Világ, 1949. január (1077-1097. szám)
1949-01-12 / 1081. szám
Rádió-műsor ■ Keresztrejtvény ■ A 1081. SZÁM * ÁRA 60 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA PR_____________________1949 JANUÁR 12 * SZERDA G ssk tüdós lehet ezután „doktor“ Habsburg Ottó ©S AZ USA A forradalom uszálya Irta Kárpáti Aurél A forradalmak természetrajza, szériát, minden nagy társadalmi átalakulás áramlata magával sodor bizonyos hordalékelemeket. A mélyből feltörő igazi érték nyomába óhatatlanul odaszegődik a vele együtt felszínre kerülő salak is, mint az újjászületést jelző konvulziók mellékterméke. S ettől nem mindig könnyű megszabadulni, bárha az időnként megismétlődő tisztító viharok előbb-utóbb rendszerint elvégzik rostáló munkájukat. Kivált kép áll ez politikai vonatkozásban. A forradalom élhajójának vontató kötelére számos vegyes rakományú uszály akaszkodik rá, hogy kényelmesen vitesse vele magát. Ezekben az uszályokban leginkább a hamar tájékozódók, ügyeskedők és számító haszonélvezők gyanús csapatai helyezkednek el. A fenti cím mégsem rájuk, erre a kifejezetten politikai »sleppre« céloz. Akad a forradalomnak másfajta uszálya is. S ebben sokszor nem is rosszhiszeműek foglalnak helyet. Teszem, sértődött művészek. Olyan festők, szobrászok, muzsikusok, költők, vagy színészek, akik valamely mellőzés miatt érzett művészi megbántódásukat politikai téren szeretnék kompenzálni. Nem egyszer szinte túlkompenzálni. A továbbiakban róluk lesz szó. A két világháború közé eső korszak sok ilyen »sértődött« művészt produkált nálunk. Sértődöttségüknek többféle oka volt. Találkoztak köztük olyanok, akik az absztrakt festészetben, az atonális zenében, vagy az expresszionista költészetben olyan túlzottan egyéni remeket alkottak, hogy annak rajtuk kívül senki más értője, érzője, élvezője nem akadt. Ezek természetszerűen elszigetelődtek, mert hatásuk legfeljebb csak a hozzájuk hasonlók szűk körére terjedt ki. Hozzájárult magányosságuk növeléséhez az a körülmény, hogy a Horthy-éra minden efféle extrém művészi megnyilatkozást egyszerűen baloldalinak, vagy éppen kommunistának bélyegzett. A hivatalos művészetpolitika az effajta »modern« művészeket eleve politikai (orrodat ■móroknak tartotta s úgy is könyvelte el. Elnyomta, üldözte őket, aminek az lett a természetes következménye, hogy a »meg nem értettek« a szabadító holnaptól várták elismertetésüket. Sokan közülük valóban őszintén oda is álltak a holnap hirdetőihez, már csak azért is, mert más egyebet aligha tehettek. Mikor aztán rájuk köszöntött a várva-várt felszabadulás napja: egyszerre azt kívánták, hogy most már az ő művészetük szabjon irányt, az ő tegnapi meg nem értett kifejezési formájuk legyen hivatalos, sőt egyeduralkodó megnyilatkozása a népi demokrácia művészetpolitikájának. Holott ez már csak azért sem lehetséges, mert a népi demokrácia művészete nem lehet más, mint legszélesebb rétegekhez szóló, mindenki számára érthető, megközelíthető és élvezhető. De a forradalom uszályának utasai között szép számmal vannak ezeknél egyszerűbb sértődött művészlelkek is. Olyanok, akik a múltban pusztán művészi tehetségük elégtelensége miatt érezték magukat elnyomottaknal. Ezért szorultak ellenzékbe s abban reménykedtek, hogy a politikai felszabadulás majd meghozza az ő művészi elismertetésüket is. Ezek azt hiszik, hogy most már elérkezett az ő idejük s immiár raoktrojálhatják a maguk gyenge, sokáig háttérbe szorított, közepes művészetét a nagyközönségre. Csakhogy bármilyen tiszteletreméltó is ,a múltbeli bátor, politikai kiállás, bármennyire megérdemli is utólag a méltánylást és elismerést önmagában ez még nem ad jogot művészi téren semmiféle indokolatlan előretörésre. Magyarán megmondva: gyenge művészek kivételes helyzetének biztosítására, közepes művészetnek erőltetett elismertetésére, — komolyabb és erősebb értékekkel szemben — pusztán politikai érdemek alapján. Ha a művészi tehetség hiányzik, nem pótolható sem a múltnak, sem a jelennek politikai megbízhatóságával. Természetes, hogy az új idők valóban új művészi tartalmat és formát hoznak. Ezt azonban csak a teljes értékű, igazi, nagy tehetségek teszik mindenkihez szólóvá. A nagy orosz muzsikusok zenéje mellett egy Bartók vagy Kodály legjava alkotásai mélyen a népből erednek, épp azért találnak egyetemes visszhangra a nép lelkében. Dallam, ritmus, összhang nélkül — s ez nemcsak a zenére, hanem a művészet minden ágára érvényes — a legjobb szándék sem avat igazi művészetté, merőben spekulatív, élő élettől elvonatkoztatott, mesterséges lombik-készítményeket, akármilyen címkével látják is éli azokat. A forradalom uszályából ezért szükségképp hull ki idővel mindaz a felesleges »művészi« teher, amely nem találja meg útját a fejhez é® a szívhez, az értelemhez és az érzéshez. Palesztina ügye továbbra is vezető helyen foglalkoztatja a világ közvéleményét. A második hely ma délben az USA új költségvetési javaslatával kapcsolatos híranyagot illeti meg. Nagy figyelmet érdemelnek a kínai hadiesemények, valamint Cyrankiewitz lengyel miniszterelnök nemzetgyűlési beszéde és Fischer osztrák kommunista képviselő Habsburg Ottóról szóló kijelentései. Truman elnök tegnap terjesztette az USA kongresszusa elé az 1949 július elsejével kezdődő új költségvetési tervezetet, amely 41,9 milliárd dolláros kiadási keretével új amerikai csúcseredménynek számít. A kiadásoknak több mint 50 százalékát katonai kiadásokra és a külföld segélyezésére irányozzák elő. (A Marshall-tervre a múlt évben előirányzott 5,06 milliárd dollárnyi összeget az új költségvetési évben 4,3 milliárd dollárra csökkentik.) Az amerikai Haladó Párt máris éles bírálattal illette a kormányt a hihetetlenül magas katonai kiadások miatt. A párt végrehajtóbizottságának nyilatkozata kiemeli, milyen feltűnő az ellentét a hadügyi kiadások összege és a lakosság jólétére fordítandó néhány dollár között. Ugyancsak a Haladó Párt végrehajtóbizottsága felhívással fordult Trianonhoz, vegye komolyan azt a kijelentését, hogy »mindnyájan békét akarunk« és kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunióval az összes vitás kérdésekben. A felhívás felszólítja az elnököt, utasítsa vissza Vandenberg és Forrestal terveit az amerikai fegyveres erő külföldre küldésére és a nyugatatlanti katonai szövetségre vonatkozólag. Washingtonban tovább folynak a kéthatalmi tárgyalások az Atlanti Szövetség előkészítéséről. A főtéma változatlanul az, hogy milyen európai országokat vonjanak bele a szövetségbe. Az érdeklődés középpontjában pillanatnyilag a skandináv államok állanak. A svéd közvélemény és sajtó máris egyöntetűen állást foglalt az ellen, hogy Svédország csatlakozzék a nyugati tömbhöz és Dániában is növekvőben van a semlegesség iránti vágy. A moszkvai Pravda éleshangú cikkben ítéli el Lange norvég külügyminiszter legutóbbi szovjetellenes sajtónyilatkozatát, amelyben Norvégiának és a többi skandináv államnak a nyugati tömbhöz való csatlakozását sürgette. A szovjetellenes propagandával kapcsolatban emlékezhetünk meg arról a párisi jelentésről, amely szerint Kravcsenko, a hírhedt szovjetellenes könyv szerzője Párisba érkezett a Les Lettres Francaises című lap ellen indított sajtóperének tárgyalására. Kravcsenko ma sajtófogadást rendez és azt valószínűleg a francia rádió is közvetíti. A humanité ma reggeli száma éles hangon tiltakozik ez ellen és a többi között így ír: »Tűrhetetlen, hogy a francia, rádiót ilyen kétes erkölcsű hazaáruló kalandor rendelkezésére bocsátják Franciaország nagy szövetségese, a Szovjetunió ellen. A 17 millió szovjet halott is ott lesz a tárgyaláson, hogy megvádolja az árulót. A tanukat már megidézték és Kravcsenkót menthetetlenül le fogják leplezni.« A hadszínterek eseményei: 1. Kínában a néphadsereg sikeresen folytatja hadműveleteit, Nanking irányában. Nankingtól 320 kilométerre északra megsemmisítették a Kuomintang 2., 13. és 16. hadseregét és már csak rövid idő kérdése az itt körülzárt Kuomintang erők teljes felmorzsolása. A katlan-csata befejezése után a néphadsereg további 16 hadosztályt vethet harcba a Nanking ellen indított támadásba. Katonai körökben valószínűnek tartják, hogy január utolsó hetében megindul az offenzíva a Jangce folyó mentén is. 2. Palesztinából az ellult 24 órában nem érkezett jelentés komolyabb harci eseményekről. Tel-Avivban tegnap bejelentették, hogy Izrael visszavonta Egyiptom területére betört csapatait. Ugyanakkor a brit honvédelmi tanács — kiszivárgott türek szerint — úgy határozott, hogy további csapatokat, és repülőgépeket küldenek a Szuezicsatorna körzetébe. A Palestine Post ma reggel azt írja, »Anglia azzal a bejelentésével, hogy az Egyiptom területe fölé repülő izraeli gépeket ellenséges repülőgépeknek tekinti, valóságos hadviselővé vált«. Izrael — mint az AFP jelenti — azzal a kéréssel fordul a biztonsági tanácshoz, hogy nyilvánítsa Nagybritanniát hadviselő félnek és mondja ki, hogy az angol csapatösszevonások közvetlenül veszélyeztetik a békét. Az USA kormánya tegnap kiadott nyilatkozatában, sajnálatos incidensnek minősíti az öt brit repülőgép lelövését és annak a reményének ad kifejezést, hogy a konfliktus nem lesz hatással a Rhodosz szigetén holnap kezdődő izraeli-egyiptomi fegyverszüneti tárgyalásokra. Keleteurópai viszonylatban három jelentés érdemel figyelmet: 1. Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök a nemzetgyűlés előtt bejelentette, hogy Lengyelország 10 százalékkal túlteljesítette az 1948. évi gazdasági tervét. A miniszterelnök hangsúlyozta,a kormány nem fogja tűrni, hogy az egyház beavatkozzék az állama ügyeibe és hogy a templomi szószékeket államellenes propagandára használják félre. Cyrankiewicz beszéde során az ellenséges propaganda próbálkozásainak minősítette azokat a híreket, amelyek szerint Lengyelországban teljesen felszámolják a magánkézben levő kiskereskedelmet. 2. A varsói Trybuna Ludu a jugoszláv gazdasági terv csődjéről írva, megállapítja: »A Tito-klikk a csődért a felelősséget a Szovjetunióra és a népi demokráciákra akarta hárítani. Ezt a hadjáratot mesterséges ködnek szánták, amely mögött átcsoportosítás folyik, vagyis szorosabbá válnak a kapcsolatok az imperialista táborral.« A lengyel lap idézi a New York Herald Tribune megállapítását, amely szerint Tito a Kelet és Nyugat konfliktusában a semlegességre tért át. 3. Fischer osztrák kommunista képviselő , egy népgyűlésen Habsburg Ottót, aki legutóbb látogatást tett Francánál és meghívást kapott Angliába, a silány minőségű amerikai konzervhúshoz« hasonlította. A képviselő kijelentette, hogy Habsburg Ottó valahol Európában szándékszik letelepedni, majd így folytatta : »Amerika jelenlegi urai nem tartják szükségesnek, hogy egyenesen Ausztriába küldjék, mert azt amúgy is amerikai bástyának képzelik. Ezzel szemben az amerikaiak szívesen küldenek Habsbug Ottót Magyarországra, ahol mások a viszonyok.A közös céljait leleplezte Fischer osztrák képviselő „Az angol csapatösszevonások veszélyeztetik a békét“ Budapest egyre egészségesebb Dr. Bakács Tibor tisztifőorvos ma közzétett decemberi jelentése megállapítja, hogy tovább csökkent a csecsemőhalandóság és e téren lényegesen kedvezőbb a helyzet, mint egy évtizeddel korábban. Feltűnően kevesebb a gümökóros halálesetek száma is. Halálos kimenetelű baleset 24 volt, egy évvel korábban 59. Fertőző megbetegedés 2456 fordult elő, ebből 1407 volt a skarlát, a járvány azonban rendkívül enyhe , mindössze hárman hunytak el ebben a betegségben. A tisztifőorvos sürgeti a szamárköhögés elleni védőoltások bevezetését. A házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat során 37 személyt kellett elutasítani.