Világ, 1949. június (1198-1221. szám)

1949-06-16 / 1210. szám

4 1949 jiiniüs 16 VÜLÄ) Vasárnap, az 1:1 döntetlen arányban végződött magyar-olasz futballmérkőzésen, a sajtópáholy­ban sokat beszéltek a »Világ« Petschauer-életrajzsorozatáról és arról, hogy szegény »Pecsus« mennyire rajongott a futballért, noha ő maga vívóbajnok volt. Egy­­egy mérkőzés, amelyről ő számolt be, mint sporttudósító, számára olyan nagy izgalmat jelentett, hogy egész éjszaka fennmaradt és öt­­ször-hatszor átírta beszámolóját. Éppen ezért engedje meg az ol­vasó, hogy ismét megszakítsuk életrajzának kronologikus sorrend­jét. Adjuk át a szót Petschauer Attila tollának és rajzoló ceruzájá­nak. Mit írt Petschauer Attila a 10 évvel ezelőtt lezajlott és akkor az olaszok javára 3:1-re végződő budapesti mérkőzésről. Részlet Petschauer cikkéből: »A futballszínház tegnap dél­utáni előadásán szerepeltek magya­rok, olaszok, elkeseredett drukke­rek, játékosok, kapitányok, igazga­tók, rendőrök, rúgások, a kórus és Sárosi, a mindenes. Táblás ház volt. Ragyogott a nap és egyre jöttek és jöttek az ezrek, hogy lássák a rohanó, gó­lért harcoló futballistalábakat, hogy szidhassák a csapatösszeállítást és hogy teli szájjal ordítsák a máso­dik felvonás negyedik jelenetében: — A kapitány mondjon fel A nép gukkerozott, legyezett, közben jobbról-balról keményen bí­rálta a kapitányt mert későn állí­totta össze a csapatot, a játékoso­kat, mert meleg van, a vezetőket, mert nagy a tolongás. Az emberek egymásnak teregették ki a labda­rúgás bűneit és megfogadták, hogy ha most veszít a csapat, soha többet... Manapság már nem igazi a sportizgalom. A sportból — legalább a néző­térről — eltűnt a jókedv, a­­ bol­dogság, a fiatalság, az öröm ünnepe és ezzel eltűnt a sport­­szerűség, az udvariaskodás. Ma a veszekedés járja. Az angol Thompson bíró vezeté­sével a középre lépett a két csa­patkapitány, Túrás és Meazza. Fel­dobták a magyar pengőst, Meazzá­­nak kedvezett a szerencse. Kék és piros dresszek cikáztak a zöld gyepen, aztán felállottak a csapa­tok. Thompson belefújt sípjába és megkezdődött a mérkőzés. Az első támadás után nem soká maradt a labda a magyar csapatnál, mert Perazzolo Biavatit szöktette, kinek beadását Piola közelről élesen a magyar kapuba fejelte. A második percben tehát 1:0-ra vezetett Olaszország. Óriási meglepetés. Az emberek megnémultak. A magyar csapatot teljesen letörte a gyorsan bekapott gól és ezután teljesen fej­vesztetten játszottak. A magyar csapat sokkal többet támadott a félidőben, de min­den lendület nél­kül, a játékosok mintha meg let­tek volna babonázva, egyszerűen nem tudták továbbítani a labdát és oly körülményességgel játszot­tak, hogy nézni is rossz volt. A stadion torka üvöltött, ordított, újabb rohamra indította a magya­rokat. Őrjöngött a tömeg. Thomp­son játékvezető 11-est ítélt, de a magyar csatár labdáját Olivieri védte. Női sikolyok, káromkodások, szomorú arcok és legyintések fo­gadták az eredménytelen kísérletet. A második félidő csapkodó játék­kal indult. Az állóhely közönsége lábdübörögve és ökölrázva köve­telte: — A kapitány mondjon le! A magyar játékosok halotthalvá­­nyan próbálkoznak. Már 3:0 az olaszok javára, amikor a magyar csapat eléri a becsületgólt. Ezután az olaszok védelemre rendezkedtek, és gyorsan kapujuk előtt tömö­rültek. Az egyik olasz játékost el­gáncsolják, mire Thompson sza­badrúgást ítélt a magyar csapat el­len. Depetrini még a szabadrúgás végrehajtása előtt megüti a ma­gyar játékost. A játékvezető ki­állítja. Az olasz játékosok Thomp­son körül csoportosulnak, a tribün­ről felhangzik a pfujozás. Rend­őrök rohannak a pályára és nagy­­nehezen helyreálltják a rendet... Befejeződött a futballelőadás. Mű­­soron kívül számként szerepelt a knock-out horogütés, ökölcsapás, rúgás. Ezalatt a labda ijedten hú­zódott meg a fűben... A publi­kum, a nagy hangyaboly megin­dult, szomorúan, csalódottan. El­kezdődött a 36.000 tülekedése, ide­gessége. Mire kiért a kapukhoz, el­csigázva a tolongás viszontagságai­tól, elgyötörve a bordáinak feszülő nyomástól — elfelejtette a veresé­get.« (Milyen más volt a mostani mér­kőzés képe, lefolyása, hangulata. Derű, lelkesedés, jókedv és minde­nek felett: rend, rend, rend.) (Folytatása következik.) KEDVES SORSOLÁS zajlott le a minap a Nemzeti Színházban. A társulat mindössze 10 jegyet ka­pott a magyar-olasz mérkőzésre. A nagy érdeklődésre való tekintettel a tíz jegyet kisorsolták az együttes tagjai között, így jutott jegyhez Major Tamás, Magyar Bálint főtit­kár, és­ Görbe Joiuts. is. Jó vidám élete ÉS TRAGIKUS PUSZTULÁSA ÍRTA: KRISTÓF KÁROLY II. INTERMEZZO félidejének 15. percében A mérkőzés második (Petschauer Attila rajza) Kállai Gyula az új külügyminiszter harminc­kilenc éves. Berettyóújfalun szüle­tett, falusi csizmadia fia. Az illegá­lis kommunista párttal már diák­korában került kapcsolatba. Egyik vezeője volt a Márciusi Frontnak. A függetlenségi mozgalom céljai­nak megvalósításáért, a munkás­­paraszt-szövetség megerősítéséért lendületes cikkekben harcolt, mint a Népszava munkatársa. 1941-ben letaróztatták. Kiszabadulása után tovább folytatta az ellenállási har­cot, a Magyar Front Intéző Bizott­ságában ő képviselte az illegális kommunista pártot. A felszabadu­lás óta jelentékeny tevékenységet folytat kultúrélets­nk demokratizá­lása terén. Egy ideig miniszterelnök­ségi államtitkári tisztséget töltött be. Miniszterré történt kinevezése előtt a köztársasági elnöki hivatal vezetője volt. Színházi hírek A Táncsics-társaság vasárnap Szajbó Pál elnöklésével felolvasó­­ülést tart a Tudományos Akadé­miáin. Fodor József verseit Föl­­deáski Jenő adja elő. A Székesfővárosi Zenekar Prá­gáiban két, Pozsonyban és Pilsem­bem egy-egy hangversenyt adott. Tátiray Vilmos, a zeneikar hang­versenymestere elmondotta ne­künk: A Bartók »Concerto« any­­nyira tetszett Prágában, hogy hanglemezfelvételt készítettek róla. A magyar zenészek kellemes meglepetésére a felvételt mérnök­­muzsikus végezte, aki partitúrával a kezében irányította a műveletet. Póka Jolán csütörtökön a sal­gótarjáni kultúrházban a Travia­­tát énekli. Ez lesz a kitűnő éne­kesnő idei hatodik szereplése a »Guruló Operával«. Szőke Tibor vezényel. Lengyelországban 97 oktató­film készítését irányozták elő, a tavalyi szám kétszeresét. Renzi Lenni Glória, a szegedi opera olasz énekmesterének lánya sikerrel mutatkozott be a Zene­akadémia kamaratermében rende­zett hangversenyen, amelyen a szegedi és győri országos verseny győztesei mérték össze az erejü­ket. Ugyanez alkalommal több fiatal énekes szereplésére az Opera vezetősége is felfigyelt. Kókai Rezső »A rossz feleség« címmel táncballadát komponált. Bemutatóját június 22-én tartják a rádiózenekar előadásában, Pol­gár Tibor vezényletével. Csehov »A medve« című víg­játékot Sík Endre fordításában jú­nius 20-án adja elő a rádió. Prágából ad helyszíni közvetí­tést a magyar rádió június 21-én. Dvorzsák-emlékhangverseny lesz. A prágai rádió szimfonikus zene­kara játszik, vezényel Ottokar Pasik és Karel Ancerl. Közremű­ködik Enrico Maimardi. Lukács Pál meghívásra Bécsbe utazott. A kitűnő mélyhegedű­­művész Kleiber vezényletével a Mozart Simphonie Concertante-jé­­ben szerepel, a hegedűszólót Lehneiderhahn, a bécsi filharmónia koncermestere játssza. Huszka Jenő és Martos Ferenc »Aranyvirág« című operettjét Szo­botica Tibor átdolgozta rádióra. Június 25-én, szombaton kerül előadásra. Csütör­tök 1 SZÍNHÁZ ÉS FILM A moszkvai rádió is közvetíti a magyar művészek ma esti búcsúhangversenyét A Szovjetunióiban vendégsze­replő magyar művészek ma este adják búcsúhangversenyüket Moszkvában. A hangversenyt a moszkvai rádió is közvetíti 360.1 hullámhosszon, budapesti idő sze­­rint 19.30 órakor. „Karácsonyi ajándék“ lett a Janikából Milánó, június 15. A milánói Excelsior-színházban igen nagy si­kerrel mutatták be Békeffy István és Stella Adorján »Janika« című vígjátékét (amelyből, mint isme­retes, a nagysikerű magyar film készült).­­­ Eredetileg Torinóban volt a premier »Petiké« (Pierm­o) cím­mel. A milánói előadáson új címet kapott a darab. Most: »Karácso­nyi ajándék« címmel adják. SZERDAI KRÓNIKA 1. Rejtő Ármin közli velünk fiáról, Rejtő Gáborról, a kiváló­­ gor­donkaművészről, hogy meghívást kapott a rochesteri Eastman School of Music vezető tanári állásának betöltésére. Rejtő az előkelő zenei intézmény által felajánlott állást úgy foglalja el, hogy tovább foly­tathatja szóló hangversenyeit és fenntarthatja »Trio Alma« néven ismert zongoratrióját is. 2. A római rádiónak a magyar rádió 45 perces népdal- és virágének fel­vételeket küldött. Cserébe az olasz rádióállomás olasz népdalfelvétele­­ket ajándékozott a magyar stúdió­nak. A magyar felvételeket június 25-án sugározzák Rómában. 3. Sába királynőjét adták az este az Operaházban. A Goldmark dalmű első felvonásának bevonulási jele­­netében Halmos János, aki Asszád szerepét alakította, hosszú köpenyé­ben megbotlott a lépcsőn és térdre­­esett. Nyilván erősen üthette meg a lábát, mert a következő jelenetét bicegve játszotta végig. 4. »Egy nap a Balaton körül...« Rövidesen filmező társaság indul a Balatonra, hogy dokumentumfilmet készítsen a balatoni fürdőhelyekről és üdülésről. A munkások és az ifjúság nyaralásáról ad képet az új magyar dokumentumfilm. 5. A csik­ágói ABC rádióállomás ma­gyar származású igazgatója Frank Kowach néhány nap óta Budapesten tartózkodik. Elmondotta, hogy a csi­­kágói magyar órában magyar szer­zők hanglemezeit forgatják. Most megvásárolta itthon az állami lemez­gyár legújabb felvételeit, főleg Ka­­rády Katalin műsorát. 6. Megint foglalkoztatja a világ­ítót Ignaz Jan Paderewski, a világhírű zeneszerző és zongora,­művész, a lengyel köztársaság első elnökének végrendelete. Pade­rewski 1941 június 29-én halt meg Newyorkban. Vagyonát húga An­tonia Wilkowska örökölte, mert őt tartották legközelebbi rokonának. Néhány hónap múlva Antónia is meghalt s végakarata az volt, hogy az egész Paderewski-vagy­on a művész egykori titkáráé, Sylvia Strakaczé legyen. Később kiderült, hogy Paderewskinek van egy fél­­testvére, sőt egy másik nőrokona is Lengyelországban, tehát valami tévedés történhetett Antonia vég­akarata körül. Strakacz bevallotta a keresztkérdések súlya alatt, hogy a párisi Morgan-bankházban őrzik Paderewski lepecsételt végrende­letét Ez év áprilisában a francia bíróság előtt felbontották a vég­rendeletet A 20 oldalas kéziratot csak nagyítóval lehetett elolvasni. Meglepetés érte az érdekelteket. Antonia Wilkowska ugyanis mind­össze 8000 dolláros évjáradékot kapott az eredeti végrendelet sze­rint, amely Strakaczot hatalmazza fel a végakarat végrehajtására, de Paderewski két barátjával­­ együtt, akik időközben meghaltak.­­ Az igazi örökösök: Paderewski féltestvére és másik nőrokona. A­ művész vagyonát 1930-ban 650.000 dollárra értékelték (szerzői jogait a krakói egyetemre, a varsói kon­­zervatóriumra és három fiatal te­hetséges lengyel zenészre hagyta). Feltűnést keltett a Genfi-tónál levő Ingatlanairól szóló Intézkedés. Eze­­ket 1.600.000 frunkra értékelte S­ azt az utasítást adta, hogy a végren­delet felbontása után nyomban adják el azokat. A svájci hatósá­gok most azon az állásponton van­nak, hogy Paderewski évekig sváj­ci polgár, sőt díszpolgár lévén, őket is érdekli az ügy. Megálla­pítják, hogy a művész egykori tit­kára a büntetőjogba ütköző cse­­lekményt követett el s nyílván cin­kosai is voltak, tehát bíróság elé kell vinni az ügyet. . .. Önkény István dramatizálta John Steinbeck »Razzia« című novelláját. Június 27-én adja elő a rádió. Még egy érdekes rádió­­dramatizálás kerül a közönség elé: dr. Gyenes Miklós darabot írt Móricz Zsigmond »Forró mezők« című regényéből. A filmváltozat Karád­y Katalinnal a női főszerep­ben került a közönség elé. Nyilvános táncdélután a Rádióban Délután háromnegyed ötkor iz­gatott fiatal lányok, fiúk gyülekez­nek a VX-os stúdió előtt. A rádió nyilvános táncdélutánt rendez. A nagy terem fala mellett székeket állítottak fel, az emelvényen a rádió jazz-zenekara ül, Marling La­jossal a zongoránál, ötkor elindul az adás. Putnoky Gábor a mikro­fon elé lép és énekelni kezd, a kis­lányok megilletődve hallgatják a »rádióénekes«-t mikor nem »lemez, bőr van«. Egy csoport kislány ül egymás mellett, az egyik állami gimnázium VI. osztályos növendékei, egyelőre petrezselymet árulnak, hoztak ugyan magukkal egy fiút (tizen vannak), de nem engedték be a ga­vallért, nem volt meghívója. Idő­sebb nő ül mellettük, szemmel lát­­hatólag gardírozni jött, de nincs lehetősége, a fiúk inkább állnak egy-egy majomszigeten. Táncisko­lára emlékeztetne az egész, ha nem lenne néma csend. Megilletődve ropják a táncot a párok, hang nél­kül. A számok végén felszabadult csevetelés. Samba... Nagy ugra-bugrálás kezdődik. A közönség egy része va­dul rezeg, a másik odacsődül a ze­nekar elé és nézi a speciális dél­­amerikai zaj­csináló hangszereket: egy reszelőszerű valamit, külön­böző botokat, csörgő tököket és az egyéb, háztartási eszközökre emlé­keztető hangszereket. Egyre többen csoportosulnak Martiny Lajos köré, figyelik, egy pár táncol csak szakadatlanul kez­dés óta. Vadul keringenek a közé­pen, mint kormányát vesztett hajó­viharban. Az egy óra hamar letelik. Hege­dűs Éva szpíkernő stílszerűen, tánc­­­lépésekkel a mikrofonhoz megy ég s berekeszti a műsort.

Next