Világ, 1947. június (600-623. szám)

1947-06-29 / 623. szám

Hódídmelléklet teljes heti műsorral Ma: Kémek, ellenkémek, mártírok VILÁG 623. SZÁM *­ÁRA 40 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1947 JÚNIUS 29 * VASÁRNAP Illetékes közlés az új fényképes igazolványokról Újabban hazatért hadifoglyaink névsora „Auschwitz — egy német város44 Nyárády Miklós: (S. G.) A Szabad Nép egyik munkatársa közvéleménykutatást rendezett három középiskola ta­nulóifjúsága között. Az egyik is­kola a Jurányi­ utcai leánygimná­zium, a másik a mesterutcai leánypolgári, s a harmadik a ta­polcai állami fiúpolgári iskola volt Ez a szociológiai környezetkuta­tás, amely egyben lelkiségi pró­batétel is volt, rendkívül sok ér­dekes eredményt hozott, főként az úgynevezett ,alsóbb közép­osztályú társadalmi és etikai ál­lapot® és magatartása dolgában. Igen örvendetes megállapítása például, hogy a megkérdezett l­eánygi­m­nazis­táik 80 százaléka fürdőszobás lakásban él. Ez a szám persze a polgáristáknál már­­­sak 40-re, a vidéki kisvárosban pedig éppen csak 10 százalékra esixistíia. A Lenti kultúrának mégis olyan magas átlaga ez, amelyre nyilván európai viszony­latban is büszkék lehetünk. El tudok képzelni egy-két olyan nyugateurópai államot, ahol az ifjúságnak jóval nagyobb száza­léka nem ismeri ilyen mértékben a kultúra legjellegzetesebb baro­méterét, a szappant. Kevésbbé megnyugtató azonban a — ha szabad így mondanom — lelki fürdőszobák kérdése. Ama lelki fürdőszobáké, amelyeken a ma ifjúságának otthona a család­ban, és nem kisebb mértékben az iskolában is nem tíz és nem nyolcvan, hanem száz százalék­ban, és nem hetente kétszer-há­­romszor, hanem naponta kellene keresztülesnie, ha valóban őszinte az elszántság bennünk, hogy a­­­agyar gyerekekből emberibb embereket, és európaibb, tehát ke­­resztényibb keresztényeket nevel­jünk. A­­magyar Callupht-nak van ugyanis egy része, amely egye­nesen megdöbbentő. — A pesti gyermkek közül nyolcvanan még sohasem hallot­tak Auschwitzról, tízen úgy tud­ják, hogy az valami német város, ahol internálótábor volt. Egyet­len gyerek írta meg, hogy ott­­zsidókat, hadifoglyokat és poli­tikai foglyokat kegyetlenül le­mészároltak és elégettek.* A ta­polcai fiúk majdnem mind hal­lottak Auschwitzról, hiszen az icttani zsidóknak 90 százalékát ott étt­ék meg. A kérdőíven így is csak mint gm­ témái a tábort*, slá­gert*, »gettót« emlegetik. Hárman írják, hogy »haláltábor.« * Kedves keresztény hitf­eim! Tudom, sokan vannak közöttetek, fikák a Világ­ot ,hol zsidó, hol zsidó férenc lapnak könyvelitek ki, egyszerűen azért, mert ezt az hasehwitzi rémséget a maga me­zítelen valóságában tártuk fel. Mos hát ezzel a legendával sze­retnék egyszers mind­enkorra le­számolni, úgy, ahogy megtettük akkor, amikor az' auschwitzi cu­chief of honon­' elindítottuk. Ahhoz természetesen egy véde­­feene 2­3an­a.ro nincs, hogy a Világ akár »zsidó«, akár »zsidóbérenc« lap volna. A lapot messzi túl­nyomó részben olyanok írják és szerkesztik, akiknek soha egyet­­len sra­fijuk sem tartozott az izraelita felekezetihez. Hogy mun­katársaink között akadnak mózes­­vallásúak is, annak az az oka, hogy mi a munkatársaink feleke­zeti viszonyai iránt elvből nem érdeklődünk. Két szempont veze­tett a Világ gárdájának kiválasz­tásánál: becsületes magyarok és tehetséges újságírók legyenek Ami a »zsidóbérencság« vádját illeti: bárkinek szívesen betekin­tést engedünk könyveinkbe, vagy­­pedig hallgassanak ki bennünket .eskü alatt: soha egyetlen fillért mást, mint az eladott lappéldá­nyok áriát — és a szokásos üzleti (és lehirdetett) hirdetések ellen­értékét ez a lap vagy annak bár­melyik alkalmazottja fel nem vett, sem zsidótól, sem keresz­ténytől. Ez a mi szegénységünk, de ez a mi jogos és mindenki — még az ellenfeleink által is el­ismert — erősségünk. * Ellenben térjünk vissza Ausch­­witzra. Ez a helységnév szá­munkra nem zsidót vagy nem­zsidót jelent, hanem jelenti a vi­lágtörténelemnek eddig ismert legnagyobb vérengzését, amely­ben magukkal tehetetlen emberek — értsétek meg: emberek — mil­lióit vérfagyasztó kegyetlenség­gel öldösték le. Az ókor emléke­zetes hekatombái, az amerikai spanyol konkvisztádorok vérfür­dői, Dzsingisz kán vérengzései vagy a spanyol inkvizíció autó, de-fé-­ tavaszi örömünnepek vol­tak ehhez a motorizált, fordizált emberpusztításhoz képest. Még ezer évek múltán is mint a meg­testesült embertelenség iskolapél­dáját fogják ezt a német halál­­gyárat emlegetni, iskoláskönyvek­ben és templomi szószékeken egyaránt. Hogy ott zsidók pusztultak, az ennek a kétezer vagy ötezer év óta üldözött, szerencsétlen népnek külön tragikuma. De nem ez a Világ problémája. A Világ a maga tiszta és keresztényi erköl­csi feladatát abban látja, hogy tudatosítsa a tömegekben ezt a belső, lelki bukást, amely oda­vezetett, hogy a maga és a mások szabadsága és emberi joga fölött mindenkor féltékenyen őrködő magyarságból kiveszett fia üldö­zöttek mellett való kiállás lova­­gias érzése. Ha ez ellen az erkölcsi tom­pultság ellen nem­ küzdünk mind­annyian akik szeretnék népünket­ tisztának, önzetlennek, kereszté­nyinek és emberinek látni, akkor a magyarság sorsa megpecsé­­teltete­tt. Róma akkor bukott el, amikor a cirkuszok vérengzései­ben találta gyönyörűségét. Bi­zánc akkor jutott ebek harmin­cadj­ára amikor a »kék« és a a piros cirkuszi pártok érdekeit előbbre helyezte a haza védelmé­nél. a spanyol világhatalom akkor hanyatlott alá, amikor a szerencsétlen emberek pörkölödő Néhány héttel ezelőtt még­­ az óceán másik partján, New- Yorkban tárgyalt, majd Ber­­linben és Frankfurtban tanács­kozott a magyar értékek ha­zaszállításáról és legutóbb moszkvában a Szovjetunió fő­városában folytatott nagyjelen­tőségű gazdasági és pénzügyi tárgyalásokat. És most a mi­niszteri szobában szemben ülünk dr­ .Vzz.­ly Miklóssal, hogy a legidőszerűbb gazda­sági és pénzügyi kérdésekről beszélgessünk. — Néhány hét múlva jubi­leumot ülünk — kezdi a be­szélgetést Ny­ár­asd­y Miklós pénzügyminiszter. — A stabi­lizáció augusztus 1-én lesz egyesztendős és most, amikor elérkeztünk az első évfor­dulóhoz, ki kell jelentenem, hogy a hozzáfűzött reményeket beváltotta. A magyar népnek nem sza­bad elfelejteni azt a szörnyű állapotot, amely egy évvel ez­előtt volt itt. Akkor mindenki azt mondotta,­ hogy vállal bármilyen áldozatot, csak a milliós és billiós világból ke­rüljünk egyszer ki. Ez­­az ál­lapot megszűnt. De áldozat­vállalásra még ma is szükség van. — Pénzhiány van­ A drága­ság is feb­felüti fejét és a kö­zönség ezért állandóan zúgo­lódik. De ne felejtsék el, hogy a háborút elvesztettük és azt nem a demokrácia vesztette el. A demokrácia, a demokra­tikus államberendezés az első gazdasági csatát, a­­stabilizá­ciót megnyerte. De a vesztett háború következ­ményeit még mindig fizet­jük. Nem szabad azonkívül elfe­ledkezni arról sem, hogy a stabilizáció fenntartása is ál­dozatvállalással jár a ter­melő és fogyasztó, tisztviselő teste alatt pirosló máglyák fényé­ben élte ki vérengző hajlamait, s a Harmadik Birodalom — a Hohenzollernek gőgös alkotása ,— akkor omlott össze, amikor az auschwitzi gázkamrákban meg­nyitották a méreg csapjait. * Ha a most fölnö­vekvő nemze­déknek nyilván százaléka még csak nem is hallott Auschwitzról, akikor komoly aggodalmaink van­ és munkás, a földműves és tő­kés részére egyaránt. A rémhírterjesztők —• Nagy élvezettel olvastam a Világban megjelent Pánik r. t■ című­ cikket és annak minden megállapítását maga­mévá teszem. Ez a r. t. nem­csak politikai, hanem gazda­sági téren is működik. Ál­landó nyugtalanságkeltéssel igyekszik a kormánynak az életszínvonal emelésére irá­ntyaió intézkedéseit ellensú­lyozni. Ezt az aknamunkát nagy céltudatossággal és ala­possággal végzik, mert tisz­tában vannak azzal a gazda­sági rémhírterjesztők, hogy a kedvező, stabil gazdasági at­moszféra kialakulásának el­engedhetetlen feltétele a nyu­godt, biztos légkör. A rémhír­terjesztők propagandájával szemben elég azt felemlíteni, hogy hasonlítsák össze az egy évvel ezelőtti állapotot a mostanival. — Hiba, nehézség, hiány természetesen van, hiszen gyakran a semmiből kellett a, semminél is kisebb eszkö­zükkel kezdeni újra a mun­kát. Minden egyébtől eltekint­ve, szeretném visszaidézni az óvóhelyen eltöltött időt, ami­kor villany és víz nélkül ten­gettük életünket a pince mé­lyében és csak puszta éle­tünkért rettegtünk és bármi­­lyen nehéz életkörülményeket is vállaltunk volna csak azért, hogy életben maradhassunk. Az, aki ma nyugodtan sétál a virágos téren, vagy a kivilá­gított utcán és ha nehezen, de mégis biztosítani tudja csa­ládja részére a mindennapi betevő falatot, gondoljon visz­­sza az ostrom szörnyű heteire és dolgozzék tovább kitartás­sal és lelkiismeretességgel, mert biztosíthatom arról, hogy nak a magyar demokratikus ne­velés irányában. Akkor a magunk részéről külön közvélem­énykuta­­tást­ indítványoznánk a tanári és tanítói kar sorai között: várjon ők mit tudnak a huszadik század legnagyobb embertelenségéről s a mai ember legmélyebb erkölcsi bukásáról. Mert ha lelkiismeretes pedagó­gusban csak egy szemernyi em­beriesség is lakozik — s e nélkül a dolgozók életszínvonala­­ emelkedni fog. És senki ne felejtse el, hogy nehezebb volt az út a pince óvóhelytől máig, mint inneni eljutni addig, hogy az ál­­lános életnívót fokozatosan emelve a dolgozó tömegeknek megfelelő megélhetési lehető­­séget nyújtsunk. — Elhatároztuk, - mon­dotta a továbbiak során Nyá­­rády Miklós­­— hogy amint a folyamatban lévő gazdasági intézkedéseket tető alá hoz­zuk, az adórendszer egyszerű­sítésére vonatkozó javasla­tainkat újból áttárgyaljuk és mindent megteszünk az adórendszer egyszerűsítése érdekében, lesz már forgalomban. Pénz és hitel — Az ország lakosságát biz­tosan nagyon érdekli, hogy augusztustól kezdődően­­ új bankjegyeket hozunk forga­lomba. Erre azért van szük­ség, mert a múlt évben a s sta­­­bilizáció sürgőssége miatt nem volt a pénzügyi kormányzat­nak elegendő ideje ahhoz, hogy megfelelő művészi kivi­telű és minőségű papírpénzt hozzon forgalomba." Az új pénz réznyomással készül, sokkal művészibb kivitelű­ lesz és azt hamisítani egyál­talán nem lehet. Tíz- és száz­­forintosokon kívül még húsz­­forintosokat is forgalomba hozunk. Az új bankjegyek már készülnek az állami bankjegynyomdában. — Az ezüst ötforintosokból eddig 3­7 millió darabot hoz­tunk forgalomba, de heteken belül újabb nagy mennyiség kerül a piacra. Augusztus hó 1-ig, de legkésőbb szeptember 1-re 10 millió darab ezüst öt­forintos — A másik probléma, ami­­ma ismét igen sok embert ér- , nem tudok embernevelőt elkép­zelni —, akkor nem múlhat el tanév vagy még inkább tanhét, hogy legalább egyszer szóba ne kerüljön ez a rettenet amelynél galádabb, aljasabb bűnt az embe­riség történetében az emberies­ség­ legelemibb kötelességei ellen még nem követtek el. Ez nem tüdőkérdés, ez az em­beriesség, tehát a kereszténység kérdése.­­ " A moszkvai tárgyalások mindkét fél részére kielégítő megoldást hoznak Beszélgetés a pénzügyminiszterrel a gazdasági rémhírei­ről, az új adórendszerről és a drágaságról

Next