Világ, 1945. november (141-164. szám)

1945-11-03 / 141. szám

VILÁG ­ Az angol titkos­szolgálat megállapította, hogy Hitler öngyilkos lett Magyarországra Winckelmann Gestapo-tábornokot, aki a magyar politikusokat tefogatta Néhány napon belül Veesenmayer is megérkezik A Világ számolt be elsőnek ar­ról, hogy a magyar igazságügyi hatóságok kikérték a szövetsége­sektől az amerikaiak fogságában lévő Winckelmann Gestapo-gene­rálist, aki az október 15-i Szálasi­­puccsot német részről előkészítette. Az amerikaiaknál meghallgatásra talált a kérelem és Winckelenannt csütörtök dél­után gépkocsin a magyar fő­városba hozták. Alkalmunk volt egyik kísérővel beszélni, aki elmondotta, hogy Winckelmannt az amerikaiak már kihallgatták a magyar esemé­nyekkel kapcsolatban. Winckelnann tagadta bűnös­ségét és állandóan azt hangoztatta, hogy ő Magyarországon mint egyszerű német katona teljesített csak szolgálatot. Arról semmit sem akar tudni hogy a Magyar­­országon működő Gestapo túlka­pásokat követett volna el és bal­­oldali politikusaink színe javát Bárdossy László bönyujének szerdai, harmadik tárgyalási napja Bajcsy-Zsilinszky Endré­nek Bárdossyhoz 1941-ben és 19­42- ben intézett nagy horderejű poli­tikai tartalmú leveleinek felolva­sásával kezdődött. Bárdossy kijelentette, hogy a levelekre nem emlékszik. Reményi-Schnel­er Lajost hall­gatták ki ezután. Kijelentette, hogy a magyar-orosz hadiállapot beálltakor a miniszterek nem tudtak róla, hogy alkotmánysér­tés történt. Tanúvallomása során egyébként egész bizonytalan vá­laszokat adott, szinte semmire sem emlékezett s arra hivatko­zott, hogy rossz idegállapotban van.­­ Szombathelyi Ferenc volt vezér­kari főnök, aki polgári ruhában állt a bírói emelvény elé, az új­vidéki rémtettekkel kapcsolatban ezt vallotta: A zsablyai akcióra ő adta a karhatalmat Grassynak ég­y Feketehalm­y - Czeydnernek s utasította őket, hogy aki a csend­őrség ellen fegyvert ragad, az el­len fegyveresen járjanak el. A csecsemők és az aggastyánok le­­gyilkolását nem­ akarta elhinni, annyira embertelennek tartotta. Rassay Károly elmondta, hogy amikor a háborúba sodródtunk, nem lehetett magyar közvéle­ményről beszélni, mert az igazi közvélemény soha nem kapott hangot, hiszen polgári emberek fölött is katonai bíróság döntött s ez minden szabad megnyilatko­zást lehetetlenné tett. Bárdossy 1941 március 29-én a belgrádi ese­ményeket közölte vele s arra hi­vatkozott, hogy Magyarországnak azért kell résztvennie a jugoszláv­­ellenes akcióban, mert a németek ismerik az ország németellenes hurcolta volna el német koncen­trációs táborokba. Az Andrássy-út 60-ban,­­ahol Szálasi és társai kihallgatását már befejezték, Winckelmann ki­hallgatását megérkezése után ha­­marosan megkezdték. A német tábornok eleinte hangoztatta, hogy őt mint német tábornokot Magyarországon elkövetett cse­lekményei miatt nem lehet fele­lősségre vonni, de még kikérdez­ni sem. Kihallgatásának első része még a csütörtökről péntekre virradó éjszaka befejeződött és Winckel­­mannt a szövetségesek több napig a magyar főváros­ban tartják és ő lesz majd a Szálasi- és Im­­rédy-pernek egyik koronatanúja. Winckelmann volt egyébként az, aki Szálasiéknak rendelkezé­sére bocsátotta Imrédy zsidó szár­mazására vonatkozó okmányokat. Továbbá ő készített© elő a Vár elleni ostromot és neki tulajdo­nítható, hogy a magyar baloldal kimagasló harcosait, Rassay Rá­beállítottságát. Rassay tiltakozott a baráti szerződés megszegése el­len, de Imrédy, Baky és Jaross azt magyarázgatták hogy ez a szerződés már nem érvényes. Peyer és Bethlen is figyelmez­tette a kormányt, hogy minden módon tartsa távol a háborútól­ az országot. Werth és Szombathelyi minti olcsójánosok kínálták magukat a németeknek. Budapestet sokáig azért nem bombázták, mert a ha­zafias ellenzék minden módon igyekezett a külföldi közvéle­ményt felvilágosítani Magyar­­ország igazi felfogásáról. Rassay Károlyt megeskették vallomására, majd Bárdossy arról szólt, hogy a bárcziházi Bárczy István által késztett és a tár­gyaláson felolvasott jegyzőköny­vekben olyan betoldások vannak, amelyek neki tulajdonítva nem tőle származnak. Náray Antal ny. tábornokot, az MTI volt elnökét hallgatták még ki a délvidéki hadüzenetre vonat­kozóan, majd az elnök felolvasta Sztójaynak Hitlerhez intézett le­velét a­­német-magyar sorsközös­­ségről­. A mai tárgyalás A Bárdossy-tárgyalás ma is igen nagy érdeklődés mellett kezdődött meg. Major Ákos elnök mindenek­előtt egykori diplomáciai okm­á­­­nyokat, követi jelentéseket és politikai tartalmú magánlevele­­ket, majd írásos vallomásokat is­mertetett. Ezután az egyik nép­­bíró a­­következő kérdést tette fel Bárdossynak: — Miért menekült el ön Buda­pestről? Bárdossy: Nem menekültem el, folyt, Gratz Gusztávot, Peyer Károlyt, Miliók Sándort és tár­sait már március 19-én elfogták és német koncentrációs táborba szállították. Winckelmann beismerte, hogy Hitlertől megbízást kapott Ma­gyarország megfigyelésére. Ezt a munkát olyan­­kitűnően” végez­te, hogy amikor a németek már­ciusban bevonultak Magyaror­szágra, pontosan tudták, kiktől kell félniök és kiket kell biztonságba he­­lyezni. Külön érdekességként kell meg­említeni, hogy Winckelmannon kívül néhány napon belül még több volt magasrangú német katonai és politikai személyt hoznak Magyarországra, így Bu­dapestre érkezik Fütterer tábor­nok és Veesenmayer. Hitler ma­­gyarországi­­helytartója* is. f. J. ezt határozottan kikérem magam­nak. Abba a városba mentem, aho­va számos emlék köt és onnan csak akkor mentem­ tovább, ammikor a szovjet csapatok csak 5—6 kilo­méterre voltak Szombathelytől. Ezután arról beszélt, hogy al­kalma lett volna Svájcba vagy más államba menekülnie, de ő nem érzi bűnösnek magát és ezért nem hagyta el a német területet. Az ügyész vádbeszéde Az elnök ennnelátta, hogy a bizonyítási eljárás befejeződött. Fenesy Ferenc népügyész állott fel vádbeszéde elmondására. — Tetemre hívom azt, a férfit, aki az országot kis híján teljes pusztulásba taszította — kezdte vádbeszédét. — Fellengős szó ez a tetemrehívás, de ha a vádlott látta azt a pusztulást, erkölcsi és anyagi kultúránk rombolását, amelyet az ő elhamarkodott tet­tei előidéztek, mindenki megért­heti, hogy itt valóban tetemre­­hívásról van szó. A magyarfaló Kolonits szellemében ez a kalan­dorpolitika először a németek rabszolgalármába hajtotta a ma­gyarság fejét, hogy aztán ágyú­­töltelékké avassa, odadobva őt a teljes romlásnak. A kihűlt tűz­helyek, a teutonvadság pusztí­totta, ötödölt és harmadolt gyá­szoló családok üres otthonai, a halotthamvasztók és gázkamrák tompa visszhangja ad komor vá­laszt arra, miért kellett Bárdossy L­ászlót a Népbíróság elé állítani. Mint klasszikus képzettségű csi­szolt elme, kiváló bölcselő és szónoki képességű diplomata kétszeresen felelős tetteiért... Ez­ek után Fenesy népügyész a bizonyítás adataira hivatkozva adta elő, milyen közjogi és al­kotmánysértéseket követett el Bárdossy a­ Jugoszláviának és Szovjetuniónak küldött hadüzene­tek kikényszerítésével, az új­vidéki rémtettek ha nem is köz­vetlen, de közvetett felidézésével s milyen nagy mértékben vett részt abban a lélekromboló poli­tikai légkörben , mint irányító, amely légkört a gombosi dilettan­tizmus indított meg. A halálmar­­sot a gombosi ostobaság okozta helyzetünkben a pusztuláshoz és végromlásunkhoz Bárdossy fújta meg. A legsúlyosabb körülmény­ként említette meg a vádlott ter­hére, hogy a Szovjetuniónak meg­küldött elhatározása előtt nem tá­jékoztatta a minisztertanácsot Kristóffy követünk híres távira­táról és e távirat tartalmát ké­sőbb is eltitkolta. Idézte Bár­dossy uszító beszédeit, melyeknek sorában megdöbbenést keltő az 1944 júniusában elmondott az a beszéde, amelyben még az ország jelentős részének szovjet kézre jutása idején is a bolsevizmus el­leni hatásos küzdelemről beszél. — Enyhítő körülményt Ezeknek mérlegelésénél, feltéve e nagy kérdést, nemmel kell felelnünk. A Bárdossyról festett jellemkép és éppen az a tény, hogy a volt mi­niszterelnök és külügyminiszter nem volt azonos a Szálasi-hóhé­­rokkal, azok egyéniségével, őt kétszeresen terheli a felelősség. — Ezek után — emelte fel sza­vát az ügyész — igenis a legsú­lyosabb büntetést kérem a Nép­­bíróságtól Bárdossy Lászlóra, mert ezt a legsúlyosabb büntetést a nemzet­­ követeli, megtorlásért kiáltva az élnivágyás szellemé­ben. A komor hangú vádbeszédet Bárdossy szinte végig lehúnyt szemmel, lehajtott fejjel hall­gatta. * A népvádló beszél Szálát Sándor népvédló emel­kedett ezután szólásra.. Beszédét igy kezdte: — Tárgyalnak ma Lüneberg­­ben, holnap Nürnbergben háborús bűntetteket, így tárgyalják azt ma Budapesten is. Nem volt eddig a történelem folyamán ilyen szörnyű háború, mint a mai, mely a gázkamrákban és a tömeges kivégzések alkalmával szedte ál­dozatait. A háborús főbűnösök közül Quisling, Lovas már ki­végeztetett. A többiek most kerül­nek sorra. Ezután a népvádló a háború okairól, azokról az emberekről, beszélt, akik a háborút előidézték és-­csinálták, majd így folytatta: — A németek megtalálták min­denhol szerte a világban a há­ború Führerjét, akinek hivatása­ volt megszervezni azt az átmos szférikus nyomást, amely az or­szágot az ő hálójukba sodorja. Nálunk ezt kezdte tenni Bárdossy László, aki arra az útra vezette az országot, melyet a német nyo­más mutatott. Méltó társai is akadtak Werthben, Barthában és íme ennek eredményét ma látjuk. — Vegyük komolyan a felelős­ség kérdését és vonjuk kérlelhe­tetlenül a felelősségre a felelősöket. A népvádló ezután arról beszél, hogy milyen tettekért vállalja Bárdossy magára a felelősséget a miért és miért nem érzi magát bűnösnek. — Vállalja Újvidékért, a galí­ciai zsidók deportálásáért, a zsidó­­rendeletek létrehozásáért, a szov­jet hadszíntérre való katonai akc­ióért, és azért, hogy nem tudta a közjogot. Ez már háborús bűn. Ezt beismerte, ezzel már bűnössége teljesen bebizonyosodott és őt ezért nyugodtan el lehet ítélni. — A magyar népnek Trianon után kétségtelenül volt egy ter­­mészetes elégedetlenségi érzése, amit azonban a feudális reakció — melyet Bárdossy olyan klasz­­szikusan képviselt személyében és tetteiben — azzal a szólammal igyekezett levezetni, hogy elvett földeket követel vissza, elterelve a figyelmet a belső földkövetelé­­sekről. A magyar irredentizmus tette lehetetlenné még a nagy né­met támadások évei előtt a szom­­széd államokkal való összefogást a nácizmus réme ellen és bukaresti követi minőségében a ma vádlot­tak padján ülő Bárdossy László képviselte ezt a káros irredentiz­­must. Bűnösségének sorozata kö­vetkezett el Kállay Miklós erő*­szakért bukása után, egészen ok­tóber 15-ig, amikor az 1919-ben kezdett szegedi politikát érvénye­sítette egy nemzetinek nevezett nemzetietlen erő­csoport egysé­gessé forrasztásával, mely éppen azt célozta, hogy ez a nemzet ne tudjon kilábolni a Kállay által is felismert bajból és ne köthessen­ fegyverszünetet. Hitler politikai szerencséje ép­pen az volt, hogy mindenütt akadtak bárdossyjai. Hogy az­­ elítéltetése kárpótolja-e az elszen­vedett szörnyűségekért, azt kell mondania, hogy a dolog megtör­ténte után szinte teljesen mind­egy: él-e, hal-e Bárdossy, de az ellene hozandó ítélettel bizonyíta­nunk kell a világ előtt, hogy pon­tot teszünk egy felszámolt 25 esz­­tendő végére. Ezután a védő emelkedett szó­lásra.­­ tól etki­hirdetésre holnap kerül sor. Elhangzottak a vádbeszédek a Bárdossy -perben ­ Szent-Iványi Sándor megindokolta a P. D.P. álláspontját a b­­özös lajstrommal szemben Az elm­últ két napban a P. D. P. sorozatos választói gyűléseket tartott a fővárosban és a vidéken. Budapesten a VII. ker. válasz­tói előtt Geguss Gusztáv meg­nyitója után Rupert Rezső indokolta meg annak a polgári összefogásnak a szükségességét, amelyet most a P. D. P. megvalósított. Polgári de­mokráciát akarunk, mert meg­győződésünk, hogy csak egy jól­megalapozott polgárországban lesz jó sora minden társadalmi réteg­nek. Bródy Ernő hangoztatta, hogy a P. D. P. igazi demokráciát akar és ellensége a diktatúra minden formában való jelentkezésének, akár nyílt, akár titkos, akár egy, akár több párt diktatúrája. Az államéletben a szakértelemnek kell érvényre jutni, nem lehet, hogy dilettánsok tanuljanak kor­mányozni­­ a­ polgárok bőrén. A polgárság részére nem kivételes jogokat követelünk, hanem min­denki számára egyenlő jogokat és életfeltételeket. Bokor Erzsébet a Női Tábor céljait ismertette, majd Hudoverniy László beszélt ar­­ról, hogy a polgár nem többség. I

Next