Világ, 1946. november (430-454. szám)

1946-11-20 / 445. szám

20 Jegyek mindenkor — a mindenh­ova jegyirodától Teréz-künii­­0. Telefon 120-620* Di 133 cen­tesen házhoz küldjük. ye 1946 november 20 MeGö­ltm*! HirínRrf REGÉNY, irta spencer wmlls Nem beszélhettem tovább, mert az egyik fáklya mellől előugrott Bartenstein, kinyújtotta kezét és szavaimba üvöltötte: — Áruló bohóc! Idefigyeljetek, baj tárnáim, ez az alak áruló!... Egy pillanatig dermedt csend támadt, irtana mozgolódás, zaj keletkezett. A többszáz főnyi tö­meg felszisszent és a tömegmoz­gás, mint egyetlen vészes hang­­hullám, felmorajlott a falak kö­zött. Bartenstein diadalmasan felne­vetett és újra szóra akarta szóját nyitni, de mielőtt egyetlen muk­kot szólhatott volna, hangom, mint egyetlen velőtrázó sikoly, betöltötte a templomot: — Vegyétek a vérét! Vegyétek a vérét! A másodperc tizedrésze alatt a homályból­ két-három alak ug­rott elő és ugyanakkor géppisz­tolyok kezdtek ugatni. Rudolf Bartenstein szemében mérhetetlen csodálkozás ül­t és hangtalanul végigzuhant a temp­lom márványkövezetén. A géppisztolyok újra ropogni kezdtek, néhány alak megint vé­gigzuhant a kövezeten, zavar tá­madt, hörgés és sóhaj hallatszott és egyszerre dermedt némaság ülepedett mindenre. A csend szinte kézzelfoghatóvá vált. Én pedig, mintha mi sem történt volna, tovább szónokoltam: — A Gral-kehelyben a germá­nok tiszta véré őrizzük, az alvilág kovácsai új fegyvereket kovácsol­nak, amelyekkel, ha kell, k­etté­­hasítjuk a világot. Nincs hata­lom a földön, amely lebírhatna minket, mert elrendeltetett, hogy mi legyünk a világ urai és jaj azoknak, akik utunkba állnak! Tűzben és vasban állunk, de ben­nünket a harc csak megedz, mert sebezhetetlenek vagyunk. Paj­zsunk a győzelembe vetett hit! — Amit eddig mondtam, nem talál­tam elég ostobának, ezért még jobban kimeresztettem szememet, még szélesebbre tártam karomat, még hangosabban rikácsoltam, mintha szívemet roppant látomá­sok feszítenék szét. — Ti, akik megizleltétek a vért, halljátok: alig néhányszor fordul meg a föld és ellenségeink remegve, szűkülve nézik a borzalmas csodát, amelyet rájuk zúdítunk! Halljátok: Sieg­­fried a Walsingok vé­zkardjánál is hatalmasabb fegyvert készít és nemsokára eljön a nap, amikor megsuhintjuk ezt a kardot s ak­kor ölünkbe hullik a győzelem! Csak az erősek, az edzettek, a keményszívüek, a hűek részesül­nek a győzelemben, a gyávák, az árulók, a gyengék úgy pusztul­nak, ahogyan ezek pusztultak itt, akik a diadal küszöbén elárulták a fegyvert és a Graf-kehely vé­rét! Elhallgattam, visszahátráttam az ülésig, lerogytam és arcomat két tenyerembe temettem. A tömeg megmozdult és tébo­­lyultan kezdett ordítani: — Führer!... Fü­hrer!... Gond­viselőnk! ... Atyánk!... Végtelen utálat fogott el, amely elgyengített és valósággal­ levert a lábamról. Már nem is tudtam, mi történik körülöttem. Hagytam, hogy azt tegyenek velem, amit akarnak. Az emberek majdnem szétszakítottak, amitől még job­ban elkábultam. Valaki megraga­dott és vinni kezdett, úgy érez­tem, mintha a levegőben lebeg­nék, de nem törődtem vele. Végre tiszta, friss levegőt érez­tem, a tenger sós párája csapott arcomba, megkönnyebbültem és mintha bódulatból, részegségből józanodnék ki, újra láttam és újra hallottam. A lebegő fáklyafény, a zász­lók errdeje, az ordítozó, fel és alá futkosó embertömeg eltűnt s he­lyettük józanul, mozdulatlanul Sm­iben ezredes merev, gúnyos arcát láttam magam mellett az autóban. Az ablaküveg mögött esőfüg­göny húzott el, mintha versenyt futna a sötétséggel, a motor hal­kan zümmögött és már-már el­viselhetetlennek találtam a csön­det, amikor Bere Regis halkan felnevetett és elismerően duru­zsolt a fülembe: — Utolérhetetlen színészi telje­sítmény volt, Jack! Éppen ezt szerettem mindig benned, az, in­tuíciót ... — Szörnyű volt! Ha még öt per­cig ott maradok, komolyan csi­nálom az egészet. Ez az őrjöngő tömeg, amely istenként hódolt előttem... — Ne feledd, hogy Hitler min­dent ígé­rt nekik: világuralmat és túlvilági üdvösségért is. A végén istenné kente volna magát. Vala­milyen germán istenné. — Szerepem lassan elviselhetet­lenné válik. Meddig kell még csi­nálnom? — Ne légy türelmetlen. L lassan közeledik a vég ... — Nem lenne jobb, ha szépem­ kereket oldanánk és lassan kide­rülne, hogy Hitler halott? — Nem. Az utolsó fegyvert is ki kell az őrjöngő csorda kezéből tépnünk. A terroristák, a­ vérgő­zös fanatikusok, akik, mint a pat­kányok, most ma már puszta éle­tükért harcolnak és nem törődnek saját népük pusztulásával s egy ország sík­lazuh­anásával, utoljára még nagyot rúgnak. Nem hagy­hatjuk őket magaikra... Az acél­­gyűrű bezárult körülöttük, már bent vannak a csapdában, kelet­ről és nyugatról a fegyverek mil­lióiból acéllal emelkedett, fölöt­tük az eget elsötétítik repülőink, ma már saját vérükkel áztatják saját földjüket, nem úgy, mint éveken keresztül: a más földjét a más vérével! Itt kell lennünk, amikor a Harmadik Birodalom hagymázas álmodói a véres föld­be harapnak__ — És én csak báb vagyok a nagy játszmában. — Fontos bábu vagy. Te voltál az egyetlen, aki ezt a szerepet el­­játszhatta. Mindenki más, még a legbátrabbak is visszariadtak volna tőle. Te alkotó művész vagy a színpadon, a játék neked életet jelent... — Igen. — suttogtam magam elé — mindig szerettem az életre­­halálra menő játékot... XIV. FEJEZET. Éva Braun Éjfél után tértem vissza a kan­­cellári palotába. A repülőtéren Göbbel­ várt és úgy ugrált hatal­mas, földig érő, vastag felöltőjé­ben, mint egy horogra tűzött ku­kac. Már értesült a lübecki ese­ményekről és ezért volt olyan izgatott. — Bartenstein ocsm­ány hará­csoló volt! — kiáltotta és fedetlen halántékán kidagadtak vastag erei. — Mindig mondtam, hogy félre kell lökni, el kell taposni! Robert Ley is mondotta... Közbevágtam. — Leg­idült alkoholista és azt sem tudja, mit tesz. — Igen, de hűséges és meghal a Führerért, mint ahogyan én is meghalok. Nem úgy, mint az a vipera Bartenstein. — Gyűlölt! — Igen, igen... — Azért gyűlölt, mert tegnap, amikor bejelentette, hogy meg akar szökni, rádörrentettem. A kis emberke szétdobta kar­ját. Szörnyen felháborodott. — Meg akart szökni? Aljas kutya! — Azt mondta fáradt, beteg, Svájcba, Dél-Ameriikába akar menni. —Beteg? Én nem vagyok be­teg, a többiek nem betegedtek bele a megfeszített munkába? És melyikünk gondol pihenésre? És ön, Fü­hrer? — Az esetről semmi sem kerül­het nyilvánosságra. Úgy kell tenni, mint eddig is: véletlen, sajnálatos autóbaleset, semmi több. Egyszerű, de annál megha­­tóbb temetés, amelyen maga kép­visel majd. A pártban pedig meg kell mondani, hogy ezekben a súlyos napokban senkitől sem tűrök lankadást, fáradságot, pesz­­szimizmust, mert különben úgy járnak, mint Bartenstein — Göbbels felnevetett. — Ó, a fiúk hallgatnak és bíz­nak, mert tudják, hogy győznünk kell és csak úgy győzhetünk, ha Führerünket minden kellemetlen­ségtől megóvjuk. — M­ég heveseb­ben gesztikulált, még sipitóbbá vált a hangja, ádámcsutkája vil­lámgyorsan ugrándozott az álla alatt. — Most, éppen most nem tűrhetünk megingást. Kedvező hí­reket kaptam: a front megszilár­dult, mintha mindenütt megtor­pant, volna az ellenség. Talán már el is jutottak végső erejükig. Fogytán van a szusz. Haha!... Mindig mondtam, csak kitartani. Egy napon aztán megint mi kö­vetkezünk és az új fegyver, a FEGYVER utolsó csapást mér a birodalom ellenségeire... — A fegyvert már kovácsol­ják... Suttogom fogta hangját. —• Igen, mindent tudok. Be­széltem Marggal. .. Kérem, Füh­­rer, engedje meg, hogy ez alka­lommal b­ővebben értesítsük a sajtót... Esetleg rádiószózatot intézek a világhoz... Eddig csak nagy általánosságban beszéltünk, de ideje lenne egy kevés részle­tet is kihozni. Természetes, nem mondjuk meg, miről van szó, de határozottabban utalhatnánk egy készülő, félelmetes fegyverre, amely minden eddigi fegyverün­ket ócska, rozsdás vassá tesz... Élénken tiltakoztam . — Egyelőre szó sem lehet ilyes­miről. Azt akarom, hogy a meg­lepetés óriási legyen. Ne felejtse, hogy még az atombombánál is fontosabb a pszichológiai hatás. Az embereknek bele kell kábul­niuk a rémületbe, az ellenséges frontoknak meg kell inognniuk... Elsősorban nem az a fontos, hogy az amúgy is alaposan megtépázott London néhány kerülete porrá­­zúzódjék, hanem hogy az egész világ érezze a mi erőnket... Ad­dig egy szót sem! Göbbels akkorát nyelt, hogy hegyes ádámcsutkája majd kiug­rott a nyakából, de nem mutatta csalódását. Ehelyett megint csak alázatosan helyeselt ez a szolgai talpnyaló. — Mindig mondtam, hogy a Fü­hrer a legbölcsebb. Igaza van! Nem a városokat, hanem a lelke­ket, kell szétzúznunk. A remény utolsó foszlányát is el kell tőlük vennünk és ha már a földön he­vernek, jöhet a­­Weh­rmacht és diadalmas tort ülhet a világ fö­lött. Rosszkedvűen legyintettem: — Maga mindig tű lelkes. A győzelem még messze van és ad­dig még újabb néhány súlyos csa­pást kell elviselnünk. Nem sze­retném, ha túlzott, optimizmusba esnénk... — Sohasem tévesztjük szemünk elől a realitásokat! — szavalta a jó fiú, pedig már kocsimban ül­tem és az autó nekilendült. Göbbels ebben a pillanatban olyan volt, mint egy beteg pók­­­ké" (Folytatjuk.) a. 3. Sarlós László, ifj. Sarlós Béla és neje leírhatatlan fájdalom- i­mai köz­ök, koszú a legrmele- i­fjebb szívű testvér és sógor Sarlós Ferenc­­1945 jún. 14-én, 36 éves k­orá-­­­ban, Budapest ostroma alatt,­­ tragikus­ körülmények között­­ elhúnyt. Követte ő is imádott­­ hitvesét és egyetlen drága­­ kisleányát, akik Auschwitzban­­ estek a gyilkosok áldozatául, i­­ hó 20-án 8 órakor helyez­­véglegesen pihenőre a rá­koskeresztúri izr. temetőben- VI* RO Újra megelevenednek a Városház-utcai nyilas kegyetlenségek Népbíróság előtt a „gorouba csoport** és a ,,török követség** fő irányít­ója A nép ügyészség­e kiadta a vád­iratot Andrejkovics Béla autó­szerelő ellen, aki a városház utcai nyilas központ p­árt szol­gá­latosa volt, minit, a hírhedt Thai-csoport tagja. A vád szerint a szellemi irányító* volt, ami gyakorlatban azt jelentette, hogy ő döntötte el,* kiket kísérjenek a Dunapartra és öljenek meg. A «G« csoport Kiderül a vádiratból, hogy az alantasabb nyilasok tőle kap­ták azt az utasítást, hogy a »G* csoportba (Goromba csoport) vi­gyék az előállított üldözötteket. Azt jelentette ez az intézkedés, hogy ebből a csoportból az illetők a szörök követségre* kerülnek, ami a halált jelentette. A török követség ugyanis fedőnév volt, a Dunapartot jelentette. Az Operaház koncertmesteré­nek szenvedései A feljelentések szerint Andrej­­Korpics többször részt vett kínzá­sokban és kivégzésekben is. Gáti István, az Operaház hangverseny­mestere szintén a feljelentők kö­zött van, mert Gátit és fiát a vádlott bántalmazta, majd a Du­­napartra kísérte. 24-es csoportok­ban kerültek a halálraítéltek a Dunapartra. Gáti és fia úgy me­nekültek meg, hogy a Piarista­­utcában egy autó alatt elrejtőz­tek. A volt párt­szolgálatos a svéd védett házból kísért a pártházba­n üldözötteket és szerepe volt Mark Icovics Aladár megkínztásában is. Markovics nem bírta a szenvedé­seket és a pártház harmadik eme­leti ablakéból kiugrott Mivel nem halt meg, egy másik párt­­szolgálatos agyonlőtte. Ez a párt­szolgálatos az azóta kivégzett Tholi­ György volt. A tanúik sorában, szerepel Gobbi Hilda és az iratok között vannak a már kivégzett pártszolgálato­sok vallomásai. A­ népbíróság dr. Grácz Endre elnöklése mellett no­vember 25-én tárgyalja az ügyet. Jimmy I Walker volt newyorki polgármester meghalt James Walk­er volt newyorki polgármester 65 esztendős korá­ban meghalt. Az egykor népszerű polgármester nagy kedvence volt az utca népének. Igazi »bulvar­­dier«-nek tisztelték, a nép barát­jának, aki túlzott közvetlenségé­vel sokszor megbotránkoztatta a közvéleményt. Heves viták előz­ték meg visszavonulását. Polgár­­mestersége után a rádiónál is évekig működött. Már hosszabb ideje betegeskedett. Az angol liberalizmus hőskora A PDP politikai akadémiájának legközelebbi előadását dr. Gorzó Nándor tartja, s A liberalizmus hőskora Angliában* címmel. Ez a Viktória uralkodását meg­előző nagy korszak, amely tanúja volt Adam Smith, Benth­am, Grey tevékenységének s amelyben Wel­lington herceg és nagy minisz­terei tartották kezükben Anglia kormányát. A szabadelvű kormányzat, amely a withek helyébe lépett, meg­szilárdította Angliának egyre növekvő világhatalmát, de ugyan­akkor először jelentkezett a szo­ciális igazság érzékével és igye­kezett a nyomorúság enyhítésé­nek első intézkedéseit, a szociális haladás útján az első lépéseket megtenni. Az előadás délután 546 órakor kezdődik, csütörtökön, a pártközpont helyiségében. VT., Andrássy­ út 43. Jó reklám : FOTOGRAFIKA. IV., Váci­ utca 11/b. (X) ZÜRICHI VALUTAÁRFOLYA­MOK november 16-án: angol font (1 fontos) 9.25—9.35, USA dollár (5-ös, 10-es és 20-as címlet) 3.3714 3.41, USA dollár (1-es és 2-es cím­let) 3.30—3.3714, francia frank (100-as bankjegy) 0.97—0.99, oszt­rák sch­illing 6.20—6.30, líra 0.60— 0.65 svájci frank. Az JÉIEI Vaszary Gábor vígjátéka szerdától újra a Mi Sí libán Mezey Mária, Ajtay, Ráday Jól Sütött nézőtér! Szett rá Nem érkezett friss áru Csepelre A nagyvásártelep leggyengébb napja mindenkor kedd volt. Ma ennek megfelelően egyetlen vagon friss áru sem érkezett Csepelre. Jelezték ugyan, hogy Miskolc felől 6 vagon alma van úton s a MÁV is közölte, hogy a Nyírség hől 16 vagon fut Budapest felé, de ezeknek a vagonoknak tar­talma még ismeretlen. Mindezek ellenére a burgonyaelosztás mi­niszteri biztosa a tegnap érkezett burgonyából 4 vagont juttatott a piacnak. Újabb főzőtanfolyamok kezdőd­nek a Fővárosi Népművelési Köz­pont rendezésében a Gázművek VI., Bajcsy Zsilinszky­ út 3. szám alatti mintakonyhájában. Minta főzőtanfolyam. Al) kezdők részére, november 28-tól hat hé­ten át minden hétfőn és csütör­tökön délután 4-7-ig. B) haladók részére, november 29-től hat héten át minden kedden és pénteken délután 4—7-ig. Előadó: Kollman­­né Dávid Andrea. Tadíj: 30 fo­rint. Délelőtti főzőtanfolyam. Kez­dők részére november 21-től öt héten át minden hétfőn és csü­törtökön délelőtt 10—1-ig, elő­adó Lehrank Endréné, tandíj 24 forint. Változatos étrendek. November 20-tól öt héten át minden szerdán délelőtt 10—1-ig. Előadó Sehrank Endréné, tandíj 12 forint. A dolgozó nő gyorskonyh­ája. November 20-tól öt héten át min­den szerdán délután 5—7-ig. Elő­adó Horváth Katalin. Tandíj 8 forint. Beiratkozás és felvilágosítás a Gázművek háztartási tanácsadó szolgálata helyiségében, VI., Baj­­csy-Zsilinszky­ út 3. I. emelet (hivatalos órák 9—1-ig) és a tan­folyamok kezdete előtt. Amerikai és párisi poudrier modellek: Arkanzastól. (X) Bőrviszketésnél m éhgyomorra Fertenc József keserűvizet. (X) Ön is tudja, mindenki tudja: Harisnyát lát, olcsón Szepesi és Kelemennél, Wesselényi­ utca 23. Egy gombforgatásra bármely kedvenc kü­lföldi állomást hallgathatja az úf avárpi Orion és Prollips képpel. Büki rádióját becserélem. Részlet. GELLMAN ÉS GEIGER, V., Csáky­ utca 9.

Next