Világ, 1945. július (39-64. szám)
1945-07-01 / 39. szám
ex,« virno_ » _. . .. ___ 39. SZÁM - BUDAPEST, 1945 JÚLIUS 1. VASÁRNAP ARA 2 PENGŐ MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI ÁRULÓINAK NÉVSORA POLGÁRSÁG ÉS ÉRTELMISÉG írta Gorzó Nándor dr. nemzetgyűlési képviselő Az egyik napilap vezércikkben foglalkozik a haladó értelmiség elhelyezkedési lehetőségével és ezzel kapcsolatban a Polgári Demokrata Párttal. Nem vitás, hogy a vezércikk írójának kétségtelenül jogai vannak ahhoz, hogy ebben a kérdésben — ahogy ő mondja — magánvéleményét hangoztassa. De én ezt a megnyilatkozást többnek tekintem, mint magávéleménynek. Ezzel a cikkel olyan ajtót nyitott ki az írója, amely valóban régóta vár arra, hogy kinyissák s ezt a kérdést az érdeklődés középpontjába helyezzék. Nem kisebb dologról van szó, mint a polgárságnak és az értelmiségnek beleilleszkedéséről a demokráciába, a jövő munkájába és Magyarország újjáépítésébe. Jogosan érzi a magyar értelmiség és általában a polgári osztály, hogy neki joga és kötelessége épp úgy, mint a munkásságnak és a parasztságnak, a politikai élet napvilágán egyenlő feltételek mellett harcolnia, dolgoznia és nagyszerű múltjához méltó helyet elfoglalnia. A magyar értelmiségben és a demokratikus polgárságban meg kell az átütő tudatnak lennie, hogy nem megtűrt valaki ennek az országnak politikai porondján, hanem elsősorban van hivatva arra, hogy Kölcsey, Kossuth, Petőfi és a többi nagymagyar által jobbára erőszakkal letétetett fegyvereket kézbevegye és természetes hivatottságánál fogva a magyar demokrácia harcosainak első sorába álljon. Nem találom teljesen azonosnak a »polgárság« és a szaladó értelmiség fogalmát. Az előbbi egészen széleskörű és abba minden olyan egyén befoglalható, aki az alkalmaztatási körből kikerült, önálló kezdeményezéssel és önálló felelősséggel fektette le létének alapjait és ezzel a bátorsággal belépőjegyet szerzett arra, hogy a nemzet többi rétegei tisztelettel emlegessék a nevét. Sajnos, ennek az érdemes polgári rétegnek a tekintélyét folytonosan összekeverik részben tudatosan, részben nem méltányolható általánosítás folytán a burzsoáziának azzal a rétegével, amely nem a dolgos, hanem a kizsákmányoló réteget jelenti. Ez a felelőtlen általánosítás egyike a legsúlyosabb politikai bűnöknek, mert ezzel a munkás- és paraszti rétegek elismerését, az egymásrautaltságban velük harcoló ugyancsak dolgos és munkásnak nevezhető önálló rétegek iránti bizalmatlansággá ferdítik át. A haladó értelmiség fogalmába nemcsak ezek az önálló egzisztenciák, hanem az úgynevezett szellemi munkások, tehát az alkalmazottak nagy része is beleértődik, és így helyes értelmezés szerint: a polgárság és a haladó értelmiség egy tágabb értelmű politikai réteget jelent. Nem szeretném, ha szavaim félreértődnének, de ha a tiszta levegő bebocsátására a szóban lévő cikk írója az ajtót már kinyitotta, mondjuk meg minden kertelés nélkül, hogy az olyan megoldások, amidőn egyazon pártba érdek, világfelfogás, foglalkozás, célok tekintetében különböző érdekű és fokú rétegek tevődnek öszsze, az ilyen megoldás sohasem segíti elő a kibontakozást, sőt ,válságokra és súrlódásokra vezet. A magyar polgárság, — vagy, ha úgy tetszik — a haladó értelmiség a meginduláskevertsége folytán a legkülönbözőbb módon választott, illetőleg nem választott irányt és pártot. Igen tekintélyes rész az, amely eléggé el nem ítélhető kényelmességből, sőt — mondjuk — gyávaság szempontokból egyetlen pártba sem lépett be. Helyeslem azoknak a légiósét, akik a haladó értelmiségből mint szellemi munkások akár a Kommunista Pártba, akár a Szociáldemokrata Pártba léptek be, mert ezeknek a lépése a lelki meggyőződésen alapszik, teljesen indokolt és tiszteletreméltó. Ennél a kérdésnél azonban nem lehet teljes elismeréssel nézni azoknak az önálló, tehát nem alkalmazotti minőségben élő polgároknak a lépését, akik, bár polgári körülmények között élnek és polgári célokért küzdenek, mindemellett nem eléggé világos indítékokból az életformáikkal logikusan ellenkező pártba léptek be. A polgárságnak ,az úgynevezett haladó értelmiségnek más része ■ belépett az agrárérdekeltségű pártokba is. Nem vitás, hogy hazánk legnagyobb köre a mezőgazdasággal foglalkozókból adódik, és ezt a termelőréteget semmiféle politikai megoldásnál — igen tekintélyes súlyára való tekintettel — mellőzni nem lehet Az sem lehet kétséges, hogy az érvényesülés is nagyrészben ennek a pártnak a jelene, de a mindenkori jövője is. Ezek a körülmények azonban legfeljebb azt tehetnék indokolttá, hogy a polgárságnak illetőleg a haladó értelmiségnek azok a részei lépjenek be ebbe az agrárpártba, kiknek — bármilyen csetény mértékig is — földbirtokuk van, vagy akik foglalkozási életkörülményeiknél fogva a kisgazda-, illetőleg a paraszt fogalommal logikusan összefüggenek. Másfajta polgárnak és értelmiséginek azonban akár az egyik, akár a másik pártban való részvétele nem lehet őszinte és nem lehet indokolt. Az én szerény, de következetes álláspontom szerint a két agrárpártnak tulajdonképpen egy pártnak kellene lennie, mert igaz ugyan, hogy bizonyos érdekeltolódások a gazdagabb és szegényebb rétegek között vannak, és mindenkor lesznek is, de életformáik, céljaik és az életkor, amelyben elhelyeződtek, az eltolódásoktól függetlenül is azonosak és egymásra utaltak. Ha ezeket a meggondolásokat, számbavesszük, akkor nyilvánvaló, hogy a polgárság megmaradó, úgynevezett haladó, tehát demokratikus tömegének a Polgári Demokrata Pártban van a helye, mert vagy demokratikus valamely polgár és akkor ezt a keretet tölti ki, vagy nem demokrata és akkor egyik pártban sincsen helye. Ez korántsem akar a Polgári Demokrata Párt javára kortézia lenni, csak egyszerű és hűvös logika. Igazságtalannak tartom tehát, a vezércikk írójának azokat a szemrehányásait, amelyeket az ezidőszerint valóban szűk keretekbe szorított Polgári Demokrata Párt működésével szemben hoz fel. Ha a fenti egyenes magatartás alapján a magyar polgárságnak nagyobb része és haladó értelmisége egy zászló alatt, éspedig nem vitás, hogy a demokratikus polgárság zászlaja alatt tömörülne, ebben az esetben azonnal a demokrácia erőrendszerébe épülne be a haladó magyar értelmiség és polgárság, azonnal nem az ötödik kerék lenne a demokrácia kocsiján, azonnal önérzetesen és öntudatosan léphetne fel, azonnal nagy sottal állhatna arra a helyre, ahová való, — és ebben az esetben azok, a szerintem nem igazságos és személyi kritikák, amelyekkel az egyébként igen érekemes cikkíró a Polgári Demokrata Párt jelenlegi két, bizony igen kiváló vezetőjét illeti, azonnal megszűnnének, mert többek között bizonyára ő is és sok más valóban értékes és haladó szellemű polgár tömörülne a demokratikus polgári pártba, hogy erőit együtt és összefogva kifejthetné, a korábbi magyar demokratikus hősök útját járhatná, küzdhetne a reakció minden megnyilatkozási formája ellen és méltó lenne ahhoz a hagyományhoz, amelyet mostani szétforgácsoltságában, logikátlanságában — őszintén kimondom — gyávaságában és érdekhaihászásában tisztelni, de főleg megvalósítani nem tud. Leleplezték a nyilas képviselők ajánlóit Kézre kerültek az utolsó választás ajánlás listái A Néptörvényszék a közeljövőben foglalkozik azokkal a bűnügyekkel, amelyek részleteit most bogozza a Népügyészség. Sikerült ugyanis megszerezni az 1939-es országgyűlési választások ajánlási listáit, amelyek igen érdekes számadatokat és személyi kapcsolatokat igazoltak — nyilas szempontból. A budapesti ügyészség egyelőre csak a budapesti ajánlási listákkal foglalkozik, de rövidesen sor kerül azokra a pestkörnyéki és vidéki nyilas ajánlólisták felülvizsgálására is, amelyek alapján hozták be a képviselőházba Szálasi és a többi nyilas vezér honatyáit. Ez a nyomozás és vizsgálat hosszabb ideig tart, mert rengeteg ajánlási listát bírálnak felül annak megállapítására, hogy kik voltak Szálasi szálláscsinálói. Az átvizsgálás után döntenek az aláírók sorsáról. Kárpát-Ukrajna csatlakozott a Szovjetunióhoz Július első hetében lesz a hármas értekezlet Az elmúlt 48 óra legnagyobb horderejű döntése Moszkvában született meg: a Szovjetunió vezetőségének Fiertinger csehszlovák miniszterelnökkel és minisztertársaival folytatott tárgyalásainak eredményeképpen pénteken este megegyezés jött létre Kárpát- Ukrajna hovatartozandóságának régóta vajúdó kérdésében. Kárpát-Ukrajna — hangzik az egyezményben, amelynek aláírásán Sztálin generalisszimusz is megjelent — lakossága kívánságénak megfelelően és a két Magas Szerződő Fél barátságos megegyezése alapján ismét csatlakozik eredeti hazájához, Ukrajnához és beleolvad az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaságba. A Szovjetunió és a csehszlovák köztársaság közötti határt az 1938 szeptember 29-én Szlovákia és Kárpát-Ukrajna között érvényben volt határ fogja képezni.* A határok helyszínen való kijelölésére — fűzi hozzá az egyezmény jegyzőkönyve — a két kormány közös határmegállapító bizottságot küld ki. Ahárom nagy* berlini találkozójánk előkészületei nagyrészt befejeződtek, közli egy londoni jelentés. Churchill miniszterelnök — londoni diplomáciai körök véleménye szerint — közvetlenül a választások lezajlása után, valószínűleg még a hét végén elindul Berlinbe. Most már tehát bizonyosra vehető, hogy Sztálin, Churchill ésBrumann az értekezletet megnyitó nagyszabású katonai díszszemle után július 9-e és 16-a között tartják meg nagy, érdeklődéssel várt tanácskozásaikat. Truman elnöknek a tartós békét biztosító békeszerződés alapelveinek megfogalmazására utaló nyilatkozata után nemzetközi politikai körökben az a meggyőződés alakult ki, hogy a három álomférfiú nemcsak a szövetségesek németországi politikájáról dönt majd, hanem olyan kérdéseket is megvitat, amelyeket eredetileg a békeértekezlet számára tartottak fenn. Minden remény megvan tehát arra, hogy a három nagy, potsdami találkozója hosszú időre megszabja a demokratikus Európa jövőjét. A hármas értekezlet által megvitatandó kérdések között elsőrendű szerepet játszik a háborús bűnök megtorlásnak ügye. Londonban a győztes hatalmak húsz híres jogásza titkos üléseken készíti elő a háborús főbűnösök perének a a háromi nagy felé terjesztendő aktáit. Londonban úgy tudják, hogy Sztálin, Churchill és Frízinon hozzájárulása után már augusztusban megkezdődnek a perlagina tárgyalásai. Ami a háborús bűnösöket illeti: ».Nem hiszem el azt a mesét, hogy tutiért megölik a berlini harcokban — jelentette ki a fogságba került Sepp Dietrich SS-vezérezredes. — Sokkal gyávább volt, semhogy ki merte volna dugni fejét az óvóhelyről.* Dietricih különben Göringről sem nyilatkozott valami hízelgően: lustának és hibbantelméjűnek nevezte. Európaszerte gyors ütemben folyik a háborús bűnösök felszámolása. Ausztriában eddig 2990 nácit börtönöztek be, a vezetők törvény elő vagy munkatáborba kerülnek, az egyszerű párttagok azonban a demokratikus Ausztriára teendő hűségesküvel »megússzák« Hitler iránt tanúsított lelkesedésüket. A francia háborús fölüpésük közül most került horogra Darnand, a vichyi milícia volt vezetője és Bridoux tábornok, volt vichyi hadügyi államtitkár. A francia kormány kíméletlen szigorral jár el a németországi munkára önként jelentkezett francia munkásokkal is: valamennyiüket kényszermunkára fogják. Belgáimban TIMN, az IS kötelékében harcolt belga polgár várja elítéltetését. Norvégiában pedig visszaállítják a halálbüntetést.