Világ, 1946. január (186-211. szám)
1946-01-01 / 186. szám
Nagy éjszakai razzia Nagyszabású razziát rendezek a VI. kerületi kapitányság nypról vasárnapról hétfőre virradt éjszaka a Dévai utcai, Lehel-út s Dózsa György út környékén lévő tömeglakásokban. A raa-i 88 nyomozótiszt, 128 rendőr és 88 orosz katona vett részt. A fia során 121 előállítás történt, ezek közül 34 nő, 79 férfi és 8 alkon. A ma délben kiadott hivatali jelentés szerint az előtortas közül különböző bűncselekmények miatt 27 személyt a nőháiba küldtek. Csne esélyt a bűnügyi osztálynak adtak át. y ' vji ✓ jjTj , m mhmM 186. SZÁM BUDAPEST, 1946 JANUÁR 1. KEDD ÁRA 500 PENgG ZIGORÚAN BIZALMAS Irta Bálint Imre iskos kötetbe gyűjtötte s adta ki Saly Dezső, az Uj izedéknek a német megszáll volt főszerkesztője azokat a iiiterelnökségi utasításokat, lyek zszigorúan bizalmas* jelöléssel ellátva a háború alatt a magyar sajtót az íás ée félrevezetés sínpárjából •mi nem engedték, amelyek a győzelem hazug lidércét először messze világító, s mindent elpusztító tűzzétették s amelyek most így befogva, akkori feljegyzésekcikkekkel kiegészítve, kísérjen le egyúttal kíméletlenül rák le a takarót nemzeti isunk igazi okairól és hátmsár fájdalmas jelenség, akár de kétségtelenül igaz, hogy motit azó, ha elég sűrűn , elégben ismétlik: előbb-utóbb itlanul befolyásolni tudja a geket. Ezt a lehetőséget s a a rejlő kétségtelen veszedess sajtószabadsége el tudja itani, de egymással ellenvélemények s azok észszerű tolásának lehetősége mellett indálkodó polgár mégis csak íztani tud igazság és hazugvalószínűség és lehetetlenség De amikor az államhatalom iga egész erejével, a hazniminden lelkiismeretlenségé- és kezében a betiltás fegyveráfekszik a sajtóra: az nény csak a hiszékeny tömeteljes félrevezetése lehet. r lett nálunk is. A miniszteriség nagyhatalmú sajtóosz hideg udvariassággal, de jóban félreismerhetetlen feetéssel bizalmasan, sőt őszian bizalmasan* figyelmez— előbb időről-időre, később •de minden nap — az igenelt Főszerkesztő Urakat, hogy így azt az értesülésüket ne jék; ezt vagy azt az eset megjegyzésekkel ne kíséregyik vagy másik távirat feltűnő helyre a lapban nem. A tiltó rendelkezéseket a l határozott utasítások kök: ezt első oldalra parani a központi irányítás. TőI fényképet vagy dicséretetet rendelt. A szövetséges kedvező mozzanatokat lesta, a horogkeresztes kuruzsminden tulokságát halhatatkinyilatkoztatássá varázsolt, peregtette a dobokat, fui a harsonákat, csoda-e, ha érdekeinkkel súlyosan elleni német törekvések lassan bi•08 közvéleményt kezdtek k s a jövő buitató ígéretének iiiokról.fokra követhetjük Saly fő könyvében aaetuzéiszomta elködösítés beeóvárgását a magyar kormány hivatalos irányitásába s azon keresztül a sajtóba. Lapról lapra megállapíthatjuk, miként züllöttünk bele a káros és kóros eszmevilágba, amelyből csak néhány nagyon erős, hullámoktól vagdalt világítótorony állt ki. Miként szédült bele a társadalom tájékozatlanabb és lelki ellenállásában gyenge része a német révületbe s lett segítőtársa annak a szörnyűségnek, amely nemcsak elpusztította ezt az országot, hanem — ami nem kevésbé súlyos — becsü létünkön él hagyományos ember. Bégünkön is alig kikalapálható csorbát ütött. Következtetést a mű nem von le a rideg tények közléséből. De nem is kell, mert önmagétól alakul ki az olvasóban. Nem szégyen talán olyan tekintélyre hivatkozni, mint Kossuth Lajos, aki megmondotta, hogy ha minden időszerű vívmány elvész, de a sajtószabadság megmarad, abból i* jv,. 'u'l.,1 ' , Szabad és gerinces sajtó, szabad és öntudatos tevékenységének lehetősége mellett a gyalázat és gyász nem szakadt volna ránk vagy nem ilyen módon és nem ilyen mértékben. Erőszakos irányítás nélkül azok a kormányok, amelyekben talán még volt némi jóhiszeműség, nem érezték volna magukkal szemben a mérgezett és elvadított esőcselék nyomását, hanem sokkal inkább a tisztességes aptú társadalom támogatását mondhatták volna magukénak. A bátor és férfias vélemény példája éppen olyan magával ragadó a lélek hősi ösztöneinek kiváltásában, mint a gyávaság és meghunyászkodás az ellenkezőjében. De ha az egymást váltó kabinetek — egy két, halálraszánt kivételtől eltekintve — arra összpontosították erélyüket, hogy azt a keveset is elnémítsák, betiltsák, fenyegetésekkel levegyék lábáról — természetes, hogy folytonos kölcsönhatással sodorták egymást a hivatalos bölcsesség és a hívatlan indulat a szakadékba. Azt a rendszert, amely a »szigorúan bizalmas« légkört megteremtette s vele együtt a sajtó némításának, a sajtóval szemben elkövetett önkényeskedésnek, a közvélemény befolyásolásának, meghamisításának szerves épületét, remélhetően örökre magunk mögött hagytuk. De Saly Dezső könyve mégsem felesleges tanulmány napjainkban sem. Okulni és tanulni lehet belőle s átlapozása után megfogadni: ezek, az eszközök visszahozhatatlanul ráaradjanak végkép és elmozdíthatatlanul a mérgezett politikai gyilkok elrettentésre szánt gyűjteményében. Az újkori magyar politika legvéresebbkezű triásza ellen folyó per során a napokban különös tanúvallomás hangzott el. Ferenczy László csendőr alezredest hallgatták ki Baky László, Endre László és Jaross Andor bűnügyében. Azt a hírhedt csendőrtintet, aki köztudomás szerint a deportálások vezetője volt, Ferenczy egy kérdésre válaszolva azt mondotta, hogy a deportálásokra két embertől kapott utasítást: Endre Lászlótól és Paragha Gábortól. Hozzátett© azt is, hogy a budapesti zsidók deportálására részletes terv készült, amelyet — az SS-vezetőktől nyert értesülése alcntti — a étuei ArchiNu..., Endre László és Faraghó Gábor állított össze. Ez a kettős vallomás érthetően nagy feltűnést keltett és azóta is általános beszédtéma Budapesten. A kötelező tárgyilagossággal azonban meg kell állapítanunk azt is, hogy Ferenczy kihallgatása semmit sem tisztázott, hiszen jogi szempontból felettébb aggodalmasnak látszik egy olyan tanú vallomása, aki jól tudja, hamarosan ő maga is bíróság elé kerül, tehát természetes érdeke, hogy minél több és minél ismertebb nevet keverjen a maga ügyeibe. Úgy gondoltam, hogy a kérdést a másik oldalról is meg kell világítani. Felkerestem tehát Faraghó Gábor tábornokot, a volt közellátási minisztert és megkértem, mondja el, mit tud a deportálások előzményeiről és mi a megjegyzése Ferenczy csendőr, alezredes vallomásához. Hivatkoztam arra, hogy ez nem az ő személyes ügye, de nem is a zsidóságé Ez az egész magyarság szempontjából döntő fontosságú probléma, amelyet maradéktalanul tisztáznunk kell. Mert a magyar nemzetre nem lehet közömbös, hogy az ideiglenes nemzet kormány egyik tagját, akinek, emellett nagy ríze volt a történelmi fordulóit előidézésében, most történelmünk egyik legvéresebb epizódjában való bűnriszességgel vádolják. .— A legkülönbözőbb rágalma, hát eddig nyugodtan eltűrtem — mondotta Faraghó Gábor. — A Baky—Endre—Jarosz-ügyben azonban a Népbíróság előtt több olyan kijelentés hangzott el, amelyet már nem hagyhatok szó nélkül. Éppen ezért megtettem a megfelelő lépéseket, hogy engem is kihallgassanak. A csendőrség szervezete — A közvélemény még mindig nem lát világosan a csendőrség szervezete kérdésében. Először talán erről kellene beszélnünk. — Sajnos, a csendőrségnek kellett végrehajtania azokat a rendelkezéseket, amelyek oly sok szomorúságot, gyászt és erkölcsi kárt hoztak ez országra. Én voltam ennek a csendőrségnek a felügyelője és ezért, ha valaki a nevemet hallja, azonnal az attrocitásokra gondol és azt mondja, hogy ha a csendőrség vétkezett akkor elsősorban és nyilvánvalóan annak feje a bűnös. 15b a vélemény azért terjedhetett csak el, mert a csendőr-ség szervezetet kevesen ismerik. — Az 1881. HI. tc., amelyet az MS9 TI. te. is megerősít, pontosan megszabja a csendőrséggel való intézkedési jogot. Eszerint személyi és előléptetési ügyekben a honvédelmi miniszter, fegyelmi és bűnügyekben a hadbíróság illetékes, míg — és itt szó szerint idézek — közigazgatási és rendőri viszonytekintetében a csendőrség a belügyminiszter hatósága alatt áll. Ez a törvény teljesen világos- A belügyminiszter féltékenyen őrködött is azon, hogy a csendőrség minden szolgálatát, ő irányítsa. Külső vonalon pedig az alispán és a főszolgabíró intézkedett ugyanúgy, mint a rendőrséggel „Egyetlen rendeletet sem adtam ki" — És mit volt a szerepe a csendőrség felügyelőjének! — A felügyelő— mondja Faraghó Gábor — kizárólag a honvédelmi miniszter közege volt és még a rendeletek végrehajtására sem volt befolyása. Arról már nem is beszélek, hogy bármit is meg tudott volna akadályozni. Ennek megfelelően én magam egyetlen rendeletet sem adtam ki, ehhez nem is lett volna jogom A felmerült brutalitások kivizsgálása is a kerületi parancsnokokhoz tartozott. De minden tudomásomra jutott szabálytalanság ügyében a legerélyesebb eljárást indíttattam meg, ezt számos hadbírói ítélet igazolja. Igazán csak példaképpen hivatkozom a Miskolcon és Csillaghegyen általam elrendelt exhumálásokra, ■ amelyek mest ■* mást szolgálták. A hogy , megállapítsuk a gyanús körülmények közt elpusztult emberek halálának igazi okát. — Ferenczy azt mondotta tanúvallomásában, hogy őt a csendőrség felügyelője osztotta be összekötőül a németekhez. — Ebből szó sem igaz. Ezt nem is tehettem volna, hiszen Ferenczy nem is tudott németül. Én Várbíró századost javasoltam erre a helyre, de a németek és Baky kívánsága volt Ferenczy vezénylése. „Külpolitikai szempontból hátrányos akció" A népbíróság előtt elhangzott vallomás szerint azon az értekezleten, amely a zsidók összegyűjtéséről szóló rendeletet előkészítette, Faraghó Gábor is részt vett. Megemlítettem ezt a vallomást Faraghó előtt, aki válasz helyett előkereste Czigány József ezredesnek, a központi nyomozó parancsnokság vezetőjének a honvédelmi minisztérium katonapolitikai osztályához beterjesztett élesítését, illetve annak másolatát.1344 áprilisának első napjaiban — olvasom ebben az előterjesztésben — Kudar ezredessel együtt jelentettük Faraghó altábornagy úrnak, hogy Baky államtitkárnál megbeszélések folynak a zsidók összeszedése ügyében, melyben a csendőrség is résztvenne. Az altábornagy úr felhívott mindkettőnket arra, hogy mi is kövessünk el mindent az irányban, hogy a testület eme külpolitikai szemprontból hátrányos akcióból kikapcsolódjék.« A jelentés ezután, elmondja, hogy Faraghó felhívásának nem lett foganatja. Ferenczy bemutatott Czigánynak egy rendelettervezete, melyet — reint mondota — Bakyval állított össze a zsidók összeszedéséről. Faraghó kívánsága ekkor ismét szóba került, Ferenczy azonban határozottan kijelentette, hogy a csendőrséget az ügyből semmiképpen sem lehet kikapcsolni — ez Baky egyenes utasítása. Baky megegyezett a németekkel ■ ■ ■ Kudar ezredes, aki az akkori Államvédelmi Központ élén állt mint Újszászy tábornok helyettese, ezzel az üggyel kapcsolatban szó szerint a következőket közölte Czigánnyal: Iajajnos, Baky a kormány tudta nélkül egyezett meg a németekkel nemcsak a zsidók összegyűjtése, hanem százhúszezer zsidónak Németországba való szállítása ügyében is. A fira pereg tovább. Izgalmas kulisszatitkok kerülnek napvilágra is #*■""** ittusul bűnkrómájából. . Január 5-ig meghosszabbították a bélyegzetten pénz érvényességét Nagy razzia a Terézvárosban 121 előállítással FÉNY DERÜL AZ ELMÚLT ÉV SÖTÉT TITKAIRA Baky egyezett meg a németekkel 120.000 zsidó Németországba szállításéra • Hogyan akadályozták meg a pestvidéki törvényszék politikai foglyainak elhurcolását Faraghó Gábor elmondta a deportálások előzményeit