Világ, 1947. március (528-551. szám)
1947-03-27 / 548. szám
A P. D. P. három napja írta Bálint Imre Háromnapos nagyválasztmányi ülést tartott a Polgári Demokrata Párt. Vasárnap, hétfőn és kedden. S a seregszemle, amely kevés látványos külsőséggel, dobpergéssel, de an- nál több komolysággal, alkotó munkakedvvel folyt le, már magában is nagyon figyelemreméltó volt. Mert megmutatta azoknak, akik oly előszeretettel temetik napról napra a polgárság, hogy ebben a rétegben, vagy ha úgy tetszik, osztályban nem lankadó erővel kering az élet nedve, hogy a védekezésbe szorítva, amely magatartás nem most jutott részéül, hanem több, mint negyedszázaddal ezelőtt, van még ereje nemcsak tovább élni s a haladás fáklyáját magasra tartani, de van tehetsége és lelkesedése olyan célokat tűzni a gyors ütemben menetelő nemzet elé, amelyeknek beteljesítése meghozhatja — s talán egyedül hozhatja meg — az igazi békesség, az igazi szabadság és igazi egyenlőség nemes gyümölcsét. És megmutatta azoknak, akik még nem ébredtek létérdekük tudatára, akik kicsinyes szempontokból, vagy beléjük ivódottélénkségből még mindig nem tudták magukat elszánni, hogy színt valljanak — megmutatta nekik egyedüli helyüket a közéleti küzdelmek arcvonalán. Csak látni kellett a gondoktól barázdált, de őszinte lelkesedéstől ír komoly elhatározottságtól sugár-/ férfiakat, Csorna és Kapuvár, Szeged és Debrecen, Pécs, Csongrád, Kaposvár, Miskolc, Kecskemét, Félegyháza — s a többi nagyobb város és kisebb község kiküldötteit; csak látni kellett nyílttekintetüket, hallani megfontolt, tárgyilagos, elfogulatlan szavukat, hogy felmelegedjék az ember szíve és acélosodájék meggyőződése: van még ebben az országban tábor — ha a legutóbbi választások meg is tépázták — amely kemény hittel ragaszkodik a kossuthi eszmékhez, a tisztult szabadelvű eszményekhez. Amely ha partim tömörült is, nem a párthatalmat tekinti üdvözítő vágyának, hanem magasztos elvek megvalósítását, a nép egyetemének boldogulását, a félelem nélküli lét körül más,l.v.'*HP«f, a társadalmi kie»"onlítődés.t az igazságtalanságok megszüntetésével, az osztályok L J/JUL t megbékéléssel, a méltánytalanságok jóvátételével. Nem véletlen, sokkal inkább jelkép, hogy az első nap egyik első szónoka, egy karcsú, érces hangú fiatalember, akinek homlokáról sün”’.....■ itt az értelem: Horváth Boldizsár volt, egyetemi tanár, annak a Horváth Mihálynak dédunokaöcscse, aki a negyvenkilences kormányban a vallás és közoktatás ügyeit intézte. Viták is élénkítették, természetesen, a három nap tárgyalásait. Természetesen, mert a párt, ha ma még kicsiny is, ha érzi az eszmei zűrzavarnak reá nézve hátrányos következményeit, az anyagi források hiányát, a hatalomból való kirekesztettség minden hátrányát, tiszta áhítattal tartja magát a népkormányzat rendszerének s a szabadelvűség eszményi tartalmának parancsaihoz. Nem ismeri tehát a pártfegyelemnek azt a fajtáját, amely egyszerű tudomásulvételre szorítja tagjait. De ezek a viták termékenyek és gyümölcsözőek voltak és ismét csak azt bizonyították, hogy belső véleményeltérések megoldása, a más felfogáson levők meggyőzése és nem legyőzése. Alkotmányos módon lefolyt választás, szervezeti és szervezési kérdések szintén helyet kaptak a napirendem Ezek hozzátartoznak minden párt életéhez, elmaradhatatlanok és fontosak. De a lényeg mégis csak az volt: megadni a polgárságnak az irányítást mai és jövendő magatartásához és főképpen: felébreszteni benne az öntudatot, eloszlatni kishitűségét, évszázadok tetovaságát, megszilárdítani gerincét és egységbe fogni belőle azt a tömeget, amely tiszta múltjával, érdemeivel, szorgalmával, értelmével és rátermettségével méltó arra, hogy ne csak helye, joga és igazsága legyen a magyar Nap alatt, de elfoglalja megillető helyét az ország ügyeinek intézésében. A polgárság, amelyet kevéssé szabatos kifejezéssel középosztálynak is szokás nevezni, nem haladhatott át a gonosz évek viharán úgy, hogy vér és szenny rá ne fröccsent volna. De vajjon melyik más rétegnek ne lettek volna eltévelyedett, bűnbe esett hozzátartozói? Az általánosítás vele szemben éppen olyan méltatlan, mint amilyen méltatlan mindig és mindenképpen. Éppen úgy megvoltak bátor, és emberséges harcosai, tettekkel vagy a szívükben ellenálló, hű és derék fiai, mint minden más osztálynak. És ezek a hívek, ezek a derekak megkívánhatják, hogy ne kegyért, kíméletért, türelemért, vagy elnézésért legyenek kénytelenek sóhajtani, de kijárjon nekik az elismerés, a megbecsülés, a teljes és csorbítatlan polgárjog. Akkoris, ha a maguk templomában imádják Istent, akkor is, ha a naguk pártjában keresik, önérzetesen, eszményeik érvényesítését. Ennek mgvallása, meghirdetése és életakaratának gerinces kinyilvánítása volt az igazi cselekedet, amely jó munkává adatta a Polgár Demokrata Párt háromnapos nagyválasztmányi ülését. V Ma: Mengele boncolóorvosának naplója ILÁG© 548. SZÁM * ÁRA 40 FILLÉR főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1947 MÁRCIUS 27 * CSőlölölök Az összes hadifoglyok és munkaszolgálatosok még ebben az évben hazatérhetnek A hadifogolykérdésben Gyöngyösi János külügyminiszter bejelentette, hogy néhány nappal ezelőtt döntő megnyilatkozás hangzott el: a Szovjetunió hajlandó már a békeszerződés ratifikálása előtt hazaengedni a magyar hadifoglyokat. Illetékes helyen az alábbi részletes felvilágosítást adták: — A Szovjetunió a békekötés ratifikálása előtt már eddig is sokezer magyar hadifoglyot bocsátott szabadon, amit a szovjet birodalom baráti gesztusának köszönhetünk. A Szovjetunió a jövőben hajlandó arra, hogy már a békekötés ratifikálása előtt a területén kint élő összes magyar hadifoglyokat és azokat, akik munkaszolgálat közben estek fogságba, s lehetőség szerint még ebben az évben hazaengedi. A Szovjetunió területén máris hozzáláttak a magyar hadifoglyok összegyűjtéséhez, ezeket központi táborokban helyezik el, és, ha egy tábor területén több ezer magyar hadifogoly gyűlt össze, azoknak hazaimdítását azonnal végrehajtják. Így remény van arra, hogy a szovjet területen levő magyar hadifoglyok még ebben az évben hazakerülnek. A Szovjetunió kormánya a magyar hadifoglyokat vagy a magyar határig, vagy pedig a szovjet-román határig szállítja, ahol átadja őket a magyar megbízottaknak. Azok a hadifoglyok, akik, a szovjet-magyar határon jönnek át, Debrecenbe kerülnek, ahol az ott felállított hadifogolygondozóban nyernek ideiglenes elhelyezést, a betegeket pedig az rsszesítik orvosi kezelésben. Debrecenből fertőtlenítés után ezek a magyar államvasúton , ingyen utazva térhetnek vissza otthonukba. Azok a hadifoglyok és munkaszolgálatosok pedig, akik a román-szovjet határnál kerülnek át a magyarokhoz, Foksáriba mennek, ahol a magyar népjóléti minisztérium a román hatóságok, segítségével ideiglenes pihenőtábort állít fel a hazatérők részére. Innen a román államvasutak, vonalán és vagonparkján térhetnek haza Magyarországra, ahol ugyancsak Debrecenbe viszik őket. A román államvasutak és a magyar hatóságok között már létre is jött a megállapodás a hadifogoly szállítás kérdésében. Ezek szerint a román vasutak önköltségi áron szállítják a hazatérő magyar hadifoglyokat és kötelezték magukat arra is, ha kell, hetente több különvonatot indítanak Foksániból Debrecenbe. Arról is intézkedés történt, hogy Foksániban megfelelő élelemmel lássák el a hazatérőket. A népjóléti minisztérium részben Romániában szerzi be az élelmet, részben pedig innen viszik ki a hadifoglyoknak. — A debreceni hadifogolyotthon mellett működő hadifogolykórházat már megfelelő gyógyszerrel látták el, hogy a beteg hadifoglyok gyógyszerben hiányt, ne szenvedjenek. — A szovjet hatóságokkal már megindultak a tárgyalások annak az egyezménynek az aláírására, hogy a magyar hadifoglyok már a béketárgyalás ratifikálása előtt hazajöhessenek. A tervezetet a magyar hatóságok már el is készítették. A legrövidebb időn belül tárgyalja a tárcaközi bizottság a hazatért hadifoglyok megsegítésének kérdését. Olyan terv merült fel, hogy minden hazatérő hadifogoly adókedvezményben részesüljön, az önálló iparos és kereskedő pedig állami kölcsönt kapjon, hogy üzemét meg tudja indítani. A magyar hatóságoknak tudomása van arról, hogy Franciaország, Belgium és más különböző országok, sőt Indo-Kína területén is tartózkodnak magyar hadifoglyok. Hazahozataluk érdekében a tárgyalásokmár megindultak és remény van arra, hogy ezeknek is sikerül még ebben az évben Magyarországra visszatérniük. . Fahidy József di Kállay kormánya tizenkét mázsa aranyat juttatott ki Svájcba, vallotta az összeesküvési per egyik vádlottja Az összeesküvők perének mai főtárgyalása Majoros János vádlott kihallgatásával kezdődő. Az ügyészség Majorost azzal vádoja, hogy mint pilóta vállalkozott arra, hogy a közösség esetleg »lebukott« tagjait repülőgépen külföldre szállítja. A tanácselnök kérdésére azt válaszolta, hogy nem érzi magát bűnösnek. 1943-ban lett a Magyar Közösség tagja, amelyet mindvégig erősen németellenes beállítottságúnak ismert. Fogadalmat tett. 1944 márciusában a német bevonulás után annak a családnak működése, amelynek tagja volt, megszűnt. Jankó tanácselnök a család működésének megszűnésére vonatkozóan kérdéseket tett fel: hogyan gondolta Majoros, hogy a német bevonulás után a közösség németellenes szervezete lett volna, ha az első alkalommal, amikor tényleg akcióba kellett, volna lépni, megszüntette, összejöveteleit. Majoros szerint, ez azért történt, hogy a közösség tagjai minél nyugodtabban vehessenek részt az ellenállási mozgalomban. Majoros 1944 nyarán megbízást kapott arra, hogy készítsen elő egy repülőgépet, amely a kormány megbízásából fegyverszüneti kérelmet vinne a szövetséges hatalmakhoz. Az akció sokáig húzódott, végül 1944 szeptemberében egy kis személyszállító repüőgéppel Náday vezérezredest és Hardee angol kapitányt szállította a Jugoszláviában lévő szövetséges főhadiszállásra. Kalandos úton teljesítette Tost Gyű a kormányzói szárnysegéd megbízását. Az angolok hadifogságba vetették és 1918 január 26-án tért csak viszsza Magyarországra. Visszatérése után felkereste közösségi barátait, Kiss Károlyt, András Sándort, Szentmikdóssyt és velük személyes ügyekről beszélt, majd megkísérelte, hogy a megbízatása és , fogsága idejére járó fizetését megkapja. 1 , _ *■ Miután itt erre semmilyen alkalom nem nyílt és feleségeOlaszországban maradt, visszatért Rómába. Felkereste Apor követőit, hogy megkísérelje tőle megkapni a neki járó összeget. Apormár nem tudott eredményt elérni, s ezért felkereste a Rómában kórházban betegen fekvő Kállay Miklós volt miniszterelnököt. Kállay közölte vele, hogy annak idején kormánya 1200 kilogramm aranyat juttatotk ki Svájcba Radvánszky báró által Bakách- Bessenyey Györgyhöz és ebből az alapból próbálja megkapni a neki járó összeget. Nem tűrhettem A tanácselnök ezután megkérdezi, hogy milyen címen akart 1946-ban a nemzeti vagyon terhére Bakách-Bessenyei Györgytől pénzt kapni s hogy kinek az utasítására akarta, hogy’ a kincstári vagyonból neki Svájcban kifizessék ezt az összeg ott Majoros meglehetősen zavaró