Világ, 1949. március (1122-1147. szám)

1949-03-30 / 1146. szám

Rádió-műsor # 1MD5c­ K­eresztre jtu£nk VILACI 1146. SZÁM * ÁRA 60 FILLÉR * SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: RÁKÓCZI-ÚT 54 TEL.: 222-439 * 1949 MÁRCIUS 30. SZERDA Részletesen ismertetjük a nyári menetrendet Rendezet a magánalkalmazottak nyugdíjáról A BÉKÉÉRT VÍVOTT KÜZDELEM a demokráciáért és az emberiség Az új realizmusról írta Kárpáti Aurél Olvasóközön­ségünk megle­hetősen s nem tegnap óta is­meri a tizenkilencedik század legjelentősebb orosz elbeszé­lőit. Ez természetes, hiszen Puskintól Gogolyig, Lem­on­­ovtól Turgenyevig, Goncsa­­rovtól Tolsztojig, Csehovtól Gorkijig szint© minden repre­zentatív nagyság műveit le­fordították magyarra. Meg­vallom, magam is sokáig ab­ban a hitben éltem, hogy ez a névsor »kész«, lezárt, körülbe­lül teljes. Egyenrangú érté­kekkel legalább aligha egészít­hető ki. Annál jobban megle­pődtem, mikor Szalakov Scsedrin pár év előtt magya­rul megjelent hatalmas regé­nye került a kezembe. Növek­vő izgalommal olvastam végig s kissé szégyenkezve ismer­tem be tévedésemet. Nálunk akkoriban még nevét sem is­merték a Garavlyo­v-család írójának, holott Scsedrin, ez a kegyetlen, sötét nevelésű szatirikus, valóban a hetve­nes évek »hét nagy orosz cá­pája« közé tartozott. Világ­­viszonylatban is balzaci mér­tékkel mérhető, a legkiválóbb realista írók közül való. S most még inkább zavart vagyok, hogy Dobroljubov első magyarra fordított tanul­mánykötetét forgatom. Ez a fiatal orosz esztéta-forradal­már és forradalmár-esztéta, akinek mélyreható »publicisz­tikai kritikái« mindössze négy évig, 1857—1861-ig, írójuk kornai haláláig jelentek meg Cserni­­sevszkij Kortársi című folyó­iratában — túlzás nélkül — lángelme volt. Méltó bírálója zseniális regényíró kortársai­nak. Amit ma új realizmus néven annyit emlegetnek, an­nak elméleti állapjait ő rakta le. Goncsarov Oblomovjáról, Turgenyev Előestéjéről s Osz­­trovszkij Zivataráról írott bí­ráló tanulmányai­­így hatnak az olvasóra, mint a villámlás. Fellobbanó fényüknél csodá­latos élességgel rajzolódnak ki előttünk a realista irodalom és művészet legjellemzőbb, leg­lényegesebb vonásai. Ez a huszonegyéves fiatalember a Bje­linszkij által tört csapáson továbbhaladva, merőben új tartalommal töltötte meg a »tiszta esztétikai üresnek ér­zett formáit. Uj értelmezést adott a kritikai szemléletnek s az idealisták ábrándképeit elvetve, hozzátapadt az élő valósághoz. Más szóval: mate­rialista allapra helyezkedett. Az állandó ellentétek feszült­ségétől eleven társadalmi élet erőviszonyainak megfigyelésé­ből indult ki egész realista szemléletmódja. Az irodalmi alkotást elsősorban úgy tekin­tette, mint a valóság lényeg­­ö összefoglaló­ sajátos, képszerű tükröződését, amelyben az em­berek külső-belső élete nemcsak egyénítve, hanem ugyanakkor tipizáltan is megmutatkozik, a magánembertől a közélet szereplőjéig. De Dobroljubov nem nézte elszigetelten magát az irodalmat sem. Úgy fogta fel, mint szerves részét, meg­határozott tényezőjét a társa­dalmi fejlődésnek. S mert kri­tikai állásfoglalása mindig a »feltörő« irányzatot támogatta — az irodalmon keresztül poli­tikailag is — egész esztétikája forradalmi jelentőségű lett. Látnivaló ebből, hogy Dob­res Jubor észrevételei, kritikai elvei és módszertani eszközei milyen közeli járnak napjaink új realizmusának azóta persze tudatosabbá vált megállapítá­saihoz. Nálunk — száz év előtt — talán csak Kemény Zsig­­mond pedzett ilyesmit, mikor a regényíróról azt mondta, hogy »az olvasó tőle várja a magával meghasonlott társa­dalom legélesebb bírálatát.« Sajnos, ez a magyar kezdemé­nyezés folytatás nélkül ma­radt, nem számítva a korán elhunyt Justh Zsigmond túl­ságosan is »widetos.­. regény kísérleteit, míg az orosz iroda­lom legjava képviselőit a rea­lista esztétika továbbfejlődése napjainkig elkísérte, mint a »szocialista realizmus« elmé­leti kánona. Tévedés tehát azt hinni, hogy az új realizmus követel­ménye teljesen új valami. Gyökerei mélyen a múlt éltető talajába kötődnek- De még na­gyobb tévedés lenne úgy vélni, hogy ez a mai realizmus csu­pán holmi stílus­változat, ami­lyennel elégszer találkozha­tunk az irodalom történeté­ben. Nem, az új realizmus kérdése nem egyszerű stílus­kérdés. Annál kevésbé téveszt­hető össze a naturalizmussal, amely művészi valóságtükrö­zés és eszmei iránymutatás helyett csupán száraz, ponto­san részletező fotográfiát ad. Az új realizmus­ igazi megala­pozója, elméletének és gya­korlatának mai kialakítója a dialektikus valóság-szemlélet, ami azonban nem jelent egy­oldalú megkötöttséget az író számára. Ellenkezőleg kisza­badítja a statikus és részleges, illuzionista életszemlélet zsák­utcájából s hozzásegíti az élet teljességének dinamikus, igaz és hű művészi ábrázolásához. Kétezerötszáz haladó szel­lemű tudós, író, művész, pap, tanár gyűlt össze a világ min­den tájékáról New­ Yorkban, hogy felemelje szavát a béke szent ügye mellett. A nagy­gyűlés szónokai nem tettek fé­ket a nyelvük­,...; l...Minthogy az emberiség sorsa ennek a sorsnak megmentése, nem tűr habozást, félelmet és gyenge­séget. Szovjet és amerikai hu­manisták egyaránt megfújták a riadót a háborús készülődés ellen, hogy felverjék az aggó­dó milliók kétségbeesett­­ tét­­lenségét, újabb gigászi méretű vérengzés és pusztulás felidé­zésének küszöbén. Moulton püspök éppen olyan szenvedé­lyesen emelte fel szavát a gyűlölet, önzés és gonoszság ellen, mint Guillen kubai köl­tő, mint Fagyejev, a nagy orosz író vagy Worne a híres amerikai közgazdász- Az egész világ visszhangja felel Agnes Smedley írónő megdönthetet­len igazságára, amikor azt mondta, hogy »egyikünk sem ülne ma ebben a teremben, ha az orosz nép milliói nem ál­dozták volna fel életüket a fasizmus ellen vívott küzde­­lemben«. A világ nem bírna ki egy újabb fasiszta öldöklést, és mindaz, amit a civilizáció any­­agi évszázadon át teremtett, romba dőlne egy harmadik világháború vulkánjának fü­zében. Mindenkit áthat a hit, hogy az emberiség legjobbjai­nak összhangja meg fogja hiú­sítani a háború haszonleső vagy mániátikus matadorjai­nak keresztrateszi terveit és meg fogja menteni a békét. Newyorkban javában folyik már az értelmisé­giek világ-békekongresszusa, ame­lyen sorra szólalnak fel a szovjet, és a nyugati szellemi élet kiváló­ságai. Az irodalmi tagozat ülésén melegen ünnepelték Pavlenko Sztálin-díjas szovjet írót, aki fel­szólalásában a többi között kijelen­tette: Az anyák nem azért nevelik fiaikat, hogy azok Hitler-féle őrült politikusok érdekeiért elpusztulja­nak. A gyermekeket életre kell fel­nevelni­­és nem halálra! Bele kell nevelnünk az új nemzedékbe, hogy fegyveres támadás a szomszéd el­■ len éppen olyan bűncselekmény, mint a lopás vagy a rablás. Ítéljük el a háborút! Vigyük bele a népek tudatába, hogy a haza határai szen­tek. Ezen az úton győzni fogunk, letörjük a háború dögvészét, kiirt­juk a támadás ragályát. Csiaureli, Sztálin-díjas szovjet filmrendező biztosította a nagy­gyűlés résztvevőit, hogy a szovjet nép mindig a béke lángoló híve volt és marad, majd leszögezte: Egyet­len dolgot akarunk, hogy ne aka­dályozzanak bennünket a békés építésben, hogy minden nemzetnek joga legyen irányítania sorsát vá­gyai szerint. A békekongresszus résztvevői nagy figyelemmel hall­gatták meg Werne professzornak, a neves amerikai közgazdásznak beszédét is, amelyben rámutatott, hogy az amerikai gazdasági élet egyre inkább háborús jellegűvé­ válik és megállapította, hogy a haditermelés növelése nem oldhat­ja meg az USA gazdasági nehézsé­geit. Henry Wallace a Haladó Párt elnöke, aki kiváló mezőgazdasági szakember, az egész világ tudósainak együttműködését sürgette a béke megteremtése ér­dekében. Megbélyegezte a faji felsőbbrendűség embergyűlölő el­vét, majd hangoztatta, hogy az amerikai reakció igyekszik meg­félemlíteni az amerikai népet és az ország militarizálására törekszik. Oparin szovjet tudós felszólalásá­ban a többi között hangsúlyozta, hogy­ az emberek milliói nem kíván­ják a háborút. Kijelentette, a szov­jet tudomány legkimagaslóbb saját­sága, hogy alapvetően demokra­tikus jellegű, majd megállapította, hogy a szovjet tudósok baráti job­bot nyújtanak minden amerikai vagy más nemzetiségű tudósnak a kölcsönös megértés és az együtt­működés érdekében. A békekongresszus művésztago­zatának ülésén Odets amerikai drámaíró rámutatott, hiába akar­ják elhitetni az amerikai néppel azt a badarságot, hogy a Szovjet­unió háborút készít elő az USA ellen, majd hangsúlyozta, hogy az ország vezetői a dullám­­illiárdok se­gítségével összeszűrik a levet a reakcióval és a fasizmussal szerte a világon. A kongresszus részt­vevői meleg ünneplésben részesítet­ték Sosztakovicsot, a világhírű, szovjet zeneszerzőt, aki a művészek összefogását sürgetve a béke és a demokrácia érdekében, a többi között kijelentette: A békéért folyó küzdelem az alkotómunka, a de­mokrácia és az emberiség jövője érdekében történik. Szembe kell helyezni a humanitárius és haladó művészetet az embergyű­löletet ter­jesztő reakciós mesterkedésekkel. A bécsi asszonytüntetésről érkezett részle­tes jelentés közli, hogy a központi városh­áza épülete előtt megtartott nagygyűlésen, amelyen mintegy 25.000 ember vett részt, Ella Pesk­a­­­­necki az Atlanti Szövetséget támad­va, tiltakozott az ellen, hogy az egyezmény révén Ausztriát is úgy­nevezett védett területté akarják nyilvánítani. Kijelentette: Még vi­lágosan emlékezünk arra, hogy amikor a hitleristák megszállták Ausztriát, szintén »védelmükbe vet­ték« országunkat. Utána aztán fér­jünket és fiainkat ágyútölteléknek használták fel. Az Atlanti Egyez­mény katonai szövetkezés és világ­szerte veszélyezteti a békét. Az Atlanti Szövetség ellen egyéb­ként világszerte tovább folyik a tiltakozás. Nagy feltűnést keltett Pearson kanadai külügyminiszter sajtónyilatkozatának az a része, amelyben azt mondotta, hogy a »belső támadásra« vonatkozó sza­kaszt Francia- és Olaszország ké­relmére vették fel az Atlanti Egyez­mény szövegébe. Washingtoni je­lentés szerint parlamenti körökben egyre jobban számolnak azzal a le­­hetőséggel, hogy az Atlanti Szer­ződést­ a­ szenátus­ csak jö­t hóna­pos késéssel szavazza majd meg, mert a törvényhozókat erősen nyugtalanítják az Európa felfegy­verzésével járó kiadások. Jenner szenátor kijelentette, a kormány külpolitikája az amerikai gazdaság teljes összeomlását vonhatja maga után, hiszen az Atlanti Szerződés költségei évi ötmilliárd dollárra rúghatnak, amihez valószínűleg hozzá fognak jönni a tervbe vett közelkeleti szerződés költségei és a Kuomintang-Kínának nyújtandó esetleges újabb támogatást * A Szabad Kínai Rádió megismé­telve Mao Ce Tung békefeltételeit, leszögezte, hogy a Szabad Kína ■gém hajlandó kompromisszumos megoldásra, mert ez csak hamis békére vezetne, amely módot nyúj­tana Nankingnak arra, hogy erőit átcsoportosíva újabb támadást ké­szítsen elő. Párisba érkezett jelen­tés szerint Szung kormányzó, Csang Kai Sek sógora rejtélyes tárgyalásokat folytatott Chernault amerikai tábornokkal és más kül­földi személyiségekkel, majd Csang Kai Sekhez utazott. Politikai meg­figyelők nem tartják kizártnak, hogy Szuny a béketé­rgy­alások megtorpedózására tesz kísérletet. jövőjéért folyik jelentette ki Sosztakovics a newyorki kongresszus nagy lelkesedése közben

Next