Világ, 1945. július (39-64. szám)

1945-07-01 / 39. szám

2 1945 július 1 hogy méltóképpen lesújthassanak a norvég nép árulóira. A legyőzött országok ellenőrzésének ügye is a „három nagy” elé kerül. Az ellenőrzés kérdésével kapcsolatban különben a legérdekesebb hír Rómából érkezett. Hivatalos közlés szerint az amerikai és brit csapatok zömének kivonása után szeptembertől kezdve az olasz kormány ellenőrzése alá kerül Olaszország, Bolzano és Venezia Júlia kivételével. (Az olasz fővárosban különben megcáfolták azt a híresztelést, amely szerint a londoni olasz ügyvivő római látogatása Olaszországnak teendő végleges békejavaslattal állana kapcsolatban ) Nemzetközi politikai megfigyelők véleménye szerint a hármas értekezleten szőnyegre kerül a Dardanellák sorsának kérdése is. Biztosra veheti ugyanis, hogy a szovjet-török barátsági szerződés megújításával kapcsolatos szovjet jegyzék felveti a Dardanellák problémáját is s a tengerszorosra vonatkozó montreuxi egyezmény határozatainak felülvizsgálását javasolja. Az elkövetkező hetek diplomáciai életében nagy szerepet játszó problémával hozható különben összefüggésbe a török külügyminiszter londoni látogatása is. AP.D.P.HÍREl (Párthelyiség: Andrássy út 43. - Országos szervezet: II. emelet. Budapesti szervezet: I. emelet.) A PDP legközelebbi pártnapján, július hó 3-án, délután 5 órakor Szekeres Károly dr. tart előadást »A demokrácia erkölcse« címmel. Az előadás a „Demokrácia Iskolája keretében hangzik el. Vendégeket szívesen látnak. A X. ker. szervezet július hó 1-én a Kőbányai Iparoskör (Budapest, X., Liget-tér 4.) helyiségében d. e. 10 órakor iparos, kereskedő és értelmiségi értekezletet tart. Megnyitót Payr Hugó mond. Tárgysorozat: »A polgárság szerepe és jövője a demokratikus Magyarországban.« Előadó: Mészáros Zoltán dr. »Ár-, bérkérdések.* Előadó: Babay Béla. »Adózási problémákról az újjáépítésben.* Előadó: Égető Gyula dr. főtanácsos. Mindenkit, akit a sorsa, jövője érdekel, párttagságra való tekintet nélkül szívesen lát a vezetőség. Ügyvédi hír: Dr. Szűcs Albert ügyvédi gyakorlatát új lakásán, V., Kosáry u. 16. II. 2., folytatja. Linder Béla elmondja, hogyan születen meg a híres kijelentés: „Nem akarok katonát látni!” Emigrációban töltött huszonöt esztendő után nemrég tért haza Magyarországra és a napokban Budapestre érkezett azőszirózsás forradalom egyik legismertebb és legérdekesebb szereplője, az 1918-as független Magyarország első hadügyminisztere, Linder Béla. Ahányszor a letűnt reakciós időkben e korszak politikus csizmadiái vagy hűséges propagandistái a »koreszme«, az országot sírba döntő militarizmus védelmében feldobták Linder Béla nevét, soha nem mulasztották el, hogy be ne feketítsék alakját és szerepkörét azzal a szájából elhangzott híres mondásnak felhánytorgatásával, amelyet felnőtt és gyermek egyaránt ismert: t„Nem akarok katonát látni!* — Mondja el ezredes úr a szabad Magyarország közvéleménye számára — kérem Linder Bélát a nála tett látogatásom első pillanatában — mi is volt az igazság e nevezetes kijelentése körül? Hogyan jutott el idáig egy világháborús harcoló tüzérezredes, egy hadsereg ügyeinek legfőbb intézője? Az acélkékszemű, ma a hetvenedik év küszöbén átlépett ezüstöshajú férfi, mosolyogva és határozottan válaszol: Szó szerint így ... — A kijelentést valóban szószerint így tettem, ahogyan azt a közvélemény ismeri. Súlyos okom volt rá, hogy kijelentsem s eddig valóban nem mondhattam el ezeket az okokat, pedig úgy érzem, a demokrácia kilombosodó fája akkor volt fiatal csemete. Ennek a csemetének az elültetésénél pedig magam is jelen voltam, már jóval az első világháború előtt. E háború előtti s alatti tapasztalataim adták szájamba, hogy y„Nem akarok katonát látni!* Arról beszél, hogy tulajdonképpen mielőtt katona lett volna, már politikus volt. Nagyatyja Beötfalvy Ferenc dunaszekcsői körjegyző, részt vett az 1848—49-es szabadságharcban, Bem seregében. Atyja nemzetipárti képviselő volt, testi-lelki jóbarátja és politikai fegyvertársa Hock Jánosnak. Az otthon levegője telitve volt politikával, az osztrák-magyar különleges problémák tömkelegével. A vilmos császári Németország valójában magyarellenes érzelmeinek megtárgyalása napirenden volt a családi asztalnál. Azt mondja: — Amikor fiatal főhadnagyként Triesztbe kerültem, meggyőződéses híve voltam az itthon lábra kapott nemzeti ellenállásnak, amely az önálló hadseregért, a Nemzeti Bankért küzdött. Egy napon terjedelmes tervezetet dolgoztam ki az önálló magyar hadsereg megszervezéséről. Ezt elküldtem apámnak, aki Hock Jánossal együtt tanulmányozta azt és végül eljuttatta Bánffy Dezsőhöz, mint az ellenállási mozgalom egyik tagjához. Nem sokkal utóbb hallottam, hogy Bánffytól tovább jutott Ferenc Józsefhez, aki elvben elfogadta a tervezetet, csak ezzel a mondással utasította el: »Katonáim lennének, de nem volna hadseregem, ha ezt így megcsinálnám*! Ferenc Ferdinánd Az első politikai szereplést meddő esztendők követték. Ezeknek végén mint a bécsi hadügyminisztérium elnöki osztályának vezérkari csoportba beosztott fiatal századosára figyelt fel Brosch ezredes, Ferenc Ferdinánd katonai irodájának vezetője, mert az emlékek felújítása szerint 1912- ben egy szeptemberi vasárnapon azzal kereste fel lakásán Linder Bélát egy burgzsandár, hogy sürgősen menjen a trónörökös katonai irodájába. Ferenc Ferdinánd üzenetével kellett Budapestre utaznia. A trónörökös azt üzente a függetlenségi pártnak, hogy támogatja. Tervezetét a titkos választójogra vonatkozóan, csak az a kívánsága, hogy provizóriumot adjanak a haderő létszámának emeléséhez, a tüzérség korszerű fejlesztéséhez. A véderő végleges önállósítását és a bankkérdést hagyják a legközelebbi választásig. Magyarország titkos választással döntsön sorskérdéseiről. Ez a terv azonban meghiúsult. Amint a nemzeti ellenállás sem tudta megvalósítani a darabontok és feudálisok ellenszegülése miatt a nemzeti célkitűzéseket, úgy most sem sikerült egy felülről jövő forradalmasító programmal Magyarország demokratizálását elősegíteni. Sajnos, nincs rá írásos bizonyíték, de a háború idején több politikustól hallottam, hogy a trónörökös meggyilkolásának tervét is ez a politika szülte. Meg is gyűlöltem a reakciót szívből és mint a néphadsereg híve, e reakcióellenes mozgalom önkéntelen szolgájává váltam, vagy ha úgy tetszik, harcosává. Kikerültem az orosz frontra. Onnan IV. Károly koronázására érkeztem haza először szabadságra. Illetékeseknél a fronton szerzett tapasztalataira alapján elmondtam, hogy mégha megnyerjük is a háborút, forradalom lesz. — 1917 fordulópont volt az életemben: súlyos sebesüléssel voltam lábadozó előbb Magyarországon, majd Badenben. Előzőleg javaslatot dolgoztam ki a hadsereg leszerelésére. Mielőtt végleg munkaképes lettem volna. Földes Béla felkeresett s felkért, hogy vállaljam el minisztériumában az államtitkárságot. Akkoriban mindenütt, illetékes helyen hangoztattam: nincs értelme a háború további folytatásának, a frontok hangulata izzott a vérontás ellen és meggyűlölte az osztrák-német érdekekért kárvallott gyötrő szenvedéseket. Államtitkárságot nem vállaltam, de felgyógyulásom után az olasz fronton felállított honvéd tüzérségi lövőiskola vezetője lettem. Ebben a szerepkörömben a monarchia összes tartalékos tisztjeivel érintkezésbe kerültem. A katonák bizalmasan nyilatkoztak előttem minden problémájukról, így azután megismertem a helyzetet s valahányszor szolgálati ügyben Budapestre küldtek vagy pedig, tradenbe, értesüléseimet illetékesekkel is megismertettem. — Meg is kérdezték véleményemet, mit tegyen Magyarország, hogy kiküszöbölje az 1917-es hadikudarcokat. " Javasoltam, hogy Tiszát buktassák meg, sürgősen valósítsák meg a titkos választójogot és a földreformot, mert nemcsak az én rögeszmém, hogy a forradalom elkerülhetellent, hanem a tisztikarnak is egyre erősbödő véleménye ez. Tehát a forradalmat meg kell akadályozni és a hazatérő embereket megfelelő körülmények közé kell vezetni. A frontokon maradt katonák életének megőrzése lebegett szemeim előtt mint cél és az, hogy megszüntessem azt az állapotot, amelyben reggeltől estig teherautón száguldó katonák tették bizonytalanná a főváros életét. Ha 1918 novemberében nem azt mondom, hogy »nem akarok katonát látni«, hanem úgy viselkedem, mint a most lepergett szörnyűséges háborúban a nácik tették, a maihoz hasonló sors ért volna ki tudja még hány százezer vagy millió embert. — Tehát ez volt az a bizonyos demoralizálás? Mosolyog és a mosolyában rengeteg emberi fölény van. — Igen. De ne higgye, hogy az emigráció évei, amelyek tele vannak számomra leszűrt emberi és politikai élettapasztalatokkal, megváltoztatták volna felfogásomat. Erről azonban talán legközelebb beszélgetünk. Szabó József ÓRA írta Márai Sándor Az óra gépi találmány, amelynek célja, hogy az ember megtudja, mennyi idő kell még a halálhoz? Mert ez az óra igazi értelme. Természetesen lehet másféle célokra is használni. Óra segítségével két ember a megjelölt időben találkozhatik, s óra jóvoltából egyik ember pontosan el is kerülheti a találkozást egy másik emberrel. Egy jó zsebóra módot ad arra, hogy egy szerelem megszülessék, vagy meghaljon, egy nagy üzletet megkössenek, vagy — egy óra alatt — évszázados, patriciusi vagyonok elpusztuljanak. Az ember kevés veszélyesebb és rejtélyesebb használati tárgyat talált fel, mint az óra. Minden óra — a napóra éppen úgy, mint a vízióra, a klepsidra, majd a későbbi korokban divatos álló, ütő, asztali, fali, zsebbe való és karkötő óra —az időt mutatja, amely eltelt a halál felé vezető út közben. Ezért az órákat tanácsos a legnagyobb óvatossággal, elővigyázatossággal használni. Az órások félnek a kontároktól, s időnkint így hirdetnek a napilapokban: »A jó óra bizalmi kérdés! Órát csak szakembernél vegyen!* Sajnos, nem mondják meg pontosan, milyen szakemberhez forduljon a vevő: a szerkezet, az élet vagy a halál szakemberéhez? Mert a szerkezet, amely hajszálrugók segítségével az élet múlását és a halál közeledését mutatja, rendkívül érzékeny. Minden óra egyéniség, ellentétben az órák tulajdonosaival, akik nem mindig egyéniségek. Tucat ember sok van, de tucatóra nincsen, mert a legolcsóbb tula-óra is elárul bizonyos egyéni ingadozásokat. Az órák egyénien mérik a végtelen időt. Egészen pontos óra nincsen. Van, amelyik csal, mint a sanda mészárosok a mérleggel: hozzáad az időhöz néhány másodpercet, vagy — ravaszul, óvatlan pillamitban, szó szerint! —elesen néhány pillanatot belőle. Vannak órák, amelyek kárörvendően tudnak ketyegni. Vannak órák, amelyek első pillantásra nem árulnak el semmit, mint bizonyos emberek, akik alamuszi, jámbor arccal élnek közöttünk, s aztán egyszerre kiderül, hogy ocsmány rágalmazók, notórius fecsegők. Vannak órák, amelyek egyhangú ketyegésükkel megtöltik a szobát valamilyen otromba következetességgel, mint a buta emberek, akik nagy hangon közhelyeket szajkólnak. Vannak órák, amelyek az egész házat felverik ünnepélyes, komor kongásukkal, minden negyedórában megszólalnak s messzire hangzó, öblös szószátyársággal ismétlik a nap addig eltelt óráinak, háromnegyed-, fél- és negyedóráinak számát, mint azok a rettenetes családapák, akik állandóan nevelik családtagjaikat, s népszónokok kongó dölyfével ismétlik a társadalmi és erkölcsi közhelyeket odahaza is. Vannak kis fürge, fecsegőnyelvű állóórák, amelyek vitrinek tetején állonganak, mintegy horgolják az időt, mint az öreg, szegény és falánk nőrokonok. Az órák, amelyeket az emberek a testükön viselnek, megérzik az emberi test életitemát és igazodnak hozzá Régebben . hasukon viselték az emberek az órákat, mellényzsebben; az ilyen órák nem voltak idegesek. A karkötőóra közvetlenül érintkezik az emberi érveléssel, a bőrön át meztelenül érzékeli egy ember ereinek lüktetését. Az ilyen órák néha nyugtalanok, szeszélyesek, például — minden ok nélkül — délelőtt féltizenegy után négy perccel megállanak s húzásra, rázásra, sőt fenyegetésre sem hajlandók megindulni. Más órák jelzik a bajt, a betegséget és a halált. Minthogy az óra a halál idejét mutatja, nagyon kell vigyázni, amikor új órát vásárolunk: soha nem tudhatjuk, nem hoz-e az új óra új időt a házba? Az új órát tanácsos jó időn át vesztegzárba helyezni, megfigyelni! Egy óra sokat tehet a házban. Lehet benne pásztoróra, de lehet benne a haláltusa órája is. Nem kell minden tetszetős külsejű órában megbízni. Az ébresztő órák hidegek és ellenszenvesek, mint a vénülő nevelőnők. Elveik vannak, amelyeket rikoltva kiáltanak világgá. Nyers, hideg kezekkel széttépik az álmot, amely a bölcsek szerint a halál féltestvére, s kötelességeinkre figyelmeztetnek, amelyek a legtöbbször teljesen fölöslegesek és értelmetlenek. Télen, hajnalban, kárörömnel csörömpölnek és visítanak. A halottak órája egy ideig tovább ketyeg még, olyan közönnyel, mint a világegyetem. VILÁG Vasárnap SZABAD FÓRUM Milyen legyen az új bélyeg? Szerkesztő Xír! Most, hogy egyrészt a német befolyástól és ellenőrzéstől, másrészt a reakciós rétegek politikai és társadalmi gyámkodásától sikerült megszabadulnunk, fokozott nemzeti érdekünk fűződik ahhoz, hogy az átértékelésre kerülő magyar történelem forradalmi és németellenes dokumentumait a külföld elé tárjuk. Mi alkalmasabb erre, mint a valóban nemzetközi körutat tevő postabélyeg, amely képeivel felirataival, ábráival akarva-akaratlan propagandát űz és földrajzra, történelemre, politikára tanítja a gyűjtőket, érdeklődőket és címzetteket . Az új Magyarországon kibocsátásra kerülő bélyegeken tehát fel kell tárnunk eddig mesterségesen elhallgatott forradalmi és németellenes, ugyancsak dicsőséges múltúnkat. Ezért olyan sorozatot kellene kibocsátanunk, amely szabadsághőseinket és forradalmárainkat ábrázolná Dózsától Petőfiig és Kossuth Lajosig, lavábbá egy olyan sorozatot, amely azokat a nemzeti vértanúinkat ábrázolná, akik a német térhódítás ellen folytatott küzdelemben szenvedtek vértanúhalált (a Wesselényi, és Martinovics összeesküvés résztvevői, gróf Batthyány Lajos, a vértanúhalált halt első magyar miniszterelnök, a 13 aradi vértanú stb. egész Bajcsy-Zsilinszky Endréig). Ez a két bélyegsorozat a külföld elé tárná évszázadok óta tartó reakcióellenes küzdelmünket, dokumentálná a magyar demokrácia fényes múltját s azt a körülményt, hogy az elmúlt félévszázad hanyatlásától és eltévelyedésétől eltekintve a dunai kis népek közül a magyarság hozta a legtöbb és legnagyobb áldozatot a demokrácia és szabadság eszméjéért. őszinte tisztelettel dr. Pongrácz Kálmán ügyvéd, Budapest. (A felvetett, elgondolást cészerűnek és megvalósíthatónak tartjuk. Elsősorban a Postaigazgatóságtól várjuk, hogy ebben az irányban kezdeményező lépéseket tegyen.) ——-- X A Pesti Izraelita Hitközség elöljárósága közli, hogy Herzl Tivadar halálának negyvenegyedik évfordulóján, ez év július 1-én, vasárnap d. e. 11 órakor emlékünnepséget rendez adohányutcai templomban . A Hirdetrtirodatu’/ncsorostoVc Egyesülete, mint a KOKS/ «./.•. .\w«/.tv'.ya, július hó 2-án d. u. 1. 6akor IngX’.v ülést tart. IV', Domtva u. 1.) X Házasság.. Winkler László é.Drffliter Klára Budapesten házasságot kötöttek. (Mtatde* külön értesítés helyett.)