Világ, 1947. augusztus (651-675. szám)
1947-08-20 / 666. szám
Rejtvényolimpiász-Hadifogolynévsor- Osztálysorsjáték A partizánpexpértanui VILÁG 666. SZÁM * ÁRA 40 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1947 AUGUSZTUS 20 * SZERDA Az ügyészség eljárást indított Balogh István ellen Megtalálták a gyermekgyilkos SS-ek erdei rejtekhelyét Teleki Pál elhagyott pilisi vadászlakában volt a rablóbanda tanyája Lépésről-lépésre a banditák nyomában A szentendrei kilenc templom körül rég nem volt olyan élénkség, mint ezúttal. Híre jár, hogy fent a hegyek között szörnyű bűntény történt. Mikor a pesti rendőrség hatalmas teherautója megérkezik, már mindenki tudja, miről van szó, pedig a kóbor német katonák rémtetteinek színhelye meesik van és igen nehezen közelíthető meg. Senki sem vállalkozik, hogy többórás kirándulást tegyen hétköznapon, de el is tévednének a szentendreiek közül sokan a Bükkipusztáig vezető úton. „Ilyen vandál munkát.. A szentendrei kapitányság elől elindul a nagy »jeep«. A jó vízforrásig követi autónk a rendőröket. Itt a tisztáson a 'dobra voda«-nál ' megállunk. Már itt van Tessényi János alezredes, aki még az éjjel megérkezett. Két ízgörött nyomozó jön velünk szembe. Feldúlt arccal, fejcsóválva mesélik, mit láttak az első szemlén. — Ilyen vandál munkát még nem láttunk, uram! Szörnyű elbeszélés kezdődik. A nyomozók elmondják, honnan feszítették ki a baltát a kisebbik Zboray fiú fejéből. A két kemény férfi látható megrendüléssel adja elő mit látott odafent. Mert a tetthelyig még hoszszú az út. Példátlanul rossz, életveszélyes erdei úton tör csapást a rendőri kocsi. Sziklaszerű köveken, mélyedéseken, árkon-bokron gázol át-Egy földomlásnál befordulunk az árokba. Valamenynyien nekifeszülünk és kiemeljük a jeepet. Tisztásra érünk, nem tudunk tájékozódni. Avelünk jött szentendrei rendőr sem tud biztosat, pedig jól ismeri a vidéket. Egy öreg pásztorember felszáll hozzánk, de csakhamar könyörög, hogy tegyük le: fel az autón. Végre megtaláljuk az erdészt, aki megmutatja az utat. Lövések dörrennek A rendőrség vezetői: Tessényi, Marosi és Magyari felvetik a kérdést: van-e barlang avidéken! Van-e a tetaz erdész — de ott a sűrűben —mustát az erdőre — akárki megbújhat. Közben revolverlövések hal- seket, újabba autón megérkezik Péter Gábor • rendőrvezérőrnagy, az államvédelmi osztály vezetője is.A teseknek természetes búvóhe- t látszanak. Később kiderül, lyuk? S hogy a másik — eltévedt— Barlang nincs, — feleli 1 rendőrautó adott le jelzőjévé- három ártatlan gyerek holtteste . . faehl Zoltán, rajídi) A TÖRVÉNY (S. G.) A törvény: törvény. Betartása mindenkor, de elsősorban a demokrácia korában kötelesség, s fokozottabb ez a kötelesség, ha a demokrácia a törvényt a saját használatára alkotta meg. Így van egy tételes és érvényes törvényünk a választásokról, amelyet a magyar demokrácia mézesheteiben, 1945 szeptemberében alkottunk meg. Ennek az 1945. Vili. törvénycikknek 57. §-a ezt mondja ki: »Aki avégett, hogy akár ő maga, akár más a törvény ellenére választójogot ne nyerjen, illetőleg választójogát elveszítse, hamis okiratot készít, vagy tudva hamis bizonyítékot vagy adatot szolgáltat, vagy a hatóság előtt tudva hamis okiratot vagy más ilyen bizonyítékot ,vagy adatot használ fel. vétséget követ el s büntetése két hónaptól két évig terjedhető fogház. Ha ezt a cselekményt valaki hivatalos megbízatása körében követi, el, a cselekmény bűntett és büntetése két évig terjedhető börtön«. Crajk belügyminiszter a Világ augusztus 17-i számában jelentette ki, hogy »a választásból kizáró okok alkalmazásánál visszaélések történtek®. Továbbá, hogy ezek avisszaélések provokáció következményei. A magyar demokrácia jóhírnevének aláásására törekedtek a provokátorok. Jelentések fekszenek nálam arról, hogy a házmegbízottak és az összeíró biztosok közé fasiszták, nyugatotok, nyilasok férkőztek be, akik valóban otromba és minden jóizléssel ellenkező kizáró okokat tüntettek fel olyanokkal szemben is, akikre semmiféle kizáró ok hatálya nem vonatkozott volna. Gondunk lesz arra, hogy az ilyen házmegbízottak és összeíróbiztosok személy szerint is elnyerjék büntetésüket®. A belügyminiszter úrnak ezt a minden tekintetben korrekt nyilatkozatát — a ténymegállapítás dolgában — közvetlen tapasztalatból az esetek százaival tudnám megerősíteni, s közülük csak egykét szembekökőbb konkrétumot kívánnék itt közvetlen környezetemből, szinte kapásból, felsorolni, így például Ádám Lajos professzornak, a PDP fővárosi bizottsági tagjának özvegye nem kapta meg a választói jogot. Borsos Endrét, a Közigazgatási Bíróság tanácselnökét — aki évtizedek óta egyik oszlopa a demokráciának a fővárosban — elütötték választói jogától. Acsay Lászlót, aki az egyetlen volt az elmúlt órában, tert Hitler gyalázása miatti börtönre ítéltek, ugyancsak megfosztották választói jogától. Barcs Sándor, aki éppen a Kisgazdapárt demokratikus szárnyán áll, szintén nem kapta meg a választói jogát. És vannak aztán egészen kirívó, szinte már kihívó esetek, így például Fenyő Miksáról, mint a GyOSz főtitkáráról, politikai vonalon sok mindent el lehet mondani, csak éppen azt nem, hogy fasiszta lett volna. Márpedig őt ezen a jogcímen iktatták ki a választói jogosultságból. Édes jó anyámat, aki aTeremtő kegyelméből éppen most tölti be a 90. életévét, de szegényke már a lakásából sem igen tud a kertbe lenni:*.... mert hat lépcsőtkellene megjárnia, azon a címen fosztották meg jógától, hogy — nyugatos! S végül egy kuriózumot is mondjak el: egy Alapi Béla nevű 81 éves öregurat az erkölcsrendészeti paragrafusra való hivatkozással töröltek a választók listájából. ■ • Ezekben az esetekben olyan nyilvánvaló a provokáció, hogy erre kár is szót vesztegetni. Hisszük, hogy azok, akik ezeket a hamisításokat elkövették, valóban elveszik majd méltó büntetésüket Ez azonban, sajnos, már csak a veszett fejsze nyele. Az érintett választók most nem élhetnek állampolgári jogukkal, mert a legtöbb esetben nincs rá mód és idő, hogy a megfelelő igazoló okiratokat beszerezzék. Én ezért ma az Országos Nemzeti Bizottságnak a következő indítványomat mutattam be: 1.. A választói jogosultság igazolásának határidejét tólolta meg a kormány egy héttel; 2. hatalmazza fel az Országos Nemzeti Bizottság a Függetlenségi Frontba tömörült politikai pártokat arra, hogy büntetőjogi felelősségük tudatában állíthassanak ki a választói joguktól megfosztott állampolgárok számára igazoló okiratokat. Természetesen csak olyan állampolgárokról lehet itt szó, akikről nyilvánvalóan hamisadatokat írtak be a számlálólapjukba, vagy pedig akik közhitelt érdemlő módon igazolják azt, hogy nem esnek a rájuk alkalmazott kizáró ok hatálya alá. 3. Indítványozom, hogy az ilyen állampolgárok ezt az igazoló okiratot az 1. indítványomban jelzett egy hét alatt nyújthassák be az illetékes választási hatósághoz. A magyar demokrácia jóhíre követeli meg, hogy az előttünk álló választás tisztaságához a legkisebb kétség se férhessen. Öt halott gyermek... A ház körül néhány parasztember álldogál. Kinyitják az ajtót. Mindjárt az ajtónál egy gyermek holtteste fekszik, kék nadrágban, piros blúzban. Háttal fordul az ajtónak, félkezét feje alatt tartja, mintha aludna. Kis kék sapkája néhány centiméterre elgurult. Gyenge lábait furcsa mozdulattal húzza maga alá. Fején szörnyű vörös nyílás, innen rántották ki a fejszét a nyomozók. A gyermek mozdulata kifejező, mintha felriadva álmából, menekülni akart s ekkor érte a lövés és a fejszecsapás. Szegénye viskó. A szalmával behintett ágyon még két fiú fekszik. A feltevés szerint így aludtak délidőben. . Keresztbe feküdtek, hogy elférjenek kettőn."Két jóbarát. Lábuk lelóg az ágyról. Az egyik fele jobbra fordul, szörnyen eltorzult, most legyek zsongják körül. Nadrágja csupa ,ennes föli. Az ajtóval szemben a padon a negyedik gyermekhalott. Szinte groteszk mozdulattal fekszik hanyatt. Katonanadrágban van, feje mellett sildes katonasapka. Haslövés. A plasztikonban láttam csak ilyen viaszarcot. A földön a pirosblúzos gyermekmellett az ágy lábától nem messze zsákból kiborult burgonya és néhány zöldpaprika hever. Mellette pakolópapiros. Egy feketekalapos, kekimges fiú lép a szobába. Az ágyon fekvő egyik gyermek fölé hajol. — Ismerik — kérdezzük. — Az öcsém — feleli csendesen. A százados rászól, hogy nem szabad nyúlni senkihez, mindennek érintetlenül kell maradni. Mai-vei százados feltűrt inggel jár fel-alá. Nézeget, ujjnyomokat keres. Egy poharat ránt fel valahonnan • a világosság felé viszi és azt nézi. Azután egy olajosüveget talál, végül így szól: «— .Ha a vizsgálóbírói szemle