Világesemények Dióhéjban, 1963 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

KÉTFORDULÓS TÖBBSÉG­ RENDSZER­­ek kivételével —, így tehát akármelyik polgári jelölt szerezte is meg a man­dátumot, mindenképpen a nagytőke lekötelezettje lett­­„a nép képviselője”. Ez a kis könyvecske csak egyet mutat meg azokból a rendkívül sokrétű módszerekből, amelyekkel a sokat tömjénezett parlamenti demokráciában meghamisítják a nép akaratát, hogy biztosítsák a kapitalista társadalmi rend fenntartását. Mindenekelőtt a tömegek választójogát korlátozzák. Például megkövete­lik a sokéves egy helyben lakást (ezért a vándormunkások elesnek a szava­zati jogtól!), iskolai végzettség igazolását, aminek következtében például Por­tugáliában a lakosság több mint fele — mondani sem kell: parasztok és mun­kások — nem szavazhatnak. Mindezeket a szigorú korlátokat a Horthy-Ma­­gyarország választójogi törvényei is felállították, az idősebb olvasók vissza­emlékezhetnek rájuk. Emlékezetükbe idézhetik a választási fortélyokat is, amelyeket a csendőrök és szolgabírók irányította szavazásokon a kormány­­párti jelöltek javára, az ellenzék rovására alkalmaztak. Nyugat-Európában, a „szabad választások” hazájában ma modernebb módszerek a divatosak. Általános jelenségként figyelhető meg, hogy ismét tért hódít az ún. „többségi rendszer”, amikor is egy-egy választókerületben csak egyetlen kép­viselőt választanak meg — többségi alapon. Ami Franciaországban történt, az iskolapéldája e választási rendszer igazságtalanságának. Amikor 1958 nyarán a polgárháborúval fenyegetőző De Gaulle tábor­nok hatalomra került, első dolga volt megváltoztatni a szavazás rendszerét. Elővette a lomtárból a második vi­lágháború előtti évtizedekben is elavultnak számító egyéni, többségi, kétmenetes választási rendszert. A szavazás első fordulójában abszolút többség, vagyis a szavazatok fele és leg­alább még egy szavazat kell a választókerület mandátumának elnyeréséhez. Ha senki sem éri el ezt az eredményt, akkor a második fordulóra kerül sor, amelyben már a viszonylagos többség is elegendő. Ez a rendszer azon a feltételezésen alapul, hogy egy-egy jelölt csak na­gyon ritkán szerzi meg a szavazatoknak több mint felét. Az esetek túlnyo- AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KONGRESSZUSA tagjának több mint fele jogász, negyede pedig vállalkozó és bankár. Ezek az emberek mind a nagytőke képviselői. S vajon hány munkás van az Egyesült Államok kongresszusában? Igazi munkás egy sincs. Vagy hány farmert találunk az amerikai kongresszus tagjai között? Egyet sem. Az Egyesült Államoknak 17,5 millió néger állampol­gára van. (Az ország lakosságának 10,4 százaléka.) S hány négert választottak be a kongresszusba? Mint az amerikai ada­tokból kitűnik, a kongresszusban néger van. 4

Next