Világ, 1945. szeptember (90-114. szám)

1945-09-14 / 100. szám

VILÁG 100. SZÁM__________________BUDAPEST, 1945 SZEPTEMBER 14. PÉNTEK ARA 4 PIAM­O Néhány nap múlva már nem kell kenyérért sorba állni A SZÁZADIK SZÁM (S. G.) A hétköznap esemény­­zuhatagának torlódása közepette álljon meg egy pillanatra az író­gép kattogása, halkuljon le a ro­tációs gép zúgása. Az 1945 május 14-én újra megindult Világ ma csöndes ünnepet ül: elérkezett a századik számához. Mi itt benn a szerkesztőségben egy másodpercre megh­atottan hajtjuk le fejünket, mert tudjuk, hogy ez a cent jours, ez a »száz nap« nem volt méltatlan a régi Világ nevéhez és jóhíréhez. Be­csületesen és komoly elszántság­gal állottuk a húsz évvel ezelőtt erőszakkal elnémított Vilá­g­nak minden tisztes szándékát, minden magyar célkitűzését. A körülmé­nyek megváltozhattak, de mi sem lelkületben, sem harcos hevület­ben egy tapodtat sem tértünk el a harmincöt évvel ezelőtt útjára indult Világ eszmei alapjaitól. A szabadság, az emberség és a ma­gyarság hármas ideálja m­a is töretlen erővel él mindannyiunk lelkében, akik itt a szerkesztőség­ben bajtársi egységbe összefo­nódva harcolunk nem pusztán azért, hogy jó lapot adjunk, ha­nem elsősorban azért is, hogy te­­levénye legyünk a jobb magyar jövendőnek. Az a harc, amelyet ama régibb Világ­ban megvívtunk, ma már a történelem ítélőszéke előtt áll, s a demokráciában újjászületett Magyarország verdiktje nem imapuint mást, mint azt, hogy az a világ szépen és becsülettel har­colt mindazért az eszményért, amely ma vagy már megvalósult hazánkban, vagy pedig a meg­valósulás útján van. Ennek a­ régi kipping harcnak pedig ez volt az értelme: a magyar munkással és a föld népével kart karba fűzve a haladni vágyó és öntudatára ébredt polgárság élén átlendíteni az országot a gyökeres reformok világába és megteremteni a szo­ciális és demokratikus Magyar­­országot. S az újra feltámadt Világ száz számának minden egyes sora csak azt bizonyítja, hogy azok is, akik a régi Világ gárdájából át­vészeltük az időket, de azok is, akik fiatalos lelkesültséggel s a benső meggyőződés tü­zével a szí­vükben mellénk állottak, szent, elszántsággal akarják, fogják ezt a harcot továbbvinni. Ámde azt is tudjuk mi, itt benn a szerkesztőségben, hogy küzdel­münk kába és elvetélt lenne, ha nem mozdulna meg mellettünk az a magyar társadalmi réteg, amelynek eszmei is anyagi jólé­téért harcolunk: a haladó polgár­ság és az értelmiségnek hatal­mas tábora. Az újjá­teremtett Világ száz száma és az a — csakazértis — letagadhatatlan publicisztikai si­ker, amelyet a Világ szinte ro­hammal ért el a magyar olvasók százezreinek szívében, mindez egyben komoly intelem is, és­pedig éppen most, a választások előtt, a demokratikus magyar polgárság számára. Tessék innen és túlnan tudomá­sul venni, hogy igenis van ha­ladó és demokratikus magyar polgárság, s ennek csak akarnia kell, hogy komoly és számba­­veendő tényezője legyen az Új Magyarországnak. A radikálisan haladó polgárságnak tiszta és bát­ran hordott lobogója a Világ. S ha a Világ ezzel a száznapos harccal be tudta bizonyítani a maga létjogosultságát és — min­denfajta mesterséges nehézségek közepette is — a maga életerejét, akkor a mögéje csoportosult de­mokratikus magyar polgárságnak is tudnia kell, hogy érdemes har­colnia, érdemes összefognia, ér­demes a maga eszményeiért bát­ran kiállania. A polgári öntuda­tot még az ellenfélnek is meg kell becsülnie, ha. . érzi, hogy tiszta szándék, s a becsületesen értelme­zett és átérzett, demokráciáért való felelősségvállalás készsége áll e mögött az öntudat mögött, így, ahogy a Világ ebben a száznapos tusában rohammal vette be magát a közönség százezreinek szívébe, ugyanúgy kell a demo­kratikus polgárságnak is min­dent lenyűgöző lendülettel felké­szülnie az előttünk álló válasz­tási hadjáratra. A ránk várakozó választási advent alatt ne akad­jon egyetlen nap és egyetlen óra sem, amelyet ne a polgári társa­dalom demokratikus megszervezé­sének szentelnénk. Higgye meg a haladó magyar polgárság, hogyha ugyanazzal a fanatikus hittel készült fel erre a történelmi órára, am­inő lelkesült­­séggel mi a Világ­ot írjuk, akkor olyan győzelmet arat majd,­ ami­­nőre talán még legoptimistább hívei sem mertek volna számí­tani. Polgárok, előre, a néppel, a népért! A fflggeer leMarfiers elnácisifél a Népbíróság csak­ A magyar labdarúgás két volt vezetője, aki az ismeretlenség homályából bukkant fel és vál­lalkozott arra, hogy a külföldön előnyös oldalairól ismert legnép­szerűbb magyar sportot, a labda­rúgást elnácisítsa: dr. Gidófalvy Pál és dr. L­ászló András kerül pénteken a magyar nép bírósága elé. Felbukkanásuk után acélseprű­­vel láttak­­a tisztogatáshoz, és a jobbnál jobb, becsületesebbnél becsületesebb sportvezetőket tá­volították el helyükről, hogy ma­guknak minél több hatalmat és jövedelmet szerezzenek. A ma­gyar labdarúgást, mely világ­viszonylatban az elsők között állt, a Gidófolvyó László kettősnek si­került tönkretennie. A magyar válogatott csapat, amely évekkel ezelőtt még Európa m minden részében kedves vendég lett, Gidófolvyósz­tó csak a fasiszta szellemű orszá­gokban vendégszerepelhetett. Gi­­dófalvyék idejében vezették be a labdarúgásban a »Szebl« jövőr­e köszöntést, ők voltak azok, akik a magyar labdarúgás házában »ismeretterjesztő* politikai fél­órákat tartottak. Az előadó legtöbbször a zöld ingben járó László András ügy*­­­véd volt, aki mint ügyvéd meg- , bukott és a politikai pályára lé­­­­pett. Itt eredményt ért el, ha mást nem is, zöld ingben jár­hatott és Szalaéinak sportügyek­ben tanácsadója lehetett. Gidófalvy Pál védője, dr. Káldi István a tárgyalásra ,mintegy hatvan neves sportember kihall­gatását kérte. Ezekkel azt akarja bizonyítani, hogy Gidófalvy fel­sőbb utasításra cselekedett s nem volt más a magyar sport elhád­­­orlásában, mint használható esz. Vál. Rendeleti kormányzásra kapott felhatalmazást a kormány A pártok nem hívhat­ják vissza a képviselőket A nemzetgyűlés tegnap végzett a választójog általán­os vitájá­val. Utolsónak Rupert Rezső szó­lalt fel a Polgári Demokrata Párt nevében. Magas színvonalú beszé­dében nagy jogi felkészültséggel boncolta a javaslatot és példáját adta a jószándékú, termékeny bí­rálatnak, mert — amint mon­dotta—olyan törvényt kell alkot­­ni, amely minden körülmények között és más politikai konstellá­cióban is jó. Rámutatott az ellen­zéki pártok félévszázados küzdel­mére az általános, titkos és egyenlő választójogért és különö­sen kiemelte az elmúlt évtizedek kemény harcait a választójog ki­­terjesztéséért. A demokrácia érvényesülése azonban nemcsak a választójogi törvényen múlik, hanem — hang­­súlyozta — a kormányzati szelle­men is, amelynek mindent meg kell tennie, hogy a népakarat szabadon megnyilvánuljon. A de­­magógia és rágalmazás kikapcso­­lása nem elegendő, le kell fékezni a pártfanatiz­­must is, amely az egyes pártok vezetősé­gének szándéka ellenére már fel­üti fejét. Kikapcsolandónak vélte a házbizalmiak tevékenységét a politikából és általában a köz­­igazgatásból, mert ez a pártfunk­­cionáriusok terrorjává fajulhat. Hibáztatta, hogy a javaslat nem teszi kötelezővé a szavazást, mert megtörténhet, hogy fenyegeté­sekkel megfélemlítik a szava­zót, aki inkább tartózkodik a szavazástól, semhogy kelle­metlenségeknek tegye ki ma­gát. Az igazi népképviselet és a par­lamentarizmus lényegének vesze­delmét látja abban, hogy a pár­tok visszahívhatják a képviselőt és helyébe mást delegálhatnak. Ez a rendelkezés megakadályozza a törvényhozót abban, hogy meg­győződését és lelkiismeretét sza­badon követhesse és esetleg saját pártjával is szembehelyezkedhes­­sék. Azt sem tartja helyesnek, hogy az Országos Nemzeti Bizott­ság döntsön a pártok indulása felett, szerinte ezt a jogot egy teljesen független testületnek kel­lene megadni. A javaslatot álta­lánosságban elfogadta. Ozx elesszí* szovjett&cös&k emlékét törvénybe iktatják A m­ai ülés megkezdése előtt pártközi értekezlet volt, amelyen elhatározták, hogy a választój­ogi tör­vény tervezetnek azt a para­grafusát, amely szerint a képvi­selői megbízatás visszavonással megszűnhet, a tervezetből ki­hagyják. A nemzetgyűlés mai ülésének napirendje előtt K­őrös János hon­védelmi miniszter megemlékezett azokról az orosz hősökről, akik Budapest felszabadításáért életü­ket­ áldozták. (A nemzetgyűlés tagjai felállással tisztelegnek az elesettek emlékének.) Budapest ostromát -­ mondotta a minisz­ter — előzte meg nehézti­zér­ségi előkészítés, hanem a Vörös Hadsereg vezetősége lassú ost­rommal foglalta el a várost, hogy megkímélje Budapestet a nehéztüzérségi tűz pusztításaitól. Ennek a kíméletes harcmodornak következménye az volt, hogy a Vörös Hadseregnek soké ser kato­nája■ volt kénytelen feláldozni az életét, , Budapest ostromában ISS tiszt esett el. A legénységi veszte­ség ezzel arányos volt. A honvédelmi miniszter törvény­­javaslatot nyújtott be a szovjet hősök emlékének megörökítésére. A kétszakaszos törvényjavaslat 1. 16§-a kimondja, hogy a Buda­pest felszabadításáért életüket áldozó vörös katonák emlékét a nemzetgyűlés tör­vénybe iktatja, a 2. § pedig kimondja, hogy az ország emlékmű felállításáról fog gondoskodni. Gyöngyösi János külügyminisz­ter szólt hozzá a törvényjavaslat szálnoki Miklós Béla miniszter­elnök emelkedett ezután szólásra. — A Magyar Nemzeti Függet­lenségi Frontba tömörült demo­kratikus pártok vezérei — mon­dotta — beszédeikben pártjuk ne­vében a kormány iránti bizalmuk­nak adtak kifejezést. E bizalo­mért a kormány nevében köszö­netet mondok. De köszönetet mon­dok azokért a kritikai megjegy­zésekért is, amelyek a bizalmi nyilatkozat mellett elhangzottak.­­ Annak ünnepélyes hangsú­lyozása, hogy a Magyar Kommu­nista Párt »elsősorban a magyar talajból sarjadó magyar demo­kráciát akarok, alkalmas arra, hogy egyszer s m­ind­en korra véget vessen annak az oktalan bizal­matlanságnak, melyet a reakció még mindig szítani próbál a Ma­­gyar Kommunista Párt ellen.­­ Ami a pénzügyi kormányzat­tal szemben elhangzott észrevéte­leket illeti, tökéletesen egyetértek abban, hogy mindent meg kell tennünk egyrészt az adóbevételek fo­kozása, másrészt a legna­gyobb takarékosság érdekében. Az állami hitelek fel­­használásának ellenőrzése meg­kezdődött és kijelentem, hogy az esetleg­s vsszaé­lések megtor­tásában a­­ kormány el fog menni a legvégső határig. A feketepiac letörésénél igénybevehető halál­­i büntetést nem a zöldséges kofák­­ megrendszabályozására tartottuk szűk évesnek.­­ A magam részérül minden rendelkezésre álló eszközzel biz­tosítani kívánom, hogy a választások rendben és fe­gyelmezetten, a legszabadab­ban és a legdemokratikusabb módon folyjanak le. Szívesen látom a magyar válasz­tásoknál a külföldi sajtó képvi­selőit. Ellenőrizzék és vigyék hí­rül az egész világnak, hogy itt rend­­ van. ..fegyelem, véleményét mindenki szabadon nyilváníthat­indokolásához. Sose felejtsük el —­ mondotta —, hogy a Vörös Had­­sereg érdeme, hogy a nemzetgyű­lés most együtt ülhet és dolgoz­­hatik a független Magyarorszá­gért és azért, hogy ebben az or­szágban népuralom alakulhatott ki. A Vörös Hadsereg hősei a ma­gyar szabadságért és a magyar demokráciáért harcoltak. Termé­szetes, hogy a magyar nemzet háláját nemcsak a magyar szí­vekbe akarja bevésni, de kébe is, hogy bizonyítsa a két nép egy­másrautaltságát és szoros barát­ságát. A törvényjavaslatot a nemzeti gyűlés elfogadta. Ries István igazságügyminisz­­ter a betegsége miatt távollévő" pénzügyminiszter helyett tör­vényjavaslatot nyújtott be, amely felhatalmazza a kormányt, hogy költségvetés beterjesztése nél­kül gondoskodjék a közterhek viseléséről és az esetleges fedezetről, meg­felelő hitelműveletek revén. ja. A magyar demokrácia to­vábbra is megérdemli azt a bizal­mat, amellyel a szövetséges nagy­hatalmak eddig is kitüntették. Közélelmezés­ bányák álfeid­ítása — A közélelmezés biztosítása érdekében az egész társadalomnak össze kell fognia, hogy az állami apparátus teljesíteni tudja köte­lességét. Nem mulaszthatom el, hogy e helyről is a legkomolyab­­ban felhívjam az ország lakossá­­gának figyelmét arra, hogy igen nehéz tél előtt állunk. A kor­mány a pártok, a nemzeti bizott­ságok, közreműködésére is számít, de a magyar háziasszonyok ügyességére és felelősségére is. A legnagyobb takarékosságra van szükség. — A bányák államosításának gondolatával a kormány mint korszerű kérdéssel foglalkozik. — A munkáspártok egységét a két érdekelt párt belső ügyének tekintem. Minden olyan törek­vést, mely a demokratikus pártok közötti együttműködés állandósí­tani és kimélyíteni törekszik, a demokrácia, érdekében állónak tartok. — A legnagyobb figyelemmel és erőinkhez képest bőkezűséggel kí­vánunk a tudomány, művészet és irodalom szolgálatára és támoga­­tására lenni. Oly kis nép, mint mi vagyunk, csak a szellem te* rén emelkedhet a nagy népek kö­zelébe és különösen a szellem te* rén lehet az egyetemes emberiség javára. f’sstüi­á.v, S4©ra'Kjp*3é — A múltban pontosan ellen­őrizhető formában csak a fix fize­tés, a föld és a ház adózott. Ha a kormányzat most az igazságos­ság és az államháztartásnak érde­kében ezt a szigorúbbb ellenőrzést más területekre is kiterjeszti, tel­jesen egyetértünk abban, hogy A miniszterelnök beszéde

Next