Világ, 1946. március (235-259. szám)

1946-03-17 / 248. szám

2 1946 március 17 Moszkva megcáfolta az iráni csapatmozdulatok­­ról szóló faireket A biztonsági tanács elé kerül az iráni kérdés Az iráni helyzet változatlanul nagy hullámokat vet fel. Tehe­ránban tovább tart a feszültség. A kormány minden tüntetést megtiltott és óva inti a lakosságot poli­tikai szabadságjogokkal való visz­­szaélésről­. A hadü­gym­in­iszter kifejezésre juttatta az ország vé­dekezési készségét, a sah pedig pénteken úgy döntött, hogy a­­ biztonsági tanács elé terjeszti a s­érdést. Közbe­n az Azerbajdzsán­­nal, Irakkal és Törökországgal határos iráni területen kikiáltották »az autonóm kurd köztársaságot*, 'Ankarában feszült figyelemmel '.^kísérik az iráni eseményeket, ame­­­­lyek szorosan összefüggenek Tö­rökország sorsának alakulásával. Maszkvá­ban az Izveszfinn rámutat arra, hogy *egyes iráni szemé­lyek, köztük Hakimi volt minisz­terelnök is terveket szőnek szov­jet területek megszerzésére és pol­tikájuk arra irányul, hogy a si­­ovjetuniót összeütközésbe hoz­zák egy másik nagyhat­alom inatt. s-­zovjet részről hivatalosan megcáfolták azofeet az amerikai híresztelése­ ,­ket, amelyek szerint ».Szovjet csa­­­­patmozdulatok folynak. Teherán és az iráni—török határ falé*­­Londonban a kommunista Daily IV atkor megállapíttta *a Szovjet­­u­n­iónak alapos oka van arra a meggondolásra, hogy Iránt új támadás ugródeszkájárá hasz­nálják*. Bevin pénteki sajtó­­nyi­latkoz­at­ábam emlékeztetett Mo­­lotovnak, arra a kijelentéerére, hogy a szovjet kormány igen nagy fontosságot tulajdonít kötele­­zettségei maradéktalan teljesí­tésének. Hozzáfűzte, a brit kormány nem határozta el, hogy a visszavont brit csapatok helyébe újakat küld Iránba. Washington — akárcsak London — várja a Moszkvába el­juttatott jegyzékekre adandó vá­lásit Az USA-kormány a kérdést mindenáron, a biztonsági tár­ics elé akarja vinni, ha addig diplo­máciai úton nem tisztázódik a helyzet. Truman elnök nem tartja riasztónak a helyzetet. Nem hiszem, — jelentette ki legutóbbi sajtóértekezletén — hogy a helyzet olyan veszé­­lyen, mint amilyennek egyesek gondol­ják. A népügyészség azzal vádolja Lövik Károlyt, hogy a Gestapo fizetett kémje volt A népügyészségen­ elkészítették a vádiratot Lövik Károly, a Pest volt szerkesztője ellen. A vád­iratból kitűnik, hogy Lövik szél­sőbaloldali szerkesztőségekben dolgozott, majd átkerült az Est­­­­apákhoz. Az Así­ból a Teleki­­-fitártvány alatt Pest lett és abban időben, amikor más szelek kezdtek fújdogálni. Lövik Károly — kollégáinak legnagyobb meg­lepetésére — minden átmenet nél­kül egyszerre jobboldali, német­barát húrokat kezdett pengetni és mint a lap segédszerkesztője, igyekezett a lapot elnémetesítani. Később már olyan agresszívvé vált, hogy azzal fenyegetőzött:­­ bekövetkezik az a pillanat, ami­kor a szerkesztőségben minden­kit, aki nem követi a nevezett­«BE saod­elieta elveket, lelövi*. A nyomozás során a népügyész­­ség kiderítette, hogy állandó ösz­szeköttetést tartott fenn Wolf ta­nácsossal, a budapesti német követ­ség sajtó vezetőjeivel és sok eset­­ben jelentést tett a német követ­ségnek a magyar sajtó működésé­ről. Bebizonyosodott, hogy fize­tett kémje volt a Testapónak. A nácik menekülése idején előbb Dunántúlra, majd pedig Bécsbe ment és „Magyarország-rádió” al­kalmazottja volt. Ügyének tárgyalására a nép­­ügyészség indítványozta Pakots György, Bakos Ákos, Kőszegi Imre, Laczkó Géza, Szabó József, Erőse Gyula, Vig József, Fedik Sári, F­iala Ferenc és bágyóci Váró Andor tanukénti kihallgatását. Bezzeg a múltban... Irta Boross Elemér Most már sokfelé ée sűrűn hal­lod, bezzeg a múltban. Eleinte sokszor hallottad, sötéten, bosszú­san, lekicsinylően összehasonlítva a jelent a múlttal, a kárörven­­dően. Igen, ne tagadjuk, voltak ilyenek is. Sőt nyilván még van­­, pák is. A demokrácia szolid, tü­relmes, magabiztos. A mi demo­kráciánk ezen is túltesz, zárt ka­pujáról levette a meg­torlás táb­lát és helyére a megbocsátás mesz­­szire sugárzó feliratát illesztette. A háborús főbűnösök és a rém­uralom gonosztevőinek felel­ős­­ségrevonása igazán nem nevez­hető bosszúálló megtorlásnak. Ez az emberiség és emberség ösztö­nös, természetszerű reflexe, a de­mokrácia lélegzete. Holott... Kezdjük csak a mottón: bezzeg a múltban ... Mit mondtunk és mit fogadtunk­­a múltban­, amikor sűrű sorok­ban terelték és tizedelték az ár­tatlan emberek tömegeit és ami­kor a legaljasabb ösztönök or­giáira rögtönzött »Megtorlások házai­nak lépcsőiről és ablakai­ról patakokban ömlött alá a meg­kínzott és meggyalázott emberek vére- Em­lékez­ek még, mit mond­tunk és mit fogadtunk akkor, a múltban? És mit mondtunk akkor, amikor néhány hét pünkösdi ki­rályságért és vandál dühéért bombák alá és ágyúk torkába dobták Budapest szép házait, templomait, tereit és lakóit? És arra emlékeztek-e, hogy a fel­szabadulás után mi volt a föl­eszmélő város első mondata, pla­kátja, kiáltása és menetekkel megismétlő szavalókórusa? Nem emlékeztek persze és ha nem em­lékeztek erre, mert tavaly előtt volt, rég volt, így helyes, így jó, emberek vagytok, a béke, a meg­­békülés, a rend, a megbocsátás katonái, polgárai és angyalai. És ha én mégis emlékezem, nem azért, mert rosszabb vagy jobb vagyok nálatok, hanem azért, mert az eseményekről írok, szé­pítés és torzítás nélkül, csak hű­ségesen. Emlékezzünk hét, a város első mondata: „Álljunk bosszút Budapestért!* És mi lett a bosszúból? A feltápászkodó vá­ros és tékozló fiainak olyan át­alakulása, amely örökre példája lesz a demokrácia konstrukciójá­ból és lelkiségéből eredő folyama­tának. A­­Megtorlások házai­ból még a jogos bosszú és felkorbá­csolt indulat következetességével sem lettek az igazi megtorlások házai, sőt, csak a meggyalázott épületek ugrottak leghamarabb eredeti mezükbe és rendelteté­sükbe: az iskolák, templomok, hivatalok és magánházak kör­nyékéről is elpárolgott már a rossz idők orrfacsaró emléke. Bezzeg a múltban .Erre és ezekre gondoljatok, amikor ki­mond­jáitok a bűvös igét: bezzeg a múltban. Mi van ma és mi vett akkor? Reggel félnyolcig van csak gáz! Ismételd megegyszer és mondd sokszor egymásután: gáz ... gáz ... gáz ... Bezzeg a múltban a patkányok lakótársa voltai a pincében és ha a gázra gondoltal, a háború újabb rém­­i­ségével ijesztett a minden aljas­ságra képes­re kész állati bosszú? Nem jár villamos? Bezzeg akkor ugyan még járt de hová mentél, hová mertél menni rajhat Ha megállt a villamos, már nem szi­réna-jelre állt meg, hanem bom­­bacsattanásra és becsapódásra. »Akkor« még álltak a hidak de ha mégis áthaladásra kényszerí­tett utad, somod, elbúcsúztál sze­retteidtől, mert sose tudtad, me­lyik pillanatban gyújtják meg a kanócot a Léthe vizének infernó­­jára süllyesztett Duna sáténi Charon-jai. Nincs tüzelőd, heteik óta nem ettél húst, drága az újság és közmunkává!Írtágot kérnek azért, mert neon kell romokat takaríta­nod és síneket raknod? Mennyit adtál volna akkor, ha nem visz­nek sáncot ásni és páncélgráná­tosnak, vönként*? Bezzeg akkor már sűrűn ée sokszor mondtad: Istenem, csak egy szál izében is, de megmaradjak. Megmaradtál, itt vagy, az egy szál izéd felett esetleg nercbundád is van vagy bőrkabátod, mégis elfelejtsd, mit mondtál akkor? Netán azért, mert a pincéből még felmerészkedtél a jól megrakott éléskamrába és a pincéd mélyen a ház alatt volt, mélyebben, mint a világnézeted és elmételyezett emberséged? Vi­gyázz, mi elfelejtjük, mit mond­tunk és mit fogadtunk a múltban azokkal szemben, akik elfelejtő, és eltagadjuk, mi volt a múltban, — de nem felejtjük el, hogy mi van ma és mi lesz holnap, ha itt hálátlanul és kérkedően fele­dékenyek lesztek. vil­o Kassák Lajos összegyűjtött versei Kassák Lajosnak elbisszáik a szabad verset. Történelmi és al­katbeli indokolások­ állnak mö­götte. A Nyugat-költők, Adyval az élen, már-már a kínos üveg­­hangokig és virtuóz gikszerekig játszották ki a tradicionális for­mát — a a politikai s életformát más, gyarló virtuózok t­ették foly­­tathatatlanná. Kassákban egy új világ teremtésének szükségérzése nyilatkozott meg, a »minden régit f­eldobó, szabad versen keresztül. Az új versekben m­ég a termé­szetes logikai kapcsolatok, be­idegzett értelmi szokványok is eltűnnek. Megdöbbentően merész asszociációk, az ihletnek az egész bevett fogalmi világot felrúgó képválasztásai jellemzik ezt az extatikus, párázóan újhangú lírát. Ez a költészet a magával az ol­vasóval szem­ben támasztott rend­kívüli igényességgel, minden kon­krétum eldobásával, az expos­z­­szió, a vízió korlátlan világára támaszkodik. Nem csoda, ha az akkori Kassáknak kevés megér­tője, annál több gúnyolója­ akadt. Neve mindazonáltal egy új irány­zat zászlója volt. Sok híve, köve­tője elhullott, a táborból egyedül maradt. Mozgalma sok bátor ösz­tönzést adott még a forma hívei­nek is e versek dinamizmusa to­vább él az új irodalom képvise­lőiben. Érdekes volna idézni, menzevetni a régi Kassákot az újjal. Ha te­rünk engedné, grandiózusan szép helyeket tudnánk idézni mindkét periódusából. Széles skálákon, egy egész természet tágasságára méretezett orgona csöveiből ömle­nek és bugyognak ezek a bátor, szabad, lágy és kemény hangok, harsonáló zúgással és szelíd csen­­ge­tyű­ nyelveken. Sajnos, nem térhetünk ki e ha­talmas könyv gazdag témaköré­re sem, sok árnyalatára, szabad formáin belül hullámzó formai változatosságára, puritán nyelvé­re és egész költési hangjának ős­idilli, megkapó naivságára, amellyel minden témát és atti­tűdöt költőivé emel. E versek színes groteszkjein vagy hatal­mas, messze sugárzó fénytömbjein át egy gazdag, nagyfeszültségű egész élet ontja roppant erejét-Nagy költő, gerinces, egész ember életműve. Klasszikus, nagy könyveink száma eggyel gyara­podott. (új Idők). (F. J.) Vasárnap Kétszeresére felemelték a postai díjszabást A postavzetrigazgatóság közlése szerint IMS március 16-tól a posta, táviró-, távbeszélő- és rádiódíjak általában a jelenlegi árak két­­szeresére emelkednek- A 26 gr. levél díja helyben 20.006, vidékre 40.060, külföldre pedig 1­0.600 pengő. Levelezőlap helyben 16.8­8, vidékre 3( 000, külföldre 100.006 pengő. A csomagdíj 3 kg-ig 160.000 pengő, 10 kg-ig 1­1.600 pengő­ A távirat szódíja 16.0­0 pengő. Helyi beszélgetés díja Budapesten 24.066 pengő, vidéken 16.066 pengő. A távolsági beszélgetés díja 3 per­cenként a díjévek szerint 96.060— 480.000 pengőig. A rádió előfize­tési díj 400 000 pengő. Új dohányárak / Megbízható forrásból származó értesülésünk szerint a dohány­­neműek árai vasárnapi hatállyal általában az eddigiek kétszeresére emelkednek. A Virginia és a Béke 24.000, a Magyar 16.030, a Mankón pedig 500­1 pengőbe fog kerülni. Példátlan kegyetlenkedések Eperjesi-Wittich festőművész bűnlajstromán A napokban a népügyészség letartóztatta Eperjesi-Wittich Zoltán festőművészt, akinek bűn­­lajstromát most állították össze- Eperjesi-Wittich Zoltán az új­pesti leventekörzet parancsnoka volt , mint ilyen, amikor a vá­rost a német csapatok megszáll­ták, tiszteletükre a leventezene­karral térzenét, adatott. Az alája rendelt zsidó leventéket itt öt te­verte, az egyik leventének, aki félvér volt, a félelemét kiütöttte, többeket pedig úgy kínzott, hogy lábujjuk közé papirost dugott é® azt meggyujtotta. Amikor a zsidó leventéket kihallgatásra rendelte, azoknak önmagukat gyalázva kel­lett jelentkezniük. A vádirat szerint 1944 nyarán egy újpesti asszonyt leányával együtt■ bevittetett a városparancs­­nokságra s előbb a leányt, majd anyját, vellccel­cre meztelenre és korbáccsal verte őket. Arra akar­ta rábírni a két nőt, hogy vall­ják be: lakásukon titkos rádióadó van. Hajnalban Czuppon segéd­tiszttel együtt a leányt a segéd­tiszt lakására vitték s ott vele mindketten erőszakoskodtak­. Ok­tóberben az újpesti Clarisseumba Eperjesi-Wittieh nyilasokat vára­tott, elhurcolt alatt velük több oda­­menekült asszonyt és leányt, pár nap múlva pedig Antal József szerzetes rendfőnököt­ és két fér­fit. Az elhurcoltak közül két férfi és két nő máig sem került elő. A szadista festőmfivész, bűnlajatro­­mában lakások kirablása is sze­repel. „RIF“ 0176 Megánosok­nál is négy számban van még emberhullákból készült szappan Néhány nappal ezelőtt megírtuk, hogyan csempésztek be Magyar­­országra sok mázsa olyan szap­pant, amely a németországi halál­gyárakban készült a deportáltak hulláiból. E cikkünk alapján ma egy Tttrkholm­ből hazatért de­portált, Kálmán Jenő, beküldött szerkesztőségünkbe egy darab ilyen szappant. Mintegy hat centi­méter nagyságú, szürke szintű szappan, felületén vBIF* 0176 jel­zéssel. A szappan birtokosa el­mondta, hogy a türkheimi táborban mosa­kodás céljára kapták ezeket a szappanokat és valósággal verekedtek érte, mert a mosakodás ritka luxus volt ott. Felszabadulásuk után a tábor raktárában több mázsa ilyen szappant találtak, amelyet — ere­detéről mit sem sejtve — szét­osztottak maguk között a de­portáltak. Ő maga három darabot hozott haza, kettőt elhasznált már belőle, a harmadikat most átadja a DEGOB-nak. Tudomása szerint volt baj­társainak mindegyike hozott haza több darabot ebből a szappanból. Elmondta még, hogy a szappan igen rossz minőségű, nem habzik. Felesége, akinek sejtelme sem volt, akárcsak neki magának, a szappan eredőjéről, mindig un­dorral vette kezébe és irtózott attól, hogy ezzel mosakodjék. A női ösztön megsejtette, hogy mi­ből készült a szappan Lecke a villamoson A villamosra felszállók szokásos közelharcában egy hölgy is tevé­keny részt vett, ököllel, lábbal, jól fejlett vérm­unkával nógatta, gyötörte, gyúrta, gyömöszölte az előtte tülekedőket. Szerencséje volt. Az előtte kapaszkodó úr hátra fordult, maga elé engedte a hölgyet, még fel is segítette udvariasan. A hölgy diadalmasan és ami még fontosabb: sértetlenül ért fel a perionra. Fent, a feljáró szélén megállt. Mint mondani szo­kás Pesten: megcövekelte magát. Szóval, nem mozdult. A világért sem. Az udvarias úr lényéhez hí­ven kérlelte: t Kedves nagyságos asszony, legyen szives beljebb fá­radni a kocsiba-e —­­Hogyisne, hogy aztán ne tudjak tetráfínü* — vetette vissza a hölgy élesen. — iDe kérem, — folytatta az udva­rias úr a kérlelést — de előre en­gedtem önés most én iz szeretnék f­elszállni.c — *Ne engedett vol­­nal« — replikázott a hölgy dühö­sen. — s Kéreme — zárta le a vi­tát az udvarias úr, aki hatalmas szál ember volt. Udvariasan fék nyolc a hölgyért, gyengéden de­rékon fogta le könnyedén, mint valami békebeli édesség-csomagot­­viszoatette a kocsiútra. Az udva­rias úr fellépett a perrám­, ke­cses mozdulattal kalapot emelt, a kocsi elrobogott, a közönség ne­­vetett, tapsol­. A villamosközleke­ dés megjavítása érdekében ajánl­juk a Boszkárénak: sürgősen szer­ződtesse ezt az udvarias urat. (.e.) Drága Banditámat Frank Endre okt. építészmérnököt 17. okt. 25-én 86 éves korában megölték a nyilasok. Ideiglenes nyugvóhelystről ha­­zahozattak­ és e­z 17-én, vasár­nap délben 16 órakor a farkas­réti zsidó temetőben helyezzük örök pihenőre. Soha nem szőnő fájdalommal siratják felesége, Frank End­révé szik. Britan Éva, édesanyja Frank Viktorné, anyósa Britnn Andorné, sógornője: Britan Ágnes. Lakás: József-barút 8. Orv. Quittner Lipótvi mély gyászában közli rokonaival és barátaival, hogy 1844 janus­ár 11­ én hősi halált halt drága, jó férje Quitfner Lipót beun­yva­it 1846 március 17-én, ▼*-"1 airnap délelőtt "K.*/* érakor­­i­­ rákotkek­erttúri temetőben he­­­­lyezik őrök­ nyu­galomra.

Next