Világ, 1947. január (479-503. szám)
1947-01-01 / 479. szám
A ‡*, 1947 január 1 M£6ÓLT£M HiTURT! SSGéW. IRTA . SPgWCi* WAUS 34 — Parsat*, kérdés, eljutunk-e intess? — jegyezte meg a Kormánykerék mellett ülő Pg és lenyomta a gázpedált. — Iségy optimista! •— Hiszen mindig az voltam, de Szert nem szeretem, ha minden pillanatban attól kell tartanom, hogy kicsúszik lábam alól a talaj. — A többiek hol vannak? — kérdeztem. Tödül© vigyorogva válaszolta: — Részben előttünk járnak, részben tüzet gyújtanak, mintha Berlin már nem égne eléggé, nézd. Jack, a kancellária udvarára éppen most hoznak id két holttestet. Leöntik benzinnek A máglya néhány pillanat alatt elhamvad és a máglyával, együtt a Sitler-legenda is. Nemsokára talán Göbbels bejelenti a világnak, hogy a Vezér nincs többé... Kérdés azonban, hogy a propaganda- patkány nem szökött-e meg... — Gondolod, hogy... — A világ majd hírül veszi, hogy 1945 május 1-én, a kancellária udvarán elégették Adolf Hitler és Eva Braun holttestét, miután előzőleg megvérgezték magukat. Ne tudja meg senki, hogy mind a kettőn mér régen halottak... — Én félek... —■ Pszt... Nézd! A máglya tüze magasra lobbant és az autó akkorát szökkent, mint a starthoz állított versenyló. Somok között robogtunk és tűzfüggönyökön fúródtunk át. A walkürök szintién sötét éjszakákon a normák fonták a sors fonalát és már régen suttogták egymásnak a hírt. Wotaro elhatározta az istenek végét. Már égtek a világfa szilánkjai és Wilhalvára is lángolt...•Berlin izzó, forró kráter volt, ma ömlött belőle és lángoszlopokat köpött, a magasba. És a tűz bíborfényénél a náci istenek gyáván remegtek. Életüket féltették , egy sem akadt közöttük, aki pajzzsal és karddal a kezében robogott volna a tűzbe. Éveken át harcos Szellemet hirdettek, tűz- és lángfolyókba küldték a fiatalság színevirágát, ők maguk azonban nem fogtak fegyvert, mert egy sem akadt közöttük, aki a hősi halált óhajtotta volna. Nem voltak sok sebből vérző oroszlánok, csak csapdába került patkányok, szívük mélyén már gyáván kegyelemért rimánkodtak, már kitalálták a hazugságokat, már egymást okolták a vereségért, a dübörgő léptekkel közeledő végért ... 3. Az autó tovább röhögött... Olyan volt minden, mintha még az ég is meggyulladt volna körülöttünk. Úgy recsegett-ropogott a világ, hogy a fül, az agy, a szív egy pillanatra sem pihenhetett meg. Nem tudtam beszélni, mert egyre az a kérdés kínzott, hogy enynyi pusztulásból, romlásból, halálból sok-sok jóság és igazi béke születik-e? Mert ha nem, az egész emberiség megérett a pusztulásra ... Ami ezután történt, arra már alig emlékszem. Csak azt tudom, hogy valahol repülőgép várt ránk, amely tűzcsóvák közöttszökkent a felhők közé. A füsttőlmég a felhők is feketék voltak. Nyugat felé repültünk és miközben nagyon gyorsan távolodtunk Berlintől, mégegyszer, utoljára szétnyílt a felhőtakaró és a mélyben megpillantottuk az égő, vonagló várost. — Nézzétek! — kiáltotta Boré Begic és kinyújtotta mutszónjj 3ÉA — Az égő Waiballa az latosok alkonyát hirdeti... Mindnyájan letekintettünk, pedig a múlt bukott isteneinek haldoklása már nem is érdekelt bennünket A jövőbe néztünk, amelyben egy új, nagy kaland ködfelsője kezdett előttünk oszladozni. - VÉGE -Az óra éjfélt ütött. A hideg decemberi szél megrázta a palota ablakait, végigsüvített a folyosókon és megzörgette Ferenc Károly trónörökös ajtaját. A férfi felriadt kellemes álmából. Bosszankodott, mert álmában éppen a Burgtheaterben járt és nagyon jól érezte ott magét. Megfordult és takaróját éppen a fülére akarta húzni, amikor újabb zörgést hallott. — Ez... ez nem lehet a szél — nyögte, fejét még jobban a párnába fúrta, de még így is hallotta a halis huhogást. . — Huhu! Lánc csörgött... Az ajtó nagyon halkan kinyílt és valaki nesztelenül belépett a szobába. Ferenc Károly már régen nem volt gyermek, de azért mégis megborzongott és rémülten látta, hogy szobája közepén fehérleples alakult akinek az ablakon beszűrődő halvány holdfényben feléje villog a szeme, keze foszferenzikál és hosszú mutatóujját fenyegetően felemeli.- Ki vagy és mit akarsz? — nyögött fel a főherceg és a rémülettől lüdbőrössé vált a háta. Ferenc Károly!... Ferenc Károlyt... Nem ismered az apádat? — suttogta a kísértet és mutatóujja fenyegetően megmozdult. — Jaj, mit akarsz? Ne bánts! — Meg kell halnod, Ferenc Károly! fia mondom, az apád! — Miért kell meghalnom? Hiszen a légynek sem ártottam, jó voltam, istenfélő, miért jöttél el hozzám kísérteni .! — Nagy-nagy bűnt követtél el Ferenc Károly — hangzott a síri szózat. — Nem követted családod parancsát, romlásba akarod a Habsburgokat vinni, makacszodsz, engedetlenkedsz... El kell tehát pusztulnod!... — Jaj, jaj, ne bánts. Minden kívánságodat teljesítem, mindenkinek engedelmeskedem, hűséges, becsületes leszek, apám .... A fehérjeples szellem világító mutatóujjé, megint felemelkedett, mintha az ágyban vergődő és verejtékben fürdő férfi szive felé bökött volna és a sírt hangesést már szigorúan parancsolta: — Ferenc Károly, le kell mondanod trónutódlási jogodról, mert csak így tudod magad és családod megmenteni... A trónörökös felnyögött: — Lemondok, lemondok, csak távozz inneni — Megígérted és én megkíméllek. Isten legyen hozzád irgalmas, ha ígéretedről elfeledkezel... A kísértet még egyszer felemelte mutatóujját, lassan, nagyon lassan megfordult és kilibegett s szobából. A rettenetes rémülettől félholt főherceg torkába sikoly szorult, de nem mert mukkanni, sem mert mozdulni, csak feküdt, dermedten, mozdulatlanul és belefigyelt a csendbe. Később újra hallotta az óra ütést. Félegy... A kísértetek órája elmúlt.. Megkönnyebbült és nemsokára elaludt, de ezen az éjszakán már nem álmodott a Burgtheaterről. A fehérjeples szellem pedig ezalatt harisnyás lábával nesztelen léptekkel ment végig a hideg köveken, a huzatos, holdfényes folyosón és az egyik ajtó előtt megállóitott kísérteihez nem méltóan nagyot tüsszentett és miután orrát beletörölte leplébe, tisztelettel bekopogtatott. — Ki az? — hangzott be nőről kemény asszonyt hangos. — Én vagyok, fenséges asszonyom, Wassersleben, alásincs Szolgája — válaszolta a szellem nagyon tiszteletteljesen. — Jöjjön be! A kísértet a szobába lépett és mélyem meghajolt a szoba közepén álló asszony, Zsófiia főhercegnő elött. Mielőtt a látogató megszólalhatott volna, az asszony ellentmondást nem törő hangon kérdezte: — Volt az uremn, Wassersleben? ■— Igenis, fenséges asszonyom. Mindent parancsa szerint teljesítettem. Azt hiszem, teljes sikerrel személyesítettem meg a felséges úr atyjának, a mi néhai nagy császárunk, Ferenc szellemét. •— Jó, jó ez nem érdekel. Inkább azt mondja el, sikerült-e őt rábírnia, hogy írónutódlási jogáról kmondjon? A szellem tisztetetre! felnevetett — Teljes elkemmel jártául, felséges asszonyod. Olyan jól játszottam szerepem, olyan jól festettem minit kísértet és foszforral bekent kezem olyan rémes hatást tett rá, hogy félelmében mindent megígért. Garantálom, reggel olyan lesz, mint a kenesbárány. Mindent megtesz, mindent aláír ... Zsófia, a keményszívű asszony szemében egy pillanatra felvillant az öröm tüze, de arca rögtön újra megkeményedett, hátat fordított a görnyedent embernek, vb ablakhoz lépett és sokáig kinézett az éjszakába. Talán közben el is ?»• ledkazott arról, hogy nincs egyedül, mert hangosan beszélt önmagához: — Nincs akadály azelőtt, hogy drága fiam. Franciskfoglalja a trónt... Ferdinánd sógorom holnap az othüksi palettában ksönynyebb dió lesz.. A vísértete tiszteleikimil nagyot tüsszentett, de azonnal bocsánatot kért: — Nagyon sajnálom.. fendég83 asszonyom, de úgy látszik, megfáztam .. Nagyon hideg van és ez e fehér harisára a lábamon, meg a vékony lepel..„ Zsófia megfordult és királynői mozdulattal az ajtóra mutatott: — E'raehat, tfrassarslobess- Nagyon köszönöm, amit értem és a császárságért tett Nem ismettem el. Jutalmat kapás holnap keséhez kapja előléptetését is— Fenségéé asszonyom, nagyest kegyes... A nátháskísértek hajbókolva elhagyta a szobát, végigsietett a folyosón, néhányat, még tüsszentett és rohant haza, hogy forró lábfürdőt vegyen. IL FEJEZETA kőszívű,asszony Szombaton reggel, 1848 csussn 3-án rendkívül fontos történelmi esemény játszódott le az olvnützi püspöki palotában: I Ferdinánd, Ausztria császára lemondott a trónról, mégpedig Ferenc Károl és Zsófia fia a tizennyolc esztendős Ferencz József javára, mintel a tulajdonképpeni trónörökös. Ferenc Károly lemondott trónörööklési jogáról. Zsófia főhercegnő, Ferenc József anyja, tehát elérte célját Minden akadályt legyőzött és akarata diadalmaskodott Nehéz csata volt mint ahogyan egész élete csupa küzdelemből, harcból állott A harcok megedzették, kőszívűvé tették és élete utolsó pillanatáig egyetlen cél lebegett Stoeme előtt: a Habsburg-diadeztia érdeke. A francia-német határon lévő Pfalz-grófságban a 18. század végén egy nagyon jókedvű francia ezredes élt aki a grófság őreit,dója is volt Miksa Józsefnek hívták. a Napóleon-dloni háborúkban osztrák generális, később bajor választófejedelem lett, sünig végül az ISON-i pozsonyi békében Bajorország királyává tették. Jókedvű és joviális ember volt, aki még bajor királykodása idején is gyakran hangoztatta, hogy ő voltaképpen franciánaak érzi magát Ennek ellenére is iparkodott új hazájába minél gondosabban befutilleszkedni és nagy súlyt helyezett arra, hogy bajornak higyjék. Egy napon például sürgősen hivatta az udvari borbélyt és a következő parancsot adta. neki: — Fúrd ki a fülptact,mert én ie olyan óriási fülbevalót akarok hordani, mint a bajorok! Másnap egy közeli fedubó meiteramestert hozatott udvarába és népe kedvéért megtanult elterázni. Naphosszat bolyongott az erdőkben és a tegyefában, Hüenreh önben szívesen elvegyült a nép közé és különösen a leányok és az asszonyok iránt érdeklődött. Szerelmü élete nagyot komplikáltaét, de azért a családi élet keretein belül is megtette kötelességét. Két házasságot kötött, ezekből hat lánya önáraasott. A hat leány révén az egykori kis francia ezredes egész Közép- Európa apósává tett Legidősebb leánya, Karolina Auguszta Ferencz osztrák császár neje lett. A második, Erzsébet, IV. Frigyes Viknoe porosz királyhoz ment nőül,. .a harmadik, Amália, Jána B Plass király felesége lett, a negyedik, Zsófia, Ferenc Károly osztrák főhercegnek nyújtotta kezét és Ferencz József anyja volt. Ludovika Miksa bajor herceghez menni nőül és házaaságukból Erzsébet, Ferencz József későbbi felesége származott. Amint látszák, ennek a hat nőnek viszonyi, akiket Tritrinhke i)Die neei( Uag'neTreEch'R'd'ternőnek (A feni bujós'dú kőcérnek) narveillett el, meglehetőten bonyolult volt Hiszen Zsófia , saját nővérének menye se volt egyúttal, másrészt sejást unokahugának ea anyósa... A hat nővér közül kétségtelenül Zsófie volt s legjelentősebb egyéniség. 1805-ben santetefet és öt éves korában, nénje parancsára ment Ferenc Károly főherceghez feleségül. Amikor tudtára adták, hogy k’hsz kel! élete sorsát fűztsie, önkén,talonül kibuggyent belőle a tiltakozás: — Zu tiegere Scrtienensintii- Hton? Ehhez a gyangeatoéjáhöz" Soha! Ferenc Károly ugyan nem volt olyan gyengeeknéjű, tramt Ferdinánd, a bátyja, as 1830-ban. Farenck József születési évében megkoronázott magyar tarály, de azért Ferenc Károlyt a saját apja ean tiltotta uralkodásra kérvisnek. Zsófia mégis hozzáment a de bizahnas körben nem egyszer wttl- Uinak nevezte és egész politikáját nélküle csinálta meg, így például az 1848 a forradalom kitörése után Motomichhe ő tárgyalta meg, hogy urának bátyját lemendítják a trónusról, de ugyanakkor saját férjét is rábírja arra, hogy trónutódlási igényéről fia, Forranz József javára lemondjon-Ferenc Károly, aki mindig kiskutyaként engedelmeskedett feleségének most az egyezer önálló igyekezett lenni de kereken kijelentte, hogy ő bizony nem mond le semmiféle igényről, és ha a gyengeelméjű Ferdinánd lemond a Monarchia trónjsáról, a megüresedett székeit foglalja. Zsófia, ajol tudott és szeretett harcolni, órákon át kapacitálta urát, de Ferenc Károly hajhatatlan maradt. — Meglátod, holnap mégis lemondasz! — fenyegetőzött Zsófia és pokoli tervet főzött ki. Címzett és feladd azonos írta Stella Adoljá is /Két úriember beszélőjé a kávéházban. Idő: karácsony ve újév között, hideg. Első úr: No és hogy viselte magát a Jézuska? Meg volték elégedve a karácsonyi ajándékokat? Második úr: Az idén nagywfi. Új rendszert vezettem be kéziém és az nagyszerűen bevált. Első: És pedig? Második: Nézd, eddig úgyintétítezn el a karácsonyi ajándékozást,hogy volt egy listám és az ünnep előtt rohangáltam, hogy mindenkinek küldjek valamit. Persze a barátaimnak jó van ellenlistája és én is szerepelek ezeken a listákon, tehát némileg megtérül e karácsonyi ajándékokba fektetett pénz. De csak némileg öregem. Statisztikát csináltam, amely szerint én mindig háromsszor annyi értékű ajándékot küldök ki, mint amennyit kapok. Ennek az állandó deficitnek a megszüntetésére találtam ki az új rendszert, amelyet az idén vésettembe nagy sikerrel. Első: Meséld már el. Második: Egyszerű. A s ajándékokat közvetlenül magamnak küldöm. Már december elejétől izgatottan mustráltam a kirakatokat és találgattam, várjon minek mogok örülni. Vásároltam egyeseim 5 kedves dolgot, felírtam a cinemet és meghagytam, hogy mindent december 34-énküldjenek el Első: Névjegyet mellékeltél? Második: Hogyne! A legszívélyesebb jókívánságokkal. Ünnep szombatján aztán izgatottan ültem otthon és vártam a csomagotat. Jöttek is szépen sorba. A házmester meg is állapította■■nagyságos uram, az idén soka gondolnak nagyságos uramra. Első: Mi az, nálatok nem tőreltét el a címeket? Második: Elvileg igen, de a 16 előtt átmenetileg érvényesek. Első: Hát kérlek szépen, a találmányod nem rossz, de valami hiányzik az ajándékozás igaz öröméből. Hiányzik az izgalom ami a csomag kibontásánál el fogja az embert. Hol a máé lepetés? Második: Abban í® volt nem részem Az egyik üzletben kávé főzőgépet rendeltem magamnak és s nagy karácsonyi forgatag bar* tévedésből burgernyadarábót küldtek. Azonkívül az egyik nyakkendő nem tetszett. Amikor kiválogattam villanyfénynél kék nak hatott és otthon vettem észre hogy zöld. Persze ünnep után kicseréltem ás igy meg volt az tökéletes illúzióm, hogy mástól kaptam A segéd meg is jegyezte :Bizony a hölgyek sok izléstelet, nyakkendőt válogatnak össze és az urak karácsony után kicserélik.« Első: Szóval barátom, te elmondhatod, hogy mindent meghozott neked a Jézuska karácsonyra, amit kívánták Második (borúsan): Sajnos nem Erősz öngyújtót is szerettem volna, d® elfelejtettem megrrendízni Elás (vigasztalja): No májid jövő karácsonykor! Második: Azt már nem! Mire való azijesztendő? Az ember az újévi ünnepen pótolja, ha valakinek elfelejtett karácsonyi ajándákot küldeni. Teljes heti rádióműsort közöl a •VILAGi csütörtök délután talitjelöKŐ számában. t* fanmtfHmrb ^JLlHABSBURG' hmt rbobnye Copyright &ti Vilin MKIBIEI’ Szellemjárás a Burgban . ö JflODfia OLnyomozó JSWSHft f®, 133-999 Törta.-hrt.Zb. vil Ro t Folpalitik J 3S5 UT 20Mt^