Világesemények Dióhéjban, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

zisa azonban továbbra is érintetlen, annál is inkább, mert a baloldal párt­jait számos fontos bel- és külpolitikai kérdésben éles ellentétek választják el egymástól. Az uralkodó párt vezető frakciója - amelyet Japánban „főáramlat frak­ciónak” neveznek — személyi és poli­tikai tekintetben egyaránt gondosan felkészült a változásokra. Ami a sze­mélyi kérdéseket illeti, egyre több jel mutat arra, hogy Szato miniszterelnök, aki Japán jelenlegi, egyoldalúan az amerikaiakra támaszkodó külpolitikáját kidolgozta, visszavonul. Utódjaként Fu­­kuda külügyminiszter, valamint Tanaka, a nemzetközi kereskedelmi és iparügyi minisztérium vezetője jöhet számítás­ba. Mindketten betöltötték már a libe­rális-demokrata párt főtitkári tisztét, és a vezető japán monopóliumok abszo­lút bizalmát élvezik. Megjelenésük a japán politika csúcsain ezért nem je­lent majd lényegbeli változást, legfel­jebb azt, hogy egy politikailag „Ame­rikával eljegyzett" miniszterelnök, Szato távozásával nagyobb lesz a japán ka­binet manőverezési szabadsága. FELHŐK A LÁTÓHATÁRON Ami ennek a kormánynak várható külpolitikáját és katonapolitikáját il­leti, ezzel kapcsolatban sem lehet il­lúziókat táplálni. A japán politika alapja ma is az Egyesült Államokhoz fűződő biztonsági szerződés. Tovább­ra is érvényes az az alaptétel, hogy az Egyesült Államok biztosítja Japán „atomvédelmét”, az úgynevezett atom­ernyőt. Az utóbbi hónapok japán­­amerikai tárgyalásai azonban nagyobb szerepet szánnak Japán hagyományos erőinek. 1971 és 1976 között a nem­ SZATO, JAPÁN MINISZTERELNÖKE (BALOL­DALT) ŐSI SZOKÁS SZERINT BEFESTI A DA­­RUMANAK NEVEZETT KABALA BABA SZEMÉT. MIUTÁN AZ 1971. JÚNIUSI SZENÁTUSI VÁ­LASZTÁSOKON PÁRTJA. A LIBERÁLIS DE­MOKRATA PÁRT MEGSZEREZTE A SZAVAZA­TOK TÖBBSÉGÉT .

Next