Világ, 1948. október (1000-1026. szám)
1948-10-17 / 1014. szám
Az osztálysorsjáták taljss gyorsletéfa nádtónősor Magyar asszonyok náci-dáglyán 1014. SZÁM * ÁRA 60 FILLÉR mrvmmv'xwaummmu.u*I HM 1948 OKTÓBER 17 * VASÁRNAP Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. fiáira 23n lével a Krisztus iszsifiii 115. évfoofi (S. G.) Vara úgy, hogy a rohanó események izgalmaitól eltikkadtan az ember elővesz, csak úgy találomra, valamilyen régi könyvet, amely — nem tudni már hogyan — odakerült valahogy a polcunkra. Miként a középkor szichomantái, az ember találomra felüt egy lapot; előbb csak úgy közönyösen, aztán mind nagyobb izgalommal belefelentkezik az ember a régmúlt tegnapba, s máris az az érzése, mintha a legmaibb riportot olvasná. A kulisszák mások, de a cselekmény itt ég körülöttünk: tanít, fűt, jósol és megnyugtat. Három római ember levelez egymással a fennt mondott 115. esztendőben. Az egyik: Chilis Caecilius Secundus, akit az utókor azifjabbik Plinius' néven emleget, jóvagyonú földesúr valahol Toscanáiban, ahol a legszebben, legelegánsabban beszélik a latint. Műgyűjtő, aki csak nemrég vásárolt egy korintusi bronzszobrot. A császár — Trajanus — barátja. Gyakran leveseznek egymással, mert a császárt a Duna-menti háborúi távol tartják Itáliától, de mégis szeretne hazulról megbízható információkat kapni. A másik levélíró: Caius Suetonius Tranquilles. Katonatiszt fia, de önmaga meglehetősen unja ezt a fegyveres ide odavándorlást, ezért inkább ügyvédségre adja magát, mindaddig, amíg barátja, Plinius, be nem ajánlja őt acsászárhoz magántitkárnak. Ebben a minőségében kényelmesen hozzáfér a császári levéltárakhoz s ettől kezdve felcsap történésznek: megírja a római császárok történetét. Közben pedig sűrűn levelezik Pliniusszal. S a harmadik férfi: Epiktetos, a stoikus bölcselő, aki csak egy évvel idősebb Pliniusnál. Ezekben a nyugtalan, korváltó időkben inkább elvonul a világtól. Undorodik a római társadalom laza erkölcseitől, az előkelők kiváltságaitól. Őt is elfogja a római társadalmon végig reszkető bizonytalanság-érzés. Az irracionalizmusban keres menedéket. Suetonius levele Pliniushoz: — Pártfogóm, lelkem barátja, üdvözlet Néked. Hiszem, nem veszed képmutató hizelgésnek, ha őszinte szerencsekívánataimat küldöm abból az alkalomból, hogy megválasztottak augurnak és Saturnus temploma kincstárosának. — Igen szép kitüntetések ezek. De, magunk között, mondd barátom, te csakugyan hiszel a madárjóslatokban, ami most már — mint augurnak — kötelességed. Tudom, hogy Tacitusnak írtál arról, hogy az álmok jós erejét fenntartás nélkül elfogadod. Holmi szellenhistóriákról is hallottam, amelyek Veled állítólag megestek. — De hát, drága patrónusom, hol van mindez a ma-1 darab röptétől vagy éppen a beleiktől? Ugyan ma már 8 minten lehetséges. Társadal- műnk teli van nyugtalanság- gal. Jócok és diósnők pompás üzleteket csinálnak az emberek hiszékenységéből. Mindenféle szekták keletkeznek, mint eső után a gomba. Csak legutóbb is az történt — de talán még nem hallottál róla toscanai magányodban —, hogy a római tanács kiűzte a város falai közül a Tiberis I mentén letelepedett zsidókat. akiket valamilyen Chrestosz látit folytonos nyugtalankorfi húsra. Te nem tudsz ezekről a Chrestos-hívekről? Ha igen, közöld velem, mert urunk a császár, igen érdeklődik a kérdés teszit. A hahatwai" isteneknek ajánljak. Suetonius Plinius sietve válaszolt ] Suetonius, illetve a császár kérdésére: — Ha jól vagy, Suetoniusom. S akkor boldognak érzem magam. Ajánld szolgálataimat a császár úrnak, akivel tudatni szeretném, hogy ezekkel a Chrestos-hívő zsidókkal csakugyan baj van. Valamilyen babonájuk van, s ez gyorsan terjed nemcsak a városokban, hanem a falvakban is. Bevallom, a dolog lényegét nem nagyon értem, pedig a jómultkoriban két női diakonisszájukat (ministrae) még kínpadra is vonattam- hogy megtudjam a titkukat. Be kel vallanom, minden fáradozásom hiábavalónak bizonyult. Én aztán mindenesetre, elrendeltem, hogy mindazokat az embereket, akik csökönyösen ragaszkodtak ahhoz, hogy ők eh rostos zsidók, figyelmeztettem a következményekre végül kiszolgáltattam őket a pribékeknek, mert meg vagyok róla győződve, hogy bármi legyen is a hitük tárgya, már csak azért is megérdemlik büntetésüket, mert ennyire csökönyösen ragaszkodnak a hitükhöz. Ki látott már ilyen keménynyakúsángot vallási dolgokban?..! Egyébként bármennyire kevés figyelmet is érdemel ez a zsidó szekta, mégis meg kell mondanom, hogy gyerekkori emlékeim bizonyos jelentőséget tulajdonítanak az ő tanításaiknak. — A jeruzssálemi zsidók akkoriban bevádolták Nero császárunknál ennek a szektának egyik vezetőjét, valami Saulust vagy Paulust, a nevére már nem jól emlékezem, hiszen mindössze hat éves voltam. Akkor szoros őrizet alattfélcsuklóját hozzáláncolták egy katona félcsuklójához- hogy ne tudjon megszökni! felhozták Rómába. A vád az volt ellene hogy követői nemcsak (Folytatás a 3. oldalon) az érdi emberrablók főnökéi Ma délelőtt négynapos hajsza után rendőrkézre került az érdi emberrablás értelmi szerzője, Vidéki Antal sósókúti kőműves is. Vidéki ma reggel a Molnár utca 19. számú házban egyik rokonát akarta felkeresni. A rokon nem tartózkodott otthon. Vidéki hosszasan dörömbölt a lakás ajtaján. A zajra felfigyelt a házfelügyelő, az újságokban olvasott személyleírás alapján felismerte Vidékiben az érdi emberrablás tettesét. Rendőrért sietett. Vidéki a rendőr közeledtére futni kezdett. Izgalmas hajsza után a Molnár-utca végén a járókelők segítségével sikerült elfogni. Megbilincselve előállították a főkapitányságra és azonnal megkezdték kihallgatását. Vidéki nyomban beismerte a bűncselekményt. Halálsápadtan, dadogva mesélte el, hogyan rabolta el már letartóztatott bűntársaival dr. Fodor Pál érdi körzeti orvost. — Kérem szépen, higgyék el, eszünk ágában sem volt megölni a doktor urat, csak pénzhez akartunk jutni — hajtogatja siránkozva. Kiderült róla, hogy kétszer volt már büntetve, legutóbb rablás miatt a váciegyházban ült. Augusztus 18-án szabadult, azóta lopásból tartotta fenn magát. A detektíveknek arra a kérdésére, hogy miért nem dolgozott, ezt válaszolta: — Súlyos beteg ember vagyok, nehéz nekem a munka. A rendőrorvos megállapította, hogy Vidékinek semmi baja. A rendőrorvosi vizsgálat után Vidéki bevallotta: tagja volt a nyilaskeresztes pártnak és Érden, valamint Törökbálinton részt vett a zsidó lakások kifosztásában is. A felszabadulás után abból élt, hogy a bujkálóknak búvóhelyeket szerzett. Romos épületekből lopott építőanyagokból szállásokat épített a kitelepítés elől menekülő svábok részére, ezért jól megfizették. Arról, hogy miért rabolták el az orvost, ezt vallotta: — A doktor urat régóta ismerem. Többször kezelésre jártam hozzá, mint OTI körzeti orvoshoz. Meg voltam győződve arról, hogy többszázezer forintot érő vagyona van. Barátaim nagyon szegény emberek voltak, mindegyiknek szüksége lett volna pénzre, ezért határoztam el, hogy negyedmagammal elrabolom az orvost és megzsarolom hozzátartozóit. Bevallotta később, hogy a pénzen sváb barátaival együtt nyugatra akart szökni. Vidéki Antalt ma délelőtt átadják az északpestvármegyei kapitányságnak, amely a vakmerő emberrablás ügyében nagy sikerrel folytatta le a nyomtozást. Onnan kerül majd át az ügyészséghez. Petrovics Béla Feleség is kap családi pótlékot, ha keresetképpen férjét tartja el Érdekes elvi jelentőségű döntést hozott a főváros törvényhatóságának fellebbezési albizottsága. Három fővárosi tisztviselőnő előadta, hogy képtelenek eltartani keresetképtelen férjüket s ezért családi pótlék kiutalását kérték. Kérelmüket a polgármester elutasíotta. Dr. Ladányi Ármin javaslatára az albizottság megváltoztata a pógármeseri határozatot, és elvi jelentő-séggel megállapította, hogy ,, keres,képtelen férjet e tartó feleségnek a férj után családi pótlék jár. Vakmerő szökés a fogházból Pénteken reggel, amikor a foglyokat a cellákból a tárgyalásra kísérték, a Mankó utcai fogház egyik cellájából beállt a sorba Gáspár József hírhedt besurranó tolvaj is, így lejutott a fogház földszintjére, ott félrehúzódott egy Sarokba. Egy fogházőr gyanút fogott és igazoltatta az ismeretlen műért. Gáspár nem tudott semmiféle igazoló iratot felmutatni, de arra hivatkozott, hogy a közelben lakik. Erre a fogháztiszt Gáspár mellé adott egy őrt, hogy menjenek el a megoldott címre és ellenőrizze az adatokat. Gáspár útközben megszökött őrétől. Tátrai vonósnégyese egyedül került döntőbe A Bartók-verseny eljutott a döntőkig. A kamarazene versenyben a kitűnő Tátrai Vilmos vonósnégyese bekerült a döntőbe, amit Bíró József fiatal együttese szintén megérdemelt volna, de a versenybizottság a szabályzat alapján úgy találta, hogy egytizeddel elmaradt a szükséges pontszámtól. A határozatot hoszszas tanácskozás előzte meg. A zeneszerzők versenyében dr. Járdányi Pál és Tardos Béla győztek. Az első díjat nem adtáj ki ki, de a 10.000 forintos pénzjutalmat kettéosztva második díjként kiadják. A loki vonósnégyes pályázat közül győztesként kikerülni nagy eredmény, ezt jutalmazzák ezzel a gesztussal. A harmadik helyen Jean Martin (Pária) és Ottó Ferencrt (Bratislava) osztozkodnak. Járdányi Pál, az akadémia legfiatalabb tanára évek óta töretlen vonalban haladt előre a maga útján. Sitkora általános örömet keltett. A zsűri tagjai Jemnitz Sándor, Szabó Ferenc, Szervánszky Endre, Kókay Rezső s Visky János voltak. Lakatossal nyittatta ki a betörőnő a kiszemelt lakást Tegnap délben jólöltözött fiatal nő állított be a Sallai Imre utca egyik lakatosműhelyébe azzal, hogy elveszítette lakáskulcsát és kérte a lakatost, hogy a közeli 14.—16-os számú házban lévő lakását nyissa ki. Wein Béláré lakása elé vezette a lakatost, aki egyik segédjét is magával vitte. Lebontották a zárat, az asszony pedig kifizette a lakatost, bement az egyik belső szobába s ezzel a dolog el is intéződött volna. De a szomszédok is észrevették az esetet és szóltak a házfelügyelőnek.Az ismeretlen nő éppen rakosgatott a szobában, amikor belépett a házmester, de nem veszítette el létek jelenlétét. Erélyesen hangoztatta, hogy ő Wemné új albérlője. A házfelügyelő bocsánatot kért, azúj albérlő pedig hamarosan távozott. A főbérlő délután érkezett haza s ekkor tudta meg, hogy soha nem is látott albérlője 12.000 forint értékű ékszerétés drága fehérneműkészletét vitte el. A rendőrség megindította a nyomozást a csinos betörőnő kézrekerítésére. Könnyfakasztó bombává akartak megakadályozni egy öngyilkosságot Péntek este azv. Lukács Istvánné Vezér utca 163/b. alatti lakos közölte a rendőrséggel, hogy fia, Lukács Tibor 26 éves MATEOSzalkalmazott öngyilkosságot akar elkövetni. Lukács bezárkózott a szobájába és nem nyitotta ki a nyomozók felszólítására az ajtót. Betörték az ablakot és könnyfakasztó bombát dobtak be. Ekkor azonban dörrenés hallatszott. A nyomozók bemásztak a szobába, de Lukács Tibort már holtan találták. Szerelmi bánata miatt követett el öngyilkosságot.