Világesemények Dióhéjban, 1963 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
KÉTFORDULÓS TÖBBSÉG RENDSZERek kivételével —, így tehát akármelyik polgári jelölt szerezte is meg a mandátumot, mindenképpen a nagytőke lekötelezettje lett„a nép képviselője”. Ez a kis könyvecske csak egyet mutat meg azokból a rendkívül sokrétű módszerekből, amelyekkel a sokat tömjénezett parlamenti demokráciában meghamisítják a nép akaratát, hogy biztosítsák a kapitalista társadalmi rend fenntartását. Mindenekelőtt a tömegek választójogát korlátozzák. Például megkövetelik a sokéves egy helyben lakást (ezért a vándormunkások elesnek a szavazati jogtól!), iskolai végzettség igazolását, aminek következtében például Portugáliában a lakosság több mint fele — mondani sem kell: parasztok és munkások — nem szavazhatnak. Mindezeket a szigorú korlátokat a Horthy-Magyarország választójogi törvényei is felállították, az idősebb olvasók visszaemlékezhetnek rájuk. Emlékezetükbe idézhetik a választási fortélyokat is, amelyeket a csendőrök és szolgabírók irányította szavazásokon a kormánypárti jelöltek javára, az ellenzék rovására alkalmaztak. Nyugat-Európában, a „szabad választások” hazájában ma modernebb módszerek a divatosak. Általános jelenségként figyelhető meg, hogy ismét tért hódít az ún. „többségi rendszer”, amikor is egy-egy választókerületben csak egyetlen képviselőt választanak meg — többségi alapon. Ami Franciaországban történt, az iskolapéldája e választási rendszer igazságtalanságának. Amikor 1958 nyarán a polgárháborúval fenyegetőző De Gaulle tábornok hatalomra került, első dolga volt megváltoztatni a szavazás rendszerét. Elővette a lomtárból a második világháború előtti évtizedekben is elavultnak számító egyéni, többségi, kétmenetes választási rendszert. A szavazás első fordulójában abszolút többség, vagyis a szavazatok fele és legalább még egy szavazat kell a választókerület mandátumának elnyeréséhez. Ha senki sem éri el ezt az eredményt, akkor a második fordulóra kerül sor, amelyben már a viszonylagos többség is elegendő. Ez a rendszer azon a feltételezésen alapul, hogy egy-egy jelölt csak nagyon ritkán szerzi meg a szavazatoknak több mint felét. Az esetek túlnyo- AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KONGRESSZUSA tagjának több mint fele jogász, negyede pedig vállalkozó és bankár. Ezek az emberek mind a nagytőke képviselői. S vajon hány munkás van az Egyesült Államok kongresszusában? Igazi munkás egy sincs. Vagy hány farmert találunk az amerikai kongresszus tagjai között? Egyet sem. Az Egyesült Államoknak 17,5 millió néger állampolgára van. (Az ország lakosságának 10,4 százaléka.) S hány négert választottak be a kongresszusba? Mint az amerikai adatokból kitűnik, a kongresszusban néger van. 4