Világ, 1946. március (235-259. szám)

1946-03-19 / 249. szám

VILÁG ? 249. SZÁM * ÁRA 20.000 PENGŐ Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1946 MÁRCIUS 19 * KEDD Izgalmas Jelenetek Main Péter tárgyalásán Gyászos évforduló írta Bálint Imre Fekete reggelre virradunk: két esztendeje, hogy a bűnös kezek által irányított, érdekei és ösztöne ellen szégyenbe és becstelenségbe rángatott országon beteljesedett végzete. A jobbhiszemüek, az örök derülátóik nem akartak hinni a valóságnak, a sápadt arcoknak, rémülten fülbe suttogóknak; nem akartak hinni a hihetetlennek, hogy az állítólagos szövetséges, akinek kedvéért szinte kivéreztet- tek egy ueineztet, akiért a világ­történelem legsúlyosabb és leg­esztelenebb kockázatát váilaltat- ták vele, akinek nyomására lelki­ismeretien vezetők elindították az embertelenség lejtőjén, akinek szolgálatában már minden erejét, vérét és verejtékét latba vetették, hogy ez a szövetséges, akit min­den hivatásos szónok s a pálca- intésre engedelmes lakújsajtó másnak nem is nevezett, mint »nagy barátunknak* • — reánk ront, mint a leggonoszabb ellen­ség, a vad zsarnokság leplezetlen durvaságával, torkunkra szorítja vasöklét, összefogdóesa. üldözőbe vesyi, elhurcolja legjobbjainkat, középkori vallatókainrákat állít fel az ország szívében, tömlöcőket tölt meg dölyfös önkénnyel,.kato­náinkat — árulók segítségével — vágóhídra kergeti s szolensorba dönt egy népet saját hazájában. De akik nem akartak látni és hinni: hamar ráébredtek gyerme­teg bizakodásuk együgyüségére. S emlékezve erre a napra, min­den szörnyű és pótolhatatlan ál­dozatra, amit magával hozott s ami keserűség, átok belőle fo­gant: gyászunknál csak arcot pi­rító szégyenünk nagyobb. Mert hiába aggatjuk mellünkre a hősi ellenállás legnagyobb érdemren- jdeit, hiába hivatkozunk múltbeli, gyakran ta’án valóban tisztessé­ges é.s derék küzdelmünkre, ezen a napon mintha megbénult, erejét r önérzetét vesztette volna a ma­gyarság. Bizonnyal van mentsé­günk is, nem egy.< Alá voltunk aknázva, az ötödik hadoszlop bé­rencei tartottak már megszállva majd minden őrhelyet, tisztika­runk nagy része szepbehelyezke- detit esküjével, a fegyveres erőt megfertőzték a fizetett, vagy tiecsvágyó rábeszélők, a romlott jellemek, vagy a megzsarolt köz­életi férfiak. Ez mind igaz. De aki eszében tartja fényesebb év­századaink szabadságért és füg­getlenségért vívott harcait, az so. kára és nehezen tudja elfeledni, hogy p-zm a március tizenkilence­dikén nem akadt egy hadtest, egy ezred, egy század sem, nem akadt vakmerő és elkeseredett ha­zafiaknak egy önkéntes osztaga, emely bizonyságot tett volna ar­ról, hogy s talán céltalan, de ne­mes és önfeláldozó férfiesság szikrája még nem húnyt ki ezen a földön. A lélektan mesgyéjén kutatva, gyorsan ó- könnyen rábukkanunk ennek okúra. Céltudatos vagy os­toba, rosszhiszemű vagy egysze­rűen gyáva vezetők egyenesen Kővágó József polgármester ál következő szövegű gyászkeretes falragaszt adta ki: ^Évszázados ellenségeink, a né­metek, 19'l március 19. végzetes napján meggyötört országunkra törtek csapataikkal. E megalázó ránevelték a magyarságot a meg- hunyászkodásra ős lassú, de szí­vós munkával kiölték belőle az öntudatot, amelyet kocsmai du­hajkodással helyettesítettek. Belé- igézték a lelkiismeret elhallgat­tatását. Hajdan erős gerincét a gyengébbek felett való hatalmas, kodással, az üldözés lelett érzett kárörömmel pótolták. Látását megzavarták, erkölcsi érzékét ösz- szekusaálták. Engedték, hogy a habzósfájú indulat állhatatosan megrágalmazza azokat a .legra­gyogóbb fiait, akik nyílt szemmel falismerték az igázi veszedelmet, s volt bátorságuk rá is mutatni. A gonosz következetességgel meg­tévesztett tömegek két és fé! évtizedig barátaikat és jótevőiket tartották kártevőiknek, viszont jótevőiknek azokat, akik harminc ezüstpénznél sokkal olcsóbban ad­ták el őket. Ez volt az alattomos gáncs vetés, amelyben elbuktunk. Ha Igaz — s hinni akarjuk, hinuüuk kell benne — hogy a világ immár a szabadság és igazság küszöbén áll, akkor sötét hatalmak ilyen metényletélöl soha többé senki­nek tartania nem kell s akkor tanulságot sem kell vonnunk a jövőre mindazokból a mozzana­tokból, amelyekben a múlt hibáit felfedezhe jiik s amelyeknek elhá­rítása talán megakadályozhatta volna ezerkileneszáznegyvennégy március tizenkilencedikét, de ha nem — megalázó tehetetlenségünk szégyenét enyhíthette, vagy töröl­hette volna el. De éppen, mert halóttaink siratása, veszteségünk kegyetlensége, büszke alkotások omladéka mellett ez éget legin­kább; minden gyürkőzés és »snha többé«-fogadkozás helyett (ami oly sokszor változott már borban áztatott, 6zenvedelmes, vagy re­gényes, elcsukló és önmagán könnyező szónoklattá) egyszerűen vonjuk le a rideg és lárgyilagos' következtetést bukásunkból és süllyedésünkből. Ne tegyünk es­küvőét, mert nem azon múlik. De vegyük tudomásul, hogy hová ve­zet, ha szabadság és függetlenség üres szólammá lesz, vagy legfel- jobb egy uralkodni vágyó réteg önös jelszavává. Hová vezet, ha feladjuk a nemes emberséget és tétlenül nézzük, mint indít az in­dulat hajszát * kipécézett szemé­lyek vagy csoportok ellen. Hová vezet, ha a törvényt nem érvényesítjük legélesebb szigorá­val, akárki sérti Is meg. Hová vezet, ha a kötelességre, hűségre, pártatlanságra tett esküt bárki kedvo szerint megszegheti. Hová vezet, ha a nemzet feladja önálló gondolkodását és mákonyos vagy hízelgő szavakkal engedi magát áltatni. Ezek a felismerések ma már nem kell, hogy védelmet jelentsenek jövendő eshetőségek­kel szemben. De arra jók és arra valók, hogy az emlékezés üllőjén megedzzék a nemzet jellemét; szabad akaratát, eszményeit ismét erkölcsi magasságokba emeljék; visszaszerezzék becsülését önmaga s az egész világ szemében. napon kezdődött el a legjobbjai- tól megfosztott és fasisztáktól megszállott magyar nemzet kál­váriája. Felkérem a székesfőváros lakosait, hogy nemzeti független­ségünk letiprásának gyászos év­fordulóján az épületekre tűzzék ki gyászlobogóikat.s Újabb női holttestre bukkant a rendőrség H feldarabolt hulla ügyében indult nyomozás szenzációs eredményre vezetett Detektívek százai nyomozzák a gyilkost Szenzációs fordulat állott be ma délre a feldarabolt női holttest bestiális gyilkosságának ügyében. Egyedül a Világ jelentette szom­baton, hogy a Losonczy-utca 19 számú ház kapualjában szaksze­rűen kettévágott fiatal nő holttes- tőnek felső részét találták meg a házbeliek. Meg­írtuk, hogy a gyilkosság ügyében azonnal felfokozott apparátussal indította meg a nyomozást dr. Zilahy János rendőralezredes ve­zetésével a főkapitányság sérü­lési csoportja; Detektívek százai kutattak a szerencsétlen nő holt­testének többi részo után. Szom­baton este 7 órakor a ballábat a Damjanich-utca 40. számú ház elsőemeleti folyosóján találták meg. A gyilkos, aki áldozatát több fejszecsápással ütötte agyon, miután a leány meghalt, festőt három részre vágta. A se- lyemharisnyás ballábat gondosan becsomagolva helyezte el a Dam- jUniclj-ntca 40 alá. Miközben a de­tektívek százai rom házakat , pin­céket, kapualjakat kutatva, keres­ték a holttest jabblábát, az erkölcsrcndészctl osztály egyik nyomozónője fényképről felismerte az áldozatot. Bejelentése alapján kiderült, hogy a szerencsétlen nő Lencsés Eme rencia nevű 25 éves nyilvántai'- tott lánnyal azonos, akinek az Előd-utca 2. számú házban volt albérleti lakása. A detektívek azonnal kimentek a lakásra, ki­vittek Lencsés Emerencia szállás­adónőjét a törvényszéki orvostani intézetbe. A nő szintén felismerte volt albérlőjét. Este jelentették a főkapitány­ság központi ügyeletére, hogy a Zichy Jenő-utca 30. számú ház kapualjában megtalálták az áldo­zat újságpapírba csomagolt se­lyem harisnyán jobblábát. Az áldozat személyazonosságá­nak kétségtelen megállapítása után a detektívek most már a gyilkos k 6/rok öntéséhez fogtak hozzá. Megállapították, hogy a leány az utóbbi hetekben nagyon rossz anyagi körülmények között élt. Barátnőitől kisebb kölcsönö- kett vett fel Állandóan panaszkodott anyagi gondjairól és szombaton este szállásadónőjé­nek vallomása szerint azzal ment el hazulról, hogy kénytelen el­adni egyik cipőjét, ha vacsorázni akar — és (levetve tetté >■ hozzá, ha csak nem sikerül valamilyen in ás úton - nagyobb összegez jutni. A detektívek valószínűnek tartják, hogy a leány esteúrfffsg- ismerkedett valakivel, aki nag$-Abb összeget ígérhetett neki. A detektívek a leány ismerő­seit ma délelőtt kihallgatták- "Kü­lönösen azt igyekeztek megállapí­tani, hogy pénteken este hét óra után hová menj, Lencsés Emeren­cia. A gyilkosság ügyében ma délig három előállítás történt. Három férfit hallgattak ki, akik mindannyian ismerték a szeren­csétlen leányt és életének utolsó napján társaságában látták őket. A kihallgatások azonban nem vezettek eredményre, mert mind­három gyanúsított alibit bizo­nyított. Bizalmas bejelentés alap­ján ma délben értesült a rend­őrség arról, hogy abból a házból, amelyben a fiatal nő gyakori vendég volt, csütörtökön egy Pötyi nevű fiatal leány is eltűnt. Ugyancsak ma délben jelentet­ték a sérülési főcsoportnak, hogy a kispesti vasútállomás mellett egy női holttestet találtak. Lehetséges, hogy kettős sza­dista kéjgyilkosság történt. A detektívek százai most az el­tűnt másik lány keresésére im dúltak. Értesülésünk szerint a gyilkos­ság ügyében órákon belül újabb rendkívül érdekes fordulat vár­ható. Pelrovics Béla CJjabb súlyos adatok Sztójay németbérenc cselekedeteiről Ghiczy Jenő, Bárányos Károly, Víadár Gábor és Baranyai Lipót tanúvallomása A Sztójay-per hétfői tárgyalása Ghiczy Jenőnek, a Kállay-kor- mány volt külügyminiszterének tanúvallomásával kezdődött. Ghiczy az elnök kérdésére el­mondja, hogy Sztójayval 1936 novemberétől 1939 áprilisáig dol­gozott együtt a berlini követsé­gen. Ez alatt a revíziós eszmék hívének ismerte meg, aki azon­ban a magyar revízió -ügyét úgy vélte jól szolgálni*, h,o«y rá ma­gyarok csak a németgK őldalpn, német fegyveres segítséggel érhetik el a céljaikat. A magyar kormányoknak is ezt a polit kát javasolta. — Az volt a véleményem, — folytatta Ghiczy — hogy Sztójayt megigézte a nagyon ügyes náci propaganda, amelynek a kétség­telen fegyveres kezdeti siketekkel együtt bizonyos eredménye is mu­tatkozott. A tanú elmondja még, hogy Sztójay Románia hadbalépésekor javasolta, hogy mi is gyors had- balépésünkkel szerezzünk érdeme­ket a németeknél s javasolta, hogy a háromhatal­mi egyezményhez elsőnek csat­lakozzunk. A véd- és daeszövetség létrehozá­sát tudomása szerint TVerth Hen­rik javasolta és nem Sztójay. — Veesenmayer első Budapestre érkezését zágrábi követünk jelen­tette. Azonnal szóltam Kereeztes- Fischernek, hogy figyeltesse, kik­kel tanácskozik a német kormány hírhedt ügynöke. — Tehát ön tudta, hogy kicsoda Veesenmayer? — Igen. Sokan tudták, hogy ki­csoda­— Vájjon a vádlottak is tud­hatták. ismerhették szerepét? — Feltételezhető. Ghiczy Jenő kihallgatását köz­ben megszakítja Pálosi elnök és Bárányos Károly közellátás- ílgyl minisztert hallgatja ki, mint Kunder Antal bejelentett tanúját. Bárádyos miniszter 1935—38-íg a külkeres­kedelmi hivajjal nlelnöke volt, Kunder elnöksége idején. Kundert apolltikus embernek Ismerte meg. modoránál fogva sem volt alk»tl- ipas politikai szereplésre. A kül­kereskedelmi hivatal élén igyeke­zett az akkor Németország felé irányuló magyar külkereskedel­met más országokkal való kap­csolatok létesítésével is egyen­súlyba hozni. Arra is törekedett, hogy Németországtól az érték­telen kínált holmik helyett érté­kes nyersanyagot kapjunk­Ezután Ghiczy Jenő kihallga­tása folytatódik. Arra a kérdés­re, lehetett-e számítani a magyar célok elérésénél a németek ko­moly segítségére, azt mondja: — Ez teljesen rap6zodikus do­log volt, Hitler maga is egyszer barátságos hangnemben tárgyalt, máskor egész bolond volt, sőt úgy ő, mint politikus hívei és meg­bízottai drasztikus kifejezéseket is használtak velünk szemben. A következő tanú Vladár Gábor, a Lakatos-kormány igazságügy, minisztere, aki a szeptember 7-i történelmi emlékezetű miniszter- tanácsról vall. Vladár Gábor elmondja, hogy Jurcsekot és Reményi-Schnel­lert Veesenmayer kívánságára nevezték ki és azok köztudomás szerint erősen németbarát politikát folytaink. A következő tanú Baranyai Li­pót, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke. Elmondja a Nemzeti Bank étéről történt távozásának okát és annak körülményeit. — Reményi-Schneller Lajossal — mondja többek között — pénz­ügyi politikánk kivitelét illetően nem értettem egyet, amely ellen­tétek aztán évek folyamán a do­log természeténél fogva kiéle­ződtek. — Mik voltak az ellentétek Reményi-Schneller és ön között? — A Magyar Nemzeti Banknak akkori pénzügypolitikája. A politikai ügyész kérdésére, vájjon Reményi-Schneller német kém volt-e, Baranyai elmondja, hogy erről nincsen tudomása. El­fogása szerint akkoriban politi­kailag két tábor alakult ki Ma­gyarországon. Az egyik tábor hitt a német győzelemben, a má­sik nem. Ő az utóbbiak közé tartozott, Reményi-Schneller az előbbi csoportnak volt híve. Pénzügyi politikáját tehát ennek megfolelöon irányitotta. A tárgyalás tart. > Gyászlobogók március 19-én

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék