Világ, 1948. szeptember (974-999. szám)
1948-09-28 / 997. szám
Hadifogolynévsor • Rádió-műsor ■ - Magyar asszonyok náci-máglya 997. SZÁM * ÁRA 60 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1948 EMBER 18 * KEDD Letartóztatták a tárgyaláson a vádlott tömeggyilkos feleségét A Szovjethez intézett újabb jegyzékben ismertetik álláspontjukat a nyugati hatalmak a berlini kérdésben A világpolitikai helyzet két főmozzanata: 1. Visinsski szovjet külügyminiszterhelyettes az UNO közgyűlésén elhangzott beszédében — éles hangon bírálva a nyugatihatalmak háborító előkészületeit — javaslat tett a ■nagyhatalmak fegyveres erőinek csökkentésére és az atomfegyverek eltiltására. 2. A nyugati hatalmak a szovjet kormány jegyzékben kifejtett állásfoglalásának tanulmányozása után úgy döntöttek, hogy Berlin ügyét a biztonsági tanács elé terjesztik. Visinszki szovjet külügyminiszterhelyettes az UNO közgyűlésének szombat délutáni ülésén a szovjet kormány nevében javaslatot tett az öt nagyhatalom fegyveres erőinek egy éven belül egyharmaddal való csökkentésére és az összes támadó célra szolgáló atomfegyverek használatának eltiltására. A nagyjelentőségű javaslatok elhangzását, megelőzően Visinszki a többi között kijelentette: "A Szovjetunió békepolitikát folytat és minden erejét arra összpontosítja, hogy a nemzetközi kérdések megoldódjanak. A szovjet népnek mind a kat keze tele van békés munkával. Legfőbb gondja a konszolidáció és országa szocialista építményének további fejlesztése. Megingathatatlanul védi a békét és a nemzetek biztonságát. Az USA-ról a szovjet külügyminiszterhelyettes a következőket mondotta :"A második világháború befejezése után az USA kormánya a támadószellemű erők elleni harc politikájáról áttért a terjeszkedési és a világhatalmi tervek megvalósításának politikájára. Vad propagandát folytat egy új háború érdekében a Szovjetunió és a keleteurópai új demokráciák ellen. Lázas fegyverkezési versenybe kezdett. Valósággal bálványozza az atombombát. Ennél a politikának semmi, közös vonása nincs a, békepolitikával . szovjet külügyminiszterhelyette s a továbbiakban emlékeztetett arra, hogy még mindig fennáll az angolszász hatalmak közös vezérkara, utalt az angolszászok közös hadgyakorlataira és támaszpontpolitikájára, majd rámutatva, hogy a nyugati országokban a nekivadult háborús uszítók nyíltan tárgyalják a Szovjetunió és az demokráciákra irányuló különböző támadási terveiket, részleteket ismertetett a nyugatiásító idevonatkozó cikkeiből. Visinszki hoz.ízte: »A legvadabb módon igyekeznek a közvéleményt megdolgozni. Korlátlanul frínsi—-----*7- ,. g-’o'' I '(■’ ■ - - ' t éji, az új demokráciákat. Az újságok, folyóiratok és könyvek sokmillió példányban jelennek meg, telve a legaljasabb gyűlölettel a demokrácia és a szocializmus ellene. A szovjet külügyminiszterhelyettes ezután felsorolta több nyugati felölije államférfi és politikus (Forrestal és Royall USA-mveszterek, Kenney, az USA shangiai légierejének parancsnoka, Walsley, a brit légierők helyettes vezérkari főnöke, stb.) nevét, megállapítva: »Ezek — főképpen az USA magasabb rangú parancsnokai — gyönyörűen kidolgozott terveket hangoztatnak szovjet, városoknak, például Moszkvának, Leningrádnak, Kievnek, Odesszának, Charkovnak elpusztítására a légierő és az atombomba felhasználásával. Royal Bridges, Brown és más kalandorok beszédeikben nyíltak, követelték, mérjenek csapást a batumi és bakui olajföldekre, a Donyecmedencére és az Ural gerince mögött elterülő ipari területre. Nyugaton állapította meg a továbbiakban Visinszki,vad fegyverkezési hajsza folyik és ebben a versenyben a USA áll az első helyen. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy az USA hadserege tavaly három és félszer nagyobb volt, mint a háború előtt, légiereje az 1937-es állomány tizenhétszeresére, haditengeré, ■szete pedig három és félszeresére nőtt. Az USA 1948—49. évi hadügyi költségvetése 4 milliárddal nagyobb, mint az előző évi volt és 1952—53-ban már 22 és fél milliárd dollárt szándékoznak katonai célokra fordítani. Visinszki emlékeztetett a nyugati országok amerikai részről történt felfegyverzésére is, majd leszögezte: » Könnyű előrelátni, hogy a jelen ülésszakon is pompás , és magasröptű beszédeket mondanak majd a nemzetközi együttműködésről, a nemzetek békéjéről és biztonságáról, az emberi jogokról és a demokráciáról. Tudjuk azonban, hogy ugyanakkor az UNO színfalai mögött, a különböző főhadiszállásokon, az USA, Nagybritannia és több más ország katonai irodáiban, látásán dolgoznak olyasmin, aminek semmi köze nincs a békéhez, vagy ezeknek az országoknak veddjéhez- A kisemberek milliói, akik vérükkel szette fasiszta, védnökeik és a nemrégiben végetért világháború szervezőinek bűneiért, nem egyezhetnek bele a háború megismétlésébe, amely szörnyű bonyodalmakat és szenvedést hozna az egész emberiségre.'* Az Izuzsija Visinszki beszédével kapcsolatban így ír: ^Mindenki számára világos, de— az e*velvényen itt.hcsupán Visinszki beszélt, hanem maga a Szovjetunió. Beszéde mintaképe volt, annak, hogy a Szovjetunió mindig egyenesen és nyíltan szólt a világ közvéleményéhez. Visinszki szavai úgy hatottak, mint a villámcsapás*. A TASS is azt jelenti, hogy szovjet javaslatok meghökkentették az amerikaiakat*. A berlini rádió szerint: ,,Visinszki beszédét különösen a kisebb hatalmak küldöttségeinek körében, mint reménysugarat értékelték*. A párisi Humanité kiemeli, hogy a beszéd bölcs és erőteljes hangú volt. A szocialista Populatin szerint Visinszki javaslatainak megfogalmazásáról lehet vitázni, de tagadhatatlan, hogy ezek aavaslatok lényegbevágóak*. A lap hozzáfűzi: „Bűnösnek kellene bélyegezni azokat, akik csupán vállvonogatással fogadnák a javaslatokat. Berlut ügyében újabb fordulat következett be. A három nyugati nagyhatalom külügyminiszterei tegnap délután bejelentették, hogy a berlini kérdést a biztonsági, tanács elé terjesztik. A bejelentés közvetlen előzményei: A szovjet kormány szombaton nagykövetei útján eljuthatta a brit, amerikai és francia kormányhoz a nyugati hatalmaknak Borin ügyében szerdán elküldött jegyzékére adott válaszát és néhány órával később a Szovjet Távirati Iroda hivatalos közleményt hoz°tt nyilvánosságra a nyugatiak és a Szovjetunió között augusztusban és szeptemberben folyt tárgyalásokról. , A szovjet közvélemény a nyugati hatalmakat teszi felelőssé a Berlinben keletkezett helyzetért , amelyet a közvélemény szerinta potsdami értekezlet, valamint a németországi és berlini ellenőrző gépezetről szóló négyhatalmi egyezmény döntéseinek az USA, Nagybritannia és Franciaország kormányai részéről történt megsértése eredményezett. A moszkvai közlemény a moszkvai és berlini tárgyalások sikertelenségéért is a nyugati hatalmakra hárítja a felelősséget, majd újból leszögezi a szovjet álláspontot, amelynek a pénzügyi kérdéseken kívül a legénygesebb megállapítása a következő: A szovjet kormány kitartáson álláspontja mellett, hogy a szovjet parancsnokság ellenőrizte Berlin és a nyugati övezetek közöti légi, vasúti, vízi és országúti, kereskedelmi és személyi forgalmat. A szovjet közlemény beelepzésül megállapítja, hogy s a szovjet kormány magatartása el fo-o: ’hat? arpot nyújtott a berlini kérdés rendelésére és ilyenformán az USA, Nagybritannia és Franciaország kormányán mé(Folytatás a 3. oldalam.) Jog írta Bródy Ernő Az imént lefolyt hévízi biogázgyűlés az időszerű jogi kérdésekkel foglalkozott. A változott politikai és gazdasági viszonyok folytán történtek már törvényhozási intézkedések. A hévízi gyűlés széles távlatban tárta fel a jövő teendőit. Az elavult törvények helyére az új helyzet iíj szabályozást kíván. A reform a közösség érdekvédelmén alapul. E mellett védelmet igényelnek a magyar állampolgároknak terésze-* tes és elidegeníthetetlen emberi jogai, amelyeket az 1946.-iki köztársasági törvény a felszabadulás után megállapított. A gyűlés mindenesetre alkalmat nyújtott arra, hogy a joggal a jogászok foglalkozzanak- mégpedig nem utólag, elkésve, hanem előzőleg, idejében. A tanácskozások anyaga így előfutára lehet, a törvényhozási műnek. A köznek csak hasznára válthatik, ha az előkészítés munkájában minél többen vesznek részt a jogi élet tényezői közül. A végső döntést úgyis a közélet legfőbb szerve, a magyar nép képviselete, az országgyűlés hozza meg. Az egyik felszólaló azt mondta, hogy a bíró, csak akkor tudja a törvényt helyesem alkalmazni, ha ismeri annak célját. Ezt a célt a szöveg mellett csak az előzményekből, a tárgy feletti vitákból és főleg a törvény indokolásából lehet felismerni. Ezen a ponton válik ■az indokolás döntő jelentőségűvé. És itt mutatkozik a kiküszöbölhetetlen ellentét a törvény és a rendelet között. A rendelet csak parancsol, de nem indokol. A törvény parancsol és indokol. — Mikor egy jogszabály megjelenik, ahhoz mindenkinek tartania kell magát. Az ügyész vádol, a védő véd, a bíró ítél a törvény alapján. Legyen a törvény egyszerű, világos, úgy, hogy azt mindenki megértse. A demokráciában nincs szükség arra, hogy ,a szöveg burkoltan fejtse ki a gondolatot, nyakat okért stílusban , amelyeta szakember is nehezen tud kisillabizálni. A törvény szövege csak szabatossága által különbözzék a mindennapi beszédtől. A magyar jogászság nem lármás prestoriánus gárda, sem néma, mameluksereg. Lehetnek véleménykülönbségek, nézeteltérések- A vita tisztázza az eszméket. De van olyan pont, amelyről fel lehet tenni, hogy a vita lezárult és a kérdés eldőlt. Ez a fasizmus és a vele várhatatlanul összefüggő jogegyenlőség. A fasizmus a jogtalanság, az igazságtalanság, az embertelenség megtedtve." Ő n. Ezzel szöges ellentétben a demokrácia a jogot, az igazságot, az emberséget akarja szolgálni, védeni és alkalmazni. A jogegyenlőségen vágott legkisebb rés a demokrácia gyógyíthatatlan sebe. A jogegyenlőséget nem lehet felosztani, parcellázni és kategorizálni, mert ha ezt teszik, ezzel a demokrácia halálos léket kapott. Ha akár származás, akár foglalkozás, akár lakóhely, akár hatalmi szempont szerint hasítanak le valamit a jogegyenlőségből, azzal a demokráciát rombolják. Teljes és tiszta jogegyenlőség nélkül nincs demokrácia.Ajogászgyűlés tárgysorozatából — többek között — kiemelkedik az ügyvédség helyzete, szerepe és jövője. Az ügyvédség munkáját a törvény szabja meg. Az ügyvédnek munkájába bele kell fektetnie tehetségét, tudását, erkölcsét és lelkiismeretét. Az ügyvéd az ügy első bírája, aki csak azt az ügyet vállalja, amelyet meggyőződéssel tud képviselni. Viszont az ügyvéd előtt szabaddá, kell tenni a védelemnek minden törvényesen megengedett módját és eszközét. Nem melléklépcsőn és hátsó karun, hanem a főkapun, a jogtudomány és a joggyakorlat arzenáljával kell felvonulnia az igazság csarnokába. Magyarországon a jogászoknak dicső múltja van. A Martinovics perben a védők, Sásdi Szabó László és társai fejük kockáztatásával tartottak ki a vértanuk mellett. Az országgyűlési ifjak perében Réső Emel Sándor és Perger János megtagadták a jogtalanul követelt titoktartási eskü letételét. Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Szalay László, Ghicsy Kálmán nagy közjogászok, vérbeli kodifikátorok voltak, — ők szerkesztették az 1848. évi emlékezetes törvényeket. Egy későbbi korban a mesterségesen felszított közvéleménnyel szemben Eötvös Károly őserejű magyar lángelméje verekedte ki az igazságot. A kormányon levő miniszterelnökkel szemben Vázsonyi Vilmos védte az ellenzéki Désy Zoltánt, aki azt állította Lukács Lászlóról, hogy Európa legnagyobb panamistája. A független magyar bíróság Désyt felmentette. Az ügyvédi közéletben Hódossy Imre, Győry Elek, Papp József, Baracs Marcell az ügyvédi korrektségnek, makulátlan tisztaságnak, tehetséggel párosult tudásnak voltak mintaképei a kar önzetlen vezetésével. Az ügyvédnek minden időben és minden ügyben az erkölcsi magaslat csúcsán kell teljesítenie nemes hivatását