Világ, 1946. augusztus (353-377. szám)

1946-08-13 / 363. szám

4 1946 augusztus 13 Amíg Európa egyes részein vitaminhiányban pusztulnak az emberek. Hollandiában egész zöldfőzelék-hegyek rohadnak meg A szörnyű neme pusz­ílás után Hollandia magához tér A hollandok minixéné: háborújukat a tenger, az árvizei és az inflácó elen A múit világháború után Hol­landia volt az első ország, amely kinyújtotta segítő kezét az éhező magyar gyermekek felé. A má­sodik világháború elraultával nem tudtak vendéget hívni asz­talukhoz. A békés Hollandia öt év alat­t kétszer ismerte mert a háború borzalmait és a hét hóna­pig tartó felszabadító ostrom alatt fő tápláléka a tulipánhagy­ma volt. Félórás út egy mv alatt Ma is jegyre adják a fontosabb élelmiszereket, de főzelékfélében már túltermelés van. A szorgal­mas hollandus kerti­ "-­ ez idén már ennyit hoztok be a piacok­­ra, mint ah­á melyik békeévben. Csak a vevő Irőnyzik. Hollandia évszázadok óta Németország vete­ményes kertje volt, ma pedig a németek éppoly kevéssé tudnak vásárolni, mint cserében iparcik­keket eladni. Hollandia vasutai sem heverték még ki a pusztítá­sokat. Az egykor félórás utazá­sok ma egy napot is idénybe, vesznek: a csatornákkal át meg átszelt ország forgalma hidaitól függ Rotterdam, a legnagyobb­­ európai kikötő helyreállítási munkálatai tervszerűen folynak, de a már rendbehozott dokkok is üresek. A rajnatorkolnti város a ruhrvidáki szén természetes ki­kötője, de régi versenytársai mintha átmenetileg legyőzték volna. Antwerpen egy évvel előbb szabadult fel és Hamburg­ban márkával lehet fizetni. Nagyrészben tehát a szállítási nehézségek miatt állott elő az a paradox helyzet, hogy amíg­­ Európa más részein vitomin­ hiriny következtében pusztultak el az emberek, Holland­ában he­­gyekben rothadt meg a zöldfő em­lék, kiszárításának gyors üteme az újjáépítés hőskörülménye. Ugyan­ilye­n ká­ron gyógyí­­t­­ták meg pénzügyeiket. A felsza­badulás napján öt és fél mi­liárd forint volt forga­lmban, szemben az IUIS-es egym­­lliárddal. A ho­­n­áusok habozás nélkül kivontak minden bankjeg-­e­t forgalm­ból és senki sem vehetett fel többet száz fo­­ntnál. Csak la­s.ink'n' szabadi­t­­ták fel a bankkövetelé­seket és a pénzszűke megadta a kegyelemdöfést a fek­tepiacnak: a műtét sikerült. A szigorú ár- és bérel­lnzőrzés *még mi sem szűnt meg, mintén pedig a ter­melés még s tőkeátlag alatt van, a fizetéseknek is ehhez k°ll iga­­zodniok. A mar­hásság tudja, hogy ezen áll vagy bukik az új Hol­­andia, és senki sem zúgolódik. Var­­árnap reggelen kint ugyan­olyan végtelen biciklisorok igye­keznek a tengerpartra, mint ez­­előtt. A sírat házak falai ugyan­olyan tisztára sikáltak és a nők ugyano­san rosszul öltözöttek f­ ogoralommal a jövő felé . De az mindenki előtt nyilván,­való, hogy Hollandiának nagy áta­lakuláson kell kereszt­ül men­nie, ha meg akarja állni helyét az új Európában. A kis ország gazdaságát tudvalévően gyarma­tainak köszönhette. A gumi­ültet­vények és a bankérdekeltségek még közvetlenül a háború elő­l is mesés osztalékot hoztak. Bár nem valószínű, hogy az úgyszól­ván tökéletesen független Hol­­­landiában az anyaország teljesen elveszítse gazdasági befolyását, Hollandia gazdagságának forrása a régi értelemben kiapadt. Hol­landia egész felépítettsége, amint a W­eltwoche tudósítója megálla­pítja, hasonlítani kezd azokhoz a masszív patricius házakhoz, amelyeket talajtalan facölöpökre építettek a németalföldi keres­­kedődinasztiák alapítói. Ha az életvidám mosoly ritkább a piros­pozsgás, tengeredzett hollandus arcokon, akkor az nagyrészt an­nak tulajdonítható, hogy az or­szág történelme folyamán először néz aggódva jövője elé. Mi a megoldás a hollandusok számára, akik egyik napról a má­sikra lettek a világ egyik leg­gazdagabb népéből szegény, küz­keréi emberek? Ma már senki sem támaszt terü­leti igényeket. A­­ jóvátétel területben!* jeleszava kiment a divatból, a józan ho­­landusok tudják, hogy Emden és Iv neve örökké idegen test marad­na egységes őrs­águkban, ahol talán csak az erőszak eszközeivel uralkodhatnának. Ezt pedig ré­­gen megvetik. Közismert az anekdota: a há­ború előtt a ritka katonai pará­dék egyikén az egyik külföldi attasé érdeklődött a felvonuló há­rom tank mintája után. A kérde­zett, félreértve a megjegyzést, méltatlankodva m­ondta: Ez­t nem minták, ez a hollandi had­sereg t­á­s tankkésű te! A hosszú ellenkezik vérmérsék­letükkel Annak ellenére, hogy soraikból kerü­­tek ki a legbát­rabb elenállók, csak kettőt vé­geztek ki a lefestett százezer hol­land együttműködő közül: Mus­se­­­t, a vezért és filok­­ylt, a holland Göbbelet. Emiatt is fel­keltett függe­zteti-'k az 1841-es hald'büntetést-Igámat a többi ná­cit azonban keményen megdolgoz­ta­tják . — A szakadatban munka az az új út, amelyet Hollandia válasz­tott. Élelmiszer és gyémánt­­exportja már a háború elött is nagy volt. Most fokozottabb ipa­rosodásra kényszerül a túlnépe­sedett kis ország. A nagy nyers­anyaghiány miatt nehéziparra nem gondolhatnak. De minden re­ményük megvan arra hogy idő­vel pótolhatják a csökkent terme­­lé-,ű német vegyi gyárakat-Mindehhez természetesen nagy türelem kell. Majdnem annyi, mint a Zuidersee lecsap­olásához. De a nyugodt, kitartó hollandu­sok ebbe a nyolcvan évig tartó munkába is belenyugodtak. Fentié Éva Eredményes harc az inflációt ellen úégis, akik nem látták Hollan­diát a felszabadítás óta, alig­­ hisznek szemeiknek. A németek a háború utolsó napjaiban el­­árasztották az országot, de a szívós hollandusok megnyerték csatájukat a tenger és az árvizek ellen. Weringen és Wa­eheren MOST KELL MEGMUTATNUNK az erőt a gyengeségünkben. Amit elmulasztottunk erőnk teljeiben, most kell pótolnunk elesettsé­­günkben. Soha ilyen nagy fel­­adat előtt nem álltunk ezer éve, Mohács előtt és azután. Nincs időnk a kesergésre, a mea culpá­­záson is túl kell esnünk, amit Pak­sban a testünktől vettek el, vissza kell szereznünk a lelkünk­nek. Amit megvontak a szánkt­ól, vissza kell szereznünk a szelle­münknek. Ma Európa a civilizáció elha­gyói javainak f­­ld­je és ezen a földön mi vagyunk a legárváb­bak, a legpőrébbek. Francia­­országot nem kell félteni.A szege­met különösen nem. A föld népei ügyelnek erre a szellemre, amelyre szükségük van. Nem kell félteni a nyugati kis országokat sem: a civilizáció nemzetközi ruhatárá­ból majd csak telik az ő felruhá­zásukra is. Nincs gondunk sze­rencsésebb szomszédainkra sem. Mik megtalálják számításukat a győzők oldalán. A levert Olasz­ország tájszépségei, művészi gaz­dagsága az egész kultúrvilágé, mely a saját gyönyörűségére őr­ködik afelett. Még a bűnös Né­metország is számíthat, ha másra nem: rokoni megbocsátásra, csa­ládi felejtésre, kulturális múltjá­nak és a békés munka szolgála­tába átírható t’a'ji'Ti-'. in­ trónak éledő pv’f.hee.;' és're, de mire számíthatunk mi? Kire számít­hatunk? Se rokonunk, se boldog ősünk. Barátunk sem sok. Közeli határainkon túl ki érti meg sza­vunkat? Hiszen egy­ anyanyelvün­­kön egymást sem tudjuk megér­teni. Mégis: most kell megmutat­nunk ... A szivárványkergetők történelmi gyermek álmáról végleg le kell mondanunk. Amit elvesztettünk, nem szerezhetjük vissza a kard­dal. A szellemünket kell kiélesí­­teni, megrongált kulturális mun­kaeszközeinket kell sürgősen ta­tarozni, pótolni és szaporítani, ha élni akarunk. Dolgoznunk kell, tö­bbet termelnünk, mint valaha. Nem csak a testünkkel, a szelle­­n­ünkkel is. Nem csak a gyárak­ban, a földeken, a szellem mun­kahelyein is. Boldogul árunkhoz, talpraállásunkhoz nem elég, ha elhagyott anyagi javainkat hoz­zuk vissza a messze idegenből. Civilizációnk itthon elhagyott ja­­vak kell visszaszereznünk, kultú­ránk visszakeresett aranyfedeze­tével, szellemünk újra felhalmo­zott árukészletével kell megerősí­tenünk magunkat, ha nemzeti élet­jogosultságunknak akarunk becsületet, elismerést és új hitel­­képességet szerezni vil­ágbí­rác­nik előtt. Színházat, könyvet, művé­szetet, zenét, tudományt, mindent, ami még roskadásában is a miénk, szellemi birtokállom­á­­nyunk minden talpalatnyi föld­jét — ámbár magunk tapostuk meg leginkább — szolgálatába kell állítani közös nagy megtéré­sünknek, amellyel hitet akarunk tenni messze érthetően: ma­gunkért­ egy kis ország nagy szel­lemi nekigyűrkőzéséért. Most kell megmutatnunk... És hol mutassuk meg, ha nem ott, ahol erőt ke­l­ereznünk ha­­nyatlásunkban is, ahol az elmú­­lás kortüneteit észlelve sem tu­dunk lemondani a feltámadás re­ményéről. Igen, ez az a szalma­­szál, amellyel az élet­ partjai felé kell úsznunk, az a dióhéj, a szín­ház, amelyel átkeltünk az Óceá­non, az irodalom, a könyv, mely száz és száz fordításban figyel­meztette a nagy népeket, hogy gondolkozunk, tehát vagyunk, a művészet, mely Munkácsy, Pach László, Szinyei­ Merse, Csók Ist­ván ecsetjével, Nagybánya és Szó­­nok gyönyörű táj vallomásaival tett tanúságot a magyar kultúr­­géniusz mellett, a magyar mu­zsika, mely inspirálta Berliozt, Liszt Ferencet, Bartókot, Kodályt, s az interpretáló művészek egész sorát adta a zenei világirodalom­nak, a magyar tudomány, mely a két Bolyait, Körösi Csom­a Sán­dort, Vámbéry Ármint, Semmel­­weist, a Nobe-díjas Bárány pro­fesszort és Szent-Györgyi Alber­tet állította az emberi tudás és kutatás legfontosabb őrhelyeire... ez a szellemi tartály nem merül­hetett ki annyira, hogy új erőt merítve be­­le, újból meg ne mi­­tassuk ennek az ítélkező világnak, hogy csakazértis — vagyunk! Most kell megmutatnunk — amíg nem késő. Belli Pál VTLAO A magyar izraelita Irodák, az ortodoxia képviselői csakúgy, mint a neológ hitközségek kikül­döttei, a cionista szervezetek ve­zetőségével karöltve augusztus 13-án, kedden délelőtt 10 órakor országos értekezetet tartanak, amelyen az antiszemitizmus elleni küzdelem további teendőivel és általában a magyar sidóság mai helyzetéve foglalkoznak . A Világ külön tudósítójának telefon jelentése Ha Trieszt kérdésében nem sil­eres eredményt elérni, ez újabb háborút jelentene — mondja Gasperi Páris, augusztus 12. Gasperi, az olasz delegáció vezetője ki­jelentette, hogy ha a béketárgyalásokon Trieszt kérdésében nem sikerülne eredményt elérni, ez újabb világháborúhoz vezetne. A maga részéről mindent el fog követni, hogy a trieszti kérdésben megegyezés jöjjön létre, bár az olasz nép hangulata nagyon nyomott és az egész kérdés megoldását az olasz kormány csak a kényszer hatása alatt fogadhatja el. (MNS) K.S. Csapra megérkezett a második hadifogoly vonat A 20 /9 szír.5ú ,ia­ifog.­t.tábor tiszt­einek névsora Vasárnap reggel befutott a deb­receni állomásra az első hadi­­fogolyszerelvény, amellyel 90 ma­gyar és 300 idegen nemze­tségű, fő­eg olasz hadifogoly érkezett a Szovjetunióból. A magyar hadi­foglyok az étkeztetés után az egyik laktanyába mentek, az ide­gen nemzetiségűek tovább utaz­tak­ A laktanyában a hadifogyok fertőtlenítésen és alapos orvosi vizsgálaton estek keresztül, majd legnagyobb részük ma reggel ha­zatért otthonába. Illetékes hé­t­­ről kapott értesülésünk szerint a közeljövőben újabb hadifogoly­­csoport érkezik Debrecenbe. A második szemelvény már megér­kezet Csapra, 8.900 magyar hadi­fogollyá , a harmadik szerelvény jelenleg Márav­arosszigeten tar­tózkodik. Az utóbbival Odessza­­környéki táborokból jövő magyar hadifoglyok érkeznek. Az úton lévő hadifoglyok a hét végére minden va­ószínűség szerint meg­érkeznek. A vasárnap Debrecenbe érkezett egyik hadifogoly magával hozta azoknak a tiszteknek a névsorát, akik a 207/9. számú táborban van­nak, a Zakariszk—Molotov­ körzet­­ben és akikről hozzátartozóik ed­dig még semilyen hírt sem kap­tak. A névsor a következő: Czakó Diósgyőri Kálmán ezredes, Gom­bos Elemér, Benedek Zoltán a­. ezredes­­, dr. Gombos Árpád had­bíró őrnagy, Jámbor Gyula, László Jenő, Gábor György, Sza­kácsi János, Tákos Lajos, Váncza Mihály, Kerekes Lajos főhadna­­gyok: Ascher Kálmán, Bonomi Zoltán, dr. Boczán Andor, Czabán-Diós- Győri Péter, Dajkovics Jenő, Do­­rtászi Ferenc, Enyedi István, Far­kas Kálmán Fonalka Jenő, Gel­­léri Béla, Héczey László, Horváth Imre, Himmel Károly, dr. Jakó István, Karácsony István, Kiss István, dr. Kiss Sándor, Kondor Ferenc, Konkoly István, Kirkovits Ferenc, Kovács Péter Pál, Lelkes Pál, Lerendovszky Tihamér, Lo­vász István, Nagy László, Nágel János, Papp Lajos, dr. Paksi Gábor, Radó József, Regős János, Ri­­pránszky József, Rigó-Szántai József, dr. Sólyom Ernő, László László, Sümegi István, Süveg Tibor, Szentiványi József, Török Lajos, Nadányi Pál, Vantara Mi­hály, Wack Géza, Veszelyi Ist­ván, Enyedi Elemér, Perényi La­jos, Ebergényi Béla, Fenyvessy József, Juhász János, Neuthöffer Ernő, Perczi József, Szentpétery Ákos, dr. Varga János hadna­gyok, Németh-Bike Ferenc, Csáky József, dr. Fürti-Molnár Andor, Valdos István, Gidai Imre, Hé­vízi Lajos, Katona András, Ka­tona Tibor, Kasztner Imre, Nagy Lajos, Nagy József, Oroszlán Ferenc, Pápai István, Patai Géza, Podradszky János, Poroszlay Ferenc, Rétsági Péter, Sörtélyi János Puskás Károly, Stróbl József, Szalay Attila,, Ta­kács Pál, Toldy László, Tömöri Endre, Topor Zoltán, Walter Kor­nél, Varga Gyula, Tóth János, Tóth Miklós, Fogarassy Elemér zászlósok. Két nap alatt 227 vagon élelmiszer érkezett­ Csepel vasárnap és hétfőn felhozatalának fele burgonya volt Vasárnap és hétfőn 227 vagon élelmiszer érkezett a csepeli nagy­­vásártelepre. Ebből a burgonya mennyisége 114 vagont tett ki. Ezidőszerint a szabadforgalmú és a beszolgáltatási burgonya ára között nincs különbség és a vá­­sártelepen ezzel magyarázzák, hogy a Községi Élelmiszerü­zem 38 vagon kiszolgá­ltatási burgo­nyát át sem akar venni. A keres­­kedők, akiknek címére 22 vagon érkezett, továbbra is tartózkodók, mert a fuvardíjakat még nem szállították le és mert a közellá­tási hatóságok részéről méltányo­­sabb árpolitikát várnak. A burgonya bőséges felhozata­lának érdeme a Mezőgazdasági Szövetkezeté, amely az ország csaknem minden vidékén elegen­dő tőkét bocsátott a megbízott vásárlók rendelkezésére. A bur­gonya most már nem Szabolcsból, hanem folyamatosan az ország minden tájáról érkezik a főváros­ba. A szokatlan bőségnek meg­felelően természetesen már nem állanak sorba a burgonyáért sem. 40 vagon görögdinnye érkezett a két nap alatt Bármennyire kere­sett is a dinnye, az érdeklődés lanyha, mert a felhozatal mennyi­sége egyelőre meghaladja a ke­reslet nagyságát Mindenfajta áru gazdagítja a piacot, amelyen eladásra került még 137 őster­melő kocsiján, 36 rendelt­fogaton és 41 rendelt autón, végül hajón hozott 147 méter mázsa áru. Alexej Tolsztoit Golgotha A forradalom urális orosz irodalom­nak kétségen kívül leghatalmasabb alkotása az a trilógi­a, mely újból fel­­ragyogtatta a Tolsztoj nevet. Alexej Tolsztoj­t már az első világháború ide­jén a klasszikus orosz irodalmi hagyo­mányok reprezentánsaként tisztelték* nagybátyjának, Tolsztoj Leónak nem­csak vérbe­i, hanem irodalmi leszár­mazottjaként ünnepelték Két regénye, a »Nagy Péter* és a »Kenyér« a szü­letett művésznek és a relaizmus egyik legkövetkezetesebb harcosának plasz­tikus illusztrációja. Igazi egyénisége, regényírói elhivatottsága azonban a »Go­ lgotka” regénytrilógiában szárnyalt a szovjet irodalom halhatatlanjai közé. Egy új világ vajúdás és megszüle­tése, az alaptémája a trilógiának, anyaga­ történelmi márvány, előadás­módja­ a nagy mesemondóké. Az elő­térbe® két orosz nő és néhány kisérő figura, mögöttük, sorsukkal szoros összefüggésben, a történelem minden eszmei viharzásával emberi nagysze­rűségével és gyarlóságával. A cári Oroszország noshadó polgárságát fel­kavarja a háború, egy nagyra hivatott nép rohan a forradalomba, harcol, buk­dácsol és felemelkedik, amíg megtalálja önmagát a szabadságban, az emberség­ben. Monumentális drámai freskó, táv­lat kell hozzá, hogy összefüggéseiben, a részleteket egybefoglaló egészet meg­lássuk Alexej Tolsztoj a művész biz­tos terepismeretével tudja a kellő tá­volságba állítani olvasóit, arra a ma­gaslatra, ahol maga is áll, s ahonnan tiszta élet- és világszemlélettel figyeli a történelem legnagyobb és egyben legvéresebb, legmegrázóbb eszmei és társadalmi összecsapását. Egy nagy szellem lenyűgöző helyzetjelentése , ez a regény mindarról, ami ezen a földön és az emberek millióiban a cári ön­kényuralom bukásától a szabadság nap­­fakeltéért lezajlott. T­ányi Sarolta for­­dítása tiszta Irodalmi tolmácsolása a na£y oro­sz irásmű­nek. r­e)

Next