Világ, 1949. június (1198-1221. szám)

1949-06-21 / 1213. szám

4 1949 Jusu­­s 21 13 Petschauer Attilát . _______________­ vidám élete ÉS TRAGIKUS PUSZTULÁSA ÍRTA­. KRISTÓF KÁROLY Temetésen ■Még ennél a kis epizódnál is kí­nosabb j­e­lenet játszódott le kettő­jük között Hegedűs Gyula temeté­sén. Közös taxival mentek ki a te­metőbe. A magyar színészet nagy halottját az ifjúság is gyászolta. Diákok, cserkészek álltak sorfalat. Csortás és Petschauer elhaladtak közöttük. Az egyik kisfiú kilépett a sorból, szalutált Petschauernek és így szólt: — Bajnok úr, kérek egy auto­­grammot! Ceruzát, noteszt tolt a bajnok orra elé. Petschauer, aki szerette a heccet és jól érezte, mi lobog most Csor­­tos belsejében, még ugratta is il­lusztris barátját. — Hét te ismersz engem, kis­fiam? — kérdezte a gyereket. — Hogyne ismerném a mi bajno­kunkat! — hangzott a válasz. De alig távozott a kisfiú, egy má­sik gyerek lépett hozzájuk. Csor­­toshoz fordulva autogrammot­­kért. A művész nem nagyon szerette az ilyesmit, de most erkölcsi köte­lességének tartotta a revansot és látható örömmel írta alá a papirost. Rövid ideig tartott ez az arány. Egyszerre több gyermek lépett Petechauerhez, valamennyien auto­­grammot kértek. — Kettő-egy a javamra, három­egy, négy-egy... — számolja Petschauer egy zsűrielnök kérlel­hetetlen és fellebbezhetetlen hang­ján­. Abban a pillanatban, amikor Pet­schauer 16:2-n­él tartott, Csortos dühösen faképnél hagyta. — Öhö-örnnel sem megyek töb­bet temetésre! — mondotta hara­gosan. A harag nem tartott sokáig. A halandzsa művésze Karinthy Frigyes egyszer azt mondta: — A halandzsát valóban én talál­tam ki, de akusztikailag Petschauer tökéletesítette. A nagytehetségű vívóbajnok órákig tudott »kapásból« beszélni bármilyen nyelven, anélkül, hogy bárki is gyanította volna, hogy az illető nyelven csupán néhány szót tud. Franciául angolul, hollandul, hé­berül vagy szerbül temetési beszé­deket tartott olyan bámulatos ak­centussal, hogy a hallgatóságot bámulatba ejtette. (Az egyik híres budapesti rabbinak olyan tökéle­tesen utánozta a hanglejtését, hogy a lelkipásztor maga kérte egyszer: adja elő ezt a lemezt). Mazzini az olasz vívószövetség elnöke Budapesten járt. A tisztele­tére rendezett banketten Te­s­­tyánszky és Petschauer mellé ül­tették. Vidám hangulat kerekedett és Petschauer elhatározta, hogy s megh­alam­dzsá­zza« Mazzinit. Folyé­konyan kezdett »olaszul« beszélni, a szép nyelv minden zöngéjét visszaadta a hangja anélkül, hogy a szavaknak bármi értelme lett volna. Mazzini összeráncolt hom­lokkal figyelt, egy darabig udva­riasan bólogatott, majd odament az öreg Santellihez. — Nem tudom, hogy mi van v­em — panaszkodott — ez a Petschauer olyan szépen beszél olaszul,­­mégsem értek belőle egy árva szót sem. Santelli nevetett és éppen meg akarta magyarázni a csodát, ami­kor megkezdődött a felköszöntők sorozata. A hivatalos tesztek után Petschauer talpraesett olasz-ha­landzsa beszédet mondott, majd le­leplezte önmagát és franciául így szólt Mazzinihez: — Portugál anyától születtem és ezért lisszaboni akcentussal be­szélem az olaszt! Mazzini végül megértette a tré­fát és egész este kérlelte a tréfás magyar bajnokot, hogy beszéljen vele­­ olaszul. VI. FEJEZET Horthy kijelöli az olimpiai bajnokot Horthy Miklós »kormányzó« vagy ahogy titokban emlegették: a »kormányos«, jó vívónak tartotta magát Rendszerint lojalitástól cse­pegő katonatisztekkel vívott, akik nem merték megverni, h ha nem­ hagyták magukat legyőzni és aztán habzó szájjal dicsérték főnökük páratlan vívói zsenialitását. (Éppen így rendkívül tehetségtelen bridzs­­játékos volt Horthy Miklós, de nem tűrte, hogy veszítsen és jaj volt annak, aki partit nyert ellene). Szerette magát a vívósport patrónusának feltüntetni. Mindenbe beleavatkozol még a vívószövet­­ség választmányának kijelölésébe is. Petschauert rendkívül irigyelte világhíres harcimodoráért és házi vívómesterének az öreg Santellinek meg is mondta: szeretné ezt a vívóstílust elsajátítani. Trenírozott is vele szorgalmasan az olasz mes­ter, de nem ment a dolog. Egyszer aztán Horthy megelégelte a sok kudarcot és ráripakodott Santel. Ura: — Hagyjuk ezeket a lagymatag fogásokat! Megmondtam magának, hogy úgy akarok vívni, mint Petschauer. Mire az öreg olasz, a maga jel­legzetes modorában így hárította el magától a lehetetlen feladatot: — Abszurdum, abszurdum! Pet­schauer lenni bolond, te lenni kormányos! (Folytatása következik.) HÉTFŐI KRÓNIKA 1. Mély megrendüléssel vett tudo­mást a művészvilág Abonyi Géza megbetegedéséről. A Nemzeti Szín­ház örökös tagja a múlt hét kedd­jén vonult be a Hajnal­i K­ónikára. Pénteken a fürdőkádban találtak rá eszmélet­len állapotban. Azóta nem tért magához. Az orvosok mindent elkövetnek, hogy a nagy művészt megmentsék az élelmek. Abonyi most 54 esztendős. 2. Keltai Jenőnek rövidesen meg­jelenik egy 800 oldalas könyve. Ez a kötet három regényt (Életke, 111-es, Utolsó bohém) és 60 el­beszélést tartalmaz. 3. Keller Dezső most készült el a Garasos menyasszony című Plan­­quetite-operett átdolgozásával. Fel­frissítette a szövegkönyvet. A zenét is korszerű hangszerelésben játsz­­szák. 4. Operaházunk csütörtökön,, június 30-ám fejezi be évad­ját a Don Juan előadásával, Svéd Sándor és Klem­perer vendégfelléptével. Július 1-én tartják a Zeneművészeti Főiskola évadzáró vizsgáját az Operaházban. 5. Megkezdték a filmgyárban a »Lu­das Matyi« színes film előkészüle­teit. A fim rendezője min­den való­színűség szerint Nádasdy Kálmán lesz. 6. Náray Terit, a Pesti Színház mű­vésznőjét, Egri István feleségét vasárnap este kórházba szállították. Nagy érdeklődés mellett zajlott le vasárnap délelőtt a Brada tánc­iskola vizsgaelőadása a Művész Színházban. A műsorból kiemelke­dett a Tóth-testvérek (Tóth Irén és Ernő) művészi értékű, nívós három táncjeleznete. A táncospár komoly ígérete a magyar színpadoknak. Lamár Éva is ügyesen táncolt. Rail,Süli Tamás új, hangulatos da­lát sikerrel mutatták be a edipiek. VILAO Marosán György könnyűipari miniszter a munkás­mozgalom régi harcosa. Rendkívüli közvetlenségével — amelyet mi­niszter korában sem vetett le — nagy népszerűséget szerzett magá­nak. Pékinas volt, tizenöt éves ko­rában már szakszervezeti tag. Ele­ven temperamentummal vetette magát a harcba, főkép a Peyer­­irányzat ellen. A második világhá­ború alatt a kommunistákkal együttműködve küzdött a függet­lenségi mozgalomban. 1942-ben Le­tartóztatták, a németek internáló­­táborba zárták. A felszabadulás után egyik vezére volt annak a harcnak, amely a munkásegysé­gért, a két munkáspárt egyesülé­séért folyt. Az egyesülési kongresz­­szus óta, főtitkárhelyettese a Ma­gyar Dolgozók Pártjának, múlt augusztus óta a párt nagybuda­­pesti titkára. Negyvenegy éves. Ahol megjelenik, felderülnek az arcok. Miniszteri kinevezésekor a gratuláló levelek ezreit kapta s ezeknek általában az volt a tartal­muk: »...maradj mindig a mi Gyurkánk...« Faust az Állatkertben Az állatkerti színpad megnyitá­sára szombaton került sor. A ren­dezés nehéz helyzetben volt, mert az idő elég hűvös volt ahhoz, hogy a produkciót átvigyék a Városi Színházba. Végül is az a teljesen érthető álláspont győzött, hogy az előadást meg kell tartani, mert mégsem lehet az állatkerti szabad­téri színpad megnyitását a Városi Színhházban lebonyolítani... Június lévén, hosszúak a napok és a fény­effektusok miatt csak későn lehet kezdeni, így azután nem sokkal 9 előtt kezdtek. Az előadás heves időjárási viszontagságok között zaj­lott le. Margit kertjét ugyancsak tépdeste a szélvihar. Történt né­hány apróbb malőr is, Mefietta nem tudta a söröshordót megindí­tani, a kard nem szikrázott az Ör­dögi párbaj jelenetben. Végered­ményben a szereplők, a címsze­replő Fehér Pál és társai, valamint a dicséretesen kitartó Komor Vil­mos karmester derekis munkát végeztek. Fodor, Svéd, Neményi Lili, Raffay Erzsi helytálltak. Az élénk elleniszélben lezajlott Helyet­tem kis virág után az idő még hű­vösebbre fordult, ami a balettet visszavonulásra késztette: bár nincs Valpurgisz és balett nélkül, a kö­zönség ez esetben kénytelen volt belenyugodni a változhatatlanba. Az előadás Margit megdicsőülésé­vel így is éjfél körül ért véget. Palló Imre június 21-én a Szegedi Nemzeti Színházban a Rigóiéitól énekli. Vasárnap a Táncsics Mihály Iro­dalmi és Művészeti Társaság fel­olvasó ülést rendezett. Várnai Zseni mondott megnyitó beszédet, majd Táncsics Mária olvasott fel Tán­csics Mihály műveiből. Görbe János a Nemzeti Színiház tagja regény­részletet olvasott fel, Földeáki Jenő Fodor József költeményeiből sza­vait. Túri András, Barát Endre, műveik'b® adtak elő'. Stomfai Károly, a fiatal orgona­művész a szabadság téri református templomban hangversenyt adott. Buxtehude és más műveket ját­szott mély hatással. SZÍNHÁZ ÉS FILM Paul Robeson: Hazamegyek, hogy a művészet eszközeivel hirdessem az amerikai népnek a Szovjetunióról szóló igazságot Moszkvai jelentés szerint Paul Robeson, a világhírű énekes, aki a Puskin-jubileum alkalmával ren­dezett ünnepségek során több na­pot töltött a Szovjetunióban, haza­utazása előtti, cikket írt a Litera­­turnaja Gazelta című moszkvai irodalmi folyóiratban. — Az egyszerű amerikai embe­rek és a haladó értelmiség köréből érkeztem hozzátok — írja. — Bol­dogság, hogy cikkemet, amellyel a szovjet néphez, kultúrájának mes­tereihez fordulok, ezzel a csodás­­hamgizású szóval kezdhetem: Bará­taim! — Egész életemben végigkísért — folytatta tovább — hogy ben­nünket, színesbőrűeket megfoszta­nak emberi méltósá­gun­któl és jo­gainktól. Még nemrégiben Nyugat- Eu­rópában tett­ utazásom a Hoahrtá-ból is nem egyszer éreztették ve­lem, hogy néger vagyok, nem va­gyok egyenlő tagja a társadalom­nak. — Már féléve járom a világot. Tavasszal majdnem egész Európát beutaztam. Mindenütt láttam az egyre növekvő és erősödő elezátu­­­ságot a tartós békéért való küzde­lemben. Hazamegyek, mer­t szilár­dan elhatároz­tam, hogy küzdök a fasizmus és minden árnyalata elen életem utolsó pillanatáig. Hiszek abban, hogy az amerikai haladó erők erősebbnek bizonyulnak az ezer amerikai titkos összeesküvé­sénél. Hazamegyek, mert mint mű­vésznek művészetem eszközeivel el kell mondani az igazságot arról, mi történik a Szovjetunióban Európá­ban, Ázsiában. Strindberg Haláltánca filmen August Strindberg centenáriuma van, ebből az alkalomból kaptunk most egy francia filmet, a »Halál­tánc« filmváltozatát. Sok benne az eredeti darabból át­mentett dialógus. De még több az a tipikus filmgondolkodás, amely nem törődik azzal, hogy zseni írta a művet, elhinti benne az állí­tólag »tömegeknek szóló« konkolyt. A patologikus kapcsolatban élő házaspár kegyetlen drámája. Per­sze nem elég a filmen, beletesznek fogolyszökést, kitalált szerelmi vo­nalat a házaspár leánygyermekéről. De még így is, minden giccsen ke­resztül, kimagaslik belőle Strind­berg eredeti gondolata — a házas­társi gyűlölet. A dráma a svéd zseni legkomo­­rabb munkájának egyike. Elszállt felette az idő. Ma mái­ csodálko­zunk, hogy ilyen emberek is vol­tak. A fiatalság pedig, ott az első sorokban, egyenesen kikacagja ép­pen azokat a jeleneteket, amelyek annak idején a leghatásosabbak vol­tak a színpadon. Stroheim remek. Naturalista színjátszása azonban a film végén kissé kényelmetlen a nézőnek. A film helyenként még így is érdekes. (Rdf) Az Óceán vándora Szovjet expedíciós film bemutatója Magyar nyelven is megjelent Mikluho Makláj, a múlt század kiváló orosz kutatójának könyve expediciós útjáról »A pápuák vilá­gában« címmel. Ebből a műből a Szovjetunióban film készült s most került a magyar közönség elé. Igen fontos és lényeges problé­mát tárgyal a film. Makláj Új- Guineába utazott, hogy bebizo­nyítsa tézisét: a fehér faj nem felsőbbrendűbb más emberfaj­tá­nál. Az imperialista német politika ennek az ellenkezőjét óhajtotta ki­hangsúlyozni és mindez­t elkövetett, hogy megnehezítse, sőt lehetet­lenné tegye Makláj munkáját. Erről a küzdelemről, Makláj óriási nehézségeiről szól »Az óceán ván­dora«, amelyben Kurilov játssza a tudóst és Wailand Rudd a pápuák vezetőjét. A filmet Razumnij ren­dezte. A magyar közönség nagy érdeklődéssel fogadta a filmet. SM» Két bemutató és egy felújítás az Operában Az Operaház egy estén két balettet mutatott be, egyet pedig felújított, Petruska. (Felújítás.) Stnavin­­sakit, amikor a Petruskát­ írta, az a nézet vezette, hogy nem az érzés, hanem a ritmus és a mozgás a zeneművészet alapja. A mecha­nika törvényszerűségei érdekelték. Sajnos, a tegnapi felújítás zene­kari részét illetően azt kell mon­danunk, hogy ez a ritmikai érde­kesség is elmosódóban van. Stra­­vinszki a Petruskát kissé átírta, a hangszerelést megváltoztatta, a zenekart lefaragta, lecsökkentette. Most a zenekar az új változatot játszotta. És ez a zenekar bizony nem sziporkázott és nem raké­­tázott, nem volt meg a két év előtti előadás pezsdítő hatása. Az egész mintha meghígult, elvize­­nyősödött volna. Vashegyi Ernő a kitűnő táncos új koreográfiát írt. A színpadon a varietté minden esz­közét igénybe veszik. Rab István, ez a remek, akrobatikus ügyességű táncos megvalósítja a szólás­mondást és izgalmában a szemünk előtt »mászik a falra...« A mórt Vashegyi, a báltermét Pásztor Vera táncolta. Rendező Olá­h Gusztáv. Koródy András vezényelt.. Négy pás de dem. (Bemutató.) Négy kisebb darab került a közön­ség elé, artisztikus, de nem mindig izgalmas előadásban. Legkevésbé Caesar Franck Eros és Psyché-je tetszik, nem érezzük táncszerűnek. Csajkovszkij Kék madár variációit az őszinte melódiák megkapó ereje viszi sikerre. Kováts Nóra és a vir­tuóz Rab István a szereplők. Chopin Lentojában Csinády Dóra­­ poétikus. Partnere:­ Fülöp Viktor. Az ízléses koreográfiát maga Csi­­nády Dóra írta. Debussy Csónakban című műve Pásztor Vera és Vashegyi előadási­ban artisztikus és muzikális hatá­sokkal ékes. Furfangos diákok. (Bemutató.)­ Szövegét Oláh Gusztáv írta, Jókai Mór A debreceni lunátikus című híres novellája alapján. A tánc­játék hat képre osztva jeleníti meg a debreceni kollégium diákjainak csinyjeit. Az állandó kollégiumi díszletháttér felett a latin felírás azt mondja, hogy az illedelmes szó­rakozások megengedettek, a többiek tilalmazottak. Azonban, mint látjuk, egy alvó tanár csizmájának lehú­zása az illedelmes szórakozások közé számít a diákok szemében­­... Farkas Ferencnek ez az első balettzenéje. Groteszkségben és ritmusban érdekesebb, mint lírai részeiben. Népi táncelemeket is felhasznált. Harangozó Gyula most sem tagadta meg kitűnő hu­morát és ötletekkel tűzdelt, vi­dám koreográfiát írt, egyben az árulkodó diák szerepét ő is tán­colja. A dekoratív Csinády Dóra, továbbá Sallay Zoltán, Kőszegi Ferenc a főszereplők. Fülöp Zol­tán díszletei derűsek, kellemesek. A tógás diákok kissé groteszk mó­don hatnak. Kenessey Jenő jó­kedvvel, rutinnal, kitűnő érzékkel vezényel balettet. Oláh elgondo­lása szerint a színházban a kiváló táncosok segítségével a klasszikus balettstílus továbbfejlesztésére tö­rekszenek és meg akarják valósí­tani a népi elemeket magába ol­vasztó, realisztikusan kifejező táncjátékot. Somogyi Vilmát

Next