Világ, 1947. március (528-551. szám)
1947-03-01 / 528. szám
Ma. Mengele boncolóorvosának naplója 528 SZÁM * ÁRA 40 FILLÉRVILÁG% --- - -— .— Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1947 MÁRCIUS 1 * SZOMBAT Dálnoki Veress beismerte , hogy vissza akarták állítani a csendőrséget Még a főparancsnok személyében is megállapodtak Az összeesküvők nagy perének tárgyalása egyre fokozódó érdeklődés mellett folyik a Markó utcai törvényszék esküdtszék ü zemében A folyosón álló sűrrű rendőr, kordon előtt állandóan nagy csoportosulás van. Ügyvédek, tórák, hatósági személyek kérnek beElnök: Megértette a vádat? Bűnösnek érzi magát? Dalnoki Veress: Nem érzem, mert nem követtem el azokat a bűncselekményeket, amelyekkel megvádolnak. Nem szerveztem és nem vezettem semilyen fegyveres alarculatot a jelenlegi remiszer ellen. Vállaltait, hogy inegszervo■:?w J'£*r . t ?:‘T séget a békeszerződés után, mikor az oroszok kivonultak. Ezután az elnök azt kérdi: milyen formában és kik előtt merült fel a katonai szervezkedés gondolata? Hossza? huzavona és Donáti Györggyel való izgalmas szembesítés után Dálnoki Veress Lajos elismeri, hogy néhány nem formális megbeszélés után 1946 október közepén Szent-Miklóssy laídsan megállapodott Danáiktól, Szent-Miklóssyval, András Sántorrrall, hogy elvállalja a katonai szervezés vezetését. Dálnoki Veress: — Nem tudtam, csak sejtettem, hogy ilyesmiről lesz szó. Elnök: Miből gondolta, hogy a katonai vezetés ezóbakerül? Dálnoki Veress: Sokan számítottak rám, mint a megmaradt és egyetlen katonára. Szent-Madossy lakásán — mint a vádlott további vallomásából kiderül — Kiss Károly is megjelent és a Magyar Közösség nedvében felkérte Dálnoki Veresst a s szervezkedés vezetésére. A vádlott csupán azt ismeri be ezzel kapcsolatban, hogy alkotmányos úton, tehát a kormány által vagy valamilyen más törvényes módon kinevezve óhajtotta a vezetést átvenni. A Dálnoki Veress Lajos előadta bocsátást és ostromolják a, Képbíróság elnökségét jegyekért. A teremben dermedt csendben hangzott el a per fővádlottjának, Donáth Györgynek kihallgatása. Ma reggel már Dálnoki Veress Lajos, a földalatti fővezér kihallgatása kezdődött meg, továbbá, hogy még három alkalommal gyűltek össze tanácskozásra. Az első megbeszélést követő második héten Dalnoki Veress Lajos lakásán újabb két tiszt csatlakozott hozzájuk, Sóváry és Berkő ezredesek. Berkét ezredest bízták meg a leplezési szabályzat kidolgozásával. Mit Vállalt Donáth és Dálnoki Veress? Felosztották egymás között a teendőket, Donáth vállalta, hogy összekötő lesz a Magyar Közösségi Mozgalom és a katonai csoport között. A harmadik találkozón került sor a hadparancs felolvasására és itt született meg a Földalatti Főverzérség elnevezés is. Dálnoki Veress: Ez az összejövetelünk inkább borozás volt Elnök: Hogyan nyugtásta ön a kinevezést? Dálnoki Veress: Felálltam, megköszöntam a bizalmat, majd megbíztam őket az osztályok vezetésével. Elnök: Milyen osztályok vezetésével. Dálnoki Veress: Nem tisztáztuk, hogy ki milyen osztály vezetését vállalja majd. Elnök: De hiszen megbeszélték, hogy Szent-Miklóssy lesz a segédtisztje, Sóvári az Vb. és Bérlői az Ve. osztályt fogja vezetni. Dálnoki Veress: Lehet, hogy szó volt róla. Elnök: Mikor olvasták fel ahadparancsot? Dálnoki Vera is. Szent-Miklóssy ezen a találkozón olvasta fel. — A hadparancsban lévő lényegről nem volt szó? — Szent-Miklóssy ezután annak a véleményének adott kifejezést, hogy a polgári vonal nem fog egyetérteni a hadparancs megsemmisítésével és kérte, hogy hagyják meg, hadd legyen az utókor számára valami dokumentum. Itt ne engedjük kilőni1* Dálnoki Veress tagadja, hogy ő és emberei katonai szervezetet alkottak- Elnök: Akkor mi jogon parancsolgatom’ Miért használt ilyen kifejezéseket: tElrendelezík, »Mnevesem«, ^megbízómul — Kérem, én régi vezérezredes vagyok, én voltam társaim között a legmagasabb rangú tiszt. — De nem állottak önnel szórválpt] vjjp.envbor ílnt ~v ■’ tókör nem ölette meg, — Kérem, más? nem mondhatok: katona voltam. Nekünk munkatáraajkra és előadókra volt szükségünk ahhoz, hogy az emberek értékét lemérjük. — Mi volt a céljuk a szakelőadók és munkatársak kiküldésével? — Az volt a célunk, hogyne engedjük kilőni a honvédelmi minisztériumból vagy a honvédségből azt a katonát, aki nekünk megfelel. Elhatároztuk, hogy túlzókkal nem működünk együtt, túlzókat nem protezsálunk állásokba és olyanokat sem, akik a túlzókat nem tartják ellenfelüknek. — Kérem, ez nagyon ártatlan dolog, így, ahogy ön beállítja. Miért volt szükség erre a parancsolgatásra? — Szóba került, hogy az ellenállási mozgalom is azért bukott le, mert senki sem parancsolt. Csak szívességből cselekedtek. — Az ellenállási mozgalom vezetői feljogvaítottnak érezték magukat arra, hogy parancsokat adjanak társaiknak az akkori hatalmi tényezőkkel szemben. Ön talán párhuzamot lát a két helyzet között? !— Kérem, ezt az ellenállási mozgalommal kapcsolatban nem én vetettem fel, ezt Szent-Miklóssy mondta. Én csak az ő szavait ismétlem. — De ha ez ilyen ártatlan dolig volt, mint ahogy ön állítja, akkor miért volt szükség erre a tititolózásra? Miért kellett ezt rejteni? — 1930 óta katona Magyarországon csak rejtve mozoghat. Mi ezt nem azért a rejtettük, mert tilos volt, hanem hogy titkos maradjon, hogy ne tudjak • net. — Mi volt a céljuk ezzel, mit reméltek ettől a szervezkedéstől? — Kérem, én meg voltam győződve arról, hogy engem a politika később igazol. Honvédelmi miniszter leszek, vagy főparancsnok, ez már lényegtelen. — Eszerint ön azt állítja, hogy önök ölhetett kézzel akarták megvárni azt, hogy a politikusok az önök számára előkészítsék a helyzetet? — Ez nagyon naiv dolog. Veress: Ez lehetséges, kérem. Elnök: Szóval ön azt képzelte, hogy jönnek politikusok, azok megváltoztatják a helyzetet azért, hogy az ön garnitúrája érvényesülhessen? Lett volna azoknak saját garnitúrájuk. Hogy képzelte ezt? Veress: Kérem, mi összeköttetésben voltunk Donáthitall, szóval a politikusokkal. A „fővezér" és Honrik izgalmas szembesítése Fegyvert vagy tudományt? írja Horváth Barna egyetemi tanár "A békebarát törekvések szempontjából felbecsülhetetlen jelentőségű az, hogy a magyar nemzetgyűlésben elhangzott a hadügyi költségek törlésére irányuló úő határozati javaslat. Magyarországnak a nemzetközi közvélemény előtt kétségkívül égető szüksége van arra, hogy békebarátságát tettekkel bizonyítsa. A magyar hadügyi költségvetés kfeym* t W.£ ’f-Tr- tt.7^T?b'.lT'* tekintetbe vesszük, hogy az egész költségvetés 13%-át kitevő nemzetközi kötelezettségek és béke- szerződési terhek még mindig a háborús hadikiadások logikus következményét jelentik. H hogy 1 1.167 milliót fizetünk a háborús számlájára, akkor a 82 millió honvédelmi költségvetést, amely a nagy összeg árnyékában oly szerényen meghúzódik, azzal egybevetve fogjuk nézni. .Ami ebben feltűnő, az a szerény legénységi létszám (6350 fő) mellett a tiszthelyettesi és tiszti-a kar túlméretezése. Másfél emberre esik egy tiszthelyettes vagy tiszt. Még feltűnőbb, hogy ily létszám mellett mi szükség húsz tábor- nőkről tizek közül kettő minisz-teri, öt államtitkári fizetést húz. Amiből azt is látjuk, hogy még mindig többre becsüljük tábornokokainkat, mint tudósainkat. A tisztikar erős túlméretezése csak azzal magyarázható, hogy a tárca a keretek feltöltésére gondol. A békeszerződésben, engedélyezett létszámot jogunk van, de nem kötelességünk betölteni. Amikor erről kel majd dönteni, akkor kell választanunk, mit akarunk inkább: fegyvert vagy tudományt? A magyar tudomány mindaddig romokban marad és hivatását nem tudja betölteni, amíg mai dotációjának — 35 milliónak — többszörösét nem kapja meg. Legszerényebb számítással háromszorosát kellene kapnia, hogy teljesítő- lépés legyen. Ha mai állapotában hagyjuk, azért termelésünk, szakemberek hiányában, súlyos árat fog fizetni, népünk életszínvonala nem tud majd emelkedni. Ezért kell majd választanunk: akarunk-e fegyvert, hadügyi költségvetést azon az áron is, hogy a tudomány elsorvad. De mivel a tudomány végeredményben jobb életszínvonalat jelent, a magyar népnek is választania kell, mit akar inkább: ágyút vagy vajat? A németek annak idején az ágyút választóták. Mi legyünk okosabbak! „Ml vagyunk még miéi..." Az Elnök ezután ismerteti a hírhedt hadparancs szövegét s megkérdezi a vádlottat, megfelel-e a szöveg az akkor felolvasott szövegnek? Dálnoki Veress: Szóról-szóra nem emlékezem, de úgy tudom hogy ez a szöveg a Szent Miklóssy által utasításunk ellenére megőrzött példánya az akkor felolvasott hadparancsnak. Tanácselnök: Mi volt az önök véleménye erről a hadparancsról? — hi rögtön elutasítottam azzal, hogy hol vagyunk még attól, hogy egy ilyen hadparancsot ki lehessen adni. Különben is sok benne a politika. Rögtön mondtam, hogy semmi értelme nincs annak, hogy vezérkari tisztek politizáljanak, mert abból semmi jó neni sz&rrasik— Ez csupán alaki kifogás. Tartalmáról nem beszéltek? — Aitsi nem került sor. Én mindenkinek a véleményét megkérdeztem. Barkó elvetendőnek ítélte, mert éppen ezen az összejövetelen beszéltük meg, hogy sem írásokat nem készítünk, sem telefonon nem beszél""]’, a mozgalomról. A többiek i . cit- lakoztak Berkó véleményéhez. Kijelölte a csendőrség főparancsnokát Szünet után a tanácselnök folytatja Dalnoki Veress kihallgatását. Dalnoki Veress: Történt azután valami, ami miatt elkedvetlenedtem. Ez Pünkösdivesérttari őrnagy ügye volt. Elnök: Mi volt az, ami magisnak nem tetszett Pünkösdi ügyében? Veress: Az eljárásit nem tartottam fairnek. Elnök: Kivel szemben? Veress: A felszabadító szovjet hatalommal szemben. El is határoztam hogy nem csinálunk ezek után semmit a béketárgyalást, s a bonyodalmak elkerülése végett vidékre utaztam. Helytelenítettem Szert-Miklóssy buzgóságát is. Elnök: A csendőrség felállításával kapcsolatosan mit tud mondani? Veress: Erről szó volt és megállapodtunk abban, hogy Kozma István lesz a csendőrség főparancsnoka. Elnök: Tudtommal a csendőrség jelenleg nemlétező fegyveres erő. Miért kellett ennek parancsnokot kijelölni? Veress: Úgy gondoltam, hogyha ez az állás a honvédelmi miniszteri, illetőleg a főparancsnoki állás számomra aktuális lesz, akkor erre sor kerül, mert én qvázi magamévá tettem azt a gondolatot, hogy a csendőrséget ismét fel kell állítani. Elnök: Látja, ez több, mint amiről eddig szó volt. Veress: Kérem, a csendőrség megszervezéséről nem volt szó. Elnök: Elég megszervezés az, ha kijelölik a parancsnokot. Veress: A csemdőrség felállítására csak később került volna sor. Elnök: Az mindegy. Ez idő kérdése és nem a lényegé. Elnök ezután az iratokat lapozgatva megállapítja, hogy Donáth azt vallotta: beszélgetett Veressel a katonai szervezkedés szükségességéről. Veress: Mindenről beszélgettünk, bizonyára erről is. A tárgyalótt tart-