogy a látott képet a technikai visszaadás hosszú, hosszú útján el ne veszítsem. — És ha ez a kép — mondja végezetül Conrad Veidt —, akár misztikus alak, akár tisztán dekoratív, akár vidám, mindenkor határozott, művészi és emberileg igaz képet akarok, pontom mimikusan odaállítani. "•"Hó Magdi*.