Világ, 1946. szeptember (378-402. szám)
1946-09-01 / 378. szám
V VILÁG - 378 SZÁM * ÁRA 40 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1946 SZEPTEMBER 1 * VASÁRNAP 10.000 forintos pályázatunk feltételei 1Vagy a vihar a békekonferencián Antal Istvánt golyó általi halálra ítélte a NŐT Független, önálló Erdélyt! (S. G.) A parti békekonferencia eddigi lefolyása nem minden részletében mutat arra, hogy Iboosevelt magas szárnyalása, igazságra törekvő szelleme uralkodnék rajta. Igen gyakran a puszta formalizmus, a paragrafusokhoz való rideg ragaszkodás sredleme mutatkozik ott, ahol ehelyett az Atlanti Okmány emberies közvetlenségének, jobb jövővel biztató melegségének kellene uralkodnia. A tárgyalások néha kísértetiesen emlékeztetnek a negyedszázad előtti s traketárgyalásnak arra a fázisára, amikor Wilson már elejtette kezéből az irányítást s helyette a vén bajkeverő stigrise és a túl kevéssé informált Loyd George beverte a kártyát. Amely fázisról egyébként Jcloyd George adott kései, de frappáns képet az emlékezéseiben. Márpedig az emberiség érdeke, s a lefolyt negyedszázad minden tanulsága azt parancsolja, hogy ennek a könnyelmű, a kérdéseket puszta hatalmi , szóval elintéző rendszernek mégegyszer nem szabad feltámadnia. . . Lehet, hogy Magyarország és az őt környező államok kérdése anégy nagy világpolitikai játszmájában igen kis pontnak fest. De ne felejtsék el a hatalmasok, hogy Szerajevó nevét harminckét évvel ezelőtt valószínűleg igen kevesen hallották azok közül a milliók közül, akik im most már két világháború során vérüket adták azért a Végzetért, amely ebből a névtelen kis balkáni városkából indult el véres útjára. Ámaz európai sorskérdések közé, amelyekre talán nem elég beható figyelemmel ügyel a Luxembourg-palota vendégserege, tartozik a magyar-román megegyezés — vagyis egyszerűen Erdély — kérdése. Az a konferencia, amely herteken keresztül, néha már flottatüntetésekkel és csapatfelvonulásokkal tarkított tárgyalások közepette foglalkozott egyetlen városnak, Triestnek sorsával, ugyanaz a konferencia most könnyed nemtörődömséggel, pusztán ■ az 1938-as status ante quemre hivatkozással kívánná Erdély hovatartozását eldönteni. Holott valljuk és állítjuk, hogy az erdélyi probléma egy területre sűrítve adja egész Kelet-Európa minden súlyos sorskérdésért: az etnikai, gazdasági és katonapolitikai nehézségek egész végzetes összefogó-' aottságát. Ha ez a kérdés — amelynél pedig nem áll fenn a győző és legyőzött állam, a felatlós vagy ezenálló állam problémája (mert úgy Románia, mint Magyarország áldozatául esett a könnyelmű müncheni egyezménynek, amely Telet-Európát egyszerűen és röviden a német Lebensraum-ba utalta) — ha ez a kérdés nem nyer most igazságos és mind a két felet egyformán kielégítő vagy esetleg részleteiben ki nem elégítő megoldást, akkor a Luxembourg-konferencia újabb viharmagokat ültet el a Közép- és Alsóduna mentén. Erdély kérdése — ezt a hatalmasok soraiban eddig egyedül a Manchester Guardian okos, előrelátó külpolitikai vezetése vette észre — az egész új békemű experimentum crucis-n. Itt válik meg, vájjon az Atlanti Okmány szelleme valóban él-e, vagy pedig egyszerűen dohosodó sárguló papírdarab lesz-e. * ■ Erdély 420 év, vagyis a mohácsi vész óta Európa mérlegének minden legkisebb eltolódásra idegesen reagáló mérlegnyelve. Két világbirodalom: a hatalma teljében dőzsölő Habsburg-uralom és az Európa meghódítására induló ozmán hatalom élethaláljátszmájának egyik legfontosabb aduja a másfél századon át. De nemcsak a politikai határok képleteiben mutatkozó nyers államhatalmak harcának tétje Erdély. Talán még inkább szellemi, téren k is harci mezőny. Ama kornak, amikor a világszemléletek még vallási paravánok mögül vicsorgatják egymás ellen a fogukat, Erdély az egyik legszemléletesebb példaképe. A kereszténység három világvallása — a katolicizmus, a protestantizmus és a keleti egyház — küzd ezen a kis földdarabon mell-mell ellen való harcot. S Erdély pompás szellemiségére vall, hogy a viláájszemléletnek ebben az apokaliptikus küzködésében a negyedik világnézet kerekedik felül: a gondolatszabadság világmegváltó eszméje, amely innen az unitarizmus vallási formájába öltözve kezdi meg a 16- században Világhódító útját akkor, amikor Nyugat-Európa ezt a fogalmat még nem is ismerte. Ha a demokrácia jelszavának van még egyáltalán értelme s ha még mindig azt jelenti, hogy a demokrácia egyenlő a gondolat feltétlen szabadságával, akkor a demokrácia jegyében küzdő hatalmaknak és az ugyanebben a jegyben elinduló új világnak különös gonddal és szeretettel kell Erdély , sorsát kezelniük, mert ez a kis, hegyvölgyes ország európaidemokrácia bölcsője, a gondolat törvénybe foglalt szabadságának kezese — két évszázaddal a philadelphiai nyilatkozat előtt. . . A Románia által kért Ribben■trop—Ciano-fáre úgynevezett bécsi döntés iparkodott ugyan Erdély dolgában valamelyes megegyezést teremteni. De nemhiába Bécsben született: magán viselte az évszázadokra visszanyúló bécsi politikának jellegzetességét Ahelyett, hogy békét teremtett volna az Erdélyért versengő két nép — a románok és a magyarok — között, inkább Eris almájaként hagyta meg közöttük ezt a nyitott és véresen sajgó kérdést, Divide et iné■pera. A bécsi döntés szántszándékkal teremtett olyan helyzetet Erdélyben, hogy a két népet ezen a címen bármikor egymás ellen lehessen uszítani, ha az egyiknek vagy másiknak netán eszébe jutna rabtartó gazdája, a Harmadik Birodalom ellen lázadni. Ilyenkor elegendő volna csak egy gombot megnyomni, s a két nép figyelme az őket közösen érdeklő kérdések felől nyomban ráterelődnek Erdélyre. Pontosan azt a recipét követték itt Hitlerek, amelyet ILipót császártól Ferenc Józsefig és Ferenc Ferdinándig minden habsburgi követett, aki a magyar függetlenségi törekvések lefojtására állandóan készenlétben tartotta a magyarországi idegenajkú népek kományotató gyűlölkö- dését-Hitlerék számára a Goráig- Werke erdélyi térfoglalása volt az egyetlen fontos , az erdélyi magyar-román hatést a bécsi döntésben tisztán ennek a szempontnak figyelembe vételével húzták meg. * Erdély, a maga töméntelen nemzeti enklávéjával, nyelvi betüremkedéseivel nem is alkalmas arra, hogy területén belül bármiféle megnyugtató választó vonalat lehessen vonni. Mindig lesznek olyan nemzeti beszögellések, amelyek a másik nyelvterületbe benyúlnak s ezzel folytonos nyugtalanságokra adnak alkalmat. Erdélyben lakosságcserével sincs mit kezdeni. A lakosság annyira földhöz nőtt a saját sok évszázados foglalkozása szerint, hogy csak tragikus kimenetele, a gyökértelenség fájó életérzése lehet, a lakosságcsere következménye. A hegyi pásztorkodásból élő románt, az erdőkben fúrfaragásból élő székelyt, a síkságon gabonatermelésből élő magyart és a városi mesterségekből élő szászt nem lehet a maga életkeretéből bűntetlenül kitépni. Egyetlen megoldás kínálkozik. Az, amelyet e sorok írója , 1910 augusztusában Diamandi budapesti román diplomáciai megbízott előtt vetett fel, amelyet most a Manchester Guardian, vetett fel két nappal ezelőtt. Úgy a magyar, mint a román népre az egyetlen megnyugtató közös megoldás az lehet csak, ha Erdély régi, sok évszázadon keresztül bevált státusát visszaállítják, vagyis önálló és független Erdélyországot teremtenek Párisban. Ez, bevalljuk, radikális megoldás lenne, de mégis a régi históriai tradíciókban gyökerezik. Erdély akkor volt nagy, akkor volt tényező a világpolitikában, amikor a Habsburgoktól függetlenítette magát és önálló nemzeti életet élt. És román szempontból is visszatérés lenne ez a megorlás a legnemesebb hagyományokhoz, mert az 1848 május 15-i, úgynevezett második balázsfalvi gyűlés emlékezetéhez kapcsolódnék, amely tudvalevőleg az erdélyi négy nemzet — a magyar, a román, a székely és a szász náció — egyenjogúságán és a jobbágyság földhözjuttatásán alapult. Ha a Luxembourg-palota a kér-' désnek ilyen elvi megoldását elfogadná, akkor ez az új état-tani■*pon Kelet-Európa é® a Dunavölgye egyik legértékesebb tagjává lehet, amely demokratikus berendezkedéssel valóban kiérdemelhetné a Keleti Évája nevet. Az Erdélyhez fűződő magyar, igények bizonyára kielégülést nyerhetnének két egyidejű intézkedésben. Az egyik az volna, hogy az úgynevezett Partium, vagyis Ma pS!úahnárlagykáraly Debrecen Beszterce Kolozsvár Hódmezi•vásárhely Temesvár Nagyszeben Belgrad Határmenti magyar többségű —Országhatár léről el Vasút Erdély határa Pár Komi határ