Világ, 1946. november (430-454. szám)
1946-11-24 / 449. szám
rá Pool, aki eddig némán ült a sötét sarokban, dühösen felmordult:— Ha Gib itt lenne, ezekre a gyönyörű szavaikra keserves nyávogásba kezdene. Mire való a sok beszéd? Több mint negyedszázada ezt tesszük és tisztában vagyunk helyzetünkkel. Fütyülök a londoni urakra, mindenkire. Én nem pénzért, nem elismerésért dolgozom, hanem a célért és magáért a veszedelmes kalandért. És ha időbe vagy utóbb meghalok, azzal a tudattal múlok ki az árnyékvilágból, hogy életem nagyérvét átfűtötte az izgalom tüze. Többre nem vágyom. —■ Én pontosan ugyanúgy értek, mint te! — mormogta Toddle— .És mi? — kiáltotta Miff és Pig. — Ördög vigye a magyarázkodást. Gibmér megkezdte rohanását az új kaland felé, de mi ért velünk? Here Ilegis elmosolyodott. —• Mindennap nem lehet lövöldözés, különben máris a tárgyra érek. Pig, mi van az autóval? — Minden rendben! — Miff, elvégezted, amit rád áztam? — El. — Pool huszonnégy órán át a központi rádiónál marad, a többiek pedig velem jönnek. — Hová? — Hová, ti bolondok? Holzárehenbe. Megrendezzüka nagy tzijátékot. XVI. FEJEZET. Ji holzkircheni tüzijáték . A gezteri autó nesztelenülhant a betonon. A merev softő úgy vezette, mint egy automata, mellette ülő géppisztolyos testőr gókedvűen szorongatta fegyverr, és Stuiben érdeklődés nélkül ámulta az elsuhanó bajor tájat. Mindig tudtam, hogy Beres Rehsnek acélból vannak az idegei, s nem hittem volna, hogy a lgválságosabb pillanatban is úgy ad rajtuk uralkodni, hogy egyetanarcizma sem rándul meg és name is kifejezéstelen marad. Én hozzá képest csupa mozgó, anagló idegsejt voltam és türelmetlenségemben toajdaem ki ugattam a bőrű miből. Az utolsóillanatban majdnem füstbement fontos kirándulás. Himmler tanulást szerzett készülődésemről , kijelentette, hogy feltétlenül akar kikérni, mert a kolzkigheni munkát ő is mindennél titos a hírnak tartja. — Mindent elkövettem, hogy a Vártelepet megvédjem a kémek iváncsiságától — magyarázta. —• A községet teljesen kiürítettem s megbízható, százszorosan kiróbált SS legények családjával épesítettem be. Egyetlen idegen un mehet a telep közelébe és felébert. ellenségeinknek még halány sejtelmük sints, milyen unka folyik ott, különben sok az átkozott bombázók máris legkezdték volna állandó támaásaikat. Szeretném, Führer, hu ti, a helyszínen megmagyarázatnám önnek, milyen elővigyánzi rendszabályokat foganatosíttam. El kellett kerülnöm, hogy amintez velünk jöjjön, ezértyorsan másra tereltem a beszéletést. — Felgöngyölítette már a Barmstein-frontot? — kérdeztem agyon ingerülten. — Kilenc embert lekaptunk, kiket csak azért nem végezteten ki, mert remélem, kiszedhek belőlük valamit. Eddig még mindegyikről kiderült, hogy vagyonát külföldre mentette és ezzel kezünkbe adták annak bizonyítékát, hogy mindnyájan meg akartak szökni. — Ebben a percben ne törődjék mással, csak ezzel az üggyel. Attól tartok, sokkal nagyobb esztergcs kövésről van szó, semmint gondolnék! — kiabáltam. — Irgalmatlanul lekell az árulókra sújtanunk! — Meglesz! — Lübecsében is utána kellene nézni, nem lapulnak-e ott Bartenstein cinkosai. Nagyon megnyugtatna, ha személyesen irányítaná az ottani dolgot, mert én magam nem érek rá vele foglalkozni. — Még ma Lübeckbe repülök és ígérem, egyetlen áruló féreg sem marad életben__ Végre megszabadultam tőle. Kő esett le szívemről, mert Himmlertől mindig féltem. Jó szeme, kitűnő szimatja volt és mivel mindig gyanakodott, nem szerettem volna, ha a kritikus pillanatban Holzkirchenben ténfereg és esetleg valamit kiszagol. — Még mindig nem mondtad meg, mi lesz a teendőm! — jegyeztem meg balkan, amikor az autó hegyek között kanyarodott és Stuiben ezredes rám pillantott. — Semmit sem kell tenned. Egyszerűen megtekintesz egy rendkívül fontos gyártelepet, mindenkit megdicsérsz, további munkára sarkalsz, emellett légy türelmetlen. — És? — A. többire bízd rájuk. 2. Hirlzkireben elég jelenre timén község vagy kisváros volt. Müncheni kirándulók és turisták szívesen útba ejtették addig, amíg a hatóság el nem várta a külvilágtól. Azon senki sem csodálkozott, hogy a háború folyamán egyszerre nagy gyártelep épült a közelében, mert megszokták hogy az állandó repülőtámadások miatt a halfágok a veszélyeztettő hadifoptosságú üzemeket vidékre telepítik. A holzkirchenit irat is tartották nagyon fontos üzemnek, mert mindössze talán ezer fitonkast foglalkoztatott és ezek sem tudták, mit gyártanak. Csak a laboratóriumaikban kísérletező tudósok voltak tisztába, munkájuk fontosságával. Vezetőjük Murg tanár, a fiatal és zseniális atomfizikus volt, aki jóideje éjjel-nappal szakadatlanul azon igyekezett, hogy a munkát minél előbb befejezzék. Noha a bolzkircheni őrséget jóelőre figyelmeztették a Führer látogatására, autómat mégis többször feltartóztatták és sejtettem, hogy a gyártelepet a látható drótsövényeken kívül számtalan láthatatlan berendezés védi és neon is közelíthette meg más,mint a Führer és a kíséretében levő négy autó, amelyek a testőrséget szállították. Peter Murg dr. közvetlen munkatársai élén a központi épület előtt várt rám. Lelkesen ünnepelték és máris megindultak a laboratórium felé. Kis kemencéket, kohóikat mutattak be, elmagyarázták a tudományos folyamatot, a műhelymunkát, hosszú előadásokat tartottak számtalan kérdésről és én mindenre csak bólintottam. •— Mikorára készül el az első atombomba? — kérdeztem végül türelmetlenül. — Remélem, Murg, tisztában van azzal, hogy engem a részletek nem érdekelnek. — Ha minden jól megy, mához négy hétre elindulhat az első gép. — Göringgel megbeszélte a dolgot? — Iyan. Két tucat, erre a célra készített gép vár készen a szállítmányra. — És milyen tempóban készülnek majd a további bombák! — Fél éven belül további ötöt garantálok, de nem hinném, hogy annyira szükség lesz ... — Gondolja? — Bizonyos vagyok benne. Az atombomba íratása, elviselhetetlen. Nincs az a keményszívű nép, amely sokáig ellen tudna állni.. — Kivéve a németet... Murg tanár mosolygott. "— Természetesen, kivéve a németé. Bennünket még atombombával sem tudnának megtörni, feltéve, ha halvány sejtelmük is lenne az atombombáról. — Hogyne, persze ... Értem... Mi mindenben elsők vagyunk a világon, így volt a rakétafegyverekkel is. London sokáig nem hitt a megtorló fegyverben és amikor az elsőt megkapták, azt sem tudták, hová kapkodják a fejüket... Mégis azt szeretném, ha mindenképpen sietnének. A Reich elvárja fiaitól, hogy csodát műveljenek. A birodalom még nem tudja, hogy Holzkirchen mit jelent, de nemsokára tudomást szerez róla és akkor majd mindenki a holzkireiienieket ünnepli. — Ó, mi csak kötelességünket teljesítjük! — vigyorgott "Murg és lesütötte szemét. — Remélem, semmiféle baleset nem hátráltathatja munkájukat. — Minden óvórendszabályt életbeléptettünk. Holzkirchemben nem történhetik baleset. Félórát járkáltunk még és ezalatt én hol dicsértem és áfokozódtam, hol vállat veregettem és fenyegettem. Az emberek féltek, remegtek és csodálkoztak. Végül elbúcsúztam Murgtól és autóm felé indultam. Ekkor kis zavar támadt. A kocsi motorja nemgyulladt be. A koffer azért izzadt és végül kijelentette, hogy a motor elromlott és a hibát nem tudja azonnal megtalálni. — A vezesd kocsit akkor ittthagyjuk! — intézkedett Stuiben. A soffőrhöz fordult és pattogó szavakkal adta ki utasításait: — Tolassák ide a központi garázsba. Senki sem nyúlhat hozzá, mert speciális kor-51. Maga meg velünk jön Münchenbe és gondoskodik arról, hogy elszállítsák. Freehsz mérnök fogja megvizsgálni. — Igenis! — csapta össze békáját a kocsivezető. — Kérem, Führer, szálljon a második kocsiba. Sajnálom az ostoba balesetet és nem is értem, mi történhetett a kocsival. 180 lóerős motor... Hm ... Úgy létszik, tervezőink még mindig nem tudnak tökéletes autót, készíteni.. Kérem, a második kocsi is páncélozott. Beszálltam az autóba, a soffőr indított és elhagytuk Holzkirchent. 3. Münchenbe mentünk, mert megbeszélésem volt az ottani gauleiterrel. A tárgyalások két óra után értek véget és utána néhány régi náci vezérrel ebédeltem. Két óra, huszonöt perckor érkezett az első jelentés Holzkirehenből: óriási robbanás történt a gyártelepen és a kár nagyságát egyelőre meg sem tudják állapítani. Nagy pánik keletkezett. Én a vezéri palotában lévő dolgozószobában fel és alá rohangáztam, bajaimat téptem, a földre dobtam magam és amikor orvost kerítettek, minnenktl meg akarttam gyilkolni. A jó müncheniek valósággal elmenekültek kőzetemből, pedig régen megszokhatták Hitler tombolásait és dühkitöréseit. Végül úgy intézkedjenk, hogy azonnal kimegyek Holzkirchenbe, mert a kár nagyságáról és a pusztulásról magam akarok meggyőződni. Senkiről sem akartam tudni, de végül mégis megengedtem, hogy Wagner, a müllchmi gauleiter, elkísérjen. Hohlkrehen a siralmas pusztulás képét mutatta. A gyártelep olyan volt, mintha a föld nyílt volna meg alatta. Minden csupa romhalmaz, égő, füstölgő üszők volt. A halottak száma, az első becslések szerint, háromszázhúsz volt, de az egész telepen nem maradt ember, aki súlyosabban, könnyebben meg ne sebesült volna. A kísérleti telep teljesen eltűnt a föld színéről, a műhelyek használhatatlanokká váltak, Murg és minden fontos munkatársa elpusztult. Sápadtan és egész testembenremegve néztem a szörnyű képet. Az emberek messze elkerültek és egyetlen értelmes választ sem tudtak adni. Csak Stuiben volt nyugodt és nevemben intézkedett. Értesítette Himmlert, de mivel a honi hadsereg legfőbb parancsnoka Lübeckiben volt, csak nagysokára tudta meg, mi történt Végül újra München felé autóztam. Ernyedten hevertem az ülésen és közben minden érzékemmel figyeltem. Kíváncsi voltam Bere Regns magyarázaaitára, de ő Stuiben ezredes szerepét játszotta még mindig és úgy tett, mintha szintén nagyon meg lenne rendülve. Már München külvárosában robogtunk, amikor végül megtaólalta . — Engem mindössze egyetlen kérdés izgat — suttogta szinte maga elé —, az, hogy életben maradt-e valaki, aki emlékezik a vezéri autó elromlására. Hknmnter véréből mindent leiszimatokiak és ,nem szeretítésű, ha sok figyelmet szentelnének annak az autóügynek. — Még mindig nem értem, mi köze van az autónak ahhoz, ami történt... — Azt hittem, hogy régen kitaláltad. Fóttonna robbanóanyag volt a kocsin ... — Tessék? — Egészen jól megértetted. A veszéri autót Valósággal kibéleltük robbanóanyaggal ég a pokolgép, amely megfelelő időpontban működni kezdett... — Úristen! Bere Regis ártátlan arccal kérdezte: — Mi baj?— Azt akarod mondani, hogy féltonna robbanóanyaggal autóztunk? Hogy odafelé pokolgépen ültünk és... — Igen, öregem, egészen jól mondod. Egy kitörni készülő vulkánon ültünk és minden pillanatban a levegőbe repülhettünk volna. De mi lett volna ez a robbanás ahhoz képest, amely akkor következett volna be, ha az első német atombombát valóban ledobják Londonra... — És te nyugodt arccal ültél mellettem, pedg tudtad... — Tévedsz, ha azt hiszed, hogy nyugodt voltam. Én is ember vagyok... XVII. FEJEZET.I Himmler őrjöng . A holzkircheni földindulásról nem igen vett tudomást a német közvélemény. Az újságok egyetlen szót sem írtak róla, különben is az emberek már régen hozzászoktak ahhoz, hogy itt is, ott is házak, városnegyedeik omlanak össze, hogy falvak, óriási gyártelepek törlődek el a föld színéről és hogy felbecsülhetetlen értékek hamvadnak el a háborít óriási tüzében. Az a néptömeg, amely esztendők során át permanens diadásmámorban úszott és mámoritásan, rendületlenül hitt a végső győzelemben, az utóbbi időkben lassan elfajult. Már elég szép számmal akadtak olyanok is, akik kételkedni kezdtek « gjf&z*!' lemben. December 16-a azonban újra ttírázta a lelkeket. Abban a pipái maiban, amint a német rádióállomások harsogni kezdték az utcának, az otthonnak, hogy aa fAldennesben óriási német offonTSvíS indult, a milliók megint fellélegedtek. Az öröm a következő napokban csak fokozódott. Huszonkettedikén a német csapatok mélyi betörést értek el Larochenál és rál kábult nác ragyákban megint új diadalok ködiképe kezdett kibontakozni. Később annál nagyobb volt a csalódás. A bastognei szakaszon bevetették az angol és amerikai ejtőernyősöket, az ellentámadás kiverte a németeket Celles és Ciney helységekből, azután Baelogne és St. Hubert között, megindult a nagy amerikai offenzíva, amely a remény utolsó foszlányát is elvette a náciktól. A rövid néhánynapos mámort a keserű kiábrándulás korszaka követte. Nem igen lehetett a német közvélemény előtt eltitkolni Radom, Varsó, Lodz és Krakkó felszabadulását, Broanbeag elestét és az ardennesi német visszavonulás bírót. Január végén már reménytelen káosz uralkodott a Harmadik Birodalomban. A nagyhatalmú vezérek úgy viselkedtek, minthg végképpen elvesztették volna fejüket. Göring majdnem mindig részeg volt és egyre szitkozódott, Gabbels gyáván lapult és nem múlt el nap, hogy sírva ne fakadt volna. Az ő idegei voltak a legrosszabb állapotban. Ribbenkopilár csak sápadt árnyéka volt önmagának. Az ő minisztériuma akár sakkbajnokságokat, vagy dalos versenyeket rendezhetett volna, hiszen a Harmadik Birodalomnak már alig voltak a külügyei. Mindközött azonban Heinrich Himmler volt a legdühödtebb farka. Azt suttogták, hogy őrjöngő diühkitörései még Hitlerét is felülmúlják, pedig engem nehéz volt felülmúlni. Szinte kéjjel játszottam meg is roncsolt idegzetű, félőrült ember szerepét. Egyszer, amikor Bormami volt nálam, törni-zúzni kezdtem és mielőtt megakadályozhattak volna, a földre vetettem magamat és a szőnyeg szélét kezdtem rágni. Ijedt környezeten orvost hívott, de nekem eszem ágában sem volt akár Stumpfedker tanári, akár Morei doktort a közelembe engedni. — Gyáva, áruló, piszkot, kutyáik! — kiáltottam tajtékzó szájjal. — Mindnyájan elárultatok. Puha alattomos polgári kutyákkal csináltam forradalmat, olyanokkal, akik csak azzal törődek, hogy minél jobban megtöltsék a zsebüket. Ki veletek! Gondoskodtam arról, hogy ezzel a viselkedéssel mindenkit felriasszak magam mellől, de — mondom — Himmler még rajtam is túltett. Már csak vak gyilkolási vágy kergette, űzte végig a birodalmon. És éppen azért, mert a legvérsziomjanaibbnak mutatkozott, tudtam, hogy mindközött ő a leggyávább, hogy az ő álmaiban kisért a legtöbb véres homloké kísértet és hogy az ő álmatlan éjszakái a leggyötrőbbek. (Folytatjuk.) megöltem HKrURt? REGÉNY IRTA SPENCISt WALLS 10 IMS november 25 a flODfi JSmNYOMOZÓ INfOfiítírt ! JgLifi 999 70 fie.ktf. OSTENDI Ma, szombaton és vasárnap világvárosi attrakciók új szereplőkkel, fellép az új felfedezett tenorista is Tánc Nagyszerű vacsorák. VILÁG Vesasfriázs Borostyán szipkát Genlwsz-tól, Párisi-utca 9., Kígyó-utca 4. (X) Halkülönlegességek a régi I Ura Lettise étteremli kávéházban C TM Cigányzenén Somogyi Béla út 21. (volt Bagatell-kávéház) .Tel. 423-1051