Világ, 1945. augusztus (65-89. szám)

1945-08-01 / 65. szám

2 1945 augusztus 1 Egy hazatért medika elmondja a külföldre hurcolt egyetemi hallgatók kálváriáját Múlt év novemberének első napjaiban szabályos katonai behívót kézbesítettek ki a budapesti Műegyetem és az orvoskar hallgatóinak. Fiúknak, leányoknak egyaránt. A SAS-behívóra a Műegyetem aulájában kellett jelentkezniük, ahol Csilry András fogorvos, a nyilas idők birhedt egyetemi kormánybiztosa propagandabeszédet tartott a többezer egyetemi hallgatóból 0-7 gyűlt ifjúság előtt és nyilas frázisokkal teletűzdelt giccses színekkel fejtegette, hogy egyetemi tanulmányaik folytatása érdekében okvetlenül el kell hagyniok a rövidesen hadszíntérré váló Budapestet. Közben többször becsületszavát adta, hogy az ifjúságot semmiesetre sem viszik el Magyarország területéről, s Emlékezzetek a két Bábjaira, ez lesz a rádió felhívása, melyre azonnal tartoznak jelentkezni, ellenkező élében mint katonaszökevényeket, főbelövik őket. Ez volt a nyitánya annak a nélkülözésekkel és megaláztatásokkal teli hosszú drámának, melynek érdekes részletei egy most hazaérkezett fiatal medika elbeszéléséből bontakoznak ki. — Mér az első napon rájöttünk, hogy becsaptak bennünket, mikor kétheti ide-oda tologatott vonatozás után a zsúfolt szerelvény, amely mérnökhallgatókkal és orvosnövendékekkel volt tele, végül is Breslauba megérkezett, tehát minden ígérgetés és becsületszó ellenére mégis kivittek bennünket az országból. Azt ígérték, hogy ellátásunkról gondoskodnak, de egész úton mindössze egy csésze feketekávét adtak és azt is csak a lányoknak. Breslauban hetekig vágóttokban aludtunk, majd egészségtelen iskolaépületekben helyeztek el bennünket, ahol reggelenként arasznyira állt a víz a padlón. Táplálékunk az átutazó katonák számára főzött úgynevezet Göring-Suppe volt, amelyért 30 fokos hidegben és hóban órákig sorba kellett állni. Egyetemi tanulmányokról természetesen szó sem volt. A legkisebb általuk fegyelmi vétségnek nyilvánított kilengést magánzárkával büntették, nem engedtek bennünket villamosra szállni és légitámadáskor az óvóhelyről kiutasítottak bennünket. Január 15-én a városban mindenütt felszerelt megafonok beharsogták, hogy két órán belül mindenki hagyja el a várost és induljon nyugat felé. A deportált magyar egyetemi hallgatók útnak indultak, előzőleg azonban megpróbálkoztak a pályaudvaron vonatra szállni. Sikerül is 3000 darab cigarettáiért egy vonatot kapnunk, de alig indultunkel, leszállítanak benne:akit. Magas hóban, 30 fok is hidegben beálltunk abba a ■bosszú sorba, amely öt napig menetelt nyugat felé. Ütközben Neuhammerben láttuk a Hunyadi páncélos dandárba hurcolt szegény magyar parasztgyerekek százait, akik szemétdombokon kapargáltak egy kis ennivaló után. — Végül is Halléban kötöttünk ki, ahol a műegyetemisták nagyobb csoportja tartózkodott és akkor mér napirenden voltak a legsúlyosabb légitámadások. Itt is egészségtelmi házakban zsúfoltak üssze bennünket, élelmezésünk ehetetlen német moslékszerű levesből állt. Pénzért nem lehetett semmit se kapni, csupán cserelehetőségek voltak. Mikor már szédelegtünk az éhségtől, elmerészkedtünk a népkonyhára, ahol egy tál marharépát adagoltak ki jegy nélkül, de hamarosan hírül vitték annak a német őrmesternek, aki felügyeletünkkel volt megbízva. Hazaárulóknak nevezett bennünket, s ab előzést ígért, — egyáltalán a főbelövéssel való fenyegetés szinte percenként ismétlődött — de egy hatalmas légitámadás közbejötte miatt 8 napi magánzárkával megúszták a s népellenes bűncselekményt*. A lehetetlen életkörülményeknek az lett a következménye, hogy a márciusi orvosi vizsgálatok a magyar fiatalság 50 százalékát tbc-s fertőzöttnek találták. " Többször fellázadtunk az embertelen bánásmód és a német katonák garázdálkodásai ellen, de minden eredmény nélkül, sőt Csilléry, aki mindig hangsúlyozta, hogy atyai szeretettel kezel bennünket, kijelentette, hogy a német katonák feljebbvalóink és parancsaikat ellenkezés nélkül kell teljesíteni. Mindennap tanul az ember valamit írta Szép Ernő Találkozom 111a például az Andrássy úton, az Oktogon táján, a kedvelt színművésszel, éppen lelépett volt a személymérlegről, az ott áll a Jókai-tér előtt. — No, hány kiló lett? — Ötvenhét, kérem. Borzasztó, még mindig hiányzik tíz kilóm. Jött egy kicsit velem, mesélt. — Érdekes ezekkel a mérlegekkel. Eleinte kérem minden mérlegre felállottam, ha láttam a járdán. Tudniillik március óta folyton mérem magam, akkor kezdtek kijönni az utcára a mérlegek. Majd leszédültem a legelső mérlegemről, huszonöt kilót vesztettem. Elkezdtem enni, mint az őrült, már amennyit ehettem, az evésnek anyagi oldala is van. Mindennap mértem magam, a szó szoros értelmében, van-e tendenciám a gyarapodásra, attól rettegtem, hogy netalán valami betegséget kaptam, nem leszek képes feljavulni. Az érdekes az kérem, hogy ahány mérlegre ráméltattam, mind más súlyt mutatott. Egyiken negyvennégy kiló voltam, másikon negyvenhárom, harmadikon megint negyvennégy, negyediken pedig negyvenöt. Ugyanazon nap kérem. Mert már háromszor-négyszer állottam mérlegre, tisztában akartam lenni a valódi súlyommal. Olyan olcsó sport kérem, két pengő, csodálom is, hogy a mérés árát nem emelik, mikor minden a világon minden nap drágább. Mentem azután a patikába mérni magára, mikor kinyíltak a patikák is, el tetszik hinni, hogy a patikai személymérlegeben is, ahányan csak állottam, egyiken egy kilóval több voltam, másikon eggyel kevesebb vagy másféllel. Mi a fene ez, én csak nem fogytam vagy híztam ennyit egy órán belül. Nem kérem, a helyzet az, hogy a mérlegek is rosszul járnak, akárcsak az órák, mind divergál, igazán komikus. (Vagy tán ijesztő: a gép is, lám, csaló, hazug lett, eltanulta az embertől). Közel lakom ahhoz az Andrássyúti mérleghez, amelyik mellett a művészemmel találkoztam. Van ott a mérleg mellett egy pad, leülgettem oda a tavaszon sütkérezni. Elnéztem azokat a személyeket, akik a mérlegre állottak. A legtöbb nő volt persze, leány, Hutai asszony. Azt láttam, hogy mind úgy szegezi a szemét mérés közben a fehérbe,juszos bácsira, a mérleg igazgatójára, szuggerálják. Megmérettek és könnyűek,nek találtattak... de olyan könynyű egy sem lett, hogy meg lett volna a kevéske súlyával elégedve. Méltatlankoduak, egyik a másik előtt, ha kettesbe jöttek, nohát rémes kérlek, semmit sem eszem én még mindig ötvenegy kiló. Jöttek oroszok, azok akár összebeszéltek volna, nem a mérlegen való kilószámot nézték meg, csak az öregnek a képire figyeltek, annak kellett azután a fel-felkapott tíz ujjúval jelezni, hogy tíz, meg még tíz, meg még tíz és így tovább. Pedig hisz az a látható szám úgy beszél oroszul is, mint magyarul. Meg élveztem egyszer egy rettentő nagy kövér urat, az, minekután lemérődött, olyan mérges lett, mint a paprika: — Annyavaja essen ebbe a gépbe, még most is csak kilencvennyec! Nekem legalább száztíz kilóra kell felvinni, én addig nem nyugszok, öregem. Nem zabálom fel hiába azt a sok drága pézt, annyavaja essen belé. Magamnak meg volt olyan érzékenyebb időm, f kinyattam nagyon, hogy az ember, az Isten képe mása, egy rakás kilóval azonosítja magát. Ez vagy te, mondd ez az ennyimegettnyi kiló? A bájad, a beled, csak annyi vagyt Az értelmed meg a lelked nem számítod? Az embert nem kilóval illenék mérni, mint a krumplit, hanem hosszmértékkel, mint a tenger mélyét, vagy fokokkal, mint a hőséget, vagy karáttal, mint a gyémántot. VILÁG — Hosszas könyörgés, deputációk sorozata után sikerült végül kivívni, hogy a tanfolyamokat, megkezdték, sőt le is szigorlatoztattak bennünket és erről szabályos diplomát adtak ki. Áprilisban már nem bírtuk tovább a sok nélkülözést és a német bakák terrorját. Láttuk, hogy profeszszoraink csak magánéletükkel törődnek, — Clurger Károly például Halléban házasodott össze régi szerelmével — csonttá soványodva elindultunk Regensburg felé, azt remélve, hogy legrosszabb esetben csónakkal hazajuthatunk. — Útközben értek el bennünket a felszabadító amerikai csapatok, feltápláltak bennünket s bármilyen kedvesen is hívtak bennünket Amerikába — sok más társunkkal ellentétben, akik már azóta túl vannak az óceánon — igyekeztünk hazafelé, hogy minél előbb megölelhessük aggódó családunkat. (d. m.) Újabb nevek a cseljabinszki fogolytáborból Serényi (Spiegel) Endre a Világ útján közölte azoknak a munkaszolgálatosoknak névsorát, akikkel a cseljabinszki fogolytáborban együtt volt. Most a névsort az alábbiak nevével egészíti ki: Orosz József szűcs, Bpest, Halmai János papír kereskedő, Budapest, Simon Zoltán nyomdász, Bpeet, Morgenstein Miklós pincér, Nagybánya, Ferenc Ernő szeszgyári tisztviselő, Nagybánya, Klein Miklós szabó, Mátészalka, Burger László szabó, Nyirség, Fiseli Mór szabó, Nagyvárad, Rosenblatt József cipész, Nagyvárad, Frank Salamon bőrkereskedő, Erdély, Salamon Zoltán asztalos, Nagybánya, Müller Sándor szabó, Budapest, Segelbaum Sándor cipész, Újpest, Mackstein József kereskedő, Bpest, Serényi VI., Teréz körút 5- III., 4. ajtószám alatti lakásán este 7—9 óra között az érdekelteknek készséggel ad felvilágosítást. Az Angol Park csütörtöki vidám tarkaestjének szenzációja: Kovács Nóra balsztáncosnő fellépése. (X) Alig. 2'ikán vásároljon olajfestménytHoffmann Képszalonban IV., Gerlóczy utca 5. Szerda Megnyitottuk a jogi kart a munkásság előtt mondja Moór Gyula, az egyetem új rektora A Pázmány Péter Tudományegyetem az 1941 -46. tanévre dr. Moór Gyula professzort választotta rektorrá. — Meglepetésszerűen ért a megválasztásom — mondja Moór professzor —, mert az volt a helyzet, hogy a felszabadulás után a Sopronban rekedt teológiai rektor lemondása folytán, a jogi kar került sorra a rektorválasztás szempontjából. Múlt hétfőn azonban a jogi kar olyan határozatot hozott, hogy nem ragaszkodik ahhoz, hogy jogász legyen az idei rektor, hanem felajánlotta, hogy a mai redkívüli és súlyos körülmények között a sorrendszerűsétől tekintsenek el és a rektori tisztre a legalkalmasabb egyént válasszák meg, függetlenül attól, hogy melyik korhoz tartozik az illető. A tegnapi ülésen azonban az elektorok ragaszkodtak a törvény** sorrendhez és így lettem én rektorrá. — Programot nehéz adni, a mai körülmények között és főleg ilyen hirtelen il, mert — mondom — egyáltalán nem számítottam a megválasztásomra. Igyekezetem az, hogy a 300 éves egyetem, hagyományainak lehető sérelme nélkül, minél harmonikusabban tudjon az új időkbe beilleszkedni. A magam részéről inkább csak a jogi karnak ezirányú törekvéseiről tudok beszámolni és örömmel jelenthetem, hogy a jogi oktatás reformja terén máris fontos újítást hoztunk be: megnyitottuk a jogi kart a munkásosztály előtt! E téves esti jogi tanfolyamot nyitunk, amely kisebb közigazgatási pályákra jogosító oklevelet nyújt hallgatóinak. A kitűnően és jelen végzett hallgatóknak pedig módot nyújt arra, hogy — akár középiskolai végzettség nélkül is — egy további 3 éves esti tanfolyam elvégzése után jogi vagy államtudományi doktorátust nyerjenek. — A többi karon is hasonló reformok készülnek, de ezekről egyelőre még nem nyilatkozhatom. Kétségtelen, hogy a legsúlyosabb nehézségek elé állítja az Egyetem tanácsát az a rettenetes rombolás, amely az ostrom alatt érte az épületeket. Az épületek helyreállítása és az eltűnt értékek pótlása, továbbá a téli fűtőanyag beszerzése egyelőre a legnagyobb gondunk és a legsürgősebb teendőnk. (r. m.) A közellátási miniszter gondoskodik ezentúl a főváros ellátásáról A közellátási miniszter személyében történt változás következményeképpen, a régi szokásoknak megfelelően, a közellátási kormánybiztos is lemondott. Vas Zoltán polgármester február 15-én lett közellátási kormánybiztos, most, hogy távozott ebből a székből, a miniszterelnök a kormány és a főváros egész lakossága nevében meleghangú levélben mondott köszönetet tevékenységéért. Az új közellátási miniszter intézi a jövőben a közellátási kormánybiztos munkáját is s ennek következtében megszűnik a közellátási kormánybiztosság. A Világ munkatársa ma délelőtt felkereste Vas Zoltán polgármestert, aki ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — A közellátást hathatósabbá kell tenni, ez pedig lehetetlen, ha két különböző szervezet intézkedik. A közellátási kormánybiztosság a mai formájában megszűnik, de a kormánybiztosság szervezetei és tapasztalatai továbbra is rendelkezésre állanak Hónai Sándor közellátási miniszter úrnak, aki felhasználja azokból mindazt, amire a nagy feladatok során szüksége van. A főváros lakosságának élelmiszerrel való ellátása a jövőben részint azokból az élelmiszerekből történik, amelyeket a miniszter bocsát a főváros lakosságának rendelkezésére, részben pedig szabadpiacon vásárolunk különböző élelmcikkeket és ezeket a Községi Élelmiszerüzem hozza majd forgalomba. Itt említjük meg, hogy Vas Zoltán közellátási kormánybiztos utolsó körlevelében felhívta a főispánok és a hatóságok figyelmét arra, hogy az aláírásával ellátott mindenféle vásárlási engedély érvényét veszíti. A vízfogyasztás alapján csatornahasználati díjat rónak ki az ingatlantulajdonosokra Fontos előterjesztések a főváros augusztusi közgyűlésén A főváros közgyűlését Szakosíts Árpád augusztus 8-ára összehívta. Fontos és érdekes előterjesztések szerepelnek a napirenden. Mindenekelőtt sor kerül öt jogi képesítésű és két mérnöki képesítésű tanácsnoki állásnak, továbbá a tisztifőügyészi állásnak titkos szavazás útján történő betöltésére. A közgyűlés nyugdíjazni fogja Feigler Károly tiszti főügyészt, aki egyébként már hónapok óta nem teljesít tényleges szolgálatot. Vida Rezső tanácsnok előterjesztést tesz a csatornázási és árvízvédelmi intézményeknek üzemmé való átszervezésére. A csatornázás jelentősége Nagy-Budapest tervezett kialakulása esetén növekedni fog s a feladatok végrehajtásának megkönnyítése céljából, továbbá a helyes pénzügyi gazdálkodás szempontjából van szükség az üzemesítésre Előterjesztést tesz a tanácsnok a csatornázási szabályrendelet reformálására. Az új szabályrendelet szerint a jövőben mindenféle csatornázási munkát csak a főváros csatornázási műveinek lesz joga végeztetni. Az ingatlanok homlokzathosszúságának arányában csatornaépítési hozzájárulástkell majd fizetni. Az üzem ellenőrzi a házicsatornázást is. A csatornázott ingatlanok tulajdonosai csatornahasználati díjat tartoznak fizetni, a díj kirovásánál a vízmérőn leolvasott vízmennyiséget veszik alapul. Ipartelepeknél pedig, ahol saját vízmű van, a szivattyúk teljesítőképességét. REGGELI — EBÉD — VACSORA * MENSA BRITANNICA étterem»kávéjuUb*o. V. KKRUl*ET, SZAMADVÁ(»-1’KR 13. SZÁM. BALÁZS KÁLMÁN a rádió állandó műsoradó prímása és cigányzenekara muzsikál. ^ kitartfilul0k ^il _____________uruk ~ mellett NYARAINKAT Mudape-yt légterén.