Világesemények Dióhéjban, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

Japán, amely az utóbbi két évtized­ben a világ második tőkés gazdasági hatalmává emelkedett, 1972 forduló­ján szembekerült azzal a kényszerű­séggel, hogy sokoldalúan felülvizsgálja eddigi politikáját. Nixon pekingi út­jának bejelentése óta Tokió kénytelen* volt rádöbbenni arra, hogy az új hely­zetben az eddigitől eltérő formákat öltenek az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatai, új módszerekkel kell ren­deznie viszonyát Kínához. A kiindulópont természetszerűen a japán belpolitika, amely az utóbbi ne­gyedszázadban a legszorosabban ösz- szefonódott a japán—amerikai kapcso­latokkal. Az amerikai atombombák el­érték alapvető stratégiai céljukat: Ja­pán egy amerikai megszállási mono­pólium keretében indult el a második világháború utáni gazdasági felemel­kedés útján. A látványos gazdasági „csoda” tehát olyan körülmények kö­zött zajlott le, amelyeket belpolitikai- lag a tőkés világ talán legszilárdabb ) konzervatív uralma, külpolitikailag és katonailag pedig az egyoldalú ameri­kai lekötöttség jellemzett. Ami a belpolitikát illeti: Japánban a liberális-demokrata pórt van hatal­mon. Ez a konzervatív párt rendkívül szorosan és közvetlenül fonódik ösz- sze az uralkodó nagy monopóliumok­kal. Emellett az ország sajátos törté­nelmi és társadalmi helyzete, a feudá- lis-patriarkális szokások továbbélő ere­je és nem utolsósorban a császárság gondosan megőrzött intézménye miatt az uralkodó konzervatív párt továbbra is rendkívüli hatalommal rendelkezik Igaz, a legutóbbi időszakokban le­zajlott választásokon a konzervatív kormánypárt főképpen a nagyvárosok­ban elveszített néhány pozíciót. Bá­■ ----------1 Tokió Washington és Peking között

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék