Világ, 1945. június (15-38. szám)
1945-06-02 / 15. szám
__ _ 'b ^vf/ VILAG 115. SZÁM ____ BUDAPEST, 1945 JÚNIUS 2. SZOMBAT______________ÁRA 2 PENGŐ Középosztály és szocializmus írta : Vámbéry A tisztem A szocializmus a társadalmi igazságosság erkölcsi eszméje, amely az emberi boldogság szolgálatában áll. Nem a szocialista gazdasági rend szüli a szocialistákat, hanem a szocialisták teremtik meg a szocializmust. A tömegeket gazdasági adottságuk teszi szocialistákká. Közvetlen ható okként nemcsak a munkásoknak ama törekvése szerepel, hogy gazdasági helyzetüket megjavítsák, nem is az irigység vagy a gyűlölet, amelyet a gazdagság iránt éreznek, hanem az erkölcsi felháborodás a tőke monopóliuma ellen, amely a tulajdont erkölcstelen módon használja fel, hogy önmagának a gazdasági életben hatalmi helyzetet biztosítson. Ez a tehetetlen függőségi viszony nemcsak a munkásságra terjed ki, hanem a középosztály nagy részére is, amely kizárólag vagy túlnyomóan keresetére utalva, közvetlenül vagy közvetve, a kapitalizmus szolgaságában sínylődik. Különösen a középosztály értelmiségi része, a hivatalnokok zaja és a szabadfoglalkozást űző szellemi munkások részéről még fokozottabban érezhető ez a függőség, mert magasabb értelmiségük még fogékonyabbá teszi őket az erkölcsi igazság sérelme iránt, sőt, gazdasági helyzetük gyakran sokkal mostohább, mint az ipari munkásságé. ■ Meglepő tehát, hogy a középosztály tagjai aránylag csekély számban szerepeltek a szocialista meggyőződés harcosai között. Igaz, hogy viszont a szocializmus eszmevilágának megteremtői között az élvonalon csaknem csupa középosztálybeli áll. Rabeuftől, Engelsen, Marxon, Lassalle-on, Victor Adleren és Liebknehten keresztül, egészen Leninig, valamennyien a középosztályból származtak. A középosztály magatartására azt a magyarázatot találhatjuk, hogy a kistőkés kereskedőt és iparost a társadalmi igazsággal szemben az a reménye tette elfogulttá, hogy tarsolyában hordja a kapitalizmus marsallbotját, viszont a szegénységgel küzdő értelmiségek, a szabadfoglalkozásúaknak és hivatalnokoknak elnyomó része sokkal inkább féltette azt a szerény kereseti lehetőséget, amelyet mint az uralkodó tőkésosztálynak uszályhordozója élvezett, semhogy pillanatnyi egyéni megélhetését azzal kockáztatta volna, hogy kenyéradó gazdái szemében ellenszenves társadalmi irányhoz csatlakozzék. Megelégedtek tehát azzal, hogy sorsuk mostohaságán keseregjenek, de eszükbe sem jutott, hogy saját külön nyomorúságuknak orvosságát a társadalom gazdasági rendjének átalakításában keressék. Hiába: világnézet és politikai meggyőződés a legtöbb ember számára a legkönnyebben nélkülözhető luxuscikkek közé tartozott. Nem ébredt világosabban érdekeinek és az érdekeit legcélszerűbben szolgáló gazdasági rendnek tudatára a szorosabb értelemben vett értelmiség sem. Észre sem vette, hogy helyzete alig változott a rabszolgáig kora óta, amikor a szakzsaművészetben tökéletes római rabszolgának ára magasabb volt, mint az orvos- vagy filozófus-rabszolgáé. Mint ahogy manapság számos milliomos konyhafőnökének javadalmazása lényegesen meghaladja az egyetemi tanárokét. Hogy a gazdaságilag proletárosodott értelmiség a maga sorsának nyomorát fokozottabban érzi, mint a munkás, az bizonyításra nem szorul, mert helyzete — még egyenlő bérviszonyok mellett is — mostohább, elkopottabb idegrendszere kevésbé bírja a nélkülözést, és foglalkozásának természete megkívánja, hogy szűkös jövedelméből többet áldozzon látszólagos luxusigényekre, mint a puszta létfenntartására. Ennek ellenére az értelmiségnek értékesebb részét nem az anyagi szükségnek kell a szocializmusra hajlamosítania, hanem annak a lelki szükségnek, amely nem tud belenyugodni a szolgaságba, amely munkájának méltóságát félti a tőke hatalmától. A múltban a munkást, aki szocialistává lett, ez a lépés egyesítette osztályával, míg az intellektuális középosztálybeli egyén csatlakozásával rendszerint kivált osztályából. Már a múltban is elég gyakran tapasztalható tény volt, hogy a középosztálynak az értelmiséghez tartozó tagjai lendültek legmerészebben a dogmatikus marxizmusba, polgári származású marxisták hittek legbuzgóbban a munkásmozgalom és a szocializmus szükségszerű azonosságában. Nem véletlen tehát, hogy úgy az orosz, mint a magyar bolsevizmus történetében az alsóbbrendűségüket ilykér kompenzáló polgári radikálisoknak jelentős szerep jutott.. Feltétlenül szükséges, hogy a munkásság megtalálja a kapcsolatot az értelmiséggel és a középosztály az értelmiségen át megtalálja a kapcsolatot a munkássággal, mert a szocializmus már rég nemcsak osztálydoktrina, hanem a gazdasági rend igazságtalanságainak kiegyenlítésére törekvő gondolatirány. A középosztálybeli értelmiségnek fel kell végre ismernie saját etikai hivatottságát, hogy tevékeny részese legyen a társadalom szükségszerű fejlődésének. Meg kell értenie, hogy a szocializmus nem szándékozik őt a becsületes munka szerény eredményétől megfosztani, nem szabad szerelmet és istentelenséget, hanem igazságos és képmutatás nélküli erkölcsöt hirdet, nem zsarnokságot, hanem politikai, tudományos és művészeti szabadságot jelent és nem a nemzeti eszme, hanem a nacionalizmusával üzérkedő sovinizmus ellen tör. Az értelmiségnek meg kell értenie, hogy a szocializmus nem csupán gazdasági, hanem etikai mozgalom is, amely a gazdasági automatizmust társadalmi, tehát emberi igazsággal igyekszik helyettesíteni. Ebben az igyekezetben a szocializmus éppoly kevéssé nélkülözheti az értelmiséget, amely minden erkölcsi mozgalom élcsapata, mint ahogy az értelmiség nem nélkülözheti a szocializmust amely értelemmel telíti a gazdaságot. Intézményesen oldja meg a svábkérdést a belügyi kormány Egyetlen sváb sem bújhat ki az igazolás alól • Budakeszi végre magyar lesz A belügyi kormányzat egyik legfontosabb feladatának tekinti az ország anyagi és erkölcsi romlásáért nagymértékben felelős magyarországi német fasiszták ügyének végleges és igazságos rendezését. Intézményesen és nem tüneti kezeléssel történik a svábkérdés megoldása. A hazai németség különböző elemeinek számbavétele és elbírálása már megkezdődött. A megoldás módszerei többek között: széttelepítés, kötelező munkaszolgálat, internálás és Népbíróság elé utalás. Az irányítást és lebonyolítást új szerv, a Népgondozó Hivatal végzi, mégpedig nem központi adminisztrációval, hanem helyi szerveken keresztül. A helyi szervek működése rendkívül fontos a svábkérdés megoldásánál. Ilyenformán ugyanis egyetlen sváb sem bújhatik ki az igazolás alól. Értesülésünk szerint az eljárás nemcsak a volksbundista svábok ellen indul meg, hanem a hazai németség minden tagja ellen, aki nem volt pozitíven hűséges az országhoz. A széttelepítés, illetőleg kötelező munkaszolgálat vagy internálás ki fog terjedni tehát a hazai németség közömbös elemeire is, még inkább azokra, akik ugyan óvatosságból nem léptek be a Volksbundba, hanem megelégedtek azzal, hogy a nyilaspárt tagjaivá legyenek. A különböző elbánási kategóriák alól tehát csak azok a svábok mentesülnek, akik az igazolóbizottságok előtt hűséges magyar magatartásukat határozott tényekkel tudják bizonyítani. A svábkérdés megoldásának egyik következménye lesz, hogy Budapest környéke végre magyar lesz. Feltétlenül elmennek a svábok Budakesziről, Budaörsről, Törökbálintról és az egyéb sváb falvakból, hogy helyet adjanak a földigénylő magyaroknak. A kormány semmiesetre sem akarja ezt a kérdéskomplexumot inhumánus módon megoldani és feltétlenül szem előtt tartja az ország gazdasági érdekeit. A svábokat, természetesen széttelepítve az Alföd szikes földjein helyezik el, hogy ily módon a mezőgazdaságra hasznos munkát végeztessenek velük. Két magyar háborús főbűnös is szerepel az első nemzetközi listán A szövetségesek az első világháború utáni mulasztások elkerülése céljából már 1943-ban olyan testületet szerveztek, amelynek a háborús bűnök kivizsgálása és a bűnösök törvény elé állítása a feladata. A szövetségközi bizottság hosszú előkészítő munka után csütörtökön kezdte meg ülésezéseit Londonban, hogy véglegesen eldöntse, milyen büntető fórum elé kerüljenek az egyes háborús gonosztevők. (Mint ugyanis ismeretes, a szövetségesek megegyezése értelmében a Quislingek saját országuk bírósága előtt felelnek tetteikért, a hadijoggal ellentétben álló bűnöket elkövetett egyének bűntetteik színhelyén kerülnek bíróság elé és csak azoknak ügyét fogja nemzetközi bíróság tárgyalni, akik a háború előidézésével, illetve kiterjesztésével vádolhatók.) A bizottság — mint az elnöki megnyitó ismertette — eddig 2524 német, 110 olasz, 2 magyar, 17 bolgár, 2 albán és 2 román állampolgárt helyezett a háborús főbűnösök névjegyzékére. Hamarosan elérkezik a tárgyalások megkezdésének időpontja — hangoztatta az elnök. — Úgy érezzük, hogy érvényt fogunk szerezni az igazságnak. Míg a háborúba döntött országok közvéleménye egyöntetűen a bűnösök példás megbüntetését követeli, Spanyolország és bizonyos fokig Svájc is még mindig védőszárnyai alatt tart több háborús bűnöst, több »semleges« lap pedig valóságosvédőbeszédet tart a háborús bűnösök mellett. A moszkvai rádió ezzel kapcsolatban a legélesebb hangon támadja a Franco-kormányt, amely még mindig oltalmat nyújt Lavalnak és társainak, valamint a svájci kormányt, amely nem merte letartóztatni a Svájcban tartózkodó német diplomatákat, hanem egyszerűen áttoloncolta őket Németországba. Erélyes bírálatban részesíti a szovjet rádió azokat a semleges sajtóorgánumokat is (érdekes, hogy egyes norvég lapok is a »semlegesek« táborába tartoznak), amelyek felcsaptak a háborús bűnösök védőügyvédjeivé- A MÁV a mai nappal felemelte a személyszállítási és fuvarozási díjakat A Magyar Államvasutak mai hatállyal az 1936 augusztus 1-én életbelépett menetdíjakhoz viszonyuva összes vonalain általánosságban 250 százalékkal drágította a tarifát. Ez a tarifadrágítás vonatkozik a személyszállítás díjaira, a kutya-, utipogyász és expresszáru fuvarozási díjakra, az utóbbiakra azonban az 1938 október 1-én életbe lépett menetdíjakhoz viszonyítva. A 250 százalékos tarifadrágítás vonatkozik az 1941 augusztus 1., illetve november 1-től érvényben volt úgynevezett fővárosi és vidéki különdíjakra, amelyet a MÁV Budapesten és a vidéken érvényben lévő vám helyett szedett. Az általános tarifadrágulás érvényes az 1943 augusztus 1-i tarifához viszonyítva az iparvágányokra kiállított kocsik után számított kocsikiállítási díjra, valamint a győr- -sopron—ebenfurti vasút vonalain. Ezen a vasútvonalon a személy- és poggyászdíjak az 1942 március 1-én érvényben volt tarifához viszonyítva emelkednek, míg a fuvardíjak az 1912 június 1-én érvényes díjszabáshoz viszonyítva drágulnak. Az általános tarifadrágítás a gyakorlatban nem jelent túlságos megterhelést az utazó- és szállítóközönség számára. Az áremelkedés minden viszonylatban csak néhány pengős. Budapesttől Debrecenig a vasutijegy ára az új tarifa szerint Ill. osztályon 56 pengő, Miskoláig 49 pengő, Nagykanizsáig 56 pengő, Győrig 39 pengő és 60 fillér. Az általános díjemelés részletei egyébként a MÁV új hivatalos közlönyében, a Közlekedési Közlöny vasárnap megjelenő számában jelennek meg teljes pontossággal