Világ, 1948. május (876-897. szám)

1948-05-16 / 887. szám

/4 1948 május 16 Minden Min­­l­e­n dolgozó nőnek fizetési kedvezmény a Szécsi divatszalonban kV., Fehérhajó­ utca 8—10. telem. Telefon: 184 271 Akikkel találkoztam írja Relle Pál Bern­át Ottó Kihez hasonlított? Külsőleg, mintha Adyból és Bródy Sándor­ból faragták volna, aztán csa­k megnyúj­tották egy fejjel. Szép szál férfi volt, arcszíne, haja, ba­jusza olaj barna, csupán a hangja volt kicsit fátyolozott, színtelen. Elméletben közgazdász volt. Éle­iül él . A gyakorlatban köt­ői lé­ek. Ettől felkophatott volna az álla. A régi Világ­nak írt­okos, szépen megfogalmazott közgazdasági cikkeket, rejtelmes tájékozottsággal és szaktudássá . Egykét pénzember-barátján kí­vül nem érintkezett senkivel az úgynevezett, gazdasági körökből. Szellemi légkörben élt,­ amit megtöl­öl életművésze­tet. Hogy ezt miből győzte? Valami tiok­­zatos örökségről beszéltek, ami talán igaz volt, talán nem­­ tény, hogy korai haláláig olyan pontos beosztással költe­te el az egészet, hogy már a temetésére, sőt az utolsó heti kórház­ számlá­jára sem jutott egy árva fogaras. Tulajdonképpen kettőt szere­tett: Shakespeare-t és a saját gyomrát. Hogyan függött össze a kettő? ... Talán seho­gy. De éppen ebből a­­sehogy­­ból alakult ki ez a kedves, műveit, különös századvégi, illetve szá­­zadeleji embertípus, aki ide­­kivánkozik ebbe a többé-kevésbbé kortörténet­nek szánt sorozatba. Elöljáróban csak annyit: Tuti bácsi (így becézték a barátai) — minden hírrel ellentétben­ — nem­ volt önző ember. Nagy tudását, különleges Shakespeare-ism­eretét nem rejtette véka alá, éppúgy nem, mint gasztronómiai örömeit, amelyeknek nemcsak élvezője volt, hanem térítője és terjesztője is egyben. Ha kellett, az anyagi áldozattól sem riadt vissza az „eszméért*, amelynek jelmondata volt: »Ahh­oz, hogy az ember a szívével érezzen és az agyával alkosson — jól táplált gyomor kell.« Az én megtérítésemet már rég tervbe vette. Nem szerette a kö­zönyt, amellyel az étkezés szer­tartásai iránt viseltettem. »A terített asztalt — szokta mondani — összetéveszted az íróasztallal. Mi jöhet ki ebből? Idült gyom­or­­baj, vagy néhány rossz cikk.* Az alkalom térítésem megkez­désére a legénybúcsúm volt. Meghívott vacsorára. Konflison kocogtunk át Budára. Valame­lyik kis vendéglőben foglalt asz­tal várt ránk. Alighogy leül­nünk,, már hoztták az első fogást. Ragon kevés volt. »Olyan külön­leges remekmű ez, — magyaráz a Tu­­ bácsi ,— mint az a hegedű, amelyik csak Amadnál volt kap­ható. Ez a levese­k Amarja. Most pedig megyünk a rántó­­­har­csák Mekkájába. Biztosítok, Mo­­h­amed sohasem futott volna Me­dinába innen, ha csak egyszer is megkörtő­je Vígé bácsi főztjét.* Minek folytassam? Három új­bb fogás következett ezután, három különböző -­ a tűzdelt bélszín Stradiváriusa, amott a kacsasült V. Szim­fóniája, tovább a káposztás és túrósrétes skajálkára .... útirány Óbuda. Végül, ha jól emlékszem­, valy ne­melyik füstös, sramli- franzstadti kiskocsmában kötöttünk ki, ahol étlap se volt, meg étel sem, csak egyfajta bor, amit aranymedes, a pohárnok jószimatú lelke a kó­­rszámra szállított a megboldogult görög isteneknek­. Azután már semmire sem em­lékszem. Másnap délben a homlo­komon hideg borogatással, a gyom­n­omon t­em­pl­órral ébred­tem. Az ágyam mellett egy cso­kor rózsa és a hamleti idézet rög­tönzött változata: szalikám, menj esküvőre*. Ebben a gúnyos sorban könnyű vö­t ráismernem arra a Berhát Ottóra, aki a gyomornak — kul­turális és szociális értelemben — magasabbrendű hivatásáról min­dig a legkorszerűbb nézetet val­lotta. És ráismertem arra a Ber­net Ottóra akivel nemrégiben együtt ültem végig Bíró Lajos színművének, a­z­ Hotel Imperial- nak bemutatóját. A közönségnek és nekem is nagyon tetszett Vágó Béla, aki Tabakovicsot, a kémet alakította. Tabakovics az ellen­séges frontokon keresztül elcsi­gázva érkezik m­eg is szállodába. Megfürdik, azután túláradó bol­dogsággal és farkasétvággyal neki ül vacsorázni. Gyönyörűség­gel eszi, falja, rágja az elébe tálalt étel­csodákat, miközben egyre ezt hajtogatja magáról: — Tabakovics úr ma jól él. Ez volt a legnagyobb étkezési siker, ami­, valaha színházban láttam". Előadás után, hazamenet, azt mondja Tuti bácsi: — Csapnivaló színész ez a Vágó Béla. — Miért csapnivaló? — Mert sej­elme sincs az evés­ről, úgy eszi a rostélyost, mint a piskótát. Ilyen kérlelhetetlen kritikus volt Bernát Ottó, amikor a gyo­morról volt szó. Szegény Vágó Béla és a magam megleckézteté­­séért gondol­om Shaife­espeare* frottton adom Vissza a kölcsönt. *Az »esküvőm« után néhány héttel meghívtam vacsorára Ber­nát Ottót. Kedvenc ételei mellé tálaltam Magyarország két éve­ mértén legnagyobb Shakespeare­­tudósát, Hevesi Sándort és Jú­liás Marit. Azt hiszem, ilyen Sha­kespeare-trióval ekkori­ban Európa egyetlen országa sem di­csekedhetett. Beleértve Angliát is. A koncert gyönyörű össz­hanggal indult. ’Reggeltájt már Bernát Ottó volt a prímhegedűs. Csak úgy ondotta az idézeteket, egész részleteiket Shakespeare eredeti nyelvén, a 24.000 szóból annyit, amennyinek a felét ma már maguk az angolok sem ér­tik. Hevesi Sándor elhallgatott az ámulattól, Jászai Mari csendes rajongással nézte új partnerét a brit óriás imádatában. Bernát Ottó győzött és nem volt hálátlan. Amikor szabadság­ra ment, hívott Londonba. Azzal kecsegtetett, hogy majd ■ elvisz Stratford on Avon-be, Shakes­peare szülővárosába is. — Tudod, — mond­a — van ott egy ódon kiskocsma a Trinity Church háta mögött. Olyan ■plumpuddingot adnak ott, hogy te is megnyalnád a tíz ujjad utána. Shakespeare és p’uinpudding, köl isy­er és gyomor... Szegény, jó Tűi búés u’án mégis jó he­veri te,. V­­az —­sösszgfü­g­­gést. . .. MEGHATÓ SZÉP ünnepségen avatták fel Miskolcon a szerencsi és a miskolci honvéd határvadá­szok csapatzászlóját, Dinnyés Lajos miniszterelnök ajándékét. Az eskütétel u­tán a miniszter­­elnök mondott beszédet. KERTIERNYŐ ÜZEM Balkonernyő, nyugszékernyő tartóval együtt.......Ft 100.— Bpest, VII., Dohány-utca 10. Tel: 425-375 VILÁG BŰNBŐL A PARADICSOMBA LÁTOGATÁS A RENDŐRSÉG „GYEREKFOGLYAI" KÖZÖTT Néhány hónappal ezelőtt a bel­ügyminiszter és a főkapitány kezdeményezésére gyermekvédel­mi osztályt szerveztek. Rendőr­nők és pszichoanalitikusok igye­keznek megmenteni a társadalom kis­ kivetettjeit, a kóborló, szülői szeretet nélkül élő gyermekeket. A gyermekvédelmi osztály a Nádor­ utcai komor épületben va­lóságos kis gyermekváros. Mo­solygó rendőrnők­ és gyermeksze­­rető rendőrtisztek tűzték ki fel­adatul maguk elé, hogy megmen­tik ezeket a kolduló, rongyos gyermekeket a társadalom szá­mára. Az első emeleten lévő őrizetes, cellák tele vannak játékkal és könyvvel. *Tel ház* van, 26 gyermeknek van itt most otthona. Külön, de nappalra egybenyíló szobákban vannak a kisfiúk és kislányok. A folyosó másik végén vannak elhelyezve a szomorú sorsú »nagylányok«, akik közül a legidősebb 17 éves. Életük tör­­ténete vádirat a társadalom ellen, legtöbb esetben a szülők felelőt­lensége okozta ezeknek a fiatal lányoknak a züllését. 1. A kislányok szobájá ótan B. M. tízéves gyermek szomorú arccal ül az egyik sarokban. Édesanyja megszököt egy tüzkőárussal. A kis Marika holnaptól kezdve is­kolába jár és minden délután a rendőrnénikkel fog tanulni. A másik sarokban 12 éves szőke kékszemű, feltűnő szép kislány. Anyjának­ ma van az esküvője egy 20 éves fiúval, aki cs­ik úgy vol­t hajlandó feleségül venni ő­, ha a gyermeket eltávolítják ott­honról. És az anya hajlandó volt.... 3. A következő szobában két 17 éves lány, M- A.-t a németek 1944- ben Dachauba deportálták- 1946- ban jött haza. Egyedül volt. Jött egy férfi és utána a többi. »Fel­­karoltá­k.« Beteg lett. Holnap kór­házba szállítják. Elmondja, ha meggyógyul, dolgozni fog, mert férjhez szeretne menni. G- M. élettörténete is ugyanaz. Búcsúzáskor »csikket« kér. 4. A következő cellából vidám énekhang hallatszik. _ Három cigánylurkó szórakozik. Kezük­ben hatalmas vajaskenyér. — Jól élünk mi itt — mondja Béla, a prímás. Tizennégy éves. Elegáns, sötétkék ruhát visel, vé­konyka alakján piszkos, fehér ing, hatalmas csomóba kötött csíkos nyakkendő. . — Ez Márkus, a kontrásom — mutatja be 13 éves kis kollégáját. A kontrás mezítláb van, úgy lát­­szik, neki nem megy olyan jól... A háromtagú cigánybanda vé­­gigmuzsikálta csaknem az egész országot. Felkapaszkodtak a vo­natokra, végigjárták a vasúti fül­kéket. Naponta négy-öt forintot kerestek. Ez elég volt nekik­­szó­rakozásra . Csak muzsikálni sze­retnek, rettegnek az iskolától. Őket is nevelésbe veszik. Fóti Katalin SÉTA A BOLDOG­GYERMEKEK OTTHONÁBAN Üde gyermekhangocskák csilin­gelése hallatszik ki a rózsadombi Tapolcsányi­ utca egyik házából. A mélyen bentfekvő, ragyogóan újjáépített palota előtti kertben munkások serénykednek, planí­­rozzák az utat, kertészek bokro­kat, virágokat ültetnek. Az utolsó simításokat végzik egy, az országban páratlan gyermekotthon számára, amelyben 3—6 éves korig kedvezőtlen szociális körül­mények között élő gyermekek lelnek majd boldog állandó ott­­honra. Az első fecskék már be is futottak, 20—25 gyermek hancúrozik a halványzöldfalú termekben, ahol minden kis szék, asztal, szekrényke a gyermekek­­ méretei­hez és igényeihez alkalmazkodik. Ha nem is írják ki, de érezni, hogy itt minden sA gyermekekért* történik. Mintha a kék pettyek is époly vidáman hancúroznának, a rózsaszín alapú fodros ágyterí­tőkön, mint maguk a picinyek, akik itt valóságos gyermekpara­dicsomba kerültek, rengeteg já­ték közé. Emeletes ágyacskák halványszürke, puha flanelltaka­­rói alatt boldogan nyújtózkodnak ki olyanok, akik eddig nem is­merték az egyedülalvás luxusát. Most­­ ismerkednek a környezettel, figyelemmel szem­lélik a játéko­kat, építenek, csusz­kálnak. Az egyik buksifejűt ta­lálomra megszólnom:­­— Te hogy kerültél ide?** — Apuka részeg volt, anyuká­mat baltával megverte. De anyu­ka él — teszi hozzá megnyugta­tóan, s máris kikapja kezemből a ceruzát s csak akkor hajlandó visszaadni, amikor megígérem, hogy legközelebb hozok neki a má­sikat, , Barna nadrágban, színes blúz­ban, trikóban ugrándozik a gyer­mekcsoport. A ruhákat és min­den egyéb felszerelést a Vörös­­kereszt juttatja az intézetnek. A gyermekek ellátása és az otthon fenntartása a­ főváros hatáskö­rébe tartozik . Pö­ldkné­stern Szerén tanácsitoknő büszke lehet erre a minta­­intézményre, a­melyet hosszú hónapok fárad­ságos munkája hozott létre. A berendezés Szabó Anna ötle­tességét dicséri. Minden gyer­meknek külön kis szekrényfiókja van, amelynek fedőlapját név­táblák helyett különböző színes festett képecskék díszítik: gyöngyvirág, Csiga, szemüveg, csacsi, stb. s a legfiatalabb hároméves csöppség is azonnal megtanulta hova rakhatja apró kincseit. Van itt zuhanyozó, gyermek­méretre szabva, piciny fürdő­szoba, gyermekszabású mellék­­helyiség. Most építik a kert egykori halastavának helyére a lubickolót, melléje a széles homokozó helyet. A vékonydongájú, sápadt gyer­mekek pá­r hónap alatt kigömbö­­lyödnek majd itt a pedagógusok felügyelete alatt, akik éppen úgy élvezik ezt a bűbájos, vidám in­­ternátust, mint a gyerekek. 100—120 gyermek számára ké­szítettek helyet abban a villában, melyet néhány évvel ezelőtt még egyetlen család lakott: József Fe­renc főherceg. .. Dutka Mária Szempillafestés, szőrszálak, szemölcsök végleges eltávolítása, egyéni arcápolás kozmetikában, Hitül HIFI IV„ Ferencikk tere 1.11/5 rónaTfordB MEGNYÍLT Thermál vize Üdít! Gyógyít! Fiatalít Vasárnap A hét kiállításai őszinte elismerést érdemel a Szépművészeti Múzeum munka­üteme. A romos kiállítási csarno­kok újjáépítésével párhuzamosan szemet-lelket gyönyörködtető, szakszerűen rendeze­t három ki­állításon egyidejűleg tárta ismét a közönség elé, az évekig kalan­dos utakon Nyugaton kallódott vagy óvóhelyeken porosodott mű­emlékeket. Három kiállítás kapuja nyílt meg, min­dhárom a művészet­történet egy-egy nagy fejezeté­nek gazdag vetülete. A XVII.— XV­III. századi olasz festészet emléke a rennaissance-ből kifej­lődő, mozgalmas pathetikus, komplikáltabb lágyproblémákat felvető barokk-stSSi kialakulá­sát, problémakörét vázolja fel az úttörő Annibala Carracci művé­szetétől a rokokó könnyedebb, világosabb színezésben ,­feloldódó művészetéig, melynek záró ék­köve Tiepalo pompázóan moz­galmas világa. Az elmúlt száz év francia Orar fikájának remek lapjai is előke­rültek rejtekhelyükről és újra ott pompáznak tökéletesen rendbe­­hozott szekrényeikben. J­aumier szociális érzésektől ú'ira'ott lá­zadó karikatúrái nyitják meg a sort. A nagy impresszionisták és postimpresszionisitáik is gazdagon vannak képviselve ebben a terv­szerűen gyűjtőt, páratlanul ér­­tékes anyagban. A modern euró­pai művészet formálói között ter­­mészetesen Cézanne és Picasso is szerepel s mindazok a francia lángelmék, akiknek fénye oly jótékonyan sugárzott a magyar művészek munkásságára. . Tanulságokra és átértékelésekre nyújt lehetőséget a modern, szobor gyűjtemény ötletes csopor­tosítása.* A KVI. és XX. század első évtizedében működő szobrá­szainknak a külföldi híres meste­rekkel való szembeállítása egyút­tal rehabilitál is s a rendezés má­sik nagy érdeme, hogy kiváló egyéniségeket hoz elő a feledés homályából. A legtisztább élvezet üdülés és öröm mindhárom kiállítás. A mintaszerű rendezés három kifi­nomult ízlésű múzeumi szakem­ber, Pigler Andor, Balogh Jolán és Kempig Antal munkája. A varázsos magyar tenger, a szelíd, romantikus Balaton vidék örökké változó fényei, formái és hangulatai tizennyolc festő egyéniségében tükröződnek vissza­­ a Nemzeti Szalon balatoni képki­­ál­tásán. A fiatal nemzedék ép­oly szeretettel és áhítattal köze­ledik a nehéz problémához, mint a témát felfedező Csók, a fény­­himnuszokat zengő Egry s a ma már történelmi emlékű Hippi, Rónai, Vasszary, Iványi-Grü­n­­wald. A Balaton­­ művészi eszközök­kel való propagálásának nagy nyeresége Varga Nándor Lajos munkásságának bekapcsolódása, Pituk József őszinte hangulatú­­ akvarell-sorozata.. A­ táj roman­tikus szépségeit aknázza ki Halvax, Gyula, akinek tökéletes technikai biztonsággal festett erős napfényben szikrázó tájai méltóak a figyelemre. A fiatalok művei mellett kiemelkedő helyet juttat a kiállítás egyik legrégibb Balaton-rajongónak, az egyéni­hangú Halápy Jánosnak. A Kossuth Lajos-kollégium öt fiatal művészének (Bárkai Imre, Jets György, Orosz Gellért, Sugár Gyula festők, Kiss Sándor szob­rász) bemutatkozása a Medikus Korban (Üllői­ út 26) kellemes be-,­nyomást tett ránk. Nem tudjuk hány évesek és azt sem, kiknek a­ tanítványai, de műveik önmaguk elárulják, hogy mind az öten túl­jutottak azon a határon, melyet szárnypróbálgatásnak szokás ne­vezni. A tejvállalatok fióküzletei pünt­kösd rr másodnapján reggel 7-től 10-ig nyitva tartanak. ELVESZETT egyéves airedale kutya barna, fekete-fehér mellű. Fakult piros pyakörvvel, »Tax« névre hallgat. A be­csületes megtaláló, jutalomban részesül, ha • 'tja XII., Mátyás király­ út J»k*. ^ alatt, Cochran névre.

Next