Világ, 1948. június (898-922. szám)
1948-06-25 / 919. szám
K Ajfi eve* tiec*i' Ejjk % mujuk Ftva ip i'gQ&tye w^m/J , 1948 június — TIZENHARMADIK FEJEZET. Halálra ítélnek — Drámai beszélgetés a vőlegénnyel Bandi ügyvédje vajas-sonkás zsemlyével és krémessel kínált meg bennünket, de semmi kedvünk sem volt az evéshez. Fél egykor a bíróság kijött a ♦susogóból. A tanácstagok arca rákvörös volt, Dominicsé paprikapiros. Nagy vita előzhette meg az ítélethozatalt. Mindannyian állva, sik csendben hallgattuk Goyza dr. szavait: — A Magyar Szent Korona nevében Balogh András elsőrendű vádlottat kötéláltali halálra és mellékbüntetésekre, Baskanov* Olga másodrendű vádlottat kötéláltali halálra és a mellékbüntetésre ítéljük... Az ítélet ellen sem fellebbezni, sem pedig semmiségi panasszal élni nem lehet. A vádlottak egyedül a főméltóságú kormányzó úrhoz fordulhatnak kegyelemért. Mi kábultan álltunk, szinte értelmetlenül bámultunk a levegőbe. Csak akkor eszméltem fel, amiben az ügyvédem elém rakott egy papírlapot, hogy írjam alá, azonnal elmegy a kegyelmi kérvény a kormányzói kabinetirodába. Az elnök akkor hozzám fordult s azt mondta, hogy holnap jön meg majd az ítélet: élet vagy halál. S akkor azt is megengedik, hogy a vőlegényemmel hosszú. Babban elbeszélgessek. Visszavezettek bennünket a zárkába. Én csak ültem órák hoszszat kábán, gondolat nélkül a faülőkön. Halál! Halál! Kegyelem! Kedden, szeptember 20-án délelőt tizenegy órakor vittek le újra bennünket a tárgyalóterembe. Geyza dr. azonnal felemelkedett és azt mondta, hogy megérkezett a kormányzói kegyelem. Majd felolvasta a hivatalos szöveget: — Megértette, kérem? Tizenöt évi fegyház! — Tizenöt évi fegyház! Tizenöt év ebből a borzalomból! Nekem eddig aránylag jó sorom volt, mégis elviselhetetlennek éreztem a rabságot. De mi lesz, ha pártfogóim elhagynak, engem is elér a testi és lelki kínzások végtelen sorozata, amelytől — jól tudtam — a katonai fogházaik egyetlen tagja sem menekülhet meg. Halkan elismételtem a mondatot, hogy jobban az agyamba véssem. A szoba falai lassan meginogtak és éreztem, hogy mennyezet rámszakad. Felemeltem a fejem, hogy a nagy csillár ne essék éppen a nyakamba. Eltakartam kezemmel az arcom és végigzuhantam a földön. A folyosó padján tértem magamhoz. Bandi simogatta a kezem: — Nem szégyenled magad? Ilyen kis büntetést kaptál, csekély tizenöt esztendőt és mégis elájulsz? Ne félj, úgy sem maradunk mi sokáig a börtönben. Nemsokára háború lesz és akkor a foglyokat mind kiengedik. Bandi szorosan mellém ült és átölelt. Az őrök elfordultak. — Szeretlek, Olga — suttogta Bandi a fülembe. Soha senkit nem szerettem és soha senkit sem fogok szeretni rajtad kívül. Te leszel a feleségem. Hallottam már olyan jegyespárról is, akik tíz esztendőt vártak egymásra. — Szeretlek! — leheltem feléje. Bandi hirtelen lehajolt és szájon csókolt. Sokáig csókolóztunk. Nem törődtünk a katonákkal, nem törődtünk senkivel. — Letelt a félóra! — állt meg előttünk az egyik őr, mire lefejtettem karom Bandi a nyakáról. Még egyszer örök hűséget esküdtünk egymásnak s aztán engem elvezettek. Idegroham Először az irodába vittek, Sásdy főfoglárhoz. — Mi van kislány? —kérdezte, mintha nem tudta volna pontosan, hogy hány esztendőre ítéltek. — Tizenöt esztendő — mondtam s meg kellett kapaszkodnom a főfoglár karjába. A borzalmas tényt tulajdonképpen csak ebben a percben ismertem fel, hogy pontosan annyi időt kell még a fegyházban töltenem, amennyit eddig éltem. És most végleg elhagyott önuralmam. Üvölteni kezdtem. Úgy ordítottam, vonítottam, ahogy még senki sem a fogház ódon falai között. Törni-zúzni akartam. Felragadtam a tintatartót és a falhoz vágtam. Lesepertem az iratokat , az asztalról és közben észtvesztően sikoltoztam. Néhány katona megfogott és bevitt a zárkába. Folytatódott az idegroham. A földhöz vágtam mindent, ami csak a szobában volt. A faülőke a falhoz repült, cipőmet letéptem a lábamról és a falhoz csaptam. És ordítoztam szakadatlanul. A katonák az ajtó előtt álltak, megkopogtatták a kukacsot, hogy csendesebben viselkedjem, de bejönni egyik sem mert. A főfoglár erélyesen rámszólt: — Ha nem hallgat el mindjárt, hozom a kényszerzubbonyt. Egy óra hosszat őrjöngtem, akkor aztán megeredtek a könnyeim — a börtönben először — és sírtam, zokogtam egy álló délután. Estefelé beültettek a »Riffkabilba«-ba és visszavittek a Contiutcai fogházba. Az autóút alatt Szegedy tiszthelyettes vigasztalgatott. — Miért sir? Vegyen példát Balogh Andrásról. Tíz perccel ezelőtt kísértem őt vissza és ő bizony vicceket mesélt nekem az úton, nem z sírt, mint maga. A zárkában sem tudtam megvigasztalódni, a nők hiába beszéltek előttem vidám dolgokról. Egész éjjel égett a szobában a villany és az őrség készenlétben virrasztott az ajtó előtt. De nem történt semmi. Nem gondoltam öngyilkosságra. TIZENNEGYEDIK FEJEZET. Közös női nagy zárka Titkos levelezés 1938 november 27-én lehivattak az irodába s egy ismeretlen főhadnagy közölte velem, hogy a mai nappal jogerőre emelkedőt ítéleem. Dominics ügyész ugyanis fellebbezet súlyosbíásért, de időközben visszavont a fellebbezés'. Másnap délelőt megjelelt a zárkában Sós, a pocakos tiszthelyettes és egy fegyencruhát nyújtót felém. — It' van Olga az új palettje! Aztán csomagoljon össze mindent én pósán küldje haza anyjának mer a hrUre*' e.t fegyeneeknek nem lábad fel őruhát az alnok a zárkában. Kezembe vettem »új toalette- mec. Vadonatúj acélszürke darácból varrták a bő szoknyát és a csípőig érő kabátat. Olyan kemény volt a ruhakelme, hogy a szoknya és a kabát is függőlegesen megállt a padlón, amikor letetem. — És itt a Cipőjít is! Felém nyújtott egy pár óriási magasszárú fekete bőrcipőt, körülbelül 42-es számút, pedig az én lábamra 35-ös cipő illik. Mind a két lábam belefért az egyik cipőbe, , — Viselje ezeket a kincstári holmikat egészséggel, tizenöt esztendeig — mondta még nekem Sós. (Folytatása kötistkegett VILÁG Halász Gitta az Operaház új örökös tagja, hírneves Mozart énekesnő. Fritz Busch és Felix Weingarten akarták annak idején külföldre vinni, de nem hagyta a pesti Operát Lipiken született, anyja jugoszláv, bármely szerepét elénekli szerb vagy horvát nyelven is. A múltban többször, énekelt a belgrádi rádióban. Híresebb szerepei Zerlina (Don Juan), Marcellina (Fidelio), a Figaróban volt apród és volt Susanne is, Blonde (Szöktetés.) Apja postamester volt és passzionátus vadász, ő maga is remek céllövő, a ligetben a remmlő tojásokat nagy paszszióval lövi le. Még nem tudott olvasni, mikor már a kottát forgatta,, ösztönös szeretettel, bár fordítva tartotta. Gyermekkorában egy verklis fordult meg Lipik fürdőn. Tavasz volt és még kevés volt a fürdővendég. A kislány mint alvajáró követte a verklist a szomszéd faluba. Szülei rémülten keresték. Csak nagysokára került meg. Azóta nem szabadult ki a zene bűvköréből... Ügetőeredmények Amit nem minden versenynapról mondhatunk el, a tegnapi versenyekről végre elmondhatjuk: egytől-egyig reálisak voltak. A Villám- hendikepben Katinka és Belmonte küzdelméből nyert a harmadik, az állóképes Indokolt. Az utolsóelőtti versenyben két ügető, Hegyes és Érem egyvonalban haladtak át a célon. A célbírói ítéletet nem akarunk ellenkezni, de ez a verseny azt bizonyítja, hogy célfotó nélkül nincs tiszta verseny. Az össznyerőfogadást nem találta el senki, a kb. 14.000 forintot a vasárnapi versenynap össznyerőfogadásához csatolják. A futamok eredményei: I. Ipolyszög, Jancsi, Lagzi. II. Laci, Elemér. III. Friswyn, Fantom. IV. Primadonna. Ibi. Kathren Forest. V. Babér, Gazella, Merész. VI. Indokolt, Katinka, Almonte. VII. Kicsi, Gyöngyvirág, Élelmes. VIII. Hegyes, Érem, Badalio. IX. Kamasz, Derüre-ború, Szélvész. * A MOB Igazgatóságának leg-újabb rendelete szerint az utolsó két futam alatt az istállók területére sem ki, sem be nem mehet senki.* Botrányos jelenetek játszódtak le a Praga-Kuchelbachi versenypályán. Egy amatőrversenyben a favorit Ikar a startnál megütötte magát s több hossz térveszteséget szenvedett. A versenyt nagy meglepetésre egy autszeider, a Longin nevű ló nyerte. A nézőközönség egy része nem akart belenyugodni az eredménybe és benyomult a pályára. Tekintve, hogy ebben az esetben csak a starter döntése lehetett mérvadó, aversenyintézőség a rajongó közönség protestánsa ellenére kénytelen volt a versenyt rendben lévőnek minősíteni. A rossz start miatt felizgatott közönség tüntetése miatt csak másfél órai késéssel folytatták a versenyeket A papírtakarékosság nemzeti érdek! Péntek Újjabb 1230 hadifogoly érkezett Debrecenbe Debrecen, június 24. (A Világ tudósítójának telefonjelentése.) Tegnap késő este megérkezett Debrecenbe a 14. hadifogolycsoport, 1230 hazatérő volt hadifogollyal. Tizenegy tiszt, 259 tiszthelyettes, 957 legénységi állományú és 3 polgári személy érkezett a szállítmánnyal- A hazatért hadifoglyok a 7190., 7384-, 7932- és 7189. számú táborból jöttek. Kipróbálják a trolleybuszt a belső forgalomban A főváros közlekedésének irányítói azzal a tervvel foglalkoznak, hogy bevezessék a trolleybuszt. Természetesen előbb kipróbálják, hogy különböző forgalmi útvonalakon miképpen válna be. Értesülésünk szerint a Baszkért a közeljövőben előterjesztést tesz, hogy kísérletképpen trolleybuszvonalat építtessen a Pálffy tértől a Kossuth-hídon át a bíróságokig. Ez lenne az első belterületi trolleybuszvonal. Természetesen nem ejtették el az óbudai trolleybuszvonal újjáépítésének tervét sem. A jegyüzér az ügyeletes nyomozónak akarta eladni a színházi szabadjegyet Szerdán este egy, idősebb férfi a Fővárosi Operett Színház előtt két jegyet kínált eladásra az aznapi előadásra. Vesztére az ügyeletes nyomozótisztnek is felajánlotta a jegyeket. Azonnal igazoltatták. 11 ■■ Kiderült, hogy Weisz Sándor házfelügyelő, az ajándékba kapott szabadjegyet akarta így értékesíteni. A rendőrség megindította az eljárást. LÁTOGATÁS A LEÁNYVÁRBAN Fiatal lányok gyógyulnak és tanulnak a pilisi várkastélyban Tildy Zoltánné elnökasszony teremtette meg a pilisi kastélyban a »leeányvárat«, nagyrészt az Amerikában gyűjtött pénzből és annyira szívügye ez az intézmény, hogy hetenként többször személyesen ellenőrzi az ott folyó munkálatokat. Minden részletkérdést megbeszél Főző László Csehszlovákiából áttelepített református tiszteletessel és feleségével, akik meleg szeretettel gondozzáka rájuk bízott 5—15 éves kislányokat. A boldogság szigete Boldogságtól ragyogó, derűs arcocskák mosolyognak ránk, amikor a 8 holdas parkban álló kastély elé érkezünk. Kézimunka, óra van és a gyerekek a szabadlábán forgatják a kötőtűket. Nagyon szeretik a kicsinyek Éva nénit, a fiatal gondozónőt, de valóságos rajongással veszik körül Főzős Lászlónét, aki az ideális anyát testesíti meg számukra. Boldog büszkeséggel mutogatják a készülő othont. Romos állapoton kapták meg a kastélyt és még mindig nem tudták teljesen rendbehozni. Elkészültek már a hálószobák, ragyogó tiszán sorakoznak bennük a rózsaszín és világoskék terítős vaságyak, de malacokban és szekrényekben még bizony nagy hiány van. A gyerekek örömmel kanalazzák a meggylevest meg a petrezselymes krumplit.. A sötét nyomorúságból idekerült kis Veronka büszke-boldogan sikítja, amikor először ül le az asztalhoz: — Hűha, abrosz is van, meg ilyen szép tányérok ... A fák alatt legelő hároméhén, az istállóban röfögő hét koca és a sok pici malac, meg a baromfiak *biztosíják — a veteményeskerttel és a gyümölcsiével együtt — a gyermekek megfelelő táplálékát. Természetesen nagy súllyal esik latba az a sok értékes konzerv, amelyet a Joint jutatott az intézménynek. Megrázó tragédiák apró hősnői Nem rideg internátus, hanem igazi otthon a Leányvár és egyben leles klinika is, mert súlyosan sérült lelkeket gyógyítanak. A 15 éves Erzsike szülei elváltan élnek, a gyereket az anya vette magához. A válás óta az anyának három kisgyereke született, ettől kezdve a kicsinyekre is pazarolta minden szeretetét és Erzsikével rosszul bánt. Az értelmes gyermeket nemcsak ez bántotta, hanem az az erkölcsi fertő is, amely körülvette. Sírva panaszolta az otthonba érkezésekor: — Három kistestvérem van és egyiknek sem tudom ki az apja... A kopaszra nyírt fejű kis Mártáról nem sikerült megállapítani, hogy hány éves. Az utcán szedte fel a rendőrség gyermekvédelmi osztálya. Nem tud semmit sem apjáról, sem anyjáról, nem emlékszik semmire. A 8 éves , Margitkát hétszer fogta már el a rendőrség, mert mindig elcsavarog hazuról. Belágyult arccal, könnyes szemmel il a kis zsámolyon a konyhában és nézi, hogy a tiszteletes asszony, hogyan szorgoskodik a tűzhelynél, majd sírós hangon szólal meg: — Ha az én anyukám ilyet csinált volna, sose szöktem volna el hazulról A 17 éves Bozika analfabéta. Pestkörnyékről került ide. Heten vannak testvérek. A gonosz anya — akitől rettegve fél Bozika — koldulni hajtotta gyerekeit és borzalmasan megverte őket, ha kevés pénzt hoztak haza. A kötelező iskolai oktatást is elmulasztotta, mert ha iskolába engedi a gyereket, nem tud pénzt keresni számára. Bozika boldog, hogy itt lehet, nagyszerűen dolgozik és Éva néni már tanítja írni-olvasni. A sok szomorú eset között a legmegdöbbentőbb a leromlott szervezőtel idekerült 8 éves kis Mária, akinek lelkét és idegeit az tett® tönkre, hogy saját apja erőszakoskodott vele... Mióta itt van, kitűnően tanul, meghízott, éjszakai felriadásai, rohanásai megszűntek, boldog és végtelenül hálás, ahogy itt lehet. Isten áldása ez az otthon, sok ilyen kellene, hogy az ország minden boldogtalan, szerencsétlen gyermeke lelkileg , meggyógyuljon. Rónay Mária pataki Mihály és családja fájdalommal közli, hogy felejthetetlen édesanyja ö.v. Pollák Sándorné-t ! 77 éves korában fájdalommentes ''nyitással a Mindenható magához szólított. Temetése június hó 25-én, pénteken 1 órakor a rákoskeresztúri izr. temetőben.