Világ, 1949. január (1077-1097. szám)

1949-01-12 / 1081. szám

Rádió-műsor ■ Keresztrejtvény ■ A 1081. SZÁM * ÁRA 60 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA PR_____________________1949 JANUÁR 12 * SZERDA G ssk tüdós lehet ezután „doktor“ Habsburg Ottó ©S AZ USA A forradalom uszálya Irta Kárpáti Aurél A forradalmak természet­rajza, szériát, minden nagy társadalmi átalakulás áram­­la­ta magával sodor bizonyos hordalék­elemeket. A mélyből feltörő igazi érték nyomába óhatatlanul odaszegődik a vele együtt felszínre kerülő salak is, mint az újjászületést jelző konvulziók mellékterméke. S ettől nem mindig könnyű megszabadulni, bárha az időnként megismétlődő tisz­tító viharok előbb-utóbb rend­szerint elvégzik rostáló mun­kájukat. Kiv­ált kép áll ez politikai vonatkozásban. A forradalom élhajójának vontató­ kötelére számos vegyes­ rakományú uszály akaszkodik rá, hogy kényelmesen vitesse vele ma­gát. Ezekben az uszályokban leginkább a ha­mar tájéko­zódók, ügyeskedők és számító haszonélvezők gyanús csa­patai helyezkednek el. A fenti cím mégsem rájuk, erre a kifejezetten politikai »sleppre« céloz. Akad a forradalomnak másfajta uszálya is. S ebben sokszor nem is rosszhiszeműek foglalnak helyet. Teszem, sér­tődött művészek. Olyan festők, szobrászok, muzsikusok, köl­tők, vagy színészek, akik vala­mely mellőzés miatt érzett művészi megbántó­dásukat politikai téren szeretnék kom­penzálni. Nem egyszer szinte túlkompenzálni. A továbbiak­ban róluk lesz szó. A két világháború közé eső korszak sok ilyen »sértődött« művészt produkált nálunk. Sértődöttségüknek többféle oka volt. Találkoztak köztük olyanok, akik az absztrakt festészetben, az atonális zené­ben, vagy az expresszionista költészetben olyan túlzottan egyéni remeket alkottak, hogy annak rajtuk kívül senki más értője, érzője, élvezője nem akadt. Ezek természetszerűen elszigetelődtek, mert hatásuk legfeljebb csak a hozzájuk hasonlók szűk körére terjedt ki. Hozzájárult magányos­ságuk növeléséhez az a körül­mény, hogy a Horthy-éra minden efféle extrém művészi megnyilatkozást egyszerűen baloldalinak, vagy éppen kom­munistának bélyegzett. A hiva­talos művészetpolitika az effajta »modern« művészeket eleve politikai (orrodat ■móroknak tartotta s úgy is könyvelte el. Elnyomta, üldözte őket, aminek az lett a természetes következménye, hogy a »meg nem értettek« a szabadító holnaptól várták el­ismertetésüket. Sokan közülük valóban őszintén oda is áll­tak a holnap hirdetőihez, már csak azért is, mert más egyebet aligha tehettek. Mikor aztán rájuk­ köszöntött a várva-várt felszabadulás napja: egyszerre azt kívánták, hogy most már az ő művészetük szabjon irányt, az ő tegnapi meg nem értett kifejezési formájuk legyen hivatalos, sőt egyed­uralkodó megnyilatkozása a népi demokrácia művészetpoli­­tikájának. Holott ez már csak azért sem lehetséges, mert a népi demokrácia mű­vészete nem lehet más, mint legszélesebb rétegekhez szóló, mindenki számára érthető, megközelíthető és élvezhető. De a forradalom uszályának utasai között szép számmal vannak ezeknél­­ egyszerűbb sértődött művészlelkek is. Olyanok, akik a múltban pusztán művészi tehetségük elégtelensége miatt érezték magukat elnyom­ottaknal. Ezért szorultak ellenzékbe s abban reménykedtek, hogy a politikai felszabadulás majd meghozza az ő művészi elis­mertetésüket is. Ezek azt hiszik, hogy most már elérke­zett a­z ő idejük s immiár ra­­oktrojálhatják a maguk gyenge, sokáig háttérbe szo­rított, közepes művészetét­­ a nagyközönségre. Csakhogy bár­milyen tiszteletreméltó is ,a múltbeli bátor, politikai ki­állás, bármennyire megér­demli is utólag a méltánylást és elismerést önmagában ez még nem ad jogot művészi téren semmiféle indokolatlan előretörésre. Magyarán meg­mondva: gyenge művészek ki­vételes helyzetének biztosítá­sára, közepes művészetnek erőltetett elismertetésére, — komolyabb és erősebb értékek­kel szemben — pusztán poli­tikai érdemek alapján. Ha a művészi tehetség hiányzik, nem pótolható sem a múltnak, sem a jelennek politikai meg­bízhatóságával. Természetes, hogy az új idők valóban új művészi tartalmat és formát hoznak. Ezt azon­ban csak a teljes értékű, igazi, nagy tehetségek teszik min­denkihez szólóvá. A nagy orosz muzsikusok zenéje mellett egy Bartók vagy Kodály legjava alkotásai mélyen a népből erednek, épp azért találnak egyetemes visszhangra a nép lelkében. Dallam, ritmus, összhang nélkül — s ez nem­csak a zenére, hanem a mű­vészet minden ágára érvé­nyes — a legjobb szándék sem avat igazi művészetté, merő­ben spekulatív, élő élettől el­vonatkoztatott, mesterséges lombik-készítményeket, akár­milyen címkével látják is éli azokat. A forradalom uszályá­ból ezért szükségképp hull ki idővel mindaz a felesleges »művészi« teher, amely nem találja meg útját a fejhez é® a szívhez, az értelemhez és az érzéshez. Palesztina ügye továbbra is ve­zető helyen foglalkoztatja­­ a világ közvéleményét. A második hely ma délben az USA új költségvetési javaslatával kapcsolatos híranya­got illeti meg. Nagy figyelmet ér­demelnek a kínai hadiesemények, valamint Cyrankiewitz lengyel mi­niszterelnök nemzetgyűlési beszéde és Fischer osztrák kommunista képviselő Habsburg Ottóról szóló kijelentései. Truman elnök tegnap terj­esztette az USA kongresszusa elé az 1949 július elsejével kezdődő új költségvetési tervezetet, amely 41,9 milliárd dol­láros kiadási keretével új amerikai csúcseredménynek számít. A kiadá­soknak több mint 50 százalékát ka­tonai kiadásokra és a külföld segé­lyezésére irányozzák elő. (A Mar­­shall-tervre a múlt évben előirány­zott 5,06 milliárd dollárnyi összeget az új költségvetési évben 4,3 mil­liárd dollárra csökkentik.) Az ame­rikai Haladó Párt máris éles bírá­lattal illette a kormányt a hihetet­lenül magas katonai kiadások miatt. A párt végrehaj­tóbizottságának nyi­latkozata kiemeli, milyen feltűnő az ellentét a hadügyi kiadások összege és a lakosság jólétére fordítandó néhány dollár között. Ugyancsak a Haladó Párt végrehajtóbizottsága felhívással fordult Trianonhoz, ve­gye komolyan azt a kijelentését, hogy »mindnyájan békét akarunk« és kezdjen tárgyalásokat a Szovjet­unióval az összes vitás kérdések­ben. A felhívás felszólítja az elnö­köt, utasítsa vissza Vandenberg és Forrestal terveit az amerikai fegy­veres erő külföldre küldésére és a nyugatatlanti katonai szövetségre vonatkozólag. Washingtonban tovább folynak a két­hatalmi tár­gyalások az Atlanti Szövetség elő­készítéséről. A főtéma változatla­nul az, hogy milyen európai orszá­gokat vonjanak bele a szövetség­be. Az érdeklődés középpontjában pillanatnyilag a skandináv államok állanak. A svéd közvélemény és sajtó máris egyöntetűen állást fog­lalt az ellen, hogy Svédország csatlakozzék a nyugati tömbhöz és Dániában is növekvőben van a semlegesség iránti vágy. A moszk­vai Pravda éleshangú cikkben ítéli el Lange norvég külügymi­niszter legutóbbi szovjetellenes sajtónyilatkozatát, amelyben Nor­végiának és a többi skandináv ál­lamnak a nyugati tömbhöz való csatlakozását sürgette. A szovjetellenes propagandával kapcsolatban emlékezhetünk meg arról a párisi jelentésről, amely szerint Kravcsenko, a hírhedt szov­jetellenes könyv szerzője Párisba érkezett a Les Lettres Francaises című lap ellen indított sajtóperé­nek tárgyalására. Kravcsenko ma s­ajtófogadást rendez és azt való­színűleg a francia rádió is közve­títi. A h­umanité ma reggeli száma éles hangon tiltakozik ez ellen és a­ többi között így ír: »Tűrhetetlen, hogy a francia, rádiót ilyen kétes erkölcsű hazaáruló kalandor ren­delkezésére bocsátják­­ Francia­­ország nagy szövetségese, a Szov­jetunió ellen. A 17 millió szovjet halott is ott lesz a tárgyaláson, hogy megvádolja az árulót. A ta­nukat már megidézték és Krav­­csenkót menthetetlenül le fogják leplezni.« A hadszínterek eseményei: 1. Kínában a néphad­sereg sikeresen folytatja hadműve­leteit, Nanking irányában. Nanking­­tól 320 kilométerre északra meg­semmisítették a Kuomintang 2., 13. és 16. hadseregét és már csak rövid idő kérdése az itt­ körül­zárt Kuomintang erők teljes fel­­morzsolása. A katlan-csata befe­jezése után a néphadsereg további 16 hadosztályt vethet harcba a Nanking ellen indított támadásba. Katonai körökben valószínűnek tartják, hogy január utolsó heté­ben megindul az offenzíva a Jangce folyó mentén is. 2. Palesz­tinából az el­lult 24 órában nem érkezett jelentés komolyabb harci eseményekről. Tel-Avivban tegnap bejelentették, hogy Izrael visszavonta Egyiptom területére betört csapatait. Ugyan­akkor a brit honvédelmi tanács — kiszivárgott türek szerint — úgy határozott, hogy további csapatokat, és repülőgépeket küldenek a Szuezi­­csatorna körzetébe. A Palestine Post ma reggel azt írja, »Anglia azzal a bejelentésével, hogy az Egyiptom területe fölé repülő izraeli gépeket ellenséges repülőgépeknek tekinti, valóságos hadviselővé vált«. Izrael — mint az­ AFP jelenti — azzal a kéréssel fordul a biztonsági ta­nácshoz, hogy nyilvánítsa Nagy­­britanniát hadviselő félnek és mondja ki, hogy az angol csapat­­összevonások közvetlenül veszé­lyeztetik a békét. Az USA k­ormá­nya tegnap kiadott nyilatkozatában, sajnálatos incidensnek minősíti az öt brit repülőgép lelövését és annak­ a reményének ad kifejezést, hogy­ a konfliktus nem lesz hatással a­ Rhodosz szigetén holnap kezdődő izraeli-egyiptomi fegyverszüneti tárgyalásokra. Keleteurópai viszonylatban három jelentés érde­mel figyelmet: 1. Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök a nemzet­gyűlés előtt bejelentette, hogy Len­gyelország 10 százalékkal túltelje­sítette az 1948. évi gazdasági ter­vét. A miniszterelnök hangsúlyoz­ta,­­a kormány nem fogja tűrni, hogy az egyház beavatkozzék az állama ügyeibe és hogy a templomi szószékeket államellenes propagan­dára­ használják félre. Cyrankiewicz beszéde során az ellenséges propa­ganda próbálkozásainak minősí­tette azokat a híreket, amelyek szerint Lengyelországban teljesen f­elszámolják a magánkézben levő kiskereskedelmet. 2. A varsói Try­­buna Ludu a jugoszláv gazdasági terv csődjéről írva, megállapítja: »A Tito-klikk a csődért a felelős­séget a Szovjetunióra és a népi demokráciákra akarta hárítani. Ezt a hadjáratot mesterséges köd­nek szánták, amely mögött átcso­portosítás folyik, vagyis szorosab­bá válnak a kapcsolatok az impe­rialista táborral.« A lengyel lap idézi a New York Herald­ Tribune­ megállapítását, amely szerint Tito a Kelet és Nyugat konfliktusában a semlegességre tért át. 3. Fischer osztrák kommunista képviselő , egy népgyűlésen Habsburg Ottót, aki legutóbb látogatást tett Francánál és meghívást kapott Angliába, a silány minőségű amerikai kon­­zervhúsh­oz« hasonlította. A képvi­selő kijelentette, hogy Habsburg Ottó valahol Európában szándék­szik letelepedni, majd így foly­tatta : »Amerika jelenlegi urai nem tartják szükségesnek, hogy egye­nesen Ausztriába küldjék,­ mert azt amúgy is amerikai bástyának képzelik. Ezzel szemben az ameri­kaiak szívesen küldenek Habsbug Ottót Magyarországra, ahol mások a viszonyok.A közös céljait leleplezte Fischer osztrák képviselő „Az angol csapatösszevonások veszélyeztetik a békét“ Budapest egyre egészségesebb Dr. Bakács Tibor tisztifőorvos ma közzétett decemberi jelentése megállapítja, hogy tovább csökkent a csecsemőhalandóság és e téren lényegesen kedvezőbb a helyzet, mint egy évtizeddel korábban. Fel­tűnően kevesebb a güm­ökóros halálesetek száma is. Halálos kime­netelű baleset 24 volt, egy évvel korábban 59. Fertőző megbetegedés 2456 for­dult elő, ebből 1407 volt a skarlát, a járvány azonban rendkívül enyhe , mindössze hárman hunytak el ebben a betegségben. A tiszti­főorvos sürgeti a szamárköhögés elleni védőoltások bevezetését. A házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat során 37 személyt kellett elutasítani.

Next