Világ, 1948. július (923-949. szám)

1948-07-25 / 944. szám

i Rádió-műsor­ c . (iW"Z­ersánszky* regén VILÁG 944. SZÁM *­ÁRA FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1948 JÚLIUS 25 . VASÁRNAP H­aditudósítás az elfoglalt Az elefánt, a csacsi és a lelkiismeret (S. G.) Az amerikai Phila­delphia városa az elmúlt más­fél hónap alatt kicsit hason­lított valami óriási méretű Barnum­ cirkuszhoz. Holott ez idő alatt sorsdöntő elhatáro­zások születtek meg a „sza­­badság városában”, elhatáro­zások,­­ amelyektől nemcsak Amerika, hanem az egész vi­­lág sorsa is függ. A közelgő november 2 i el­nökválasztás előjátéka futott b­ e hat hét alatt, mégpedig olyan külsőségek között, ame­­lyek csak nehezen volnának az európai politikai élet ke­reteibe beilleszthetők. Ugyanis most kellett a nagy pártoknak dönteniök afelől, hogy kit tar­tanak a maguk pártszempont­­­jából a legalkalmasabbnak az államelnö­ki szék betöltésére s kinek a lobogója alatt vélik a legdiadalmasabban _ megvív* hatni a következő három hó­nap választási küzdelmét? Helyesbítenem kell maga­mat, mert eddig csak a két »na­gy« párt kongresszusa zaj­­lott le, a republikánusoké előbb, utána a demokratáké, míg a harmadik, a Wallace- féle párt­ kongresszusát csak ma tartják .mag. * Amerika nem lenne az, amit ha ezt az alkalmat elszalasz­­totta volna valami vérbeli ■itbig show« megrendezésétől. A nagy látványosság közép­pontjában természetesen a két nagy párt szimbóluma ál­lott: a republikánusoké az elefánt, a demokratáké a csacsi. A republikánus kongresszus idejére tehát egy óriási mé­retű felfújt gumielefántot sé­táltattak meg Philadelphia utcái fölött s az emberek örö­mét nem rontotta meg az sem, hogy az elefánt időközönként lekókkadt, hat-nyolc emelet magasságból a földre kellett húzni, tömlőit beragasztani s gázzal újból megtölteni. Az óriási papírmasécsacsit pedig a demokrata kongresz­­szus színhelyéül szolgáló szál­loda előtt állították fel s a csacsi barátságosan köszönge­­tett két fülével jobbra-balra, félszemével kacsintgatott is a tisztelt választókra, sőt az est beálltával színes gőzöket is fújdogált harcias orrcimpás- WLA republikánus párt persze nem elégedett meg ezzel a mutatvánnyal. Nemhiába a nagytőke emberei állanak mö­götte. Legesélyesebb jelöltjé­nek, Daweynak választási iro­dájában boldog-boldogtalan­nak osztogattak­­kongresszusi emlékeket*, amelyek — euró­pai méretek szerint — bizony egyegy kisebbfajta lélekvásár­lásnak is megfeleltek volna. Parfümösüvegeket, ezüsttisz­títószereket, csokoládét, ciga­rettatárcát, rágógumit és más ezerféle cókmókot nyomtak a hatott párttagok késék. Ez­zel és más hasonló machiná­cióikkal aztán el is érték, hogy a republikánus párt többi elnökjelöltje már az első na­pon visszalépett Thomas E. Dewey javára. A demokrata párt neon dol­­gozhatott ilyen eszközökkel. S márcsak azért sem, mert mind egészen a kongresszus nap­jáig nem sikerült tisztázni a kérdést: jelölik-e egyáltalán Harry Trumant, a mostani el­nököt. A párt tetemes része ugyanis meglehetősen kiszere­tett Trumanból, és jobban sze­rette volna, ha helyette Ike Eisenhower, a népszerű tábor­nok vállalja a pártnak — eset­leg mindkét pártnak a közös — elnökjelöltségét. Eisenhower azonban már januáriusban ki­jelentette, hogy nem hajlandó jelöltként fellépni , most aztán ezt a szilárd elhatározását a legk­a­t­ego­r­ik­us­abb f­orm­­ába­n megismételte, így a F. D. Roosevelt legidősebb fia, Ja­mes által vezetett palotafor­radalom összeomlott s Truman egyedüli helyen került­ ki a demokrata párt jelöltjeként. Truman nem tudott, bizo­nyára nem is akart. Olyan pro­pagandaeszközökhöz nyúlni, amin őket a deweyisták alkal­maztak. Hiszen a republiká­nus sajtóban már azt is rossz néven vették neki, hogy a hi­­vatalos szolgálati idejéből három hetet azzal töltött, hogy elutazzék a nyugati ál­lamokba egy kis hangulat­keltő választási körútra- Sze­mére hányták, hogy ilyen­formán »az állam pénzén” ment pártkörútra. De azért Truman is szol­gált a­ tömegnek egy kevés­ke *cirkusszal.­ Közzétette: hány olyan döntést kellett elnöksége alatt megvétóznia, amelyeket a republikánus többségű kongresszus foga­dott el s amelyek kimondot­tan nép- és munkásellenesek voltak. így például a kon­gresszus megtagadta az­­ ár­ellenőrzésről szóló kormány­javaslat elfogadását; nem volt hajlandó egy lincselés­­ellenes törvényt. •• megsza­vazni; fenntartotta a válasz­tói adócenzust; nem fogadta el az órabérminimumnak­ 40-ről 75 centre való emelé­sét; nem kívánta a szociális biztosítás intézményét mintegy további 20 millió emberre kiterjeszteni- Truman ilyen­formán egész bűnlajstromot szedett össze a republikánus párt ellen s a­ republiká­nus többségű kongresszusnak sok törvényét kellett meg­vétózni"­­* Truman választási jel* Szava: »Az egyszerű emberek elnöke a kiváltságos emberek kongresszus ellen« Plain People’s President Against Ph­ilhged. PeotiUi Cotv Tel’Aviv, július végén. (A Világ tudósítójától.) A bevo­nuló zsidó hadsereg aloszta­gaival érkeztem az elfoglalt Ramle arab városba. Ez a vá­ros igen fontos kulcspozíció. Ezrével fogták el itt az arabo­kat, akik szívesen adták meg magukat. Négy német náci tiszt, valamennyien arab századpa­­rancsnoko­k, Ramle város el­foglalása előtt megszökött. Ugyancsak eltűntek azok az angol tisztek, akik arab száza­dokat, vagy zászlóaljakat vé­gress­ nem volt teljesen si­kertelen­ Amíg ugyanis köz­vetlenül a demokrata kon­­vent összeüléséig mindössze 19% választó nyilatkozott Truman mellett, addig ez a szám most már 29­2-re emel­kedett. Persze szemben a Dewey mellett hangolt 42,1%- kal.* A republikánusok mellett a pénz, a demokraták mellett a politikai befolyás- Joggal te­hető fel a kérdés: ki és mi áll a harmadik párt, Henry A- Wallace pártja mellett s­zettek. Érthető okoikból nem akartak zsidó fogságba ke­rülni. A város vezetősége feltétel nélkül adta át Ramlét a zsidó hadsereg katonai parancsnok­ságának. Elmondták, hogy kezdettől fogva a háború ellen agitálnak és azt hangoztatták, hogy békében óhajtanak élni Palesztina zsidó lakossá­gával. Ramleből sem a­­keresztény, sem a mohamedán vallású arabfajú lakosság nem mene" Valósággal megható, ho­gyan hozta össze a Harma­dik Párt a maga propa­gandaalapját. 59 centes, 1 dolláros és 5 dolláros szelvé­nyeket bocsátott ki Wallace irodája s a kisemberek töme­gestől váltják be ezeket a szelvényeket, hogy így gyűjt­sék egybe az amerikai válasz­tásoknál mindenkor elkerül­hetetlen nagy költségeket. Amikor e sorokat írjuk, természetesen még nem tud­juk, hogy a Harmadik Párt­­kongresszusa minő sikerrel zárul majd. Annyi azonban máris bizonyos, hogy ha hat héttel ezelőtt a próbaszavan o­ku­lt el, Jaffából 12.000 avató menekült érkezett. Visszater­te pítik őket lakóhelyükre. A zsidó katonai rendőrség végigkutatta az arab negyedet és rengeteg fegyvert talált. Közlekedési zárlatot rende­­­tek el. Az arab lakosság éeti 7 órától reggel 6 óráig bent hagyhatja el lakóhelyét. Több angol tiszt került hadifogságba, őket az arabok akl együtt fo­­golytáborba szállították. Halmi József mások (Gallup mások) mindössze 6%-nyi esélyt mu­tattak Wallace javára, ez a múlt héten már 15,3%ra ug­­rott fel. Ahhoz kevés — és ezt nem is várja senki a Har­madik Párttól — hogy Wal­­lace-t diadalra vigye az el­nöki székért vívott harcban. De arra mindenesetre jó lesz, hogy az elefánt bőgése és a csacsi óbégfutása mellett hangot adjon annak a tiszta emberi szónak, amely békét akar teremteni a kettészakadt világ között, s amely a sokat szenvedett emberiséget végig a józanság és a teremtő munka útjára akarja terelni. Palesztinái Ramleből M­egszöktek az arab hadsereg német és angol századparancsnokai W­allacet ma választják meg az USA elnökjelöltjévé A ma délelőtti világpolitikai híranyag legjelentősebb hírei: 1. Szovjet részről erélyesen megcá­folták az United Press egyik je­lentését, amely Szokolovszki tá­bornagy állítólagos nyilatkozatát ismertette. 2. Clay tábornok was­hingtoni tárgyalásainak befeje­zése után visszaindult Németor­szágba. 3. Az amerikai harmadik párt ma választja meg Wallace-­ elnökjelöltté. 4. A francia nem­zetgyűlés mai ülésén szavaz arról, hogy megbízza-e André Marié­, a kormányelnöki teendőkkel. 5/ A Szovjetunió újabb jelentős pénz­ügyi engedményeket­ tett Bulgá­riának. A berlini rádió ma reggeli jelentése szerint a szovjet övezetben holnap meg­kezdődik és három nap alatt be­fejeződik az átragasztott bank­jegyeknek újonnan készült bank­jegyekre való átcserélése. A szov­jet hatóságok közlése szerint tisz­tán technikai jellegű akció során egyelőre mindenki 70 márkát vált­hat át 1:1 arányban, többi már­­káját bankszámlára helyezi el és később szabadon rendelkezhet fe­lette. A szovjet övezet szovjet és német hatóságai céltudatos ha­zugságnak bélyegezték a nyugati sajtónak azt a híradását, amely szerint: „a bankjegycsere során értékcsökkentést hajtanak végre". A németországi Szovjet Tájé­­koztatási Iroda tegnap este eré­lyesen megcáfolta az United Press­­nek Szokolovszki tábornagy állí­­tólagos nyilatkozatát ismertető je­lentését­ A cáfoló közlemény sze­rint az HP tudósítója a lengyel felszabadítási ünnepségen oda­lépett Szokolovszkihoz és kérdé­seket intézett hozzá Berlinre vo­natkozólag,­­az a néhány mondat azonban, amellyel a tábornagy az amerikai újságíró kérdéseire vá­laszolt, tökéletesen eltér az AP részéről Szokolovszkinak tulajdo­nított kijelentéseiktől az­ állítólagos intervjú tehát valótlan és nem felel meg a tényeknek­. A moszk­vai Izvesztija egyébként tegnap megismételte azt a hivatalos köz­lést, amely szerint­­a szovjet kor­mány hajlandó tárgyalni a ber­lini helyzetről, a tárgyalásokat azonban nem lehet semmiféle elő­zetes feltételhez kötni*. Nyugaton továbbra is igen sok békülékeny­­hangú megnyilatkozás hangzik el és egyre több utalás történik a négyhatalmi tárgyalásokra. A pá­riai Intrainsigeant szerint »eny­­hült a viszony a Szovjetunió és az USA között és a berlini viszályt közeli négyhatalmi tárgyalás old­ja majd meg*. A francia parla­ment külügyi bizottságában teg­nap Braun kommunista képvise­lőnő javaslatot tett a négyhatal­mi tárgyalások szorgalmazásán*. A bizottság 3:5 arányban, három tartózkodás mellett elvetette a javaslatot. Több képviselő a sza­vazás után kijelentette, azért fog­lalt állást a javaslat ellen, mert »a kérdést nem tartják időszerű­nek”. A londoni Economist a ber­lini helyzetről írva megállapítja: »Az a körül­­ény, hogy a nyugati hatalmak szorítóba kerültek csak erőszak vagy visszavonulás között választhatnak, annál vilá­gosabban bizonyítja a Szovjetunió hatalmát és döntő súlyát a bem­ent kérdésben­. A Manchester Guardian azt javasolja, hogy a nyugati hatal­maik újabb jegyzéke ne tartal­mazzon előzetes feltételeket. A New York Times négyhatalmi tárgyalásokat sürgetve, így ír: »A Szovjetunió politikai er­eje és

Next