Világesemények Dióhéjban, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
egyenruhába bújt katonák töltötték meg Khartum utcáit, hanem diákok és egyetemi tanárok, tisztviselők és munkások, s az egyszerű nép általános politikai sztrájkja tett pontot a katonai diktatúra végére. Ennek a politikai sztrájknak a motorja az Egyesült Nemzeti Front nevű tömörülés volt, amelynek magvát a Kommunista Párt alkotta. A Szudáni Kommunista Párt a legsötétebb elnyomatás és a kíméletlen üldöztetés ellenére is képes volt arra, hogy megszervezze az 1958 előtti hagyományos pártok és a dolgozók különböző rétegeit tömörítő szakmai szervezetek közös akcióját, sőt az egyetlen olyan erő volt, amely a diktatúra bukását követő korszak teendőire nézve pontos elképzelésekkel rendelkezett. Részint ezen okból, másrészt pedig azért, mert az októberi események során a párt tekintélyes tömegpárt lett, jelentős szerepet kapott az új rezsimben. Nyitány - hermelinben вшш^тшшшттшяттштшяттяятяшшт Az Egyesült Nemzeti Front életképessége azonban csak addig tartott, ameddig a legközelebbi teendő az önkényuralom megdöntése volt. A jobboldali pártok a legkevésbé sem örültek annak, hogy a baloldal — a Kommunista Párt és a szakszervezetek — képviselethez jutottak a kabinetben. S amikor néhány héttel az októberi fordulat után a baloldal még jobban megerősítette pozícióit — tömegeit mozgósítva meghiúsított egy katonai puccsot —, a reakció fellegváraiban így vélekedtek: elérkezett a baloldal „megrendszabályozásának" ideje. Az akció, amellyel elindították ellentámadásukat, méltó előfutára volt a záróakkordnak, az imént említett provokációnak. Csakhogy a nyitány keretéül nem egy bírósági tárgyalóterem kopott bútorzata szolgált, hanem egy igazi királynő díszes hermelinpalástja. Erzsébet angol királynőt várták hivatalos látogatásra Khartumba, s a vallási reakciót képviselő Umma párt, a fogadtatás zavartalanságára hivatkozva, politikai fegyverszünetet ajánlott a baloldalnak, amely teljesen jóhiszeműen elfogadta az ajánlatot, holott a reakció ekkor már javában készült a döntő csapásra. A Muzulmán Testvériség kezdeményezésére megalakult 51 muzulmán szervezet egységfrontja, és gőzerővel toborozta híveit a rendkívül elmaradott falusi lakosság körében. S mialatt a királyi vendég Szadikkal, az Umma vezérével csevegett, a pártvezér nagybátyja, az Ansar nevű befolyásos vallási szekta imámja, több ezer felfegyverzett fanatikus dervis élén bevonult Khartumba, és megszállta a főváros valamennyi stratégiai fontosságú pontját. Az angol uralkodónő alig utazott el Szudánból, amikor Szadik megküldte ultimátumát a miniszterelnöknek: „Ha a kommunisták - vagy bárki más - az utunkba állnak, megdöntjük a kormányt.". Iimmír Wihishi« Családi okokból Khetm el Khalifa miniszterelnök megrémült és gondolkodás nélkül átalakította kormányát. Ijedelmét nem a vad dervisek hada okozta, hanem az az eshetőség, hogy ha ellenkezik Szadikkal, nem veheti feleségül annak nővérét. A kormány átalakítása abból állt, hogy a szakszervezetek képviselőit megfosztották a miniszteri tisztségtől, és nem maradt a kabinetben egyetlen politikus sem, aki az ún. Népi Demokratikus Pártot vagy a Kommunista Pártot képviselte volna. Egyszeriben vége szakadt annak a hónapokon át folyt vitának is, hogy megtartsák-e vagy elhalasszák a képviselőválasztásokat. Khalifa előbb a baloldallal azonosította magát és a halasztást pártolta, mert a muzulmán agitáció által túl- 4