Világ, 1946. július (327-352. szám)
1946-07-26 / 348. szám
_z tossun- és A VILÁG 348 SZÁM *ÁRA 1 MILLIÓ ADÓPENGŐ Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1946 JÚLIUS 26 * PÉNTEK ................................................................................—mi ■Ilii mm n ■■■iiib—— m Na reggeltől estig átfésülik az összes arany- és ékszerbeváltó üzleteket Nagy fasiszta összeesküvés, rengeteg letartóztatás Romániában EROICA írta Bálint Imre •Nem élünk elefántcsonttoronyban. Az utcán járunk, ismerősökkel, barátokkal találkozunk. Ömlik a panasz, bimbózik a remény- A haldokló adópengő még mindig gondba redőzi a homlokokat, a létfentartás szinte óráról órám nehezedik, de már közeli küszöbről integet az értékálló pénz, amelyről mindenki (s bízvást mondhatjuk mindenki, mert az a néhány javíthatatlan, borúlátó vagy mindenáron ellenzékieskedő mit, sem számít a széles tömegek millióihoz képest) a szerény, de biztos háztartás egyensúlyátVárja, ám a rövid beszélgetések tárgya nemcsak ez, nem mindig ez. Aehorgasztott fejek, révedező szemek mind sűrűbben azt jelentik, hogy ismerősünk, barátunk feje felett— akivel találkozunk — a rosszemlékű és poraiból megelevenedett B-lista pengéje lebeg, ha már le nem sújtott rá. Ezer és ezer állami alkalmazott, közületi tisztviselő, szerződéses hivatalnok, művész rója életének nehéz útját napjainkban úgy, hogy az elbocsájtás és kenyörtelenség veszedelme jár sarkában. Van ugyan ígéret — legyünk tárgyilagosak — amely átképzés után tisztes foglalkozással kecsegtet, de ez csak a távolabbi jövő láthatár táp dereng, a pillanat veszedelme viszont itt van, szinte kézzel fogható közelségben. A roppant hatalommal ellátott bizottságok üléseznek, hírek szivárognak ki a zárt ajtók mögül, a bizonytalanság gyászát ülő családok, vagy határozattal máris eltávolítottak könnyel sózzák kukoricás kenyerüket. A költségvetések megkövetelik ezt a rideg eljárást — halljuk illetékes helyről. Bele kell nyugodnunk (Nekünk, akiket nem érint, könnyebben, az érdekelteknek, lássuk be, nehezebben.) A költségvetések rendezésétől, egyensúlyától függ társadalmunk nyugalma, gazdasági vérkeringésünk megindulása, rendszerünk megszilárdítása. Az áldozatok elkerülhetetlenek, az egyéni szempontok háttérbe szorulnak. Keserves, de elháríthatatlan helyzet. De ha így van, ha a törvénytisztelő polgár fejet hajt a kényszerűség előtt, noha esetleg húsába vág, legalább affelől kell őt a végrehajtó hatalomnak megnyugtatnia és meggyőznie, hogy sorsának intézésénél a legemelkedettebb tárgyilagosság, a legnagyobb emberség, a tiszta elfogulatlanság s a közérdeknek minden melléktekintettől mentes érvényesítése az egyedül uralkodó szempont. De vájjon áthatja-e az eláné,ket és érzelmeket ez a megnyugvás, ha arról kell értesülnünk, hogy például az Operaház tagjainak selejtezését végző bizottság egyik tagja olyan valaki, aki a Felkelő Nap országának delelője idején zemekölteményt szerzett a Tenne dicsőségére?''Éppen ez volna a legmegfelelőbb személy mások elbírálására, pálcatörésre kitűnő énekesek," hivatott zenészek felett? Lehet az ilyesmit magyarázni, körülményeket is kifakozni mindegyiküket alsóruháig levetkőztették i tatni. Azt mondani, hogy a zeneköltő ihlete nem kormányozható s hogy Beethoven is megírta az Eroicát Napóleonhoz. Igaz. De mégis csak jellemző, hogy kit micsoda buzdít lelkesedésre — Japán császárának szerepe a görbült keresztek világhódító rablóhadjáratában, a gyűlölet és üldözés rendszerének megszilárdításában senki előtt nem kétes — s Beethoven kiöntötte szívét nagyszerű szimfóniájában, a :¡Bonaparte?-ban a szabadságért küzdő hős iránt, de fölindultan hasította ketté műve kéziratának címlapját, megváltoztatva a címet, mikor a tábornok császárrá koronáztatta magát s ő ráeszmélt, hogy Napóleon zsarnokságra tör. Nem érdemelne különösebb fejtegetést az ügy, ha egyetlen éssajnálatos kivétel volna. De csak aki viasszal tömi be fülét, nem hallja, hogy minduntalan B-listára kerülnek olyan állami vagy közületi alkalmazottak, akik meggyőződéses balodaliságukról nem most tesznek bizonyságot hirtelen kiváltott pártiigazolvánnyal, amelyen még a tinta is alig száradt meg, hanem nehéz és kockázatos időben, akiknek munkája kifogástalan, ügyszeretet©, munkakedve és munkabírása mindig dicséretes volt. Meg kell kérdeznünk őszintén és egyenesen: milyen elv diadalmaskodott ezeknek elbocsátásánál, milyen állami vagy közösségi érdek kívánja szélnek eresztéküket? Ha sem ál dozatos múltjuk, sem buzgó és az eredményes jelenük nem pajzs számukra, mit kellett volna tenniük, milyen védelmet szerezniük, hogy sovány kenyerüket megmenthessék? Minden jóhiszemű ember azt kívánja, hogy a megszédített és félrevezetett rétegek a szabad, méltóságteljes, emberséges rendszer híveivé váljanak. Nem hittük, hogy még azt is hirdetnünk kell: ne idegentsük, ne keserítsük el azokat is, akik cselekedettel vagy magatartással meggyőződéség hívei voltak. Igenis, súlyos okot ad az aggodalomra az olyan válogatás, amely nem az igazságot és közérdeket tekinti egyedül, hanem más szempontokat is enged érvényesülni. Most, hogy a belügyminiszter bejelentette a hibák kijavítását és az egész eljárási módszer felülvizsgálását, remélnünk kell, hogy a változtatásnál tekintetbe veszik a jogos és általános panaszokat. Az államhatalom igazságosságába vetett hit a társadalom alapja. Akiknek kezébe adatott ennek a jognak gyakorlása, azoknak nagyon kell vigyázniok, miként élnek vele. Perceredményeket elérni talán nem nehéz. De roppant feladat és roppant felelősség: országot építeni a romokból. Ez az építés nemcsak anyagi. Szellemi és erkölcsi tényezői éppen úgy vannak. Ne feledkezzünk meg róla, hogy Kossuth Lajosról elnevezett terünk egyik komoly palotájának homlokán ott ragyog aranybetűkkel a bölcs és intő megállapítás: Justitia reg-Az utóbbi hónapok legfantasztikusabb vetkőztető gengszter bűnügyének szálait bogozta ki a bravúros nyomozás után a budapesti főkapitányság bűnügyi osztálya. Néhány nappal ezelőtt Batta József teherárufuvarozó néhány társával együtt nagymennyiségű árut szállított Budapestről Vecsésen át, vidékre. A teherautót a vecsési vasúti átjáró közelében egy magánautó előzte meg, a magánautó néhány méterrel a teherkocsielőtt keresztbe állott all úttesten, utasai kiugrattak a kocsiból és megállásra kényszerítették Batta gépkocsiját. A személykocsi utasai közül egy rendőri uniformist viselő férfi kijelentett©, hogy ők a gazdasági rendészeti osztály nyomozói, 6 parancsuk van arra, hogya csempészárut szállító autót megvizsgálják és az utasokat megmotozzák, mert olyan bejelentés érkezett a gazdasági rendészeti osztályhoz, hogy Batta a csempészárun kívül idegen valutákat is hord magánál. Battáék tiltakozni kezdtek, bemutatták hivatalos szállítási engedélyüket, de a személyautó utasai ezt nem fogadták el igazolásként. Felszólították a társaságot, hogy száljanak ki az autóból és miután ennek a parancsnak eleget tettek, beterelték őket egy pajtába . Ezután az autógengszterek vezetője rájuk zárta a pajta ajtaját, majd a személygépkocsi elrobogott valahová, s egy teherautóval tért vissza. Társaival együtt átrakták Batta autójának áruját a tehergépkocsiba. Többek között elraboltak így több végtextilt, nagymennyiségű élelmiszert és több autógumit. A jól végzett munka után a gengszterek a két autóval elrobogtak. A főkapitányság bűnügyi osztálya rövid nyomozás után megállapította, hogy a gengsztertársaság vezetője Hennei (Hrobácsa) Tibor felfüggesztett rendőrnyomozó alhadnagy, aki a Földigénylő Bizottsághoz beosztva teljesített szolgálatot. Henneit azonnal őrizetbe vették. Bevallotta, hogy a rablást társaival együtt előre megfontolt szándékkal követték el Felbujtóik Danyidovics Sándor és Mayer. Mayer foglalkozásnélküli egyének voltak, a gengsztertársaság alvezére pedig Kormos István rendőrnyomozó hadnagy volt, akit néhány hete szintén felfüggesztettek állásától. Tagjai voltak a bandának A nemzetgyűlés mai ülését közvetlenül , féltizenegy óra után nyitotta meg Varga Béla elnök. Szomorú kötelességemnek teszek eleget — mondta — amikor mély megillő tözléssel jelentem, akiogy Tombor Jenő honvédelmi miniszter mára virradó éjjel eltávozott az élők sorából. Mint politikus fiatal demokráciánk hivatott harcosának bizonyult, mint ember szilárd jellemével, mint katona kiváló tudásával tűnt fel Az elnök javaslatára a Ház Tombor emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg és megbízta az elnököt, hogy ravatalára a nemzetgyűlés koszorúját helyezze el. Az elnök ezután ismertette Gyöngyösi János külügyminiszternek átiratát, amelyben közölte, hogy Nagy Vince interpellációjára nem ad választ, mert az interpellációban előterjesztett kérdésekre a miniszterelnök már válaszolt. A miniszterelnök beszél Ezután Nagy Ferenc miniszterelnök állt fel szólásra. — Amikor a moszkvai delegáció visszaérkezett Budapestre — kezdte a miniszterelnök — és nyilvánvalóvá vált, hogy békecéljaink egy részét elértük, a közvélemény sürgette, hogy keressünk kapcsolatot a nyugati hatalmakkal. A közvélemény felfogása egy volt a kormány akaratával. A kormány kereste a lehetőséget, hogy a két angolszász nagyhatalom vezetőivel megtalálja a kapcsolatot. Ennek a törekvésnek további lökést adott, hogy a külügyminiszterhelyettesek párisi tanácskozása alkalmával úgy döntöttek, hogy Erdélyt egészen visszaítélték Romániának. Már ezért is, de a gazdasági életben jelentkezett romlás megállításának lehetősége érdekében is, a kormány megtette a szükséges intézkedéseket. Arra a meggyőződésre jutottak ugyanis, hogy a nyilasok és a németek által elrabolt értékeket és az elhurcolt aranykészleteket ily módon kell visszaszerezni. De a nyugati látogatás mellett szólt az is, hogy a fiatal magyar demokrácia még a békekötés előtt kapcsolatot teremtsen a világ nagyhatalmaival, elsősorban azokkal, akiktől a múltban a legjobban el voltunk zárva és akikkel csak a németeken keresztül léphettünk volna érintkezésbe, rajta kívül Magyari Imre foglalkozásnélküli egyén. Szűcs Mihály gépkocsivezető és Ehrlich Ferenc gazdasági beszerző. Az autós gengsztereket letartóztatták. Petrovics Béla A magyar külpolitika nagy sikere — mondotta a miniszterelnök, hogy a magyar köztársaságnak már az első évben sikerült eljutnia az Egyesült Államokba, ahova a sors egymilliónál több testvérünket irányította. Elmondotta ezután a miniszterelnök, hogy miután Parisban kellett néhány napot tölteniük, Braault külügyminiszternél sem mulasztották el a magyar kérdések felvetését. A francia külügyminiszter meleg rokonszenvet mutatott a magyar kérdések iránt, csakúgy, mint azok a francia államférfiak, akikkel később egy nagy közös találkozás alkalmával beszéltek. — A kormányküldöttség látogatásának legfontosabb állomása. Washington volt — folytatta a miniszterelnök. — Az Egyesült Államok kormánya előtt ugyanis politikai céljaink felvetésén kívül igen előkelő helyet foglalt el tárgyalásainkban a németek és a nyilasok által elhurcolt magyar értékek visszaadásának kérdése. Meg kell mondanom, hogy az Egyesült Államok kormánya részéről nagyon meleg és szívélyes fogadtatásban részesültünk. A béke kérdése Washingtonban Elmondotta ezután, hogy a kormány vendégei voltak és alkalmuk volt Truman elnökön és Byrnes külügyminiszteren kívül a külügyminiszter állandó helyettesével, a kormány más tagjaival, a politikai élet, igazságszolgáltatás és a gazdasági élet csaknem minden vezetőjével tárgyalni. A megbeszélések gerincét mindenütt a magyar békekérdés ügye alkotta. Kifejezésre juttattuk a magyar nép őszinte békevágyát és azt a reményünket, hogy a békekötés minden bizonnyal áldáshoz az egész emberiségre és hogy ebből az áldásból a magyar nép is megfelelően részesül. Felemeltütte szavunkat a május 1.iki párisi döntés véglegesítése ellen, mert véleményünk szerint a magyar nép igazságérzetét és életfeltételeit sérti ez a döntés, amelynek érvényben maradása esetén Magyarország nem tartozhatnék az elégedett országok közé. Felhoztuk, hogy Triannon hibáit nem szabad még egyszer megismételni, mert az emberiségnek felfügesztett detektívek vetkeztető bandáját fogták el Vecsésen /Vagy Ferenc beszámol a Házban a kormányküldöttség külföldi áljáról