Világ, 1945. május (1-14. szám)
1945-05-14 / 1. szám
Urssf it€bQVILÁG KESERÍJ TMULSAG /ria Szekfű Gyula SAz egyes embernél egyszerű a dolog. A vándor betévedt a stadionba, amelynek útjában bozótjában fog vacogva keresi a tóvezető utat, s amikor ezt megtalálja, hosszú ideig emlékében fogja hordozni a rémségeiket, amelyeket ott meg® ismert Ez így is van rendben: minden, amit átélünk, életünk részévé válik, benyomul emlékezetünkbe és következésképpen, öntudatosan vagy ösztönösen vagy mindkét módon meghatározza további cselekedeteinket. Azaz a dolgok nem múlhatnak el következés nélkül s az egyes ember nem is kerülheti ki a tanulságok levonását. Bizonyos, hogy a nagy emberi közösség a nemzet, sem kerülheti ki; minden cselekedeteknek övetkezetességgel szabja meg későbbi útját, de az már más kérdés, vájjon az emberek a nemzet tagjaiként hajlandók-e avagy képesek-e átlátni, hogy ami ma velük történik, ami életüket megnehezíti, az az ő saját cselekedeteik folyománya, egy logikus folyamat, amelyet Lehetetlenség többé elhárítana. A kő elrepült és már tudjuk, kit és hogyan vallátt el, de nagyon könnyen elfelejtjük, hogy a kő a mi kezünkben volt és jövőnket vagy jelenünket, részben legalább, mi magunk alakítottuk olyanná, hogy szeretnénk előle elfutni Talán kemény beszédnek látszik ez; kemény beszédet a mai zord időkben szeretetlenségnek is lehet tartani. S aki ma a tegnapot felhánytorgatja, annak különösen tudnia kell, mint a dolgok kritikusának, hogy senki sem lehet híntelen és senkinek sincs magát a kedvezve, hía nemzeti mindenkulását illektív bűnei, nemcsak azonos, amenket elkövették, s amint e kollektív bűnökért manapság, városunk és országunk nyomorúságában, családtagjaink, barátaink és felebarátaink szörnyű pusztulásában mindnyájan bűnhődünk, ugyanígy közös és elválaszthatatlan a bűn is, amellyel a végzetet kihívtuk. Mindnyájan felelősek vagyunk valamilyen módon, mert mindnyájan tagjai vagyunk ez útjavesztett nemzetnek, és egyikünknek sem volt elég ereje arra, hogy az utat még idején megjelölje és a népet a dzsungelből, amellyé tették az országot, idejében kivezesse. Lelkiismeretvizsgálatot végezni, a bűnöket felkutatni és azokat megutálni, hogy soha többé el ne kövessük, csak az képes, aki a bűnöket annak idején elkövette. Milyen értelmű lelkiismeretvizsgálatról van szó most, a nemzet egy atomja részéről, amely tudja, hogy a nemzethez tartozik és attól el nem válhatik, akkor sem, amikor borzasztó tévelygést és szörnyűségek tűrését, sőt elkövetését kénytelen annak szemére hányni. Vergődve is a feladat súlya alatt, be kell látnunk, hogy mellőzhetetlen ez a kollektív önvád és önvallomás. Túlságosan sokan vannak, akik a mentőkörülményeket emlegetik és elfordítják fejüket a bűntől és annak következéseitől, amelyek pedig legyenek még oly rémségesek, meghatározásukat mint egyszerű okozatok az októl, bűneinktől nyerték. Még el sem múlt a katasztrófa, még benne élünk, és nyíltabb szemű szemlélőnek lehetetlen észre nem vennie, hogy önrészvétünk és önbocsánatunk megint működik és szívesen rálépnénk az útra, amelyen haladva megint megszabadulhatunk súlyos múltúnk kínzó emlékezésétől. Hogy hadseregünk nem hajtotta végre a döntő jelentőségű fegyverszüneti egyezményt, amely megmentett volna a végső bukástól és egy negyedév lealjasodásától, ezért nemcsak azok felelősek, akik személy szerint felelni is fognak, hanem névtelen százezrek is, akiktől egyebet nem kívánhatunk, mint hogy ismerjék fel tévedésüket, lássák át azok szörnyű következéseit és örökre váljanak el azoktól a nézetektől, amelyekkel tévedéseiket elkövették. De ezek a százezrek — tisztelet a kivételnek — ma nyugodtan alszanak a tegnap miatt és csak a mán siránkoznak, amelynek pedig az ő tegnapjuk a szülőanyja. És ugyanilyen önmegbocsátási hajlam uralog el külpolitikai tévelygésünkön, ugyanilyen könnyed mentegetőzés százezreknek a nemzettestből kitaszításán és könyörtelen pusztulásán. Emlékezetünk kormányozható, s a múlt igaz tükre helyett pillanatnyi kényelmünknek alacsonylelkű kiszolgálója lett. Pedig a tegnapra emlékezve nemcsak mai morális magatartásunk határozható meg helyesebben, hanem a jövő útja is moraliter és politikai síkon is. Mi sem oly világos, mint az, hogy a tegnap tévelygéseit felismerve, végkép el kell hagynunk a szörnyű tájakra vezető utat s egészen új ösvényekre kell térnünk. Még az is, aki nem szeret morált tudomásul venni és nem érzi lelkiismeretét, annak is tudatosítania kell önmagában a tegnapot, mert másként nem fogja megismerni a holnap útjait. A tegnapi útvesztés katasztrófába vitt, s abból isteni ajándék, hogy lassan kigázolhatunk, s még egy útvesztés katasztrófájából nincs többé menekülés. A hamis anyakönyvi bejegyzések ügyében a belügyminiszter döntését kéri a főváros Budapest felszabadítása előtti hónapokban sokan csak úgy tudtak elbújni a nyilasok elől, hogy hamis okmányokat szereztek be. Számos esetben megtörtént, hogy háziasságkötéseik jöttek létre hamis okányok bemutatásával, az elunytat hamis néven temették el, sőt az is előfordult, hogy az újszülöttet nem lehetett valódi nevén bejelenteni, mert szülei hamis papírokkal laktak és elárulták volna kilétüket, ha gyermeküket nem jelentették volna be hamis ada®tokkal. Szigorúan a jogi szempontot nézve, közokirathamisítások töténtek, amelyeket az ügyészségnek hivatalból kell jelenteni. A rendkívüli idők által a hamisításokra kényszerítettek ellen azonban a hatóságok nem akarnak járni, viszont előfordulhat olyan eset is, amikor például valamely rosszhiszemű egyén úgy akar megszabadulni családjától, hogy továbbra is érvényben hagyja a hamis bejelentéseket. A budapesti anyakönyvvezetőségnek épp ezért minden hamis bejegyzést felül kell vizsgáni. Ebben az ügyben a belügyminiszterhez a főváros felterjesztést intézett s kérte, hogy sürgősen hozza meg döntését a hamis anyakönyvi bejegységek kérdésében. . FOGSOROK átdolgozások, javítások elsőrendű kivitelben Kalmár György, Akácfa u. 59, 11.5 Az ősszel vagy a jövő év elején ül össze az alkotmányozó nemzetgyűlés Zsedényi Béla nyilatkozik az átmeneti időkről és az új demokrácia feladatairól „A demokratikus pártok nem akarnak új tekintélyállamot a pártok diktatúrájával" demokrácia nálunk üvegházi palánta, ápolni, kell és óvni a körülötte leselkedő reakcióból, hogy ételnedvtől duzzadó növénnyé fejlődjék. Erre és egy valóban demokratikus légkör megteremtésére kell felhasználni azt az időt, amelynek szükségképpen el kell telnie a »vacuum juris« jelenlegi állapotától a demokrácia mechanizmusának megindulásáig, amikor a nép szabad választások útján gyakorolhatja az önrendelkezés és az ellenőrzés jogát Hogy ez az átmeneti idő meddig fog tartani, arra csak hozzávetőleges választ adhatok. Lehet, hogy az ideiglenes nemzetgyűlés még aratás előtt összeül. Maga az alkotmányozó nemzetgyűlés vagy az ősz folyamán ül össze vagy a jövő év eljén. Ezekben a szavaikban foglalta össze véleményét Zsedényi Béla, az ideiglenes nemzetgyűlés elnöke, akit a Világ munkatársa megkérdezett: milyennek látja a most sarjardzó magyar demokrácia fejlődési útját és milyen hosszúra teszi azt az időt, amíg a magyar nép a választási urnáknál gyakorolhatja a demokrácia alapvető jogát és kötelességét? — A jelenlegi helyzetben választásokat tartani lehetetlen lenne; az első általános választást tehát a békekötés utánra kell halasztani. Erre az átmeneti időre azonban a demokrácia érdekében is szükség van, hogy a polgárok összessége ránevelődjék a demokráciára. Ezt a nevelőfeladatot a pártoknak és a sajtónak kell elvégeznie. • A pártéletnek tudatossá kell válnia a pártokban tömörült polgárok előtt: a pártokon belül kell kijárniuk a demokráciának jogokban és kötelességekben előírt iskoláját. Hatalmas feladat vár a sajtóra is, amely tiszta hangjával és politikai vitákban való tárgyilagosságával rászoktathatja a közönséget arra, hogy egy szabad demokráciában nemcsak egy vélemény van és hogy a kisebbségnek is vannak jogai. Éppen itt van az alapvető különbség a diktatúrák és a demokráciák között, amelyekben a kisebbség jogainak tiszteletben, tartása a garancia arra, hogy a politikai élet nem alakul át a pártok diktatúrájává. A demokratikus pártok nem akarnak új tekintélyállamot a párt diktatúrájával, hanem meg akarják teremteni a magyar demokrácia új alapjait; ebben az új demokráciában hangot kell kapnia a kisebbségnek, az ellenzéknek is. Érvényesülni fog-e a demokratikus elv a pártokon belül is, mint például az amerikai demokráciában, ahol a sprimaryz, az előválasztás, biztosítja a párttagok ellenőrzési és hozzászólási jogát! — Nekünk választanunk kell a demokráciák különböző válfajai között és meg kell teremtenünk azokat az alkotmányos kereteket, amelyek között a mi speciálisan magyar demokráciánk a legjobban érvényesülhet. Számolnunk kell tehát a magyar viszonyokkal, a magyar éghajlattal, a magyar lelki alkattal; a demokráciának az a formája, amely kitűnően alkalmas egy déli államra, nem alkalmas a nyugodtabb, meggondoltabb és hűvösebb vérmérsékletű északi társadalmakra. Máris felmerült egy terv, amely szerint a választásoknál szabad listák alapján szavaznának a választók, azaz nem lennének kénytelenek olyan listára szavazni, amelyet a pártvezetőség a párttagok megkérdezése nélkül állított össze. Egyébként a pártokon belüli demokráciák fokozott kialakításában nagy szerep vár azokra a pártokra, amelyeknek régi, fennálló szervezeteik és külföldi kapcsolataik révén a demokrácia mechanizmusában már nem kis gyakorlatuk van. A többi pártnak lesz módja az átmeneti időben szervezkedni és ránevelni a tömegeiket a tiszta demokráciára, amelynek alapja az államügyekbe való beleszólási jog, az ellenőrzési jog és a kisebbségi vélemény tiszteletben tartása. Pártokon és sajtón kívül nagy szerep vár az új magyar demokráciában a közvélemény- kutatásra is. A Polgári Demokrata Párt programjába is vette egy közleménykutató intézet felállítását. Egyes külföldi demokráciákban ezt a feladatot is a sajtó végzi el próbaszavazások rendezésével. A tudományos alapon megejtett közvéleménykutatásnak a demokráciák életében igen fontos szerepe van, hiszen a demokrácia lényege az, hogy az ország sorsát a közvélemény, tehát az állampolgárok többsége irányítsa. Ez azonban már a jövő feladata. Ami a magyar demokráciára most fontos: lerakni az alapokat, felhasználni az elkerülhetetlen átmeneti időt nemcsak arra, hogy kialakítsuk a mi új magyar demokráciánkat, hanem arra is, hogy ez az átmenet egybeforraszszon és összekovácsoljon bennkét a demokrácia szeretetét Vidéki vaskereskedők figyelemi Mindenféle vas, szerszám, mezőgazdasági és háztartási cikk nagyban Üztetház, Dohány-utca 57. 1945 május 14 . „Nekem sem Hitlerhez, se Mussolinihoz nincs közön Meskó Zoltán szánalmas védekezése a Népbíróság előtt Hétfőn reggel kezdte tárgyalni a Népbíróság dr. Major Ákos tanácsa Meskó Zoltán volt országgyűlési képviselőnek, a Magyar Szocialista Párt megalapítójának népellenes bűnügyét. A vádirat felolvasása után az elnök a párt alapítása felől érdeklődött Meskótól — A harmincas évek elején, amikor megalapítottam a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot, az volt a célom, hogy a magyar dolgozók tömegét nemzetiszocialista magyarokká neveljem át — mondta. — Az ön pártjának a legfontosabb kelléke az egyenruha volt? — kérdezte az elnök. — Nem volt nekünk egyenruhánk, — mondja Meskó — mindössze cserkészinget használtunk. A feketeruhás, nyilantszíjas Szálasi - legények egyenruháját nem, mi terveztük és ezt az én pártomnak a tagjai nem is hordták. A párt sokat adott a külsőségekre is és ezért használtuk a cserkészinget, hogy valamivel megkülönböztessük magunkat a többiektől... A továbbiakban elmondja, hogy 1932 július 30-án alakította meg a Magyar Nemzeti Szocialista Párt lapját, a Nemzet Szavát, majd 1933-ban látogatást tett Hitlernél és Göringnél. _ Németországban tapasztaltaikról részletesen beszámolt mind a lapjában, mind pedig a párt kötelékében. Munkatársainak figyel® mébe ajánlotta, hogy Magyarországnak is követnie kell Németországot a haladás útján. — Nem érzem magam bűnösnek — mondja ezután minden átmenet nélkül — nem vállalok felelősséget azért, amit nem én írtam,, nem én tettem. A Nemzet Szavában, megjelent és félremagyarázásra alkalmat adó cikkekről nem tudtam, azoknak tartalmát csak itt ismertem meg. A nyilasi keresztes párt hatalomrajutására segítőkezet neon nyujtottam, sőt mindeni erőn , azon voltam, hogy mogyjam őket nemzetrontó magukban. Alkotmányos arkon nyugvó magyar szólista államot akartam ráhozni. — Mi volt a pártnak ideológiája? — kérdezte továbbiakban Major Ákps — Szociális törvényeket ültünk a magyar biroda alattvalóinak adni. Azt akartuk, hogy mindenki megtalálja a birodalomban a számítását. ■."Amikor a magyar birodalom mécsesének lángját meggyújtottam, azt terveztem munkatársaimmal együtt, hogy ami egészen más Magyarországot felépítem, mint amilyen Kitér Németországa vagy Mussolini Oaszországa volt. Nekem sem Hiterhez, sem Mussolinihoz nincs semmi közöm. — Akkor miért járt 1933-ban Hitlernél? És miért folytatott vei© hosszabb tanácskozást? — Erre majd később válaszolok, én nem érzem magam bűnösnek, — hangoztatja újra Meskó, mert a nyilas szellemet nem én hoztam be Magyarországra, engem Szálasiék kitagadtak és követelték a félreáldtásomat. Nem azonosítom magam az ő nemzetrontó és pusztító munkájukkal, én sohasem voltam Szálasinak munkatársa, ők engem mindig megvetettek és ki is tagadtak soraik közül. — Mi volt a pártnak a felfogása a faji kérdéssel kapcsolatban. — Ez nálunk csak programpont volt, mert szépen hangzik, ennek keresztülvitelére semmit sem tettünk. Újra hosszabb védekezésbe kezd Meskó, melyben azt bizonyítgatja, hogy ő nem bűnös, inkább beteg ember, akinek orvosi segítségre van szüksége, nem pedig ilyen tárgyalási izgalmakra. Kávé, tea lég,s,égek “ ““■•‘RIO Jenő utca 15. «z