Világ, 1949. április (1148-1171. szám)

1949-04-08 / 1153. szám

Rádió-műsor &­s Keresztrejtvény VILÁG 1153. SZÁM * ÁRA 60 FILLÉR * SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, RÁKÓCZI­ ÚT 54. TEL: 222-439 * 1949 ÁPRILIS 8. PÉNTEK Rendelet a közalkalmazottak kettős állásáról A béke sorsa az erejük tudatára ébredt tömegek kezébe van létéve Nincsen olyan vitás kérdés, amelyet ne lehetne háború nélkül megoldani, csak a fegyvergyárosok világában vannak más véleményen Az Egyesült Nemzetek őszi köz­gyűlését most folytatják New-Yorkban és a közgyűlés megnyitása a világ nagy ér­deklődése közepette történt meg. De senki sem titkolja New-Yorkban azt a felfogást, hogy az Egyesült Nemzetek tulajdonképpen másodrangú testületté süllyedt, mióta az Atlanti paktummal megtorpe­dózták- Mi komoly szerepe le­het ezek után az Egyesült Nem­zeteknek? Mit ér a Biztonsági Tanács­ tekintélye, ha mellette egyes nagyhatalmak szervez­tek maguknak egy külön »vé­delmi bizottságot«, amely majd maga fogja eldönteni, mikor kell valakivel háborúba keveredni. Miféle világszövet­ség az, amely mellett egy má­sik világszövetséget szültek meg, regionális egyezmény cím alatt, csak éppen azokat az országokat zárták ki belőle, amelyek a béke frontján álla­nak, köztük elsősorban a Szov­jetuniót. Az Egyesült Nemze­tek tekintélye három év alatt odajutott, ahova a Népszövet­ség húsz év alatt ért el és mi­­alatt New­ York mellett építik a gigászi új palotát, a belső kohézió, a belső szerkezet re­cseg és ropog. A folytatólagos közgyűlés produktivitása elé senki sem tekint sok optimiz­mussal, a világ sorsa aligha fog eldőlni ezeken a falakon belü­l, hanem azon a nagy mérkőzésen, amely a békekon­gresszuson megindult és végül hátrálásra fogja kényszeríteni a háborús hatalmak minden szövetkezését. Kornejcsuk az Ukrán Legfelső Tanács elnöke, a párisi világ-békekongresszuson résztvevő szovjetdelegáció tagja, sajtónyilatkozatában kijelentette: Nem azért, gyűlünk össze Párisban, hogy a háborús gyújtogatóktól a békéért könyörögjünk, hanem azért, hogy küzdjünk érte. A béke hívei­nek harcát siker fogja koronázni, mert az egyszerű emberek tömegei sokat tanultak a­ múlt háború óta. Erejük tudatára ébredtek és meg­látták, hogy a béke sorsa kezükbe van letéve. A béke híveinek erőtel­jesen kell küzdeniök a népek , kö­zötti barátságért és érvényt kell szerezniük országuk függetlenségé­nek. Nincsen olyan vitás kérdés, amelyet ne lehetne háború nélkül megoldani. Csak a fegyvergyárosok világában vannak más véleményen, hangoztatta Kornejcsuk. A békekongresszust előkészítő bi­zottság egyébként tegnap délután közölte a sajtó képviselőivel, hogy a francia kormány korlátozó intéz­kedéseket léptet életbe, a kongresz­­szusra kijelölt delegátusok útlevél­­láttamozásánál. Lengyelországból 77 kiküldött akart résztvenni a kon­gresszuson, ezek közül azonban csak 9 kap vízumot. A francia bel­ügyminisztérium magának tartja fenn a jogot, hogy döntsön: a név­jegyzékeken beterjesztett delegátu­sok közül kinek láttamozza az út­levelét. A széles körökben nagy felháborodással fogadott intézke­déssel kapcsolatban a francia nem­zetgyűlés külügyi bizottsága máris elhatározta, hogy felvilágosítást kér a külügyminisztériumtól. Az USA külügyminisztériuma — mint emlé­kezetes — felszólította a new­yorki békekongresszuson résztvett szov­jet delegációt, hogy a kongresszus befejezése után azonnal hagyja el az USA-t. Ezzel kapcsolatban Szi­­m­onov, a világhírű szovjet író a Literaturnaja Gazetában megjelent cikkében rámutatva, hogy a szovjet delegátusok az igazság fegyverével voltak felfegyverezve, a többi kö­zött megállapította: A népek nem felejtik el, hogy 1949 tavaszán az amerikai háborús uszítók tapsoltak prófétájuknak, Mr. Churcillnek és kiutasították Amerikából a szovjet polgárokat. Illába lengeti azonban Mr. Ache­son diplomáciai jegyzékeit, hiába szorongat az amerikai igaz­­ságügyminiszter kezében rendőr­botot. A szovjet kultúra képviselői erősen megszorítják a feléjük nyúj­tott kezet, akár Newyorkban, akár az óceánon keresztül, az amerikai haladó emberek kezét. Ezek az em­berek, a haladó emberek, Amerika büszkeségei, a Wall Street béren­cei pedig­ Amerika szégyene, fe­jezi be Szimonov. A moszkvai rádió az MNO new­­yorki ülésszakának megnyitásáról szóló beszámolójában megállapí­totta: Nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy gyengítsék az USA részéről az Atlanti paktum létrehozásával az UNO ellen irányított súlyos csapás hatását a küldöttekre, egy félórára­­ megjelent az ülésen Acheson, Bevin és Schuman. Nagy feltűnést keltett, hogy Acheson az ülés megnyitása előtt, a szovjet de­legáció asztalához lépett és sze­mélyesen üdvözölte Gromikot, a delegáció vezetőjét. A kézfogás helyeslő tapsot váltott­ ki a közön­ség részéről. . .Az^Atlanti^Szövetség — ezt­ még az amerikai sajtó is el­­simeri komolyan aláás»-1 -- MNO tekintélyét. A New York Herald Tribune *■ küldöttségek hangulatá­ról írva, rámutat, hogy az Atlanti Szövetséget és­­ a nyugati uniót az UNO háta mögött készítették elő és azt a világszervezet hatásossága és­ tekintélye felrúgásának tekinti. A lap kiemeli, hogy bár az Atlanti Szövetség nem­ szerepel a közgyű­lés napirendjén, mégis a figyelem középpontjában áll. Mint a Times washingtoni levelezője jelenti, az Atlanti Egyezménnyel kapcsolatban igen hosszú kongresszusi vitára számítanak. A kormány reméli, hogy az egyezménne­s szenátusban megkapja a szükséges kétharmad többséget, de kevéssé bízik abban, hogy a­ nyugati hatalmak felszere­lési programjához már a mostani ülésszak során elnyerte a­ felhatal­mazást. Henry Wallace április 12-én New­­york Bronx nevű városnegyedében rendezendő nagy népgyűléssel megnyitja hathetes békehadjáratát az Atlanti Egyezmény és a Szovjet­unió elleni hidegháború ellen. Pá­risi baloldali körökben a paktum igazi jellegét, illetően utalnak Pear­son kanadai külügyminiszter ki­jelentésére, amely szerint a szerző­dés nem holmi Maginot-vonal, ha­nem kiinduló pont, amelyből táma­dásba lehet lendülni. Hivatkoznak a francia külügyminisztériumhoz közelálló« Mondera is, amely be­ismerte, hogy Németország újja­­fegyverzése éppúgy benne van az Atlanti Egyezményben, mint a csira a tojásban. A Pravda »Churchill hadjáratra készülődik« címmel éles hangon bírálja Chur­chill Bostonban elhangzott beszédét és a többi között így is. Churchill ismét keresztes hadjáratot hirde­tett a Szovjetunió ellen. Ezúttal még nyíltabban beszélt, amikor fel­sorolta a múlt »hibáit«. Az első alapvető hibát abban látja, hogy »1918-ban nem voltak képesek meg­fojtani a bolsevizmust bölcsőjében és belevonni az akkor legyengült Oroszországot az egyetemes demo­kratikus rendszerbe­. Churchill el­hallgatja, hogy ő főszerepet ját­szott ebben a megfojtási kísérlet­ben, ez­ azonban szégyenteljes ku­darcot vallott, mert az ifjú szovjet állam nem hagyta magát megfoj­tani. Manapság Churchillnek ismét fojtogathatnékja támadt, a Szovjet­unióval szemben. Ezt a munkát ma az amerikaiakkal szeretné elvé­gezni, mert nem teljesen számít az angolokra.­Az amerikaiak viszont inkább a nyugateurópaiakat biztatják erre ezek között nem utolsósorban a né­meteket. 1945-ben Churchill meg­kapta méltó bérét reakciós belpoli­tikájáért és külpolitikai kaland­jaiért: az angol nép elkergette. Churchill ma kozmopolita, hazátlan bujtogatóvá vált, aki kész beállni bármilyen szovjetellenes rabló­bandába. De már az Egyesült Álla­mokban is ilyen kiáltásokat lehet hallani: »Churchill ki innen!« — fejeződik be a Pravda cikke. A Bonnban ülésező úgynevezett parlamenti ta­nács minden indokolás nélkül visz­­szautasította a Német Népi Tanács meghívását közös tanácskozásokra a német egység helyreállítása érde­kében. A ma reggeli berlini lapok felháborodással ítélik el a bonni politikusok egységellenes magatar­tását. Az olasz kormány egyre kí­méletlenebb harcot folytat a béke­tábor és vezetője, a KP ellen. Az olasz rendőrség több helyen ismét fegyverhasználathoz folyamodott a béketüntetőkkel szemben. Az olasz EP titkársága Scelba belügyminiszter fenyegetéseivel kapcsolatban leszögezte: Az alkot­mányban biztosított sajtó- és szó­lásszabadság azt jelenti, hogy az állampolgároknak és a pártoknak jogukban van politikai nézeteiket szabadon kifejteni még akkor is, ha ezek ellentmondásban vannak a kormány véleményével. Minden kísérlet ennek az elvnek a­ megsze­gésére visszatérést jelent fasizmus. Illetékes magyarázat a szeretetcsomagokról A külföldről érkező szeretet­­csomagok vámmentességével a köz­­­zelmúltban több rendelet foglalko­zott. Minthogy külföldi­­hozzátarto­zóktól, ismerősöktől, fóbarátok­tól naponta csak postán átlag 1500 szeretetcsomag érkezik, így az említett rendeletek A Világ munkatársa felkereste a aránylag sok embert érintenek, pénzügyminisztériu­m illetékes osz­tályát, ahol­ a szeretetadomá­nyokra vonatkozóan a következő felvilágo­­sítást kapta: — Hazánkban a gazdasági vi­szonyok a felszabadulás óta annyira megjavultak, hogy ma már teljesen indokolat­lanná vált az egyre nagyobb tö­megben érkező ajándékcsomagok­nak a korábbi rendelkezésekben biz­tosított széleskörű kedvezményben való részesítése. Ennek a kedvez­ménynek a régi keretek és formák között való fenntartása gazdasági­­szempontból egyenesen­­ káros is lenne. A szeretetcsomag-küldés ugyanis a belföldi piac élelmiszer, bősége, sőt a textilellátásnak is ál­landó javulása következtében jelen­tős mértékben veszített karitatív jellegéből és különösen az egyéni küldemények azok, amelyek a ta­pasztalat szerint már hosszabb idő óta nem az adományozottak sze­mélyes szükségleteit szolgálják, ha­nem '­­­V értékesítésre, illetőleg­ kereske­delmi forgalomba kerülnek.­­ A szeretetadomány-kérdést -te­­hát újból szabályozni kellett abból a célból, hogy a kedvezmény csak­­is olyan cikkekre tartassák felm. ?,melyeknél kisebb ez értékesítés valószínűsége.­Ezért az új jogsza­bályok szerint március 1-étől kez­dődően magánosok részére má­ csak használt ruházati cikke­ket lehet vámmentesíteni, ha a címzett vagyontalanságát iga­­zolja, az adománylevelet bemu­tatja és az említett cikkek meny­­nyiségileg és minőségileg nem ha­­ladják meg a címzett és hozzátarto­zói személyes szükségleteinek mér­tékét. — Hogy azonban a gyarmatárult tekintetében se csökkenjen a kül­dök adományozó készsége, az IBUSz—Külforgalmi—Közért Ame­rikai Ajándékásvány-Arkoió ré­szeire olyan engedély adatott, amelynek keretében élelmiszercsomagot is vámmen­tesen kaphat az a címzett, akinek amerikai hoz­zátartozója a tartalom ellenértékét külföldön nemes de­vizában lefizeti. Az ilyen csomagok­ tartalmát itt­hon állítják összes tetszés szerint. Ezek a csomagok az új rendezés után is ugyanolyan értékaránynak megfelelően küldhetők a magyar­­országi hozzátartozóknak, mint a korábbi rendszerben. Megkérdeztük végül, hogy azok­kal a szegénysorsú emberekkel, akik eddig főként külföldi rokonaik ado­mányaiból éltek, nem tesznek-e ki­vételt? — A most ráadott rendelkezése­ket nem áll szándékunkban megvál­toztatni, de az felesleges is lenne, — hangzik a válasz — mert a cso­magküldés ismertetett módjain kí­vül fennáll a lehetősége annak is, hogy a külföldi rokonok pénzküldeményeket juttassa­­nak magyarországi hozzátartozóik ré­­szére.­­

Next